Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-08 / 106. szám
8 1995. május 8., hétfő Kultúra UJ KELET Két mozimazsola Ezúttal a sci-fi rajongói iga- i zán elégedettek lehetnek: egy ! Roland Emmerich nevével fémjelzett fantasztikus történet érkezett megyénkbe. Címe: Csillagkapu (Stargate). IA cím sokat sejtet és sokat el- I árul. Sok-sok sci-fi szólt már | űrutazásról. Az ötlet tehát ko- J rántsem eredeti, ám ezúttal az alkotógárdának mégis egyedi filmet sikerült összehozni. Kiváló szakemberek, és tehetséges forgatókönyvírók vonultak fel ennek érdekében. A kitűzött cél tökéletesen sikerült. Akinek van egy csöppnyi kis fantáziája, az örül a produkciónak, akinek nincs, az be ne tegye a lábát a moziba, mert elrontja a hangulatot. De kit ne érdekelne a jövő? Ki az a csacska már, aki a múlton rágódik? Fejlődik az űrtechnika, a csillagászat, látjuk a csillagok keletkezését (legalábbis mikor ideér annak fénye), és még sorolhatnám. Érdekes, izgalmas dolog ez, és szeretünk csillagkapukról ábrándozni. Lehet, hogy van is ilyen? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel filmünk. Mindenkinek elszabadult a fantáziája a produkciót nézve. Roland Emmerich e filmmel bevonult a nagy hollywoodi rendezők sorába. Megállapíthatjuk, hogy rendezők'-"' nek művészi a profizmusa. A film sosem fog egy díjat sem nyerni, nem fog róla egy könyv sem szólni, de érdemes odafigyelni rá. A májusi kínálatban van egy kedves kis komédia is. Az I.Q.-ról van szó. Az UIP- Dunafilm mutatja be büszkén, ám azt hozzá kell tennem, hogy filmvígjátékot elfelejtettek Amerikában magas színvonalon gyártani. Erre a produkcióra azt lehet mondani, hogy aranyos. Az ’50-es években járunk. Einstein Princetownban tanít egy egyetemen^Á tehetséges forgatókönyvíró, Andy Breckman kiszakította a zsenit a történelemből. Van egy csinos unokahúga is, Cathe- rin, aki egy pszichológussal majdnem házasságot köt. Majdnem, mert egy lovag közbeszól. A film nem egyéb, mint egy kellemes, nyár eleji letyefe- tye. A fiatalok fogják szeretni. Nem érdemes vele foglalkozni, hisz tucatáru. Gombás Sándor Ferenc Jelenet az I.Q.-ból A Fekosz közgyűlése A Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetsége (Fekosz) meglepetéssel értesült arról, hogy a felsőoktatási hallgatók képviseletében fellépő Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (Hökosz) a tandíj ez évi öt hónapra szóló kiváltását a kollégiumi térítési díjak emelésével szándékozik megoldani — mondotta Vetési Iván, a Fekosz elnöke. A továbbiakban aláhúzta: a Fekosz soha nem zárkózott el a kollégiumi díjak emelésétől, de mindig hangsúlyozta, hogy az emelés csak a hallgatói térítések és juttatások általános rendezése keretében történhet. A befolyt emelt összegeket pedig ellenőrizhetően a kollégiumi hálózat szolgáltatási színvonalának emelésére kell fordítani. A Fekosz a kollégiumok finanszírozásának kérdéséről tárgyalni kíván a pénzügyi kormányzattal, illetve Bokros Lajos pénzügyminiszterrel is. Az elnök hozzáfűzte: a szövetség már több mint két év óta kialakult elgondolásokkal rendelkezik a kollégiumi finaszírozásokkal kapcsolatban, s ezt a koncepciót ma is aktuálisnak tartja. Ennek lényege — fejtette ki a továbbiakban — az, hogy a költség- vetési támogatás mellett a kollégiumi térítési díjakat olyan magasra kellene emelni, hogy az ebből befolyó összegből azokat is támogatni lehetne, akiknek nem sikerült kollégiumi ellátást kapniuk. Ma egy kollégiumi hely létesítése jelenleg 1,2 millió forintba kerülne. Vizsga az általános iskolákban Tanúsítvány a bizonyítványban Közeli dátum május 26-a, amely több éve már nálunk is a Challange Day, azaz a Kihívás Napja jegyében telik. A legtöbbünknek naponta szembe kell tudni néznie az örökös kihívásokkal, a folyamatos bizonyítás elvárásaival. Az ember többnyire egy egész életen át vizsgázik. Mégis, ha a „vizsga” szóba kerül, meglehetősen vegyes érzelmekkel teli emlékek szüremlenek, szökkennek elő: az érettségi vizsga a torkon akadt gombóc érzésével, a főiskolai kollokviumok a csodavárással. Általában: nincs ínyünkre már maga a vizsga