Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-23 / 119. szám
Sport 1995. május 23., kedd Kézilabda NB II Mátészalka az élen * Három fordulóval a bajnokság vég» előtt a mátészalkai fiúk ismét az élre küzdötték fel magukat. A Fehérgyarmat megyei rangadón fektette két vállra a csengerieket, míg a Záhony is fontos két pontot szerzett hazai pályán. ■Eredmények, férfiak: Mátészalka—Nádudvar 35-20 (20-10) Mátészalka, 200 néző. Mátészalka: Máté — Antal 3, Maródi 3, Oláh 5, Pásztor 6, Szender 7, Tamás 8. Csere: Kovács 2, Barabás 1. Edző: Balogh András. A bajnokságra törő hazai csapatnak nem okozott gondot a kieső helyen álló vendégcsapat legyőzése. Ezzel a győzelemmel a szalkáiak továbbra is versenyben vannak a bajnoki címért. Fehérgyarmat—Csenger 27-20 (9-9) Góldobók: Széles 6, Balogh 5, Veres 4, Csapos 3, Docsa 3, Andó 2, Torma 2, Nagy, Szűcs 1-1. Illetve: Juhos 7, Barcsay 4, Székely 3, Szabó 2, Moldvai 2, Koroknay, Giriti 1-1. A sok technikai hiba ellenére is jól szórakozott a több mint 500(!) néző a megyei rangadón. Záhonyi VSC—Lyukóbá- nya 29-20 (15-9) Góldobók: Pusztai, Simák, Kovács 5-5, Molnár 4, Pető 3, Diáksport Országos fináléban a Krúdy kosárlabdázói A kosárlabda diákolimpia IV. korcsoportos küzdelemsorozata a hét végén az országos elődöntőig jutott. Megyénket a nyíregyházi Krúdy Gimnázium fiúcsapata képviselte, miután a selejtezőben a Debreceni KLTE csapatát 87-77, míg az egri Szilágyi Gimnáziumot 106-90 arányban győzte le a nyíregyházi gárda. Az elődöntőt Dombóváron rendezték, s Kovács Tibor „fiai” hosszú utazás után érkeztek meg a Tolna megyei városkába. A „nagy utazás” azonban nem vette ki a fiúkból a „szuszt”, és mindkét ellenfelükkel szemben diadalmaskodtak. Ez a két győzelem egyben a Miskolcon rendezendő országos döntőbe Az elmúlt hétvégén rendezték meg labdarúgásban a IV. korcsoportos (15-16 évesek) csapatok tiszántúli területi döntőjét. A Tiszavasvári úti pályán négy megye legjobb középiskolásainak csapatai, küzdöttek a továbbjutásért. Hajdú-Bihar megyét a debreceni Irinyi János Gimnázium és Szakközépiskola, Jász- Nagykun-Szolnok megyét a szolnoki Baross Gábor Szak- középiskola, Szabolcs-Szat- már-Bereg megyét a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium focistái képviselték. A körmérkőzéses küzdelmet a debreceni együttes veretlenül nyerte. Ez a gárda, hasonló összetételben, már tavaly is országos való jutást is jelentette, amit június 20-22-e között bonyolítanak le a borsodi városban. Eredmények: nyíregyházi Krúdy Gimnázium—Pécsi Sportiskola 118-66, dombóvári Illyés Gimnázium—nyíregyházi Krúdy Gimnázium 71-97. Az országos döntőbe jutást a következő játékosok harcolták ki: Kerülő Balázs, Szabó Csaba, Nagy István, Sallai István, Kiss Zoltán, Szendeczki Gábor (ő az elődöntőben kü- löndíjat kapott, mint a legtöbb pontot dobó játékos), Zsámba István, Papp Attila, Szerdahelyi Szabolcs. Edző: Kovács Tibor. bajnok lett. A vasvárisok egy győzelemmel és egy döntetlennel a második helyet szerezték meg a békéscsabaiak előtt. A nyíregyházi csapat gerincét az NYSI focistái alkotják. Debrecen ellen nem volt esélyük a győzelemre, a szolnokiakat biztosan verték. Az utolsó meccsen kétszer is vezetést szereztek a békéscsabaiak ellen, de a vendégek, mindkétszer egyenlíteni tudtak. Eredmények: Debrecen—Nyíregyháza 4-0, Békéscsaba—Szolnok 4-0, Nyíregyháza—Szolnok 4-0, Debrecen—Békéscsaba 7- 0, Debrecen—Szolnok 7-0, Nyíregyháza—Békéscsaba 2-2. Debrecen jutott tovább Képünkön a nyíregyháziak támadnak a békéscsabaiak elleni találkozón Vasas, Simon, Botka 2-2, Gégény 1. A már kiesett vendégek ellen biztosan nyert a vasutas csapat. Női mérkőzések: Debreceni Sportiskola— Nyírbátor 26-21 (12-7) Góldobók: Bánszegi 8, Zele- nákné 6, Vona 4, Kovácsné 2, Cseke 1. Az éllovas hazaiak az első félidőben kiharcolt előnyüket végig tartani tudták. A Nádudvar—Tanárképző mérkőzésről csak annyit sikerült megtudnunk, hogy a nyíregyházi tanárjelöltek vereséget szenvedtek. —fuli— Vasváris lányok sikere A diákolimpia V. korcsoportos bajnokságát — mint arról már beszámoltunk — a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium leánycsapata nyerte