Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-09 / 134. szám
14 1995. június 10., szombat Sporf Kézilabda NB I UJ KELET Újabb erősítések Kisvárdán Kézilabda NB IB Szépen ragyog a vasvári ezüst Azt igazán nem lehet elmondani, hogy tétlenkednek a kisvárdai NB I-es női kézilabdacsapat vezetői. A csapat játékosai javában vakációznak, míg Radványi Ferenc erősítések után rohangál. Tegnap már beszámoltunk arról, hogy két új játékossal bővül a keretük. Ma is jó hírekkel keresett meg bennünket a technikai vezető. Elmondta, hogy nagy örömükre sikerült megállapodni a szegedi irányító-átlövő Gyimesiné Király Jusztinával. A harmincéves játékos kellő rutinnal rendelkezik, és a magyar mezőny egyik legjobb játékosa ezen a poszton. Sikeresen fejeződött be a tárgyalás a békéscsabai Listóczki Edittel is. A huszonegy éves beállós is aláírta a szerződést. így már csak az ígért külföldi balszélsővel kell a szakosztály vezetésnek megállapodnia. Úgy néz ki, hogy egy héten belül ezt a szerződést is nyélbe ütik. A sportvézető örömmel nyugtázta azt is, hogy az új edző, Rácz Sándor július elsejétől vállalta a vezetőedzői teendőket. A megegyezés már létrejött, és aszerint a nyíregyházi szakember egy évre vállalja a szakmai irányítást. A szakosztály vezetése már a felkészülési programokat állítja össze. Nem lesz nehéz dolguk, hiszen máris több hazai és külföldi tornára érkezett meghívó a csapat számára. Többek között Békéscsabára, Derecskére, Nagybányára és Szlovákiába is. Ezenkívül a Kisvárda is szeretne egy nemzetközi tornát rendezni augusztus 20-án. Diákolimpia — Atlétika —full— KÉZILABDAMŰSOR Szombat Tanárképző—Nyírbátor NB II, női 10 óra, Fehérgyarmat— Mátészalka NB II, férfi, 17 óra, Csenger—Záhony NB II, férfi 11 óra, megyei női rájátszás, Mátészalka 13 óra. Vasárnap Mezőgazdasági Főiskola—Nyírbogát megyei férfi, 10 óra. Verhetetlen a Vasvári Gimnázium Az atlétika diákolimpia országos döntőjét rendezték a közelmúltban a Népstadionban. A megye, illetve városunk színeit a Vasvári Pál Gimnázium diákjai képviselték, s mint azt már az elmúlt időben megszokhattuk, nem is akárhogyan. A „nagy fináléban” a nyíregyházi tanintézmény ifjú atlétái szerepeltek a legjobban, s nyerték meg mind a két nemnél az összesített pontversenyt. Ez a győzelem egyben az^ is jelentette a vasvárisok számára, hogy immár 17 (!) éve verhetetlenek az atlétika e nemes versengésében. Szalka Géza testnevelő tanítványai 1979-től nem találtak legyőzőre az összesített pontversenyekben, ami — ha belegondolunk — szenzációs teljesítménynek számít a diákolimpia történelmében. De nézzük, kik is harcolták ki ezt az újabb diadalt! Bajnokok, Lányok: Távolugrás, csapat: Vasvári Pál Gimnázium (Kántor Andrea, A pénteki megyegyűlésen a sport is szerepelt a napirendi pontok között. Valamennyi képviselő magas szintűnek tartotta azt az előterjesztést, amit a megye életéről készített dr. Bige Lászlóné sportigazgató, Szoóh Béla, a megyei diáksporttanács titkára, Vass Géza, a megyei TSH munkatársa, Tóth Sándor, a Szövetségek Egyesülete titkára, valamint Sziklai László, a sportegyesületek megyei szövetségének elnöke. Takács Tamás, a szociális bizottság vezetője soknak találta a sportra az évi egy százalékot, a körülbelül 35 millió forintot. Megítélése szerint rengeteg gond van szociális területen, oda