Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-22 / 144. szám
UJ KELET Külföld 1995. június 22., csütörtök Modori (rendőr)modor Géprablás Japánban Eredeti célállomásán, a Hokkaido szigetén lévő Hakodate repülőterén landolt az ANA japán légitársaságnak az a gépe, amelyet nem sokkal korábban kerített hatalmába egy - magát az AUM Sinrikjo szekta tagjának valló - férfi. A repülőteret a gép megérkezése után lezárták. A géprabló túszul ejtette a személyzet két tagját, és a szekta letartóztatásban lévő vezetőjének, Aszahara Sokónak a szabadon bocsátását, valamint a gép üzemanyaggal való újrafeltöltését és Tokióba történő visszairányítását követeli. A jelek szerint csak egy jégcsákánnyal van felfegyverezve, de azt állítja, hogy az utasok között van egy társa is, s azzal fenyegetőzik, hogy felrobbantja a gépet, ha követeléseit nem teljesítik. A hatóságok sem tartják kizártnak, hogy a fedélzeten plasztikbombát is elrejtettek. A Boeing 737-es típusú gép a tokiói Haneda repülőtérről tartott Hokkaido felé, amikor az incidens történt. Fedélzetén 350 utas - köztük hét gyerek - és 15 fős személyzet tartózkodik. A tokiói rendőrségen válságközpontot állítottak fel, az önvédelmi erőknél készenlétbe helyzték a vegyvédelmi alakulatot, a légierőnél pedig riadókészültséget rendeltek el. A tokiói metrón márciusban elkövetett gáztámadásért felelős AUM Sinrikjo egyik szóvivője cáfolta, hogy a szektának bármi köze lenne a géprabláshoz. Az orosz belpolitika vízválasztója Moszkva hosszú és forró politikai nyárnak néz elébe, miután egy maroknyi csecsen fegyveres a politikai terrorhoz folyamodva tárgyalóasztalhoz kényszerítette az eddig az esztelen és embertelen pusztítást okozó csecsenföldi katonai megoldást erőltető moszkvai vezetést. Félő azonban, hogy Samil Baszajev és társainak száznál is több ártatlan ember életét kioltó, semmivel sem igazolható elvetemült akciója - mint általában a politikai terror - nem vezet tartós eredményre. Úgy tűnik viszont, hogy vízválasztónak bizonyulhat és belpolitikai átrendeződés lehet a következménye, ami kihatással lesz az alkotmány szerint decemberben esedékes parlamenti választásokig hátralévő hónapok fejleményeire. A csecsen terrortámadás nyomán máris nyilvánvaló, hogy a túszok kiszabadítását magára vállaló Viktor Csernomirgyin kormányfő pozíciói erősödtek. Az elnök árnyékából a körülmények kényszerítő hatására kilépett pragmatikus miniszterelnök már korábban is próbálkozott békés kiutat keresni a csecsen zsákutcából. Jelcin azonban rendre a csecsen kalandot erőitetőkre hallgatott, és sorra kudarcba fulladtak Csernomirgyin kísérletei, aki kénytelen volt „beállni” a sorba. Ez most megváltozni látszik, miután a csecsen akció felelősei Bugyonnovszkban képtelennek bizonyultak a túszok kiszabadítására és a bugyonnovszki kórház elleni két, szervezetlen ostrom után támogatójuk, Jelcin távollétében kénytelenek voltak átengedni a kezdeményezést Csernomirgyinnek. A kormányfő szóvivője útján előbb gondosan elhatárolódott az ostrom felelőseitől, és felismerve, hogy saját politikai túlélése is a tét, a terrorista akciók történetében példa nélkül álló módón a tévékamerák és országvilág előtt tárgyalni kényszerült Samil Baszajevvel, akiről ismert, hogy Dudajev egyik legközelebbi embere. A csecsenföldi akció kitervelői és erőitetői még legrosszabb álmukban sem gondoltak arra, hogy hasonló bekövetkezhet, ami lényegében egyet jelentett az orosz