meg, amivel egy álom valósult meg a lányok és Balázs István edző számára. E siker után újabb diákolimpiái reménysugár csillant fel, már ami a bajnoki címet illeti. A IV. kor- csoportos (15-16 éves) lányok az elmúlt években mindig éremmel tértek haza az országos döntőkről. Három évvel ezelőtt másodikak, két évvel ezelőtt elsők, míg tavaly ismét másodikok lettek. Most Tatabányán vendégszerepeitek, mégpedig a diákolimpia területi döntőjén. Mint a korábbi évek döntősei itt is esélyesként léptek pályára. A mieink mellett még Veszprém megye bajnoka (veszprémi Lovasi Gimnázium), valamint Komárom megye győztese (esztergomi Szent István. Gimnázium) szerepelt az elődöntőben. A Vasvári csapata szenzációs játékot produkálva, mindkét ellenfelét legyőzve jutott az országos diákolimpia döntőjébe. Eredmények: nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium—veszprémi Lovasi Gimnázium 3-0 (0, 2, 1); esztergomi Szent István Gimnázium—nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium 0-3 (-2, -3, -0). A nyíregyházi csapatból mindenki dicséretet érdemel, hiszen a játékosok egyformán kivették részüket e sikerből, és segítették a nyíregyházi gárdát az országos fináléba. Az ellenfelek a vártnál is kisebb ellenállást fejtettek ki. A „végső” küzdelemsorozat egyébként június 20-22- e között zajlik majd Szegeden, s Balázsné Baraksó Éva tanítványai nyolc csapat ellenében próbálják meg kiharcolni a bajnoki címet. B.J. UJ KELET Bajnokságok, furcsaságok... ...avagy a kételkedés joga Az 1994195-ös labdarúgó bajnoki évad a végéhez közeledik. Ilyenkor kiéleződnek a küzdelmek, a különböző osztályokban még sok a kérdőjel. Némelyik bajnokságban még az első helyért is harc folyik, bár van, ahol már bajnokot hirdethetnének. A legtöbb helyen annál nagyobb a tülekedés a bennmaradó helyekért. Ilyenkor, persze vaskos meglepetések születnek, s a nagyobb tét, az akarat színvonalemelkedéshez is vezethet. Vannak persze furcsaságok, igazolások, visszalépések, eredmények. A magyarfociban minden megtörténhet. Furcsa igazolások: hat fordulóval a bajnokság befejezése előtt az élvonalba pályázó másodosztályú együttes három élvonalbeli játékost igazol kettős átigazolással. Az ügylet a szabálykönyv szerint teljesen törvényes, annak ellenére, hogy mindenki szerint etikátlan. Furcsa visszalépések: öt fordulóval a bajnokság befejezése előtt a másodosztály keleti csoportjában szereplő és kiesésre álló klub visszalép a bajnokságtól. Egyébként az együttes vezetői közük, jövőre természetesen folytatják az NB 111-ban. A szabályok szerint az eddigi mérkőzéseik eredményeit törlik, s újraírják a táblázatot. A többi csapat egy része sír, más része nevet. A konkrét esetben egyik gárda a kiesőhelyről feljebb kerül, egy másik a helyére csúszik, a harmadik az osztályozó kapujába lép. Mindez akkor is teljesen szabályos, ha az utolsó forduló előtt egy, már egyébként is kiesésre álló együttes ugyanezt teszi. A visszalépő számára nincs következmény, hiszen ott folytathatja, ahol egyébként is folytatná, egy osztállyal lejjebb. Csak éppen nem az esik ki vagy jut föl, aki egyébként. Ez azért még szabályos, csak sportszerűtlen. Maradnak még a furcsa eredmények. Ezekről meg kár beszélni. Hogy miért? Azért, mert állításainkat vagy sejtéseinket igazolni nem tudjuk. A jogállam—s ez nagyon helyes — védi az állampolgárait a hamisan vagy bizonyítékok nélkül vádaskodók ellen. A bizonyítékokkal a vádaskodók- nak kell előrukkolnia. Ez pedig eleve Don Quijote-i küzdelem. A pontokon egyez- kedők érdekei egybeesnek. Nem biztos, hogy egy-egy ügylet pénzmozgással jár, hiszen jöhet még „kutyára dér”, s akkor az adott pont — a magyar fociszabályok szerint—visszajár. Ráadásul ilyenkor, a bajnokság vége előtt némelyik együttes menekül a feljutás(l) elől. Köztudottan sok helyen arra is alig van pénz, hogy az adott osztályban focizzanak, nemhogy a magasabb követelményeknek eleget tegyenek. Van, mikor épp a játékosok riadnak meg a felsőbb osztálytól. Mindennek a fordítottja is igaz, adódnak meglepő eredmények, mikor fel sem merül bennünk a bunda gondolata. Most végül kellene valami okosat is mondani, hogy mit lehetne tenni, azon