Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-17 / 114. szám
Külföld 1995. május 17., szerda • • ✓ Hol él On, Miniszterelnök Ur? Tegnap az azonnali kérdések, és az interpellációk meghallgatására került sor. Az azonnali kérdések sorában a képviselők két alkalommal is válaszadásra kérték fel a miniszterelnököt. Pusztai Erzsébet (MDF) egy tévényilatkozatára emlékeztette Horn Gyulát, amelynek során a miniszterelnök kijelentette: az új kormány egyetlen társadalmi réteget és embercsoportot sem fenyeget. Eközben azonban — mutatott rá a képviselő asszony — a köztisztviselőket és közalkalmazottakat elbocsátás, az iskolákat, kórházakat bezárás, az egészségügyi dolgozókat a teljes bizonytalanság, a gyermekes családokat a támogatások megvonása, az egész lakosságot pedig az infláció és az árak növekedése fenyegeti. — Hol él Ön, Miniszterelnök Úr? —- szegezte ezután kérdését Horn Gyulának a törvényhozó. A kormányfő elmondta, hogy említett nyilatozatában is azt hangsúlyozta: az elmúlt évek gyakorlatától eltérően ez a kormányzat politikailag egyetlen réteget sem fenyeget: ilyen szempontból nem tesz különbséget az állampolgárok között. Ennek alapján állította a tévéműsorban is, hogy politikai közéletünk nyugodtabb lett az elmúlt 10 hónap alatt. Más kérdés, hogy az országnak szüksége van pénzügyi-gazdasági stabilizálásra, olyan lépésekre, amelyeket a kérdést feltevő törvényhozó által is képviselt előző kormány elfelejtett, vagy nem akart megtenni. — Nem fenyegetünk egyetlen réteget sem, hanem rendbe akarjuk tenni az ország dolgait, ehhez viszont határozott intézkedésekre van szükség — hangoztatta a kormányfő, hozzáfűzve: meglátása szerint a társadalom nagy többsége egyetért azzal, hgy rendezni kell az ország ügyeit. Pusztai Erzsébet viszontválaszában rámutatott, hogy a politikajó értelemben véve a közügyek intézését jelenti. Ha a közügyeket kapkodva, átgondolatlanul intézik, akkor az az egész országot fenyegeti és a társadalom valamennyi rétegének biztonságérzetét lerombolja. Hóm Gyula minderre úgy reagált: nem rombolásról, hanem elsősorban építkezésről van szó. Ehhez pedig kérte az ellenzék segítségét. — Volt-e választási programja az MSZP-nek? — kérdezte ezután Horn Gyulától Varga István. A demokrata fórum képviselője a miniszterelnöknek egy, a Magyar Hírlapban megjelent nyilatkozatát idézte, amelyben a kormányfő arra panaszkodott: még pártja soraiból is azt vágják a fejéhez, hogy fűt-fát ígért a választási kampányban. Holott ez nem igaz, mert már tavasszal is jelezték, hogy évek szükségesek a dolgok rendbetételéhez. A képviselő, mint mondta, megdöbbenéssel fogadta a kormányfő ezen kijelentését, hisz arra rácáfol az MSZP választási programja. A pártprogramban ugyanis „tejjel- mézzel folyó Kánaánt" ígértek — például igazságos közteherviselést, tisztességes privatizációt, erősödő szociális biztonságot, javuló közbiztonságot, lakást, korszerű, demokratikus és ingyenes oktatást, az elmaradott térségek felzárkóztatását, csökkenő munkanélküliséget és értékálló forintot —, holott tisztában voltak az ígéretek beválthatatlanságával. A képviselő szerint a kormány tíz hónapig semmit sem tett, emiatt jelentősen romlott az ország megítélése, s fokozódtak gazdasági gondjai. Az egyéves szakértői kormányzás betetőzéseként pedig beterjesztették a „pánik-csomagot", amelyet Varga István teljes egészében szakszerűtlennek minősített. A miniszterelnök válaszul leszögezte, hogy az MSZP-nek volt választási programja, azzal meg is nyerte a választásokat. A képviselő kormányzatra tett bírálatait pedig kész megvitatni a modernizációs program keretében. Emlékeztette ugyanakkor a törvényhozót az MSZP választási programjának más passzusaira is, nevezetesen arra: „nehéz esztendők előtt állunk, mert az elvesztegetett bizalom és az idő, az elpazarolt javak és erőforrások nem nyerhetők vissza. Bárki is kormányozzon a választások után, annak alapos leltárt kell készítenie, be kell mutatnia a valós helyzetet az országnak, hogy ne várjon a társadalom csodákat” — idézte a programot a kormányfő. Utalt arra is, hogy az