Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-20 / 142. szám

Megyénk életéből UJ KELET ——i ________Lyukas költségvetéssel kezdtek Vaja nincs veszélyben Nehezen szóra bírható em­ber Balogh Gyula, a vajai pol­gármester. Ennek több oka van. Balogh úrnak a vállalko­zás is sok elfoglaltságot ad, ezenkívül a megyei közgyűlés tanácsnoka. Elérhetetlenségé­nek legfőbb oka azonban az, hogy települése gondját-baját itnézi, hiszen szeretne egy olyan falut formálni polgár­­mestersége idején, amelyre odafigyelnek az országban. — Az volt a célom hivatal­ba lépésem óta, hogy ebben a nagyközségben egyre keve­sebb legyen az emberek gond­ja, és saját erőből minél több fő foglalkoztatásáról gondos­kodjunk. Legyen kulturális élénkség, legyen sportsiker, az oktatás minél kevesebbe kerül­jön a szülőknek, és természe­tesen nyitott legyen Vaja, hoz­za ide az ország vezető embe­reit is, lássák a saját szemük­kel, milyen feladatok megol­dásában segíthetnek. — Mi a legégetőbb problé­ma? — Az, hogy a be nem feje­zett beruházások miatt közel harmincmilliós volt a lyuk az idei költségvetésünkön. Olyan problémát hurcolunk magunk­kal, mint a Rohod—Vaja—Őr kerékpárút megépítése. Ez egy olyan építkezés, amely már eddig is sok kiadást jelentett Vaja számára, miköz­ben a többi települést nem ter­heli. Szükségességét senki nem vitatja, de mi csak a ránk eső részt vállalhatjuk. Nagyon lé­nyeges probléma még a tó ál­lapota, ami az előző években nem kapott elég figyelmet, és a kiszáradás veszélye fenye­gette. Az idén sikerül ebben az ügyben legalább azt elérni, hogy valamelyest helyreálljon a korábbi vízszint. Az élővilág ipégmentése azonban még /több évre feladatot ad, mert az aszályos évek is ellenünk dolgoznak. A harmadik nagy feladat a munkanélküliség csökkentése. — Megoldására is van mód­szerük? — Úgy gondolom, országo­san is egyedülálló a vajai mo­dell, amely saját erőből igyek­szik megoldani a helyi lakos­ság foglalkoztatását. — Ennek a lényege... — Helyesebb, ha az alapjá­ról beszélünk. Ez pedig az ön­­kormányzat tulajdonát képező harminc hektárnyi föld. Ennek egy részén uborkát termelünk, a fennmaradó kétharmad részt fekete szeder és szamóca mű­velésére használjuk. Ez közel kétszáz embernek ad munkát kora tavasztól késő őszig. — Az önkormányzatnak van saját földje. Elmondható ez a lakosságról is? — A földkiadó bizottsággal együttműködve segítettük a földek tulajdonba adását is, hogy végre lezáruljon egy többéves spekuláció. — Ezeken a racionális intéz­kedéseken kívül szociális érzé­kenység jellemzi-e a vajai ön­­kormányzatot? — Még a télen legkevesebb nyolc mázsa tűzifát osztottunk szét családonként. A gyerekek ingyen ebédelnek az iskolában, óvodában. Közel kétszázötven azoknak a hetven éven felüli lakosoknak a száma, akik in­gyenes közgyógyellátásban részesülnek. Ezek csak a je­lentősebb támogatások. El­döntheti, hogy szociális érzé­kenység-e ez, vagy sem. Ter­mészetesen, szükség esetén, tudni kell nemet is mondani, mert a nehéz helyzetben lé­vőknek is azon kell lenniük, hogy önmaguk erejéből is se­gítsék boldogulásukat. Tárgya­lásokat folytattunk a helyi rendőrség megerősítéséről, megszerveztük a polgárőrséget jól felszerelve, kocsival ellát­va. Beállítottunk két mezőőrt, mert tavaly már az uborkát is lopták. — Beszélgetésünk kezdetén említette, hogy kulturális és sportélményekre is szüksége van a lakosságnak. — Sok olyan tevékenység van, amit a vállalkozásom