Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-09 / 134. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. június 10., szombat15 NB II Keleti-csoport, 29. forduló A közönség nem rúghat gólt Az étlapon: a Kazincbarcika DIÓSGYŐRI FC—NYÍREGYHÁZI FC V.: Juhos (Jenei, Ring). Kezdési idő: vasárnap 17 óra. KAZINCBARCIKA—TISZA VASVÁRI ALKALOIDA V.: Vágner (Csema, Mezei). Kezdési idő: vasárnap 17 óra. Diósgyőrben temetik az ál­mokat. A piros-fehérek télen szinte a semmiből csapatot te­remtettek, visszahozva egykori bálványukat, Dzurjákot és a fél országot bekóborolt Tóth György is náluk talált mene­dékre. A „nagy tett” mégsem jött össze, úgy néz ki, lecsúsz­tak az osztályozós helyről. A Nyíregyházi FC vasárnapi ven­déglátója szomorkás hangulat­ban készül, Tóth János klub­­igazgató legénysége ezzel szemben a hajrára támadt fel. — Erősnek, egységesnek íté­lem csapatomat, ha meg tud­juk ismételni elmúlt heti telje­sítményünket, élvezetes mér­kőzést játszhatunk. A frisses­ségen nem múlhat, remélem, a bátorság is megmarad, ebben az esetben egy pontra jók le­hetünk — állítja a szakvezető. — A DFC távol került az osztályozót érő második hely­től, s nem remekel mostanság. A Nyíregyháza — három egy­más utáni győzelemmel tarso­lyában—viszont lehet monda­ni, hogy igen. Ilyen előz­ményeket követően mit tarto­gathat az összecsapás? — A borsodiak kikaptak odahaza Hatvantól, majd leg­utóbb a III. Kerülettől. Vámost kiállították, Tóth György to­vábbra is eltiltás alatt van. Edzőként képes vagyok fel­mérni, hogy milyen lelkiálla­potban készülhet ellenfelünk. Gyakorlatilag minden esélyt elszalasztottak, hisz Salgótar­ján favoritként utazhat Szar­vasra, ottani győzelmével vég­leg dugába dőlhet a Diósgyőr terve. De nekünk elég magunk­kal foglalkozni, azt mondom: érdekes eredmény születhet, ehhez annyi szükséges, hogy ne rettenjünk meg a hazaiak hírétől. — Ki őrzi majd Dzurják „Csöpit”, akit úgy harangoz­tak be, hogy pályára lép ezen a mérkőzésen? — Erre még alszom egyet. Elképzelhetőnek vélek egy Drobni—Dzurják párharcot. Miklós erősebb, fiatalabb, és két rutinos labdarúgó csap így össze. Ekkor Szatke foghatja a gólzsák Ráczot, míg Barnának Buliga semlegesítése juthat feladatul. — Közismert, Diósgyőrben nemcsak a csapattal, de a ti­zenkettedik já kossal, a vehe­mens közönséggel is meg kell birkózni. — A hét elején arról beszél­gettünk az öltözőben, hogy próbáljunk kezdeményezni. Futballozzunk úgy, ahogy ha­zai környezetben tennénk. El kell jussunk odáig, hogy kizár­juk a külső körülményeket. A szurkolók nem rúghatnak gólt, e tekintetben tehát nem tartok a közönség befolyásoló hatá­sától. — Kazincbarcika ellen, alig egy hete, sokat ígérő volt a já­ték. Mi lehet az a plusz, amitől újabb bravúr telhet ki az együttestől? — Azt gondolom, az akkori produkció most is elég lenne. A nehézséget az jelenti, hogy ugyanezt az előadást idegen­ben is jó volna megismételni. Emellett, miután három-négy ziccer biztosan adódik, a hely­zetkihasználással hozom füg­gőségbe azt, hogy milyen ered­ményt leszünk képesek felmu­tatni. — Marad a legutóbbi, siker­rel szerepelt kezdő tizenegy? — A Mátészalkával kötött hallgatólagos megállapodá­sunk részeként Sira ezen a hét­végén őket erősíti, a záró­fordulóra, Hatvan ellen pedig visszatér az NYFC-hez. Emi­att Bagoly léphet előre egy sor­ral vagy egy másik variáció szerint, Adámszki alkotja majd