Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-22 / 144. szám
1995. június 22., csütörtök Magazin UJ KELET Kínai gyilkosságok Romániában A román rendőrség nagyszabású hajszát indított két kínai bűnöző kézre kerítésére. A két üldözött már letartóztatásban lévő társával együtt a hét végén egy bukaresti tömbházban meggyilkolt és feldarabolt két másik kínai férfit. A román televízió kedd esti adása szerint a rendőrségnek"fti került azonosítania a szökésben lévő két férfit, akik gépkocsin próbáltak menekülni a tett színhelyéről, és eközben elütöttek egy román asszonyt, akit jelenleg kórházban ápolnak. A páratlan bestialitással elkövetett kettős gyilkosság áldozatai Bukarestben működő kínai üzletemberek voltak. Azonosításukat a bűntett színhelyén, egy tömbházbeli lakásban talált igazolvány, illetve az egyikük tulajdonát képező, mintegy 13 ezer dollárnyi pénzzel megtömött diplomatatáska tette lehetővé, amelyet a gyilkosok karambolozott és elhagyott autójában leltek. Az adatokat csak közvetett bizonyítékok erősítették meg, ugyanis a gyilkosok úgy próbáltak megszabadulni a holttestektől, hogy a fürdőkádban apróra darabolták, részben megfőzték, majd a vécén lehúzták a maradványokat. Vesztükre a lefolyó eldugult, és egy másik szinten a víz a húsdarabokkal elöntött egy lakást. Az összeverődő szomszédok hamarosan felfedezték, hogy emberi maradványokról van szó, és értesítették a rendőrséget. Azóta Bukarest dermedten követi az iszonyú ügy fejleményeit, a sajtó egyre újabb részleteket közöl a Dimitrie Cantemir körúton lévő házból. Az üggyel kapcsolatban a román lapok rámutattak, hogy a kínai maffia 1992 óta aktív Romániában, ekkor fedezték fel az első bűnbandát, amely elsősorban hamis iratokat gyár tott. és fejenként 1000 dollárért csempészte be az országba honfitársait. 1992-ben több kínait gyilkoltak meg Bukarestben, a Pantelimon- és a Colentina-tóból bőröndbe rejtett kínai holttesteket halasztak ki 1993-ban és tavaly újabb kínai gyilkosságokat jegyeztek fel a bűnügyi riporterek. 1993-ban emellett betörések és rablások kerültek fel a romániai kínaiak bűnlajstromára — az áldozatok is kínaiak voltak. A jelenség olyan aggasztóvá vált, hogy a román és a kínai ügyészség együttműködési megállapodást kötött a szervezett bűnözés elleni közös küzdelemre. A Cantemir körúti gyilkosság kiváló alkalmat nyújt erre. Csacsivasúton a vendéglőbe Csak egy kis képzelőerőre és derék szamarának segítségére volt szüksége a dél-libanoni Abu Masúrnak ahhoz, hogy vonzóvá tegye éttermét a vendégek számára. Házi készítésű felvonón a csacsi húzza fel a fapadon „menetenként” helyet foglaló három-három vendéget Abu Masúr házának lapos tetejére, ahol az élelmes libanoni szabadtéri éttermet rendezett be. Az elfogyasztott ebéd vagy vacsora után szintén a csacsi gondoskodik a „lejtmenetről”. „A kényszerűség vitt rá erre a megoldásra” — nyilatkozta a vendéglős az AP tudósítójának. „Nem volt rá pénzem, hogy külső lépcsőházat építsek vagy liftet szereltessek a házamba. Ráadásul az áramszolgáltatás is nagyon bizonytalan errefelé.” A megoldás végső soron a szamárnak is kedvező. Amióta ugyanis szolgálatot teljesít, jobb kosztot kap. „Szerencsét hozott nekem, és neki köszönhetem, hogy több a vendégem. Ezért megérdemli a jobb bánásmódot”—magyarázza Abu Masúr. Colombo hadnagy édesanyjának kirablója Egy férfi, aki bevallotta, hogy Peter Falk filmszínész 92 éves édesanyjától 1 millió dollár értékű készpénzt és ékszert lopott, megúszta a börtönbüntetést. Az ügyészségen ugyanis bevallotta bűnét, és kötelezettséget vállalt az okozott kár megtérítésére. (Az amerikai törvények ismerik az ilyen alkut.) Az 50 éves Alphonso Cacace bevallotta, hogy 1992 és 1994 között készpénzt és értékes tárgyakat lopott Madeline Fáiktól. Kötelezvényt írt