is finanszíroz. Ezek közé tartozik a helyi futball. A kulturális te­vékenységek végzéséhez a nyugodt hátteret a tárgyi felté­telek javításával szeretnénk biztosítani. Már felújíttattuk a művelődési házat, a várkastély megóvása érdekében kértük a főhatóság segítségét, mivel a bástyarész sürgős rendbehoza­talra szorul. — Manapság sok önkor­mányzat panaszkodik, hogy a csőd szélén áll. Szavaiból az érezhető ki, hogy Önöknél nincs ilyen veszély. — Inkább azt mondhatjuk, hogy mi igyekszünk úrrá lenni a nehézségeken. Nem lehetünk azonban könnyelműek, mert minden forintot, amit lehet, meg kell szereznünk, és a pa­zarlástól is tartózkodni kell. — Balogh Gyula, a vállal­kozó a korábbi években sokat átvállalt a megye gondjaiból is, hiszen orvosi rendelőt épí­tett, segítette a mentőállomás berendezését, alapítványt tá­mogatott. Polgármesterré vá­lasztásával változtott-e a hely­zet? — Mindig a folytonosság híve voltam. Több az elfoglalt­ságom, mint korábban, de már­is azon dolgozom, hogyan le­hetne egy szakrendelőt létre­hozni Baktalórántházán, ami a környékbeli lakosság jobb el­látását segítené. Breki a Büfés Mikinek... A szervezők Az éter hullámain megren­delt jó időnek köszönhetően szombaton több mint 200 felnőtt és gyerek örülhetett egymásnak az I. Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei CB-s Találkozón. A császári tó part­jára egyre csak érkeztek a Sza­bolcs, Hajdú és Borsod megyei személy-, illetve teherautók. Közös volt bennük, hogy va­lamennyinek a tetején ott cé­lozta az eget a hosszabb-rövi­­debb CB-antenna. Jó ötlet volt a résztvevők számára készített azonosító kártya, amelyen szerepelt a hívójel, a név, a lakhely. Ez jelentette sok ember szá­mára az igazi meglepetést. Bár CB-n évek óta ismerték egy-Csipetke a szakács mást, de más a hang, és más a vizuális megjelenés! A Csipetke által készített ki­váló bográcsgulyás után a vo­lán mögött is bizonyíthatta rá­termettségét az erősebb nem. Az autós ügyességi verseny győztese Anga Zsolt, alias Kö­lyök lett. Bár a tervek között szerepelt egy kispályás foci is, de ebben a versenyszámban a fák hűs ár­nyéka lett a nyertes. A jó hangulatban és baráti légkörben lezajlott találkozó végeztével a most már egymást személyesen is megismert CB-sek egyöntetűen döntötek: jövőre ismét személyesen! Fülöp Attila 1995. június 20., kedd Caroflex gondok Lassan egy éve, hogy állan­dó témát szolgáltat a sajtónak a kisvárdai fékbetétgyár ügye. Az újságírók mentalitásuktól függően írnak róla. Ki így, ki pedig úgy. Néhányan igyekez­nek csak a szigorú és kézzel­fogható tényekre hagyatkozni, mások azonban szenzációhaj­­hász módon csak a minél na­gyobb hírverés elérésére töre­kednek. — Nem törődnek vele, ha teljesen alaptalanul és felesle­gesen pánikot keltenek, mind a dolgozókban, az itt élőkben, mind pedig az üzleti partnere­inkben — kesereg az ügy­vezető igazgató. — Nem egy partnerünk idetelefonált meg­kérdezni, hogy tényleg bezár­ják-e a céget, mert akkor gyor­san rendel egy nagy mennyi­ségű készletet. Alig tudtam megmagyarázni, hogy szó sincs bezárásról vagy a gyár­tás leállításáról. — Nem lehet őket elítélni, mert a minisztérium úgy hatá­rozott, ha az év végéig nem old­ják meg az azbesztpor eltávo­lítását a telephelyről, bezárat­ják az üzemet... — Nem egészen így van a dolog. Valóban meg kell olda­nunk a problémát, de ezt nem a minisztériumi határozat mi­att tesszük. Mi is tisztában vol­tunk azzal, hogy