Domokossal az ékpárt. Koncz Tibor A múlt héten egy sima ket­tessel küldték haza a nyíregy­házi fiúk a szabolcsi megye­­székhelyre kirándult Kazinc­barcikát. Az NB II következő fordulójában az a Tiszavasvári látogat majd el a vegyészvá­rosba, amely egy hete ét­vágygerjesztőül a Szarvas együttesét fogyasztotta el (3-0). Hogy mekkora lett vé­gül is a vasváriak étvágya, ar­ról Szikszai Lajost, a Tisza­vasvári vezetőedzőjét faggat­tuk. — Két mérkőzés van még hátra az NB II-ben, és legfőbb célunk az, hogy veretlenek maradjunk. Elégedett vagyok a legénység szereplésével. A Kazincbarcikáról tudjuk, hogy otthon nagyon veszélyes,- és még — csakúgy mint a Diós­győr — osztályozós reménye­ket táplálhat. Ha eredményben kell gondolkodnom, azt mon­dom: a vereségen kívül nekünk minden eredmény jó. De ter­mészetesen nem mondunk le a győzelemről, egy esetleges di­adal tovább növelheti azt a jó érzést, amit a fiúk és én is ér­zünk a tavaszi jó szereplés kap­csán. Olyan helyzetben va­gyunk, hogy a, táblázaton sem előre, sem hátra nem tehetünk komoly lépést. — Mit tud a barcikaiakról, mire kell a legénységnek fi­gyelnie? — Egységes gárda a borso­diaké. Úgy tudom, hogy Ra­­ducut sárga lapok miatt nem állíthatják csatasorba. De ha játszanak húzóembereik, hazai környezetben alig-alig se­bezhetők. Gondoljunk csak arra: elvérzett ott az MTK is. Távolról jól lőnek, ezekre az emberekre határozottan ki kell lépnünk, és nem szabad enged­nünk, hogy húsz méternél közelebbről szabadrúgást kap­janak. Figyelnünk kell a gyors Hanyeczra, a jól cselező Csip­kére, de a középpályán Molnár és Kiser is komoly játékerőt képvisel. Ugyanakkor hasznot húzhatunk abból, hogy az át­lagosnál lassabb, nehézkesebb a védelmük. Ha kitámadnak, gyors kontrákkal meglephetjük őket. Egyébként a Szarvas el­leni mérkőzésen jól védekez­tünk. — Hét közben melyik együt­tessel játszottak edzőmecs­­cset? — Tiszalökkel találkoztunk, és könnyedén, 6-1 -re nyertünk. Gyakoroltuk azokat az eleme­ket, amelyeket Kazincbarcikán be kell majd építenünk játé­kunkba. Egy kicsit engedtük a tiszalökieket, majd ellencsapá­sokkal válaszoltunk. A vasár­napi találkozóra mindenki ren­delkezésemre áll, így a pilla­natnyi legjobb összeállításunk­ban léphetünk pályára. Vidám a hangulatunk — szó sincs ar­ról, amit egyesek híresztelnek, hogy összecsuklottunk volna —, elvégre idei tizenhárom összecsapásunkból kilencszer sikeresen kerültünk ki. A tava­szi szereplést tekintve a dobo­gón vagyunk, ezt a szép soro­zatot igazán még egy vereség sem tudja elcsúfítani. Ami biz­tos: nem kell remegő lábakkal pályára lépnünk. — Ha nem eredményben gondolkodunk, mit vár a vasár­napi fellépéstől? — Viszonylag jó játékot, azt, hogy a társaságon ne mutat­kozzanak a tavaszi nagy me­netelésből adódó fáradtságra utaló jelek. Az utolsó, Diós­győr elleni meccsünkön pedig igazán tetszetős játékkal sze­retnénk elbúcsúzni közön­ségünktől. Csiky Nándor NB III Tisza-csoport, 28. forduló Felébred Sényő vagy előz Kisvárda? Most kezdődik a tánc. Amo­lyan gyilkos forgatag, ahol a gyengék elhullanak, és csak emlék marad harmadosztályú tagságuk. A szabolcsi csapatok egyike is búcsút vesz majd ját­szótársaitól egy „súlycsoport­tal” feljebb kötözve. Ebből máris következik: sokkal in­kább a tabella teteje, mintsem az alsóház forrongása köti le figyelmünket. Az elvágyódó Sényő-Kisvárda-kettős borso­di együttesek kárára próbálja tovább éltetni reményeit, szint­úgy a dobogós helyért sorban álló Mátészalka. Az élbolyt záró Nyírbátor meghódítani készül Karcagot. Rakamaz a pontokat két kézzel szóró Szerencset, Nagykálló a már kiesett Edelényt fogadja. Valamennyi mérkőzés kezdé­si időpontja: vasárnap 17 óra. SÉNYŐ (1.)