is elkelne ilyen mérvű segítség. Mindamellett, hogy ő szereti a sportot. Sulyok József szerint intézményesíteni kellene a sportot szervező szövetségek, egyesületek munkáját. Mint a pénzügyi bizottság elnöke elmondta, fölösleges belevenni az előterjesztésbe az egy százalékot, mert nincs rá garancia. A sport támogatását azonban, a Gál Anita, Vajkó Vanda, Bakajsza Anita, Tóth Enikő) — 5:41,7 m. Súlylökés, csapat: VPG (Borbély Anita, Hajnal Mária, Vágó Ilona, Kántor Andrea) — 995 cm. Fiúk: 4x100 m váltó: VPG (Harcsa Norbert, Kertész Tamás, Hudák István, Énekes Csaba) — 43,54 mp. 4x400 m váltó: VPG (Kertész Tamás, Kocsis Zoltán, Énekes Zoltán, Hudák István) — 3:26,71 mp. Távolugrás, csapat: VPG (Harcsa Norbert, Kertész Tamás, Hudák István, Csoba Péter, Kaibás Tamás) — 637,2 cm. Gerely hajítás, csapat: VPG (Majoros László, Kocsis Gábor, Betléri Zoltán, Béres Zoltán, Kosztyu László) — 51,88 m. Ezüstérmet szereztek: Súlylökés: Borbély Anita (11,66 m). lehetőségekhez mérten, ő is fontosnak tartotta. Hamvas László is úgy ítélte meg, hogy nem szabad megkötni a közgyűlést az egy százalékkal, ő a 0,1-—4 százalékot javasolta az előterjesztés kapcsán elfogadni. Kárpáti Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy a sportnak juttatandó egy százalék egy folyamatot indíthat el, hiszen ezt követően jogosan kérhet ilyen nagyságrendű támogatást például az oktatás, a kultúra. Dr. Oláh Albert a 0,5—1 százalékot javasolta, és figyelmeztette képviselőtársait, hogy a szabolcsi sport az országban élen jár. A korábbi években ez a képviselő-testület adta a legtöbbet ilyen célra, ezután is példát kell mutatnunk. A vitát követő szavazásban a megyegyűlés úgy foglalt állást, hogy a sportot támogatni kell, de annak mértékét nem szabad előre meghatározni. A Bujtosi Szabadidő Csarnokkal kapcsolatos előterjesztést szintén jónak ítélte meg a közgyűlés, bár Kárpáti Tamás felvetette, hogy kell-e Távolugrás: Harcsa Norbert (410 cm). Gerelyhajítás: Majoros László (60,06 m). 4x100 m váltó, lányok: VPG (Németh A., Vajkó, Bakajsza, Gál A.) — 50,07 mp. Diszkoszvetés, csapat, lányok: VPG (Borbély, Hajnal, Vágó, Múressa, Gyújtó) — 39,56 m. Súlylökés, csapat, fiúk: VPG (Kocsis G., Majoros, Sallai, Betléri, Cserpák) — 11,3 m. Bronzérmet nyertek: Magasugrás: Kántor Andrea (170 cm). Diszkoszvetés: Borbély Anita (38,40 m).. Gerelyhajítás: Kocsis Gábor (56,54 m). 4x400 m váltó, lányok: VPG (Bakajsza, Tóth Sz., Gál A., Vajkó) — 4:06,5 p. 4x1500 m váltó, fiúk: VPG (Mitró, Lakatos, Kosztyu, Bartha) — 17:40,0 p. Gerely hajítás, csapat: VPG (Vágó, Kántor, Adorján, Fórizs, Gyújtó) — 31,25 m. egyáltalán a megyének támogatni ezt az intézményt, hiszen többnyire megyeszékhelyi célokat szolgál. Nem lenne-e inkább célszerű azt átadni a nyíregyházi közgyűlésnek? — vetette fel. A megye támogatását inkább a csarnokban lezajló rendezvényekre kellene címzetten adni. Az érintett bizottságok szeptemberig megvizsgálják a felvetést. Bartha László a sportbizottság nevében már most hangsúlyozta, hogy ők a szakmai munkával meg vannak elégedve, nem látják értelmét a csarnok másfajta üzemeltetésének. Mint ismeretes, jelenleg a város és a megye 65-35 százalékban fedezi a költségeket. A sportos témák végén dr. Zilahi József, a közgyűlés elnöke adta át az Eszterházy Mi^ía-kitüntetést két