alá, amely szerint 670 ezer dollárral tartozik „Columbo” édesanyjának, azon a 416 ezer dolláron kívül, amelyet már visszaadott. Az ügyészségi alku ezenkívül kötelezi Cacacét, hogy eladja floridai házát és New York egyik legdrágább negyedében lévő öröklakását. A befolyó összeg szintén Madeline Falkot illeti, mert az ingatlanokat a lopott pénzből vásárolta — írta az AP amerikai hírügynökség. A megállapodás hiányában Cacacét négy évi börtönre ítélték volna. Ehelyett 3—5 évi felfüggesztett szabadságvesztést szabtak ki rá. Machu Picchu titkai A perui Andina hírügynökség által közölt bejelentés arról, hogy James Westerman amerikai régész és Alfredo Valencia perui antropológus szenzációs felfedezést tett az inkák igen fejlett csillagászati ismereteiről, a tudományos világ érdeklődését ráirányította a Machu Picchura, az 1911- ben felfedezett ősi inka városra a perui Andok vonulatában. A dpa jelentése szerint James Westerman közölte, hogy „az elkövetkező napokban Chicagóban részletesen ismerteti a világgal az elmúlt napokban tett felfedezéseit”. Miről is van szó tulajdonképpen? Mindenekelőtt arról, hogy — amint az a nagyjelentőségű felfedezések történetében egy-általában nem rendkívüli — véletlennek köszönhette az expedíció a szenzációs tudományos felfedezést. A régészek ugyanis először azt hitték, hogy csupán egy valamikori inka börtön maradványaira bukkantak az ásatások során a kétezer méter magasan épült inka város romjai között. Azóta azonban megbizonyosodtak róla, hogy amit kiástak, az valóságos csillagvizsgáló, az inkák igen fejlett tudományos ismereteinek bizonyítéka. A feltárt két föld alatti helyiséghez hat lépcsőn át vezető bejárat előcsarnokában nagy sziklatömböt találtak, rajta egy kondorkeselyű bevésett alakjával. (A kondorkeselyűt, ezt az óriás ragadozómadarat az inkák nagy tiszteletben tartották.) Mint Westerman elmondta a dpa tudósítójának, a napsugarak egy nyíláson keresztül függőlegesen vetődtek a madár alakjára, majd onnan a lépcsőkre. A szikla és a Nap „találkozása” a legjobban napfordulókor figyelhető meg. Az értékes lelet — az inkák csillagvizsgálója — a XV. század közepéről származik. A kecsua nyelven beszélő inkák már a XII. században kezdtek terjeszkedni, és 1440 és 1535 között a dél-amerikai Andok vidékének nagy kiterjedésű területeit tartották uralmuk alatt, északon Kolumbiáig, délen pedig egészen Chile északi részéig. Vallásos tiszteletben részesítették a Napot, a Holdat és az elhunytakat, és igen fejlett közlekedési és katonai rendszerrel rendelkeztek. A mai Peru délnyugati részében fekvő Cuzco volt a fővárosuk, de építészetük és kézművességük számos értékes emléke különösen a spanyol hódítók előtt rejtve maradt Machu Picchuban maradt fenn mindmáig is. Királynő, hol a labdám? Tizenhárom év után nem mindennapi kéresse! fordult Beatrix holland királynőhöz egy ausztrál fiatalember. Az Európától oly távoli földrészről küldött üzenetében egy elveszett rögbilabda holléte iránt érdeklődik Nick Bourke, aki három honfitársával tett turistaútja során, még 1982-ben vesztette el kedvenc játékszerét. A labda körüli kalandsförténetét a De Volkskrant című holland napilap is közzétette. Amint arról a cikk írója beszámolt, a négy ausztrál turista tizenhárom évvel ezelőtt az amszterdami királyi palota előtt kapott kedvet egy kis tojáslabdázásra. A kvartett egyik tagja azonban pontatlanul passzolt, és a labda Beatrix királynő balkonján landolt. A turisták megkerülték az épületet, és a hátsó bejáratnál a személyzet egyik tagját kérték meg illedelmesen arra, hogy adja vissza a sportszert. Az udvarias válasz sem maradt el: „Uram, adja meg lakhelyének pontos címét, és elküldjük Önnek”. Nick Bourke türelmesen várt, de a küldemény soha nem érkezett meg. Úgy gondolta, elegendő idő telt el azóta, és rákérdezett: ..Királynő, hol a labdám?”