— TISZAÚJVÁROS (5.) V.: Csonka (Vitányi, Pesel.). Sényő, Papp Lajos szak­osztályvezető: — A hétközi kupamérkőzésen ígéretesen kezdtünk, de a hamar bekapott gólok után megroggyant a csa­pat, elvesztette tartását, ennek lett következménye a súlyos vereség. Időben jött ez a po­fon, ráébredhettünk hibáinkra. Szerda estétől már a bajnok­ságra koncentráljuk erőnket, a játékosok — megszabadulva a kettős tehertől — megmutat­hatják, mit is tudnak valójában. Soha vissza nem térő alkalmat kínál az utolsó három forduló arra, hogy maradandót alkos­sunk. Tiszaújváros színeiben futballozik a Tiszavasváriból elszármazott Riskó és Balázsi, igaz, úgy tájékozódtunk, sérül­tek. Tömöri katonaként Nyír­bátorba távozott tőlük, elöl azonban Papp számolatlanul rúgdossa a gólokat. Nálunk Balogh vált ki, aki sárga lapos büntetését tölti majd. Szik­szóival és Capatinával kiegé­szülve mindenképpen megszi­lárdulhatnak soraink, velük és, persze, a többiek harcosságá­val legyűrhetjük a borsodiakat. ENCS (15.)—KISVÁRDA (2.) V.: Szilvási (Kiss, Dobi). Kismnda, Komáromi György vezetőedző: — Nem titkolom, van bennem némi félsz az encsi kirándulást illetően. Merem remélni, hogy a játékosok nem teltek el az utóbbi hetek sikerszériájától, s a vészhelyzetben lévő borso­diak otthonában is bevasaljuk a három pontot. A városban egyébként megnőtt a várako­zás szereplésünk iránt, a köz­vélemény nyomásának is meg kell felelni. Sajnos Serest sár­ga lapjai miatt nélkülözni kényszerülök, s bár mostaná­ban sok kritika érte, kíváncsi vagyok, ki lesz képes pótolni a karmestert. Lehetséges jelöl­tem Jávor, aki nagy formába lendült. Popovics büntetése letelt, neki valószínűleg helyet szorítok a kezdő tizenegyben. A tét nagy, hisz csak a győ­zelemmel marad esélyünk ül­dözni az éllovas Sényőt. KARCAG (9.)— NYÍRBÁTOR (4.) V.: Vitányi (Szemán, But­­kai). Nyírbátor, Somogyi József szakosztályvezető: — A Ra­kamaz elleni fölényes győ­zelemből erőt meríthetünk a bajnoki hajrára. Talán ettől lábra kap a csapat, és Karcagon sem vallunk kudarcot. Ahogy tervezgettük, a hátralévő két idegenbeli mérkőzésünk közül — most vagy az utolsó fordu­lóban, Tiszaújvárosban — egyiket szeretnénk megnyerni. A dobogó legalsó fokára aka­runk felkapaszkodni, így örö­mömre szolgálna, ha már va­sárnap valóra válnának elkép­zeléseink. Savunak, mivel le­járt az útlevele, vissza kellett térnie Romániába, tőle tehát elköszöntünk. Darai eltiltását nyögi, Unchiás Rémusz ugyan­akkor megérkezett az ifjúsági válogatott németországi túrá­járól, emígyen számításba vehető az összeállítás kihirde­tésekor. MÁTÉSZALKA (3.)—ÓZD (11.) V.: Szabó (Nagy Cs., Mészá­ros). Mátészalka, Mitró Károly vezetőedző: — Büszke lehe­tek csapatomra, keveseknek adatott meg annyi sikerélmény ezen a tavaszon, amennyiben eddig nekünk részünk volt. Pedig — s ez, gondolom, nem hat az újdonság erejével — ki sem látszunk a problémákból. Elég legyen annyi: Szeles és Varga Tibor felépülése még várat magára, Fazekas munka­helyi kötelezettségének tesz eleget hétvégén, továbbá Krasznai kiállítása sem ke­csegtet sok jóval. Illák, vala­mint a sérülésével