Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-24 / 120. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. május 24., szerda 3 Gazdasági szövetségekre van szükség! A mérce a fogyaszthatóság A megye növényvédelme irányító szakembereinek továbbképzése keretében május 17-én a mezőgazdasági főiskolán dr. Biber Károly, az FM Növényvédelmi és Agrárkör- nyezet-gazdálkodási Főosztály helyettes vezetője tartott .Növényvédelmi szabályozás az Európai Unióban címmel nagy érdeklődéssel kísért előadást. Az előadást követően először arról kérdeztük Biber urat, mi tette szükségessé annak idején a növényvédelem nemzetközi szervezetének (EPPO) létrehozását. A növényvédelem nem megfelelő volta miatti termelői kiszolgáltatottság, amely esetenként 40-70 százalékos termés- kieséssel is járt. Egyes körzetek, tájegységek, majd két-két szomszédos ország, államszin- tű szerződés keretében fogott össze a járványos gradáció (kártevők, kórokozók nagy mértékű elszaporodása) leküzdésére, illetve kialakulásának megelőzésére. Az ilyen típusú együttműködések eredménytelennek bizonyultak, s jóval szélesebb körű, nemzetközi összefogás vált szükségessé. A konvenciót 15 ország képviselői írták alá. A nemzetközi szervezet ajánlásokat ad a tagországok részére, de az abban megfogalmazott követelmények szinte törvényérté- kűek. (A magyar növényvédelmi szakemberek elismertségét jelzi, hogy a négyévenként választott elnökök sorában már ketten is betöltötték ezt a funkciót.) A szervezet GAP néven rendszert dolgozott ki és érvényesít, amely a növényvédelem nemzetközi egységesítését foglalja magába kis túlzással afféle növényvédelmi Interpol szerepkörrel bír. Megalapozott, tudományos vizsgálat alapján összeállították a karantén (zárszolgálati vagy tiltó) listát. Ez a kontinentális összefogás egyben a kereskedelmi szabályozás egyik lehetősége is. A GAP lehetővé tette, a korábban a tagországok általi karanténlista felállítását is. Ez utóbbit sokszor „felhasználták” a telítődött élelmiszerpiac szabályozására, erre hivatkozással olyan kritériumokat állítottak fel az exportálni szándékozó országgal szemben, amely megfontolásra késztette vagy ellehetetlenítette a kereskedelmi kapcsolat létrejöttét. Az egységes lista elfogadtatásával megszűnt a korábbi kereskedelmi ki-be- csukósdi. Az új áruellenőrzési módszer lényegi eleme, hogy a belső károsító felderítés megerősítésével már nemcsak a terméknek, hanem a termékelőállítás folyamatának kell megfelelő színvonalúnak lennie. A Magyarországon érvényben lévő Növényvédelmi Kódex 1988 teljes egészében megfelel a nemzetközi elvárásnak. — Biber úr, mezőgazdasági üzemeink, kis parcellákra szakadva, nyújthatnak-e megfelelő növényvédelmet, ugyanakkor külföldön is versenyképes terméket? — 1988-ban 73 ezer tonna, az elmúlt évben 28 ezer tonna növényvédő szert használtunk fel. Ezek költségei az előbbi sorrendben 8,5 milliárd, illetve 14 milliárd forint. Ehhez aligha szükséges kommentárt fűzni. Tény, hogy némi színvonalromlás tapasztalható, de ezzel együtt sem igazolódott be a külföldi váteszek jóslata, hogy a magyar mezőgazdasági termékek elveszítik a piacukat. (Megnyugtatásul: mi „belföldi- fogyasztók” sem vagyunk kitéve toxikus (mérgező) hatás veszélyének.) A tulajdonviszonyok változása a növényvédelem terén is felelősségváltozással járt. Ahogyan Nyugaton, nálunk is az állam felelőssége a vállalkozókra, a termelőkre szállt, nagyobb kockázatot kell viselniük. Az összehasonlítás persze azért sántít, mert lényegesen jobb körülmények „biztonságában” inkább kockáztat egy farmer, mint egy — többnyire kényszervállalkozóként