Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-08 / 106. szám
UJ KELET Ófehértó 1995. május 8., hétfő 7 Takarékos gazdálkodás A megye egyik legtapasztaltabb polgármestere, Balogh József Ófehértó első embere. Közel két és fél évtizedes köz- igazgatási munka áll mögötte, mert 1971-től vezeti a települést. — Termelőszövetkezeti agronómus beosztásból kerültem a tanácselnöki székbe. Polgármesternek másodszor is megválasztottak. Gondolom, ezzel ismerte el a lakosság, hogy hosszú tevékenységem alatt óvoda, iskola, ravatalozó, idősek gondozóháza épült. Vannak terveink a jövő beruházásaira is, de figyelembe kell venni a lakosság teherbíró képességét, sokminden függ a vasút jövőjétől is. —A gyakorlatban ez mit jelent? — Tőlünk Nyíregyháza vonaton még harminc kilométerhogy csak a legjelentősebbeket említsem. Minden jelentősebb út szilárd burkolatú, településünkön gáz, telefon van. — Ilyen múlt után a jövő is csak szép lehet. — Ezt ma felelősséggel állítani nem lehet. Igaz, hogy égető napi gondunk nincs, de nagyon oda kell figyelni, takarékosan kell gazdálkodni. Amitől félünk, nem tudjuk, hogy a gazdasági megszorító intézkedések milyen hatással lesznek az önkormányzatra. re sincs. Sokan járnak a faluból a megyeszékhelyi üzemekbe, vállalkozásokba dolgozni. Május végétől a késő esti járatot meg akarja szüntetni a MÁV, és ez az éjszakai és délutáni műszakba járók közlekedési lehetőségét megszünteti, mert nincs közúti szállítás Nyíregyházára. Kértük az illetékes vezetőket, azt az elképzelést vétóztassák meg, de eddig érdemi választ nem kaptunk. Ha ez a vasút- leépítés megtörténik, gondjaink tovább növekednek. A falu Ófehértó, a hozzá tartozó Ligettanyával együtt közel kétezer-nyolcszáz fős település. Van általános iskolája, óvodája. Háziorvos és fogorvos gondoskodik az egészségügyi ellátásról, valamint a gyógyszertár. A munkában megfáradt idősek gondozóházban kapnak ellátást. Az új képviselő-testületbe Asztalos Mihály, Bacsó István, Falajtár Jánosáé, Károly András, Kiss Lajosné, Neményi Zsolt, Reszkető Mihály, dr. Rojkó László és Sziráki István került be. Ók és a polgármester, Balogh József irányítják a falut az új választásokig. A címertervező Szerelem a rajzzal. így foglalható össze Máténé Kiss Marianna története. A gyesen lévő tanítónő tizenévesen olyan sikeresen festegetett, hogy egy alkotása részt vett egy versenykiállításon. Ettől kezdve a rajzolás, a festés élete része lett. Volt olyan, hogy egyszemélyes rajzszakkörre járt a mátészalkai gimnáziumba. Érettségi után a tanító-képzőbe felvételizett, ahol a rajz szakspeckót választotta. Közben dekoratőri munkát vállalt, és megkapta első honoráriumát is, egy szolnoki lapban megjelent grafikája jutalmaként. A család és a munka mellett évekig nem tanulhatott, de tavaly rászánta magát, hogy megszerzi rajz szakon is a diplomát. Művészi ambíciói nincsenek, de szeretne minél több tehetséget felfedezni a művészetnek. Szabad idejében megtervezte a település címerét, de az önkormányzat még nem döntött elfogadásáról. A dohánytermesztéshez tapasztalat szükséges Kellett egy szövetkezet Hatvanöt fő összefogott, mert valamiből meg kellett élni. Értettek máshoz is, de a dohánytermelést már évek óta csinálták, arra rendezték be egész családjuk tevékenységét. A többit Tóth Sándor, a Sirokkó Szövetkezet elnöke mondta el. — A Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezetből vált ki a dohánytermelő-ágazat két éve, tél közepén. Hatvanöt fő nyolcvan hektár földön kezdte megteremteni az öntözéses dohánytermesztés feltételeit. — Ez nagyon egyértelműen hangzik. — A helyzetet az időjárás és a dohánytermeltető vállalat teremtette. Az évek óta tartó aszály miatt homokon a dohánytermelés öntözés nélkül elképzelhetetlen. Ehhez tizenötmilliós beruházás kellett, de a NYIDOFER csak úgy adta a támogatást, ha azt dohánytermelésre fordító szövetkezet használja fel. — Úgy tűnik a hangvételből, hogy sikeres volt a kezdő két év. — A csoportos kiváláskor az üzletrészből a fóliatelepet, a Palántázás a fólia alatt szárítót, az erőgépeket, a