vezetés tehetetlenségének beismerésével. Mindennek egyenes következménye volt, hogy Jelcin lépéskényszerbe került, és kénytelen volt kiállni Csemomirgyin mellett, amire több jel is utalt. így például az elnök utóbb azt állította, hogy félóránként, óránként tárgyalt Csemomirgyinnel, ami a túszmentő akcióban Jelcin „társszerzőségére” való igényének bejelentéseként fogható fel. Ez egyben a csecsen akció általánosan támadott felelőseitől, így a belügyminisztertől, a szövetségi biztonsági szolgálat főnökétől való elhatárolódást is jelentette. Kérdés egyelőre, hogy az elnöknek a körülmények kényszerítő hatása alatt tett taktikai lépéséről va-e szó, vagy hosszabb távú megfontolás vezérelte Jelcint. Figyelemre méltó a harmadik fő felelősnek tartott Pavel Gracsov védelmi miniszter manőverezése, aki közölte, hogy mossa kezeit, a katonák nem vettek részt a „roszul szervezett” túszmentő akcióban, és különben is a védelmi miniszter kezébe kellene helyezni az összes fegyveres erők irányítását, s az érintett minisztériumok vezetői a védelmi miniszter helyettesei lennének. A parlament közben a kormány elleni bizalmatlansági indítványról szavaz. Annak kimenetele a hatalom csúcsain azonban önmagában még nem hoz változást, ugyanis három hónapon belül ismételten meg kell vonnia a bizalmat az elnöktől ahhoz, hogy Jelcinnek választania kelljen a kormány lemondatása vagy a duma feloszlatása között. Sokkal inkább fontosnak tűnik a nemzetbiztonsági tanács jövő heti ülése, amelyen a felelősséget fogják tisztázni, miután a tanács titkára, Oleg Lobov jelentést tesz vizsgálatának eredményéről. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy a „háborús párt” addigra magához tér a váratlan csapás után, és nyilván megpróbálja majd magyarázni a bizonyítványt. Jelcin elnök makacs természetét ismerve jó ok van feltételezni, hogy megpróbálja a terrortámadás által tekintélyén ejtett csorbát kiköszörülni, mivel nem is olyan rég még Halifaxben széles mozdulatokkal magyarázta, hogy milyenek is a csecsen terroristák. Ezért a példátlan terrortámadás és a túszmentő akció nyomán valószínűbb, hogy nem változik a választásokig a hatalmi felállás, és a két elhibázott bugyonnovszki ostromnál többre nem képes erőszakszervezetek vezetőit egycsapásra nem áldozza fel Jelcin. A kül- és beföldön egyaránt népszerűségének mélypontjára jutott elnök hatalmának támaszairól van szó. Ez utóbbi forgatókönyv esetén azonban jó ok van kételkedni abban, hogy lesznek-e választások, amelyeken a jelenlegi vezetésnek a Csernomirgyin által szerzett jó pontjai ellenére is kevés az esélye. Ezért egyelőre nincs ok túlzott derűlátásra, beleértve a csecsen rendezés lehetőségét is, még ha Baszajev elkeseredett akciója valamelyest hozzájárult is annak előmozdításához. A célt ért terrortámadás fő veszélye, hogy a példa követőkre találhat, és alighanem ez lehet az egyik érve a Csernomirgyin engedékenységét bíráló „háborús pártnak”. A fő kérdés az: Jelcin a számtalan, az elnök tekintélyét és hatalmát megingató fiaskó után hallgat-e még rájuk, vagy váltani próbál a politikai túlélés érdekében, ami a történtek után kétséges. Nincs ugyanis ma olyan orosz politikai erő, amely vállalná Jelcint, akit a lakosság is elutasít. Március tizennegyedikén reggel a pozsonyi Barczi-trafik huszonkét éves alkalmazottja fél hétkor munkához látott. Beült a teherautóba, 40 doboz kávét kellett elszállítania Bazinba (Pezinok), a fővárostól 20 