dolgozó — magyar gazda. A mező- gazdaság amellett mindig is kétesélyes foglalkozás volt: az időjárás e „szakmában" a legnagyobb úr. A kamaráknak a katalizátor szerepét kellene betölteniük, ehhez viszont meg kellene alapozniuk a termelői bizalmat, olyan szolgáltatási, gazdaságélénkítő lehetőségek kínálatával, fogódzók nyújtásával, amely a kamarai tagság melletti elkötelezettséget eredményezne. A nyugat-európai norma elve csupán kétféle élelmiszert ismer: az emberi fogyasztásra alkalmas, illetve arra nem alkalmas terméket. A hazai vállalkozóknak elsősorban a hungarikumokat, nemzeti, tájegységi sajátosságokat hordozó termékeket kell előnyben részesíteniük. Jelentőséggel bír a szaporítóanyag-előállítás, ebben Európa más országa sem előz meg minket. Súlya, szerepe lesz az alternatív energiának (cukor, olaj), a mezőgazdasági melléktermék-hasznosításnak, a nálunk kedvező klímára talált gyógy- és dísznövényeknek, s azoknak, amelyek elsősorban kézimunka-igényesek — fejezte be Biber úr. (lefler) Megjelent a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle Hagyomány és valóság Megjelent megyénk kulturális-társadalmi folyóiratának ez évi második száma. Az első szám iránti érdeklődés arra ösztönözte a szerkesztőket, hogy a hagyományos történelmi visszapillantás mellett — amelyet ebben a számban egyháztörténeti írások és változatos, kulturális témák képviselnek — folytassák a mai, mindennapi élet izgalmas kérdéseire választ nyújtó, elemző írások közlését. Az egyháztörténeti rovatban érdekes nyelvészeti témát fejt ki a lap főszerkesztője. Aki elmélyed a nem kis adatmennyiséget feldolgozó írásban — a szerző fő kutatási témája egy szeletében —, meglepődve tapasztalhatja, hogy a „száraz” felsorolás milyen gazdag emberi, kulturális, őseink gondolkodását tükröző tényeket tár fel. A többi írás ezúttal a református hagyományokkal foglalkozik. Ugyancsak a református múltat idézi a nyíregyházi Kálvineum létének első évtizedéről szóló írás — már a hagyományrovatban — elsősorban a régi nyíregyháziak számára nyújt érdekes ismereteket; a Rákóczi-szabadság- harc korából származó dokumentumok pedig a szabolcsi nemesség korabeli tehervállalására mutatnak rá. Korunkhoz közelebbi témák: a magyar kultúrdiplomácia 1945 utáni törekvései, illetve a nyíregyházi Finn Baráti Egyesület jubileuma alkalmából írott színes, illusztrált beszámoló a két nép kapcsolatai erősítéséért kifejtett munkájáról. A rovat utolsó írását a helytörténeti kutatásokat végzőknek szánták a szerkesztők, gondolatokat ébresztve a kutatások célszerű módszereiről. A valóság rovatban először a középiskolások nemzet- és magyarságtudatának jellemzőit mutatja be a folyóirat alapos statisztikai apparátussal. Rávilágít az ezzel kapcsolatos oktatási-nevelési feladatokra. Még izgalmasabb az ezt követő két tanulmány, amely a népszerűén KGST-piacnak nevezett nyíregyházi vásár vonzáskörzetét, valamint az ott árusító ukrán állampolgárokat (csencselők és maffiózók) mutatja be. Időszerű kérdéseket is felvet ez utóbbi írás: kell-e nekünk ez a piac? Kinek használ és kinek árt, ha a fekete- gazdaság felszámolása során kirekesztjük onnan a külföldieket? S rögtön megkísérel ezekre választ is adni: gazdasági, matematikai összefüggé-. sekkel világít rá arra: nem feltétlenül hasznos a nemzetgazdaságnak a piac felszámolása, de főként a vásár kispénzű magyar vásárlói járnak rosszul, elesve az itt beszerezhető, igaz, nem mindig jó minőségű, de olcsó áruktól. A könyvismertetés ezúttal igen kritikus. Egyrészt örömmel üdvözöl új és hasznos könyveket — ezúttal a történelmi múltról —, másrészt viszont arra is