ez lehetetlen helyzet, és már évekkel ezelőtt kerestük a lehetséges megoldá­sokat. Sokan tudják, hogy vol­tak már próbálkozásaink, elég csak a szerencsétlen kimene­telű kazincbarcikai esetre gon­dolni. Nem mi voltunk a fele­lősek és a hibásak, hogy nem sikerült. —- Úgy tudom, hogy nemré­giben már kinéztek egy helyet. Az miért nem felelt meg? — A szakhatóság (a Kömye­­zetvédelmi Felügyelőség, a Vízügyi Igazgatóság és az ANTSZ) nem engedélyezte az odatelepítést, egyrészt amiatt, hogy a közelében van egy ál­latfarm, másrészt pedig azért mert hogy magas a terület ta­lajvízszintje és a belvízcsator­na is a közelében vonul el. — Úgy hírlik, hogy a helyi önkormányzattal közösen pró­bálnak úrrá lenni a gondo­kon... — Valóban közösen is keres­tük a megoldást. Bízom ben­ne, hogy a Dr. Baja Ferenc miniszter úr által szabott fel­tételeknek meg fogunk felelni, és tovább fejlesztjük a gépjár­művek nélkülözhetetlen alkat­részének a gyártását. — Azt hiszem, az itt dolgo­zókon túl az üzleti partnerek örülnek ennek a legjobban... — Hát, igen... A negatív hír­verés bizonytalanságot oko­zott, nem is nyilatkozunk szí­vesen most már senkinek. A legtöbb újságíró a tényeket el­ferdítve írt rólunk. Sok ener­giát fordítottunk arra, hogy megyőzzük az üzlettársainkat, jövőre is biztosított lesz szá­mukra a termelés. — Úgy veszem ki a szavai­ból, hogy feleslegesen verte a sajtó nagydobra az ügyet... — Tulajdonképpen tavaly ezt gondoltam. Egyrészt azért, mert többen úgy állították be a dolgot, hogy mi nem is kí­vánjuk megoldani a problémát Akadt olyan is, aki már eldön­tött tényként közölte, a napok­ban bezárják a gyárat. Más­részt pedig azért volt felesle­ges felfújni az ügyet, mert itt nem olyan anyagról van szó, amelyik hirtelen súlyos kör­nyezetszennyezést okozhatna. Már csak azért sem, mert megfelelő védelem mellett tá­roljuk az azbesztport. Ezzel együtt is csak ismételni tudom önmagam, amikor azt mon­dom, hogy a lehető leghama­rabb rendezzük ezt az ügyet. —A kazincbarcikai eset után végleg letettek arról, hogy máshová vigyék el a veszélyes hulladékot? — Én is egyetértek azzal, hogy nem normális és korrekt dolog más településre elszál­lítani. Megértem, hogy senki sem örülne neki. — Tud ilyen településről? — Vannak olyan gyárak, ahol feldolgozzák, újrahaszno­sítják a továbbgyártásból szár­mazó hulladékot. Néhánnyal már felvettük a kapcsolatot, de a tárgyalások nem zajlanak le egyik napról a másikra. — Ha befuccsolnak a tár­gyalások, marad a hulladék­­lerakó megépítése. Mennyibe kerülhet ez? — Konkrét számokról csak­is a tervek elkészülte után nyi­latkozhatok, de sejtésem sze­rint 50-100 millió forint közöt­ti összegért valósítható meg. — Ki fogja üzemeltetni, az önkormányát, vagy Önök? — Erre csak azt mondhatom, hogy még nem kötöttük meg a technikai kérdéseket leszabá­lyozó szerződést, de azt hiszem most nem is ez a legégetőbb feladat... Új földhivatal — régi gondokkal — A nyírbátori körzeti föld­hivatal — amely ugyanúgy járt, mint a nyíregyházi — megalakulása óta már öt-hat különböző székházban volt el­helyezve — mondta Oroszvá­ri István, a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Földhivatal megbízott hivatalvezetője. — Legutóbb a nyírbátori AFÉSZ- től béreltünk egy hivatalt, de annak az ügyfélfogadója kicsi volt, erre a célra gyakorlatilag a folyosó funkcionált. Hogy mást ne mondjak, például mi­kor tetőzött a kárpótlási igény­lések hulláma, az utcán