kilométernyire, onnan Vinosadyba folytatta volna útját, hogy a nagyraktárban 157 csomag cigarettát vegyen. Pozsonyból 2 millió 72 ezer szlovák korona készpénzzel indult útnak. Egyedül. A trafik tulajdonosa nem tehet róla, hogy a cég csak készpénzért hajlandó árut adni. Ekkora összeggel kockázatos mászkálni — a tulajdonos minden alkalommal lelkére kötötte az alkalmazottainak: senkit ne vegyenek fel, ne álljanak meg senkinek. Még rendőrnek sem, mert álrendőrök lehetnek. A rendőri felszólításnak csak akkor engedelmeskedjenek, ha szolgálati kocsival vannak. De a tulajdonos nem sejthette, mit terveit ki a modori (Módra) körzeti rendőrőrs 27 éves törzsőrmestere és 22 éves őrmestere. Szolgálatig leteltével a szolgálati kocsival távoztak, mondván, viszik a szervizbe. A trafik tulajdonosa kissé idegeskedett, amikor még tízkor sem tért vissza körútjáról az alkalmazottja, hiszen mindössze húsz kilométeres körzet-Nem lehet a világon olyan baj vagy tragédia, hogy az ügyeskedők ne húznának hasznot belőle. így van ez most is, amikor dúl a csecsenföldi háború. Kárpátalján több településen jelentek meg magukat csecsen menekülteknek kiadó kéregetők. Rendszerint sorra járják a házakat, lakásokat, és sírva könyörögnek alamizsnáért. ben volt elintéznivalója. Azt hitte, valami baj érte a fiút. Telefonált a rendőrségre, de balesetet nem jelentettek... A fiút nem sokkal később megtalálták. A teherautót is, Horné Oresanyban, a falu szélétől alig pár méterre felgyújtva. A sofőrt agyonlőtték. A tetteseket — a modori rendőröket — hamar elkapták. Bevallották tettüket. A gyanútlan sofőr megállt a két rendőrnek — hiszen szolgálati kocsival voltak. Egyikük agyonlőtte a fiatalembert, beszállt a teherautóba, és Horné Oresanyig vezette a kocsit. Társa a rendőrautóval követte. A falu határában elvették az áldozattól a pénzt, és felgyújtották a kocsiját. Az eset érthetően felháborította a közvéleményt, és népszerűtlenné tette a rendőröket, a lakosság bizalmatlan irántuk. A belügyminisztérium statisztikája szerint tavaly és az idei év első három hónapjában 62 rendőrt bocsátottak el, 140 ellen indítottak eljárást, és 1867 esetben szabtak ki büntetést a rendfenntartókra. Leggyakrabban a fiatal (35 éves korig) rendőrök követnek el bűncselekményt. Főleg a hatalommal való visszaélés, csalás, rablás és testi sértés bűntettekben találtattak vétkeseknek, de előfordult a közelmúltban A megyei nemzetiségi és migrációs főosztály illetékese szerint Kárpátaljára egyetlen csecsenföldi menekült sem érkezett. A kéregetők tehát semmi esetre sem lehetnek menekültek, s főleg nem csecsének. Az igaz, hogy a háború miatt sokan hagyták el a térséget, de a menekültek ellátása orosz belügy. (Bacsa) olyan eset is, hogy éppen rendőr kényszerített valakit autólopásra... Közép-Szlovákiában a közlekedésrendészet két szemfüles tagja lengyel autósokat bírságolt alibiből és különféle ürügyek és szabálysértések címén mintegy 250 dollárnak megfelelő zlotyt, és némi szlovák koronát csaltak ki. De olyasmi is előfordult, hogy gyilkosság helyszínelésekor meglopták a halottat, egyes tűzeseteknél pedig például áruházban, magukkal vittek eztazt. Ezek nem kitalált történetek, sajtótájékoztatón hangzottak el — illetékesek szájából. A rendőrség jó hírének megszilárdítását és a visszaélések megszüntetését szolgálja a május közepétől létező „bizalom vonala”, ahol bárki jelentést tehet a rendőrök tevékenységével kapcsolatos