figyelmeztet, hogy a könyvkidók felelőssége igen nagy abban, milyen köntösben és milyen szöveggondozással jelennek meg azok. Különösen sok kárt okoz a nyelvnek a nem hozzáértően alkalmazott számítógépes szövegfeldolgozás és nyomdai előkészítés. Az új verses kötetek közül Antal Attila, Gál Éva Emese és Gö- römbei András köteteit és egy kárpátaljai antológiát mutat be a folyóirat. Végül, az Új Kelet olvasói nevében is, nem kis örömmel nyugtázhatjuk, hogy lapunk cikkei közül a korábbinál is több szerepel a krónika rovatban. Erdélyi Tamás A bajtársak bizalma bátorította „Vén úr nagy hazafi” Folytatás az 1. oldalról- Úgy tudom, hogy a TIB és a POFOSZ is besegített, de arról nem tudok, hogy jutalékot kaptak volna érte. A tanú.elmondta még, hogy az erőművet 1993 október 23- án akarta átadni Vén István, de a kellő anyagiak hiányában ez nem jött össze, annak ellenére, hogy külföldi befektetőkkel is tárgyalt a kft. vezetője. Számított ezekre a támogatásokra, mert az innen befolyt pénzekből akarta kifizetni a kárpótlási jegyek ki nem fizetett hátralékait, meg természetesen a bevételből, ha beindul az üzem. — Amikor visszafizetési nehézségek jelentkeztek, akkor azt Vén úr mindenkivel közölte. Ennek ellenére továbbra is hosszú sorok álltak, hogy eladják a kárpótlási jegyeiket. Mi is hittünk az igazgató úrban, bíztunk benne, hogy az elképzelését meg tudja valósítani. Talán rövid volt a 90 napos határidő, fél év jobb lett volna. Mikor már minden összeomlott, akkor sem láttuk rajta, hogy csüggedne, vagy ki akarna szállni. Mindenáron segíteni akartunk, a bajtársaink és mi világszenzációnak találtuk a tervét. Egyébként annak idején még Boros Péter miniszter úr és Szabó Iván pénzügyminiszter is fogadta. Elmondta a tervét és azt az ígéretet kapta, hogy szakértők is megvizsgálják a tervezetet. De az ország vezetőin kívül Kanadával, Izraellel és az arabokkal is tárgyalt. Nagyszénáson én is láttam a kutat, meg egy turbinát is, amit akkor vásárolt. Vén István a tanú által elmondottakhoz hozzáfűzte, hogy a vállalkozás teljesen nyitott volt. Itt semmi összeesküvés nem volt a kárpótoltak ellen. Hangsúlyozta, hogy nem választási célokra gyűjtötte a pénzt. A következő tanú közvetlen munkatársa volt Vén Istvánnak, három éve települt vissza Magyarországra. Előbb mint sofőr dolgozott, majd irodavezető is volt. Némi hozzáértése is van az egész tervhez, mivel geológus. — Olyan tényeket láttam, ami meggyőzött arról, hogy geotermikus villamoserőmű lesz belőle. Viszont azt is láttam, hogy a pénzforrás csak a felvásárolt kárpótlási jegy volt. Az ’56-os kárpótolt társainak akart segíteni, és nagyon hitt benne, hogy megvalósítja az elképzeléseit. Művészi érzék volt benne és tipikus feltalálói hajlamokkal rendelkezett. Képes volt napi 18-20 órát is dolgozni. Vén úr nagy hazafi, felismerte az itt szunnyadó hatalmas energiatartalékot. Nem akarta, hogy külföldiek tegyék rá a kezüket. Az elképzelés még elméletben volt, mert nem volt rá pénz, hogy a gyakorlatban is kipróbálja. Vizsgálták a tervet Miskolcon, Budapesten az egytemen és a MÓL Rt.