álltak sorban az emberek, mert szűk­nek bizonyult a helyiség. De most, két év alatt felépült az új székházunk, amit június 1- jével birtokba vettünk. A nyír­egyházi új földhivatal is gyors ütemben épül, a tervek szerint az év végére kerül átadható ál­lapotba. Nagyon nagy szükség van ezekre a megfelelő méretű és felszereltségű irodákra, mert a kárpótlással kapcsolatos ügy­intézések zöme még hátra van. Ide jönnek az emberek a pana­szaikkal, kérvényeikkel, de itt folyik a tulajdonosok átveze­tése, illetve földkimérések üte­mezése is. E tevékenységünk során el kell felejteni a hagyományos mérőszalagot. Ma már modem távmérőműszerekkel, illetve a Földmérési Hivataltól bérbe vett, úgynevezett GPS-rend­­szerű műholdas pontmeghatá­rozó berendezésekkel dolgo­zunk. Sajnos ezekből az esz­közökből kevés áll a rendelke­zésünkre, így az új tulajdono­sok földterületeinek mintegy 30 százalékát sikerült eddig birtokba adni. Több településen egy időben rendezték meg a földárverése­ket az általunk elkészített ada­tok segítségével, ami sűrítette a munkánkat. így is több mint 100 ezer hektáros területet ki­mértünk saját erőből, illetve magánvállalkozók bevonásá­val. Ezt a hatalmas munkát okosan ütemezve viszonylag gyorsan el lehetne végezni, ha a sok hátráltató tényező nem létezne. Megnehezítette a ki­méréseket a már meglévő tér­képek elkészülésének időbeni különbözősége. Ebből kifolyó­lag néhány helyen akár 10-50 méteres különbségek is lehet­nek a kitűzött pontok között. A legsúlyosabb problémát azonban mégiscsak a finanszí­rozás egyenetlensége okozza. Tavaly nyár óta egyetlen fil­lért sem kaptunk vállalkozói földmérés céljára. Azok a ma­gáncégek, akikkel megegyez­tünk, fizetés hiányában — ter­mészetes módon — nem vé­gezték el a feladatukat. Most minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a hiányzó költségkeretet feltöltsük. Egy földterület kimérése körülbelül 3500 forintba kerül, így össze­sen mintegy 15 millió forintra lenne szükségünk, hogy a ki­mérésekkel végezni tudjunk. Ezeket elvileg év végéig meg kellene csinálnunk a jogsza­bályok értelmében, de jelen pillanatban úgy néz ki, hogy december végéig nem tudjuk végrehajtani az új tulajdonú földek birtokba adását. Sok kellemetlenséget tapasz­talunk a szövetkezeti földek szétosztása miatt is. Ezek a munkák mintegy 160 ezer em­bert érintenek megyeszerte. A részaránytulajdonok vissza­adását a földkiadó bizottságok végzik, de sajnos a megyében nagyon kevés azon bizottsá­goknak a száma, amelyek a jogszabályok betartása mellett átvezetésre alkalmas határoza­tokat hozhatnak. A földkiadó bizottságok munkáját a körze­ti földhivatalok segítik, bárki fordulhat a szakembereinkhez tanácsért, felvilágosításért. Szeretnénk kiépíteni egy számítógépes rendszert egy PHARE-program segítségével az ingatlan-nyilvántartások rendbetételére. A gépesítettség pillanatnyilag mintegy 50 szá­zalékos. A hálózat bővítése folyamatban van, aminek a költségfedezete — 5 millió forint — a rendelkezésünkre áll. Az a vágyunk, hogy min­den hivatalt el tudjunk látni az ennek a kezeléséhez szükséges technikai háttérrel, mert ha teljeskörűen kiépülne az adat­bank, akkor jelentősen leegy­szerűsödne az ügyintézés. Ar­ról nem is beszélve, hogy erre a több más szerv, - a jogsza­bályokban meghatározott fel­tételekkel- rákapcsolódhatna, de ezt a bázist tudnák használ­ni például az ügyvédek vagy a közjegyzők is. —vip—

Next

/
Thumbnails
Contents