társául szegődött Kása csütörtökön Dabasra utazott, egy híres he­lyi természetgyógyász segítsé­gét kérvén panaszaik orvoslá­sára. Kosa emellett könnyített edzéseket végzett, talán egy félidő erejéig igénybe vehetem szolgálatait. Mindazonáltal — hogy ne csak rossz hírekről számoljak be — Szilvási, va­lamint Papp Jani rendbejött, bírjuk az NYFC ígéretét is Sira átengedésére. Nincsenek illú­zióim abban a tekintetben, hogy Ózd derekasan küzdeni fog, ami felettébb nehézzé te­heti számunkra a mérkőzést. Elbizakodottságról nem be­szélhetünk, de azt máris kije­lenthetem: egyértelműen győ­zelemre játszunk majd. RAKAMAZ (10.)— SZERENCS (8.) V.: Pintér (Kolláth, Fe­­renczi). Rakamaz, Veigli Géza ve­zetőedző: — Közel sem mind­egy, milyen szájízzel vonulha­tunk nyári vakációra, s hogy milyen emlékeket őriznek meg rólunk a szurkolók. Itt van mindenekelőtt a vasárnapi meccs, ahol — ebben nagyon bízom — győzelmünkkel ma­gunk mögé utasíthatnánk a táb­lázaton Szerencset. Nos, elmé­letileg minden mellettünk szól. Adott egy leeresztettnek tű­nő ellenfél (ezt hittük Nyír­bátorról is, aztán...), s nálunk a hazai pálya előnye. Mégis azt mondom, fogcsikorgató küz­delemre számíthatunk. A vé­delem foltozásra szorul, mi­nekutána Komlósi ésSzobonya sérültet jelentett, Zákányt pe­dig idő előtt zuhanyozni küld­ték az elmúlt héten, ámbátor ezt a találkozót a csatároknak illene hozni. Amennyiben si­kerül kikapcsolni a vendégek kulcsembereit, gondolok itt a Szántó—Koszta duóra, vala­mint szívünket is kivisszük a gyepre, akkor a győzelem sem marad el. Nincs értelme sokat keseregni a múlton, ha más­képp nem megy, hát be kell darálni a szebb napokat meg­élt látogatókat. NAGYKÁLLÓ (7.)— EDELÉNY (16.) V.: Gyurkovics (Nagypál, Sulyok) Nagykálló, Kaszab István játékos-edző: — Már a Vá­­mospércs elleni mérkőzés má­sodik félidejében észleltem, hogy a játékosok egynéme­­lyike nem kellőképpen kon­centrál. Kissé lazított a társa­ság, mióta eltávolodtunk a ve­szélyzónától. Próbálok minden rábeszélő képességemmel hat­ni a fiúkra. Vasárnap ugyanis kevés lesz, ha csak a mezt küldjük ki a pályára. Nem sza­bad félvállról venni a találko­zót, mert — ez többször bebi­zonyosodott — ebből könnyen gondok adódhatnak. Sajnos Boros sérülés, Spisák sárga la­pos büntetés miatt kimarad a csapatból. Ince az Interben? Áll a bál Manchester­ben. A helyi nagymúltú United labdarúgóklub vezetői bejelentették, hogy megegyeztek az olasz Internazionaléval, misze­rint a csapat egyik legjobb játékosa, Paul Ince tálján földön folytatja pályafutá­sát. Alex Ferguson vezető­edző elmondta, hogy az itáliaiak 13 millió dolláros ajánlatot tettek, ami véle­ménye szerint hosszabb távon mind a klubnak, mind a játékosnak ki­fizetődő. - Ince kitűnő lab­darúgó, nagyszerű öt évet töltött nálunk, s úgy ér­zem, az Internéi is megta­lálja majd a számításait. Biztos vagyok benne, hogy Olaszországban is leg­alább olyan sikeres lesz, mint nálunk. A bökkenő csupán az, hogy magát Paul Ince-t a Manchester United veze­tői nem értesítették szán­dékukról.- Paul nagyon megle­pődött a hír hallatán, akárcsak a szurkolók. Soha senki nem kérdezte meg arról, hogy akar-e tá­vozni. Nagyon jól érzi ma­gát Manchesterben, és még sohasem gondolt a tá­vozásra - mondta Steve Kutner, Ince ügynöke, majd hozzátette: - Többet csak akkor tudunk mon­dani, ha Paul már beszélt az Inter vezetőivel.

Next

/
Thumbnails
Contents