munkagépeket vettük ki. Az első évben éppen hogy összeért a madzag, mert amikor álmodtunk a szövetkezetről, a költségek növekedésével még nem számoltunk. Tavaly már eléldegéltünk a dohánytermelésből, de az idei évben még nem tudjuk, mi vár ránk, mert a felvásárlási árak nem növekedtek, de a termelési árak máris az egeket verdesik. Szeszfőzde foglalóba — Vidéken vállalkozni is nehéz, mert az ember nem tudja mibe fogjon — kezdte beszélgetésünket ifj. Károly György vállalkozó. Évekkel ezelőtt elboldogult az ember a szeszfőzésből, mert volt a bérfőzéshez alapanyag. Mára azonban kivágták a sok almafát az emberek, aztán a gyümölcs felvásárlási ára is emelkedett, inkább leadják, mert abból több a jövedelmük. — Ezek szerint ön bérfőz- dés. — Vagy valami más, mert évek óta már a család jövedelmét inkább a lúdtenyésztés jelenti, ha nincs nagyarányú elhullás az általunk felnevelt libák között. Ennek a vállalkozásnak is ára van, mert kihasználják, hogy az embereknek nincs pénze, és a tenyésztéshez szükséges kölcsönt magas kamatra adják. Ráadásul foglalóként a szeszfőzdémet adtam az idei beindulás finanszírozásához. Elég ha annyit mondok, hogy volt, akinek már a házát árverezték el, mert nem sikerült a tenyésztés. — Miért olyan kockázatos ez a vállalkozás? — Nézze, most huszonöt hektárra ide hozok több ezer libát. Elég egy betegség tömeges elhullással, aztán már kész is a veszteség. Szerencsére a magyar ember mindig bízik valamiben, és ez tartja életben. Hitoktatás hetente — A lányoknak is vannak álmaik a jövőről — mondta elmerengve Asztalos Zsuzsanna. — Sok mindent hallottam a katolikus gimnáziumról, mert egy lány a falunkból oda járt. Már hatodik osztályos koromban elkerültem a falunkból, mert a nyíregyházi főiskola gyakorló iskolájába jártam. Amikor a Svetits Katolikus Gimnáziumba kerültem Debrecenbe, azok ellenére, hogy ez volt a választott iskolám, sokáig nehezen szoktam meg a körülményeket. — Hallhatnám ennek az okát? — Erős, magára és a tanítványaira sokat adó iskola volt a gimnázium. Volt olyan, hogy kilenc hétig haza sem jöhettünk. Csak lányok jártak az iskolába, és néhány világi tanár kivételével nővérek tanítottak. Volt testvériskolák találkozója, olyanV ________________________ As ztalos Zsuzsanna kor találkoztunk csak fiúkkal. — Tavaly érettségiztél. Hogyan tovább? —Jelenleg heti egy alkalommal hittant tanítok. Közben készülök a felvételire, mert jelentkeztem a főiskolára hittan— magyar szakra. Szeretném, ha életcélom, életpályám lenne a hitoktatói munka a főiskola elvégzése után. _______________________/ Az anyjától tanult Egy igazi titkárnő sok mindenhez ért. Vityi Ildikót valószínű, ezért is szeretik a falujában, mert sok mindent kipróbált már, nincs lehetetlen feladat számára. — A baktalórántházi gimnáziumban úgy döntöttem, hogy leérettségizem gépírásból, mert az egy biztos foglalkozás — kezdte vallomását az ófehértói polgármesteri hivatal titkárnője. — Egyből kaptam munkát egy bíróságon, ahol magnóról írtam a jegyzőkönyveket. Sajnos, a szerződésem lejárt, munkanélküli lettem. Nem szerettem a Készül a „mű” tétlenséget, felmentem Pestre dolgozni, mert csak ott kaptam munkát. Egy hónapig bírtam csak a várost, mert szokatlan volt számomra, hogy egyedül az utcára sem mehettem ki biztonsággal. Tavaly februártól a hivatalban dolgozom, de igazi kikapcsolódást a délután jelent számomra, mert akkor a ház körüli teendőket végezhetem és hódolhatok kedvenc időtöltésemnek. Anyukám megbetegedéséig fodrász volt, én meg ültem, és néztem, hogy miként alakítja a frizurákat. Évekkel ezelőtt én is megpróbálkoztam a fejek szépítésével. Első próbálkozásaim nem voltak sikeresek, mert öcsémnek, aki az első áldozatom volt, jól belenyírtam a hajába. A női frizura alakítása sem járt egyből eredménnyel, mert festéskor a szőke szín helyett vörös haj sikeredett. Páciensemet ez annyira letörte, hogy azóta sem festi a haját. Én viszont a rokonoknak, barátnőknek azóta majdnem szakértelemmel igazítom frizuráikat. Az oldalt írta és a felvételeket készítette: Aradi Balogh Attila