MSZP olyan gazdaságpolitikát ígért, amely két esztendőn belül megállítja a hanyatlást — most pedig az első év végén járunk. Horn Gyula végezetül leszögezte: a programban és a kampányban egyaránt hangsúlyozták, hogy az első egy-két év a rendbetétel időszaka lesz. Ez zajlik most. Varga István azonban változatlanul úgy látta, hogy a kormány nem rendbe-, hanem tönkreteszi az országot. A bizonytalanság és kilátástalanSág érzését kelti az emberekben, s mindenfajta jövőképtől megfosztja a lakosságot. Egyiptomi figyelmeztetés Egyiptom kedden első ízben figyelmeztette Izraelt: ha nem vonja vissza a kelet- jeruzsálemi földkisajátításokra vonatkozó döntését és továbbra is fenntartja nukleáris programját, akkor az arab országok beszüntethetik kapcsolataik normalizálását Izraellel Amr Musza egyiptomi külügyminiszter az Ai-Ahrám című egyiptomi lap keddi számában hangoztatta, hogy Izraelnek meg kell változtatnia politikáját ahhoz, hogy az arabok békét akarjanak Izraellel. — Hogyan is törekedhetnének békére az arabok a zsidó állammal annak láttán, hogy Izrael zsidó telepeket létesít Jeruzsálem körzetében és makacsul ragaszkodik a térség egyetlen nukleáris fegyverrendszeréhez — tette fel a kérdést a külügyminiszter. A letartóztatás Újságírók és rohamrendőrök gyűrűjében vezették el Aszahara Sokot, a japán AUN Sinrikjo szekta vezetőjét, aki a tokiói metró ellen intézett halálos végű gáztámadás megszervezésével vádolnak innen-onnan Kigyulladt a komp A Fülöp-szigetek felségvizein kedden reggel kigyulladt egy komp — jelentette több hírügynökség. A Viva Antipolón tartózkodó több mint 300 utas közül legalább 37-en életüket vesztették. 141-et megmentettek, de körülbelül száz személy sorsa ismeretlen. A komp a tűz kitörése után öt órával el is süllyedt Manilától 120 kilométerre délkeletre, Lucena kikötőváros közelében. A szakértők egyelőre nem tudják megmondani. mitől gyulladt ki a vízijármű. A felrobbant teherautó Két férfi meghalt, egy harmadik pedig súlyos sérüléseket szenvedett kedden éjszaka Dortmundban. amikor robbanóanyagokkal megrakott autójuk a levegőbe repült. A dpa jelentése szerint a dortmundi svburgi kerület lakói lövésekre, majd hatalmas detonációra ébredtek. A rendőrség egy lángokban álló autó mellett súlyosan sebesült férfit talált — aki a helyszínen meg is halt —, az autóban pedig egy másik férfi holttestére bukkant. A harmadik feltételezett merénylő az autótól néhány méterre feküdt vérbe fagyva, a kórházi kezelés nyomán azonban sikerült megmenteni az életét. Méreggel végezték ki Az amerikai Louisiana állam egyik börtönében méreginjekcióval végezték ki kedden hajnalban Thomas Lee Wardot. Az előző tizenkét évben kilencszer tűzték ki kivégzésének időpontját, anélkül, hogy végrehajtották volna. A Reuter jelentése szerint ebben az államban 1993 óta Ward volt az első, akit kivégeztek, s a második, akit — a villamosszék 1992-ben történt leszerelése után — méreginjekcióval segítettek át a másvilágra. Thomas Lee Wardot volt apósa meggyilkolása, illetve az anyósa elleni gyilkossági kísérlet miatt ítélték halálra, de a vádlott védője szerint azért hoztak védence ellen ilyen súlyos ítéletet, mert korábban szexuálisan zaklatta, illetve megerőszakolta több gyermekét. UJ KELET A szekta vége „Nem fogok meghalni. Amikor eljön a halálom ideje, megválók majd a testemtől. Ebben az értelemben szabad vagyok.” Ebben az értelemben talán igen, de egy fokkal kevésbé spirituális megközelítésben immár egyáltalán nem szabad ember Aszahara Soko. a tokiói metrón elkövetett gáztámadással vádolt japán szekta vezetője, aki egy 1991-ben adott interjújában vallott így az elmúláshoz való viszonyáról. Végső soron ugyanezt a viszonyát szeretné tisztázni — csak éppen más oldalról — a rendőrség is, amely május 16-án gyilkosság és gyilkossági kísérlet gyanújával tartóztatta le az AUM Sinrikjo 40 éves alapítóját és házi istenét. Nem lesz könnyű dolga vele. Aszahara semmiképpen sem tekinthető a szó köznapi értelmében vett bűnözőnek vagy terroristának, vagy ha mégis, akkor ennek a típusnak egy olyan újfajta megtestesítője, aki