testnevelőnek: a nyíregyházi Újvári Józsefnek és az ibrányi Ferenczi Györgynek. A két sportember Gallov Rezső előterjesztésére, Kuncze Gábor belügyminiszter jóváhagyásával kapta a magas rangú elismerést. (sz-a) Sport a megyegyűlésen Sok volt az egy százalék... A Tiszavasvári Alkaloida NB I B-s férfi kézilabdacsapatának szezonzáró utolsó hazai mérkőzésének végén egy néző jópofán megjegyezte: ha a fiúk nem figyelnek oda, még bajnokságot is nyerhettek volna, de szépen ragyog az ezüstérem is. Valóban, figyelemre méltó a csapat szereplése az utóbbi években. Az elmúlt szezonban, mint ismert, harmadikok lettek Dobiék. Akkor sokan hitték is, meg nem is, hogy megismétlik az akkori jó szereplést. Megismételték, sőt, egy helylyel előrébb léptek a tabellán, és ha egy kis szerencséjük van, akár bajnokok is lehettek volna a vasvári kézisek. Nem véletlen ez, hiszen hosszú évek, évtizedek óta kiemelkedő szakmai munka folyik a csapatnál. Nem is nagyon bánkódnak, hogy ezúttal nem jött össze a bajnoki cím. Játékosok, vezetők, és természetesen a szurkolók is beletörődtek ebbe, hiszen csak most mondtak le róla. Talán a következő szezonban már jobban megérik az áhított „gyümölcs”. Tegnap bensőséges ünnepséget rendeztek a szakosztálynál, értékelték az elmúlt év munkáját, és az ezüstérem is a fiúk nyakába került. A közös ünneplés előtt a csapat kitűnő debreceni szakemberével, Váczi Sándor edzővel váltottunk pár szót, aki az izgalmakon túl kisimultabb arccal tekint vissza az egy évre. — Múlt év július elsejétől vettem át az Alkaloida kézilabdacsapatának szakmai irányítását. Mindössze tíz felnőtt és néhány tehetséges ifjúsági játékos állt rendelkezésemre. Azt meg kell említenem, hogy az elődöm, Bíró Ferenc edző kiváló munkát végzett, hiszen mint tudjuk, a csapat az ő keze alatt harmadik lett az 1993-94. évi bajnokságban. —Ismerve az elődöd jó munkáját, és a csapat előkelő hely zését, nem féltél attól, hogy ettől gyengébben is szerepelhettek? — A bronzérem mindenképpen mérce volt előttem, de a reális lehetőségeket is figyelembe kellett venni. Bármilyen furcsán is hangzik, célunk az 1-8. hely valamelyike volt, illetve minél több ifjúsági játékost akartunk beépíteni a csapatba. Erősíteni nem sikerült, ezért a meglévő játékosokat kellett fizikálisán és szellemileg is felkészíteni a küzdelmekre. Azt hiszem, ez sikerült is, mivel az őszi fordulók után a második helyen vártuk a tavaszi folytatást. A jó úton való haladást jelezte, hogy hazai pályán nem vesztettünk pontot. Egyre több ifjúsági játékos jutott komoly szerephez. Közös gondolkodása, arculata lett a gárdának. Nem utolsósorban törekedtünk szépen szaporodó közönségünk kiszolgálására is. — Gondolom, a tavaszi szezon előtt azért módosítottátok az eredeti célkitűzést? — A tavaszi pontgyűjtésre való felkészülést jól használtuk ki. Magasabb osztálybeli csapatokkal játszottunk edzőme;ccseket, tornákat. Aztán az egyesület élére is új vezető került Pethe Sándor személyében, aki minden segítséget megadott a sikeres tavaszi szereplés érdekében. így természetesen módosítottuk a tervünket. Az új célkitűzés az 1- 4. hely valamelyikének a megszerzése lett. Sokat segített még az is, hogy edzőtáborba is el tudtunk menni, illetve ősszel leigazoltuk az NB I-es tapasztalokkal rendelkező Lemák Jánost, aki igazából