kívül, hogy nekünk is van állampolgári jogunk a kételkedésre, s azt szurkolótársainkkal napokig vitathatjuk. Csak ezt tehetnénk? Révay Zoltán Suller Só, megyei I. osztály Baktaiak vertek baktaiakat A bajnokság félidejében még egy fél mezőny választotta el egymástól a táblázaton Baktalórántháza és Nyírkárász csapatát. Azóta a baktaiak fél kézzel már a bajnoki címet fogják. De a karásziak sem szégyenkezhetnek, elmondhatják magukról, hogy elég a fél kezük is, azon is meg tudják számolni, mennyi pontot vesztettek a tavaszi küzdelmek (12 mérkőzés!) során. Ezen két együttes találkozott a hétvégi fordulóban, ráadásul a két település olyan közel esik egymáshoz, hogyha az egyik pályáján gólöröm tör ki, az csaknem a másik-harcmezejére is elhallatszik. Szombaton az otthon maradt karásziak — bánhatták —, ha jól füleltek, az övéik örömujjongását hallhatták. — Igazán jó színvonalú presztízscsatát vívtunk — emEgy régi arcot fedezhettek fel a hét végén a Biri-drukke- rek az együttes kispadján, ahol mostanában igen nagy a forgalom. Hiszen az idén eddig 0 pontos gárdánál a tavaszi szezonban Nagy András személyében már a harmadik edző irányít. A mestert a visszatérés körülményeiről kérdeztük. — A vezetők kértek fel arra, hogy térjek vissza a hátralévő hat mérkőzésre, és próbáljak segíteni a csapaton. Először nemleges volt a válaszom, de elgondolkodtam a feladatról, és mégis elvállaltam. Többek között azért, mert a játékosok és a szurkolók is erre biztattak. Az edzősködéssel párhuzamosan továbbra is tagja vagyok a Baktalórántházát szponzoráló lékezett vissza az 1-0-ás karászi győzelemre Ragány Ferenc, a vendégek szakosztályvezetője. Sok szurkoló is elkísérte csapatunkat a szomszédvár, Baktalórántháza pályájára. Lelkesen, fegyelmezetten futballoztunk, az első félidő közepére Czető szabadrúgásgóljával jutottunk előnyhöz, ami — mint később kiderült — elegendő volt a győzelemhez. A gólon kívül egyszer még kapufát is lőttünk. A hazaiak becsülettel hajtottak, — talán túl magabiztosak is voltak, főleg a találkozó elején teremtettek helyzeteket kapunk előtt. De mindkét háló veszélyben forgott, a játékból nem lehetett arra következtetni, hogy a baktaiak majd húsz ponttal gyűjtöttek többet az összecsapás előtt. Véleményem szerint reális eredvezetőségi csoportnak. Számomra csak ez a két csapat létezik. A Baktalórántháza már gyakorlatilag bajnokságot nyert, mi pedig — ugyan ki semmiképpen sem eshetünk — presztízskérdést csinálunk abból, hogy véget vessünk a fekete szériának. Az idei pont- vadászatban még hat pontot szeretnénk szerezni. A vasárnapi, Nagyhalász elleni találkozón a 0-3 ellenére voltak biztató jelek a produkciónkban, háromszor is eltaláltuk a kapufát, voltak ziccereink. Mindez egy lendületes, húsz-huszonöt perces periódusban történt, később sajnos elfogyott a szuflánk. Régebben ezek a játékosok nem voltak különösebben rászorítva a nímény született ezen a mérkőzésen — Néhány karászi labdarúgó korábban Baktalórántházán játszott. Mennyiben jelentett ez segítséget? — Vida és Virtás, de még az edzőnk, Jávor Pál is a szombati ellenfelünktől érkezett Nyírkárászra, tehát jól ismerték Gdovinékat, és persze fűtötte őket a bizonyítási vágy is. A második félidőben egyébként a játékvezető kiállította a baktai Vacsilját, mert megütötte Kapin L.-t, jogosan villant a piros lap. Kellemes meglepetés számunkra ez a diadal, miként a tavaszi várakozáson felüli produkciónk is, remekül összeforrt a társaság. A következő fordulóban Kisléta ellen folytatnunk kell a ragyogó sorozatot! Csiky Nándor vósabb teljesítményre, de ez alkalommal a korábban lustának mutatkozók is kihozták magukból a maximumot. A fiúk harcosan játszottak, felvették a kesztyűt, de a szerencse nem volt velük. Sajnos fizikailag gyenge a társaság, ezen most, tavasszal már nem is lehet javítani. De nagyobb figyelemmel, lelkesedéssel lehet keresnivalónk a további pár meccsünkön. Annál is inkább, mert a biri közönség rajong a futballért, hiszen három éven keresztül sorozatos győzelmekkel kényeztette el őket ez az együttes. Mindenesetre mi mindent megteszünk majd a feltámadásért. Biriben visszatér a Nagy-korszak ?