zavarba ejtő módon elegyíti magában a vallási fanatikusok, a karizmatikus politikai vezetők és az agyafúrt üzletemberek jellemvonásait. Ha ez a típus „feljövőben van” — sok szakértő tart ettől —, akkor a világ rendőrségeire, biztonsági szolgálataira és terroristaellenes különítményeire nehéz idők várnak. Macumoto Csidzuo (ez a guru igazi neve) egy tatamikészítő hét gyermeke közül a hatodikként látta meg a napvilágot. Születésétől fogva erősen rövidlátó (saját állítása szerint egyik szemére majdnem teljesen vak), de ez nem akadályozta meg abban, hogy feketeöves, „nidan” fokozatra jusson el a dzsúdó- ban, és középtávfutóként is jeleskedjen. Fiatal korában állítólag élénk érdeklődéssel olvasta Tanaka Kakuei volt miniszterelnök életrajzát és szívesen mélvedt el Mao Ce-tung életéről és munkásságáról szóló művekben (Tanaka, aki 1972 és 1974 között volt konnányfő, kifinomult érzékű hatalmi alkuszként vált ismertté, aki politikai és üzleti kapcsolatai révén óriási összegekkel gyarapította pártja, az akkor kormányzó Liberális Demokrata Párt kasszáját. A háború utáni időszak legnagyobb japán megvesztegetési botrányába, a Lockheed-ügybe bukott bele.) Aszahara lelki-szellemi fejlődésére a jelek szerint mégsem ezek az olvasmány- élmények gyakoroltak meghatározó befolyást, bár egy több milliárdos ingatlanva- gyonnal rendelkező vallási szervezet kiépítéséhez alighanem szüksége volt némi politikai, üzleti és lélektani háttérismeretekre. A guru saját bevallása szerint a 80- as évek végén a Himalájában folytatott intenzív és aszke- tikus lelkigyakorlatoknak köszönhetően jutott el a buddhista értelemben vett megvilágosodás állapotába. Nem sokkal ezt követően. 1989 augusztusában jegyezték be hivatalosan is az akkor már AUM Sinrikjo néven ismert szektáját vallási szervezetként. Ettől a ponttól kezdve egészen másfajta megvilágosodások is érhették Asza- harát. aki minden jel szerint nemcsak felismerte, de kitűnő érzékkel ki is használta azt, hogy Japánban a vallási szervezetek nagyfokú önállóságot, tevékenységükben minden gyakorlati szempontból teljes háborítatlanságot élveznek. Érvényesül ugyan felettük az állami szervek felügyelete, de ez alig több puszta formalitásnál. Kis túlzással — ezt japán szakértők mondják — azt csinálnak, amit akarnak. Azazhogy mégsem egészen, hiszen nyilvánvalóan törvénybe ütköző tevékenységet tőlük sem tűrnek el a hatóságok. Más kérdés, hogy a tűréshatár igen tág, s erre éppen az AUM példája szolgáltatott megszívlelendő példákat. A szektának már jóval a tokiói metróincidens előtt is jó néhányszor meggyűlt a baja a hivatalos szervekkel, mégpedig olyan ügyek — köztük emberrablások, illegális fogva tartás és hasonlók — miatt, amelyek a világ legtöbb országában azonnali és kemény hatósági fellépést vonnának maguk után. Az AUM ellen azonban csak amolyan tes- sék-lássék eljárások folytak, ami világosan kiderül abból, hogy a márciusi terrortámadásig a szekta egyetlen tagját sem vették őrizetbe, de még csak nem is zaklatták a hatóságok. Ez nemcsak a szigetországban igen magas fokra fe jlődött és igén nagy becsben tartott vallási türelemmel áll összefüggésben, hanem a japán rendőrségnek a nyomozati eljárásokban követett sajátos megközelítésével is. Amerikai kollegáikkal ellentétben (akik az oklahomai merénylet után 48 órán belül azonosították az első gyanúsítottat) a japán rendőrök irtóznak attól, hogy túl korán foganatosítsanak letartóztatásokat vagy hogy olyan ügyet adjanak át az ügyészségnek, amely nem „bombabiztos". Ha így járnának el. akkor úgy éreznék, hogy feleslegesen zaklatnak egy másik hivatalos szervet, ők maguk pedig nem állnak feladatuk magaslatán. Japánban mindkét dolog szentségtörés. Ezért kellett csaknem két hónapot várni Aszahara letartóztatására, pontosabban arra, hogy egyáltalán bárkit is gyilkosság gyanúja alapján tartóztassanak le a szekta tagjai közül: az első beismerő vallomásokra kellett várni. Mostantól elméletileg nincs akadálya annak, hogy Japán megszabaduljon az AUM Sinrikjótól. De az eddigiekből ítélve ez sem lesz könnyű. Erdész Jenő Tokió