tavaszra érett be. Erősítést jelentett még a tavasszal igazolt, többszörös korosztályos román válogatott, Cardos Ovidián is. Aztán az is motivált bennünket a jó tavaszi szereplésre, hogy a múlt évben Berényi Imre személyében tőlünk került ki az év játékosa. A végeredmény ismert, 28 ponttal másodikok lettünk. — Azért nem sajnálod a dobogó legfelső fokát? — Két fordulóval a bajnokság vége előtt a remény és a lehetőség megvolt a bajnoki címre, de ezúttal nem jött össze. Egy kis statisztikával érzékeltetném a szereplésünket, amiből látszik, hogy néha döcögött a szekér. Az 5. legtöbb lőtt gólhoz, a 4. legkevesebb kapott gólhoz, az őszi 72 százalékos teljesítményhez egy tavaszi 54 százalékos produkció társult, így lett egy dicséretes, 63 százalékos összteljesítmény, és ez jelentette a második helyezést. Néha nem volt látványos a játék, de sokszor győzött az akarat és az egység. Mindezeket figyelembe véve, én azt hiszem, ezúttal elégedettek lehetünk ezzel a helyezéssel is. —A játékosok teljesítményét egyénenként hogyan értékeled? — A kapusaink, Medgyessy és Flontás az egész évet figyelembe véve jól egészítették ki egymást. Dobi István csapatkapitány teljesítménye példamutató volt. Vámosi úgy a bal. mint a jobb szélen megállta a helyét. Ügyessége és harmonikus mozgáskultúrája emeli a jók közé. Kovács harciassága, jó értelemben vett agresszivitása miatt a védelem oszlopos tagja volt. A támadásoknál kell még fejlődnie, és főleg lehiggadnia, amire képes is .Berényi Imre a legmeghatározóbb játékosok egyike. Tudása már az NB I-ben kidomborodott, kiváló csapatember. Képes mérkőzéseket eldönteni. Molnár Ferenc főleg a védekezésben segítette a csapatot, nagy érdemei vannak a jó szereplésben. Fodor Rudolf, a csapat irányítója, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is összefogta a fiúkat. Az együttes szellemi vezére. Danes Miklós jó fizikai felépítése és kitűnő emberi tulajdonsága miatt a legjobbak között volt. Török Imre képes mérkőzéseket eldönteni, rendkívül gólveszélyes. Lemák János az utóbbi idők legjobb igazolása volt, NB I-es tapasztalatait jól tudta kamatoztatni. Cardos Ovidián egyénileg jól képzett játékos, alacsony termete miatt azonban lehetőségei behatároltak. Az ifjúsági játékosok — hála Medgyessy edzőkolléga céltudatos munkájának — egyre erőteljesebben tért és lehetőséget követelnek a felnőtt csapat munkájában. Alacs, Binda, Kecskés, Kuik vagy Zsoldos nevével még biztosan fogunk találkozni az első csapat összeállításában is. Az együttes tagjairól már szóltam, de feltétlenül meg kell említenem, hogy Gazdag József nagyon sokat segítette a munkánkat. Megteremtette azt a miliőt, amelyben ezeket a sikereket el lehet érni. Mondhatnám azt is, hogy Józsi a csapat fáradhatatlan és lelkes motorja Mészáros Zsolt szakosztályvezetővel együtt. — Az ünneplés hamar elmúlik. Hogyan tekintetek a jövő elé? — Szeretnénk továbbra is a biztos anyagi hátteret. Jó lenne több poszton is megerősíteni a gárdát, és ismét megcélozzuk a dobogó valamelyik fokát. Természetesen a közönségünket még jobban ki szeretnénk szolgálni a minőségi kézilabdával. — Már csak egy személyes kérdésem maradt. Maradsz Vasváriban edző? — Egy évig még biztos, ha a vezetők is úgy gondolják. Fullajtár András A Tiszavasvári Alkaloida NB I B-s ezüstérmes kézilabdacsa pata