észrevételeiről. Negatív adatbankot hoznak létre — ahol még az ittas állapotban okozott közúti balesetet is regisztrálják — ha rendőr követte el... ________ (köp) Átírják a naptárt Mind ez idáig Ukrajna felszabadításának évfordulóját október 24-én méltatták. Most viszont miniszterelnöki rendelettel megváltozott az ünneplés napja, s immáron október 28-án ünnepelhetnek az ukránok, már amelyik ünnepli a német megszállás megszűnésének és a szovjet hatalom kezdetének napját. Miért is e változás? A dolog elsősorban a kárpátaljaik számára jelzésértékű, hisz 1944. október 24-én még az Árpád-vonal környékén folytak a harcok, 28-ra viszont gyakorlatilag szinte egész Kárpátalját megszállta a Vörös Hadsereg. így tehát a dátum megváltoztatásával is Kárpátalja Ukrajnához való tartozását kívánják nyomósítani. Hiába, a történelmet általában a győztesek írják... Ismert tény az is, hogy júniusban ismét nagyszabású ünnepségek közepette méltatják majd Kárpátalja és Ukrajna újraegyesülését. Itt többek között az újra szóval is gond van, hisz ha csak a fehér horvátokat nem tekintjük az ukránok ősének, akkor itt az elmúlt ezerszáz év alatt azon a bizonyos 1945- ösön kívül más egyesülésről aligha beszélhetünk. Csak megismételni tudom: a történelmet, bizony, a győztesek írják. Horváth / Göncz Árpád újraválasztásáról Bizonyos, hogy az öt évvel ezelőtti választás jó választás volt, és ez a mostani újraválasztásról is elmondható -írja Göncz Árpádról a pozsonyi Národná Obroda szerdai számának hírmagyarázata. „Göncz újraválasztása Magyarország, de a szomszédos országok, így Szlovákia felé is jó jel. A Magyar Köztársaság elnöke hivatalba lépése óta azok közé tartozott, akik a szomszédi viszony rendezésében fontosnak tartották a múlttal való leszámolást. Szlovákia esetében ez különösképpen érzékelhető volt” . „A Göncz Árpád és Michal Kovác közti, aránylag gyakori kapcsolattartásnak köszönhetően sikerült kedvező légkört teremtenie amely később, a budapesti őrségváltást követően - kétoldalú kapcsolataink csúcsához - az alapszerződés aláírásához vezetett”. Megalakult a lengyelek szövetsége Az utóbbi öt esztendő Ukrajnában és Kárpátalján is a civil szervezetek létrejöttének periódusa. A korábbi egypártrendszer megszűnése után az egykori birodalom valamennnyi népe, nemzetisége igyekezett önállóságot, autonómiát biztosítani a maga számára. Ez persze csak a nagy létszámú nemzeteknek adatott meg. A kisebbségek helyzete bizony a demokratikusnak nevezett periódusban sem sokat változott. Igazi pozivítumnak csupán az önszerveződés engedélyezését tekinthetjük. Kárpátalján a helyi 200 ezres magyarság mozdult elsőként, érdekvédelmi szövetségét már 1989-ben megalakította, s azóta immáron hat önálló magyar szövetség működik. Az első és ez eddig legnagyobb a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség volt és maradt. Viszont önálló szervezetként tevékenykedik a Beregvidéki, a Técsői és a Szolyvai Magyar Kulturális Szövetség, az Ungvidéki Magyar Szövetség, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége. A mitegy 30 ezer románnak, 3-4 ezer németnek, néhány ezernyi szlováknak is megvan a maga nemzetiségi szervezete. A cigányságot és a helyi, immáron ugyanncsak kisszámú zsidóságot két-két szövetség is képviseli. A nemzetiségi szervezetek sorában a legfiatalabb a Lengyel Kultúra Kárpátaljai Szövetsége, mely májusban alakult, s a 690 kárpátaljai lengyelt tömöríti. Horváth Alcsecsenek