szó sem, ahogyan vizsgázni is csak kevésbé szeret(t)ünk. (Kivételek itt is vannak, sőt voltak, s minden bizonnyal lesznek is. De — mondom — ők valóban kivételek!) A vizsgáról való elmélkedés apropóját a megyei pedagógiai intézetben tett látogatásom adta. Az intézet munkatársa, Kindrusz Pál tájékoztatta lapunkat a megye hatvan általános iskolájában hamarosan sorra kerülő vizsgákról. Elmondta, hogy a megyei pedagógiai intézet által szervezett diagnosztikai vizsga 1990-ben indult, s ma is kísérleti jellegűnek számít. Törvény szerint nincs tehát előírva, a teljes önkéntességet feltételezi a gyermek, a pedagógus, az iskolák részéről. A pedagógiai intézetek közül is csak kevesen vállalkoznak a megvalósítására, a megyei intézet szervezése mögött az a hit és, kezdettől fogva, az a beigazolódni látszó szándék áll, hogy e vizsgák több okból is hasznosak, sok előny-nyel bírnak. A vizsgán a 6. és a 8. osztályos tanulók vesznek részt. Különösen előnyös a nyolcadikosok számára, hiszen nem titkolt dolog, hogy a már felvételt nyert végzősök többsége a félévet követően már „befejezettnek” tekinti az általános iskolát, „leülnek”, magyarán: Április 28-án a Művészeti Szakközépiskolában rendezett hangversenyen a nagyközönség előtt adtak számot tudásukról és 4 éves munkájukról a Bessenyei György Tanárképző Főiskola ének-zene-karvezetés szakos negyedéves hallgatói. Az izgatott, lámpalázas karmesterjelöltek rendkívül ügyesen — a hozzá nem értő közönség számára is érdekesen — oldották meg a vizsgafeladatot, a magyar verseket és madrigálokat előadó kórus vezényletét. Teljesítményüket a vizsgabizottság is elismeréssel és az ennek megfelelő minősítéss-el jutalmazta. A koncertet követően az újdonsült karnagyok egyikét, Czimbula Annamáriát kérdeztem a jövőre vonatkozó terveiről, elképzeléseiről: — Most, hogy véget érnek a diákévek, gondolom, egyre többet foglalkoztok a továbblépés lehetőségeivel. Neked milyen további terveid, elképzeléseid vannak? — Sajnos, igen nehéz időszak ez a mostani. A sikerek örömét ugyancsak megkeseríti a kilátás- talanság. Jelen pillanatban úgy áll a dolog, hogy még nem tudom, mihez kezdjek, mert munkalehetőség sem a városban, sem pedig a megyében nincs, egyrészt az iskolák nehéz helyzete miatt, másrészt pedig azért, mert gyakorlatilag egyszakos tanár lenem tanulnak. A vizsgára való készülés ezt nem engedi meg számukra. A vizsgáknak ugyanakkor hatékonyságnövelő szerepük van, a gyerekek jobban rendszerben látják az anyagot. Újabb előnye — folytatta a vizsgák szervezését végző Kindrusz úr —, hogy a középiskolákat az intézet felkérte: szeptemberben ugyanazon felmérések szolgáljanak a már elsős diákok tudásának feltérképezésére. Nem mindegy tehát, hogy a tanulók milyen startot vesznek, hiszen ez meghatározhatja egész középiskolai előmenetelüket. A vizsga tulajdonképpen még „tét nélküli”, lehetőséget ad a későbbi „élesben menő” számonkérések begyakorlásához. A megyei pedagógiai intézet a tanév elején valamennyi iskolát tájékoztatja a diagnosztikai vizsga lehetőségeiről. Visz- szajelzés alapján elkezdődhet a szervezés, együttműködés a két intézet között. Az 1990-es induláskor a megyéből mintegy hatvan iskola vállalta ezt az új típusú megmérettetést, amely a tantestület számára is kétségtelenül pluszfeladatokat jelentett, jelent — az elmúlt tanévben közel száz, míg az idén ismét hatvan a részt vevő általános iskolák száma. A megyei pedagógiai intézet által javasolt időpont május 29-e és június 2-a között van. Az iskolák ettől természetesen szék, és az ének szakos tanár nemigen „kelendő”. — A tanításon kívül milyen egyéb — például a művészi pályán kínákozó — lehetőségek vannak még? — Aki igazán tehetséges és kitartó, annak van esélye a művészi sikerre. De ez további szorgalmas tanulás és kemény munKarvezetó vizsga után ka függvénye. Lehetőségünk van még arra, hogy a debreceni, vagy a miskolci zeneművészeti főiskolára ötödéves hallgatóként beiratkozzunk és ott másoddiplomát szerezzünk. Ez egy kis időnyerést jelentene, de sajnos nem mindegyikünk engedheti meg magának a továbbiakban a tanulás „luxusát”. Egyéb lehetőség most nemigen kínálkozik, hacsak egyéni ötletek nem születnek majd bennünk a eltérhetnek. A vizsgán a 6. és a 8. osztályos tanulók tudása kerül mérésre, a pedagógiai intézet általi mérőeszközök segítségével, amelyek sztenderdek, azaz nagyon jó paraméterekkel rendelkeznek. (Tudományosan kipróbált teszt- és szóbeli feladatok.) A vizsgára három nap áll rendelkezésre. A hatodikosok magyarból szóbeliznek, írásbeli pedig magyar és matematika, valamint fizika, biológia és földrajz tantárgyakból választhatóan egy tantárgy. A nyolcadikosok is hasonlóan vizsgázhatnak, a különbség csupán az írásbelinél van, ők négy tárgyból (az említett három mellé pluszként bejön a kémia) kettőt választhatnak. A szóbeli vizsgához felkészülési időt, valamint nyomdatiszta segédanyagokat biztosítanak a tanulók számára. A vizsga után a tanulók általában jó véleménnyel vannak, rendszerint a vártnál könnyebbnek értékelik. A vizsgáról tudni kell, hogy csak a tanuló szaktanára kérdezhet, a másik „idegen” figyelője az eseményeknek, s mindkettő külön-külön minősíti a gyermek tudását az e célra szolgáló formanyomtatványon. Végső eredménynek a magasabb pontszámú értékelés számít. Ugyancsak fontos, hogy az év végi osztályzat — a vizsga eredményét figyelembe véve — csak felfelé kerekíthető, emiatt rosszabb jegyet a szükség kényszere folytán. — Nem gondoltál pályamódosításra, vagy másik szak fölvételére? — Pályamódosításra nem. Nekem a zene a hivatásom, az életem. Nem akarom föladni. Jó lenne persze más szakterületen is jártasságot szerezni, a tanári pálya szempontjából ez kifejezetten hasznos lenne. De a legfontosabb az, hogy a zene, amit tanultam és amit hivatásomnak tekintek, az ne „felesleges luxus” legyen, hanem a nevelés egyik legfontosabb eszköze. Talán a közeljövőben kedvezően változik majd az oktatás helyzete, és számomra is nyílik majd élettér. Remélem, a körülmények sohasem fognak arra kényszeríteni, hogy föladjam a hivatásomat és soha sem fogom megbánni, hogy a zenei pályát választottam. M.Zs. gyerek nem kaphat. így a vizsga egy utolsó lehetőség is a javításra. Az iskolák számítógépre viszik saját adataikat, a pedagógiai intézet pedig értékeli azt, s még az osztályozó konferenciát megelőzően megkapják az eredményeket, a minősítést, de más iskolákról nem szolgáltathat ki adatokat. A vizsgákkal kapcsolatos általános vélemény az, hogy a szaktanárok jól felkészítik a gyerekeket, s a már elmondott pozitívumok mindenképpen a vizsgák létjogosultságát erősítik. Önkéntességét bizonyítja az a tény is, hogy a remegő- reszkető gyerekeket a vizsga- biztos hazaküldi: „Menjen, pihenje ki magát, s felejtse el ezt a nehéz megpróbáltatást.” S teszi ezt a gyermek érdekében. Ilyen rezgőnyárfalevél tanuló ezért kevés akad, mintegy 1000-1200 gyerek sikeres vizsgát tesz, eredményesen veszi élete első „kis érettségijét”. A tanulók tudásáról úgynevezett „tanúsítványt” töltenek ki, amely a bizonyítványba he-lyezhető betétlap, s arról tanúskodik, hogy az illető már átesett azon a tűzkeresztségen, amely akadálynak — reményeink szerint — még igen sokszor neki kell gyür- kőznie — mondta befejezésül Kindrusz tanár úr, s meghívta lapunkat a május végi, június eleji vizsgákra, mondván: érezzük át mi is annak semmihez sem hasonlítható hangulatát. Megvallom, én már szörnyen izgulok! Lefler György Avatás vizsgákkal A Debreceni Orvostudományi Egyetem Nyíregyházi Egészségügyi Főiskolájának hallgatói eddig az intézmény által bérelt különböző épületekben látogatták az előadásokat, konzultációkat. — Az áldatlan állapotok végére május 11-én, délután teszünk pontot — tájékoztatta 1 apunkat Hunyadi Kár oly né, a főiskola gazdasági igazgató- helyettese. — A három lépcsőben történő, közel százmillió forint értékű bővítés befejeződött. A szükséges pénzt a megyei, a nyíregyházi önkor- mányzát, valamint a főiskola adta össze. Az új szárnyakat csütörtök délután fél háromkor dr. Zilahi József, a megyei ön- kormányzat elnöke adja át. Másnap a hallgatók vizsgákkal avatják fel az épületet. Frissen diplomázók: • • Örömök és gondok