-nél is. A tanú kihallgatása után ismét szót kért Vén István, és elmondta, hogy magas szinten vitáztak a találmánya felől, ezért nem kapott hitelt. Meggyőződése, hogy erre az energiára szüksége van az országnak, és meg is fogja valaki lépni. Ha kint lenne — nem a börtönben — be tudná fejezni az elképzelést, és kárpótolni tudná a most becsapottnak hitt embereket. Annak ellenére, hogy csúcsteljesítmény az elképzelése, megalapozott véleményt Magyarországon és külföldö sem tudtak a találmányról adni. A szakértőknek tárgyi ismeretei hiányoznak — mondta. A tárgyalás folytatódik. — fullajtár — Születésnapi aranygyűrű A Magyar Köztársaság belügyminisztere a határőrségnél eddig végzett kiemelkedő munkájáért 50. születésnapja alkalmából aranygyűrűt adományozott Seres József határőrezredesnek, a Nyírbátori Határőr Igzagatóság igazgatójának. Az ajándékot szombaton az őt köszöntő barátok, munkatársak körében vehette át Kiss Kálmán vezérőrnagytól, a határőrség rendészeti főigazgatójától. A Fehérgyarmaton töltött gyermekévek, a Tisza-Szamos völgye, az Erdőhát embereinek tiszta, őszinte lelkivilága adta az indíttatást, amely életét, pályafutását meghatározta, végigkísérte. A gimnáziumot Nyírbátorban végezte el, itt érettségizett. Az akkor még 27(!) hónapos sorkatonai szolgálatra is ide vonult be. A kiképzést a Báthory laktanyában kapta. Aztán irány a határ — meg sem állt Záhonyig. Leszerelése után rövid ideig a Földhivatalnál dolgozott. Talán a záhonyi évek emléke, talán az állandó tettrekészség — ki tudja, még mely indíttatás — másfél év múlva újra a határőrséghez sodorta. Immár hivatásosként, őrmesteri rendfokozattal a vállán, Tiszabecsen őrizte a határt őrsparancsnok-helyettesi beosztásban. Még sorkatonai évei alatt vette feleségül gimnáziumi osztálytársnőjét, diákköri szerelmét. Őt és a családot hagyta otthon hétről hétre, hogy elvégezhesse a BM Akadémiát, gyarapíthassa ismereteit. A szorgalom, a lemondás meghozta gyümölcsét. Hamarosan a kerületparancsnokságra került, fiatalokkal foglalkozott, majd törzstiszt lett. Tudásszomja tovább hajtotta. Elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Az ezredes úr ünneplő családja körében Fotó: Suba István Akadémiát. Tudása, tapasztalata alapján hamarosan a kerületparancsnok helyettese lett, majd kerületparancsnok, illetve igazgató. Ebben a beosztásban járt az Egyesült Államokban tanulmányúton, ahol az ottani határőrizettel, a migrációkezelés módszereivel ismerkedett meg. (Az amerikai bevándorlási és menekültügyi hivatal munkatársai június 1-jén viszonozzák a látogatást a nyírbátori határőröknél.) Erős testfelépítése, élénk szeme sejtetni engedi, hogy nem áll távol tőle a sport sze- retete, mívelése. Versenyszerűen focizott Fehérgyarmaton, de a többi sportágat sem vetette meg. Ez a kondíció jól jött, amikor a tiszai árvizet követő újjáépítő munkában vett részt. Azóta is büszkén viseli az Ár- vízvédelmi Emlékérmet. Tucatnyi kitüntetése közül a legkedvesebb mégiscsak a Magyar Köztársaság Érdemérem Kis Keresztje (katonai tagozat), amit tavaly vehetett át a Parlamentben. A születésnapját ünneplő határőrezredes pályafutása során igazi lokálpatrióta módjára kötődött a megyéhez. Ahhoz, hogy sorkatonából ezredes, járőrből igazgató legyen Nyírbátorban, a szülőföld adta erőre is szükség volt. Egyik kedvenc írója Móricz Zsig- mond, akit nem azért szeret, mert földije, hanem mert ugyanúgy látja a szatmári emberek sorsát, gondolkodását, lelkivilágát, ahogyan ő. Gazdag szegényeknek nevezi földijeit. Szegényeknek, mert anyagilag nem kényeztette el őket a sors. És gazdagnak az urbanizáció károsa hatása által szinte érintetlen vidék lakóit eredetiségük, tisztaságuk, szerény álhatatosságuk miatt, melyből erejét merítette, katonai és magánélete során egyaránt. Nem ünnepel egyedül. Barátai, munkatársai köszöntik. A jókívánságok fogadása közben öröm tölti el. Fia határőrtiszt, jelenleg a jogi egyetemet végzi. A vő is egyenruhás, határ- őrtiszt-helyettes. A látszólag zord, kemény katonaszív — ötvenévesen is -— ellágyul, ha a három és fél éves kisfiú és az egyéves kislány unokát Seres József az ölébe veszi. Tanyik József