. \________________________________________________________^ Rekviem a higiéniáért Tíz brit férfi közül egy 2-3 napig visel egy alsónadrágot, minden századik pedig akár egy hétig sem cseréli alsóneműjét. 25 százalékuk azt is bevallotta, hogy rendszerint beéri a háromnaponkénti zuhanyozással. A Survey Research Associates közvélemény-kutatása szerint — amelyet ezer személy bevonásával készítettek — a •nem megfelelő higiénia meglepő módon nincs nagy kihatással az érintettek szexuális életére: a nők nagy része ugyanis nem kifogásolja a férfiasabb illatokat. Sőt, a megkérdezett nők közül minden hatodik maga sem mosdik három napnál korábban, és ezek a nők fehérneműjüket sem cserélgetik túl gyakran — írja a Reuter. „N arkógaty ások’ ’ és „narkódemokrácia” A bogotái repülőtéri hatóságok a napokban letartóztattak három idős urat, miután kitűnt, hogy az alsónadrágjukban heroint tartalmazó zacskókat rejtegettek — jelentette rendőrségi közlésre hivatkozva a Reuter. A 70—74 éves férfiak összesen öt kiló kábítószert akartak ily módon Miamiba csempészni a kolumbiai főváros, El Dorado nemzetközi repülőteréről. A „narkógatyások” egyike, Jaime Flores semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy heroint akart eladni Miamiban. „Öreg vagyok, nincstelen, és a gringók (az amerikaiak gúnyneve) jól fizetnek” — tréfálkozott az NTC Noticias helyi tévéállomásnak adott interjújában. A „narkógatyások” elnevezéssel a bogotái rendőrség arra akart utalni, hogy amerikai politikusok előszeretettel használják a „narkódemokrácia” elnevezést, amikor a drogkereskedőknek a kolumbiai kormányra gyakorolt befolyására céloznak. Az amerikai hatóságok adatai szerint Kolumbia a világ legnagyobb kokainexportőre, és a harmadik helyen áll a heroinkivitel terén. Bankjegyhíd a Kwai folyón Kutat ásó szegény sorsú burmai falusiak „zsákszámra” találtak a japán megszállók által a második világháború idején nyomatott bankjegyeket, és most abban reménykednek, hogy ezzel beköszöntött számukra a Kánaán. A dolog úgy tudódott ki, hogy a thaiföldi fővárostól, Bangkoktól 110 kilométerre nyugatra fekvő Kancsanaburi falu lakosai megpróbáltak vevőt találni a japánok nyomatta bankjegyekre. Ezek a thaiföldiek a határ túlsó oldalán, Burmában élő karén nemzetiségűek megbízásából jártak el — jelentette az AP a Bangkok Post című lapra hivatkozva. Ugyanis karenok találták meg a pénzt. Egy Lek nevű thaiföldi közvetítő elmondta, hogy a nagy mennyiségű bankjegyet egy légmentesen elzárt nagy fémládában találták, vászonba csomagolva, mintegy három méterrel a föld alatt. A vidék, ahol a papírpénzekre bukkantak, az a térség, amelyen A híd a Kwai folyó fölött című film révén híres-hírhedtté vált japán „halálvasút” a második világháború idején áthaladt. A Bangkokot Burmával összekötő 415 kilométeres vasútvonal építésénél mintegy százezer ázsiai kényszermunkás és szövetséges hadifogoly vesztette életét. A Kancsanaburi egyik vendéglősének megvételre felkínált bankjegyről készített felvételen „A japán kormány” felirat olvasható. A bankjegy címlete száz rúpia. Lek szavai szerint a falubelieknek meggyőződése, hogy a talált pénz nagyon értékes, és kérték, hogy váltsák azt át dollárra vagy thaiföldi bathra. Amennyiben a beváltásra mégsem kerülne sor, úgy a falubeliek azt remélik, hogy eladhatják a második világháborús japán bankókat az egykori vasútvonalhoz és a szövetséges hadifoglyok közeli temetőjéhez elzarándokló háborús veteránoknak. Akárcsak a második világháború alatt a japánok által megszállt számos más térségekben, úgy a thaiföldi—burmai határ mentén is fél évszázada tartják magukat a híresztelések arról, hogy még sok helyütt rejt magában a föld a menekülő japánok által hátrahagyott kincseket.