Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-17 / 114. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. május 17., szerda Az akác létfontosságú Aszály és halott fák Az erdők fáit nevezik a Föld tüdejének. Nem véletlenül kell akkora figyelmet fordítani a zöld területek ápolására, védel­mére. A megye erdeinek gon­dozása a Nyírerdő Rt. felada­ta. Oláh Tibor főmérnököt kér­deztük meg, hogy tavasszal mi­lyen feladatok hárulnak erde- ink gondozóira. — Két szomszédos megye — Szabolcs és Hajdú-Bihar — erdeinek a gondozása tartozik hozzánk. A kárpótlások előtt ez 68 ezer hektáros összterület volt, de mára csak 55-56 ezer hektár maradt belőle, közel 50- 50 százalékos megoszlásban a két megye között. A munkák gyakorlatilag január 1 -jétől de­cember 31-ig folyamatosan tar­tanak — mondta. — A felada­taink széles skálán helyezked­nek el, a véghasználatoktól, a nevelővágásoktól kezdve a cse­mete nevelésén és ültetésén ke­resztül az erdőfelújításig és vad- gazdálkodásig. Most tavasszal már lassan végzünk a tervezett végkitermelésekkel, és ezzel párhuzamosan elkezdjük a ne­velővágásokat is. Összességé­ben mintegy 310 ezer bruttó köbméter a kidöntött mennyi­ség. Mindez szükséges, hogy a faállomány minősége ne romol­jon. A kivágott fák zömét el­adásra kínáljuk, de egy részét saját üzemeinkben feldolgozva készáruként értékesítjük. Természetesen a vágásokat pótolni kell, a mennyiségi szintentartás miatt — folytat­ta a szakember. — Tavaly mintegy 6,7 millió csemetét neveltünk az öt nagyobb — például az ebesi, a máriapócsi vagy a nyírmeggyesi — fais­kolánkban. Ez a korábbi évek­hez képest kevés, mert volt olyan idő, amikor 25 millió facsemetét gondoztunk éven­te! Legnagyobb mennyiségben akácokat, nemesnyárfákat, vö­rös- és kocsányos tölgyeket, illetve feketefenyőket ülte­tünk. Kisebb mennyiségben lucfenyőket is nevelünk a ka­rácsonyi szezonra. A ’95-ös év telepítései már tavaly ősszel megkezdődtek. Volt egy kis el­maradásunk is, úgyhogy 1250 hektárosra terveztük az ez évi telepítést, de végül is 1280 hektárt ültettünk be. A munkák negyedét még ősszel, az orosz­lánrészét pedig most, tavasz elején fejeztük be. Talán gazdálkodásunk egy új színfoltja lesz a kialakuló­ban lévő holland kapcsolatunk. Ők az akácfák és csemeték iránt mutattak jelentős érdek­lődést, egy mintaszállítmányt el is küldtünk nekik. Számuk­ra az akác szinte létfontossá­gú, ugyanis épülő gátrendsze­reikhez és autópályáik alapo­alakult ki. A talajvizek süllyed­nek, és — mint például a Töl­gyes Csárda melletti erdőben is — tapasztalható volt, hogy a több mint százéves fák gyö­kérzete nem tud a csökkenő ta­lajvíz után „nőni”, tehát sajnos lassú, de biztos kiszáradásra vannak ítélve. A „halott” fa pedig elveszíti rugalmasságát, és életveszélyessé válik. A másik gondunk, hogy az erdőt nagyon sokan szemétlerakó­helynek tekintik. Rendszeresen összegyűjtjük a hulladékokat, de az eredmény nem sokáig látszik. Az a helyzet, hogy nyakon csípni nagyon nehéz a tetteseket. Sok segítő társunk zásához szeretnék használni, mintegy megerősítve azokat a faanyaggal. A nagy problémát nekünk az jelenti, hogy az évek óta tar­tó aszály miatt legalább 1300 milliméteres csapadékhiány van, mint például a Megyei Természetbarát Szövetség ak­tivistái. Ezúton köszönjük meg az erdőért aggódók, az erdőért tenni akarók segítségét. —vépé— Futó kaland A nyíregyházi nagyba­ni piacon, a nagy for­galomban egy közép­korú hölgy — ötven-hatvan közötti — meglökött a könyö­kével, s törtetett tovább. Ke­zemből kiesett a szatyor, tar­talma szétszóródott körülöt­tem. Szóhoz sem tudtam jut­ni, miközben a szatyrom tar­talmát mások is segítettek összeszedni. Felnéztem, s lát­tam fenyegető kezét, hallot­tam fenyegető hangját: — Nézzen a lába elé, hogy közlekedik, maga sörtank? Ha egy szemüveg kevés, ak­kor hordjon kettőt... Lesújtva álltam, csak tudo­másul tudtam venni, ahogyan elviharzott. Amilyen gyorsan jött, oly gyorsan távozott is. Elgondolkoztam, végig­néztem magamon, hát bi­zony a hat x elmúlása erősen meglátszott rajtam, de hogy én sörtank vagyok? — ez foglalkoztatott, hiszen aki boros ember, kisfröccsös, azt az ilyen kijelentés bosszantja... A történetet már szinte el is felejtettem, amikor odalépett mellém az egyik korosabb ismerősöm. — Láttam barátom, hogy milyen kellemetlenség ért az­zal a hölggyel. — Ah, semmiség az egész — válaszoltam. — Neked ez semmiség? Én bizony nem hagytam volna annyiban. Úgy láttam, hogy erősen zavarban voltál, azért hagytad szó nélkül az ügyet. Nincs e mögött valamiféle tur­pisság? Talán egy volt futó ka­landnak most van vége közte- tek, ezért most jól megkaptad a magadét... — Futó kaland? Te szédült vagy — válaszoltam. — Nem mondom, csinos volt a kicsi­ke, talán úgy 30 évvel ezelőtt még kacérkodtam volna a gon­dolattal... jól megmondtam volna a magamét! — Egyszóval te azt állítod, hogy már eleged van a nőkből? Ezt nekem te nem tudod be­magyarázni. Az a hölgy nem is úgy viselkedett, mintha sohasem találkoztatok vol­na. Nem volt tehát véletlen eset, s ez nekem felettébb gyanús! — Ne hülyéskedj már! Úgy nézek én ki, mint egy Casanova? Nyugdíjas vágtat fehér lován, hogy ölbevegye a végzet asszonyát?... A barátom azonban nem hagyta magát. Csak mondta és mondta a magáét... — Ezek szerint én túlzók. A két szememmel láttam, amit láttam. Én ismerem már az ilyesmit! Nem mered be­ismerni, na, de hagyjuk, volt kaland, nincs kaland! Szinte könyörgésre fogtam a dolgot, de nem hitt nekem. — Ha te nem lépsz ebben az ügyben, akkor majd én cselekszem helyetted, majd én elégtételt veszek... — De miért éppen te? — kérdeztem rá. — Hát tudd meg, azért, mert az említett, és általad is csinosnak tartott hölgy az én feleségem! Dragos Gyula Készülődés az ugornyai Tisza-parton Tisztább lesz a fürdőhely Közeledik a nyár, a Tiszáról pedig visszahúzódott a harma­dik nagy árhullám. A Tisza parti strandok rendbetételén, újjávarázsolásán dolgoznak az önkormányzatok. Vásárosna- ményban a Gazdasági Ellátó Szervezet működteti a partot. Az aktuális helyzetről Lakatos Józseffel, a GESZ vezetőjével beszélgettünk. — A feladatokat két részre lehetne bontani. Van a kerítésen belüli, és van az azon kívüli rész. Mindkettőben van köztisz­tasági feladat, tehát takarítás. Ez egyrészt a szemétszállításból, másrészt az úttisztításból tevő­dik össze. Utóbbira be van ál­lítva néhány ember, előbbi pe­dig szervezett formában törté­nik. Kihelyezünk nagyobb ku­kákat, ide rakhatják el a házak lakói szemetüket. Most tervez­zük kiskukás rendszer kialakí­tását, de ennek a burkolt út len­ne a feltétele, ahol a szemetes­kocsik járhatnak. A takarítás rendszeres és mindennapos, minden reggel korán megcsi­náljuk. A gondot a délután felgyűlő szemét jelenti. Ennek kiküszöbölésére lehetőséget ad az, hogy mostantól több embert tudunk ott foglalkoztatni. A vál­lalkozóknak is van erre igénye. Több szemétszállítási díjat fizet­nek, mint korábban és ezért na­gyobb szolgáltatást is joggal várnak el. A parti kukák tehermentesí­tése érdekében a vendéglátó- helyek szemetét ezentúl zsá­kokba gyűjtik, és mi minden reggel külön elszállítjuk azt. Zsákos kukákat fogunk még a Egyelőre üres az. ugornyai part, de hamarosan benépesül (a szerző felvétele) partra is kihelyezni, mert ezeket lényegesebben könnyebb tisz­títani, mint a nagyokat. Padka- rendezés folyik a partra levezető úton, kiszélesítjük a lejáratot, a szennyvízberuházás miatt meg­rongált utak is helyre lesznek állítva. Ez a beruházás egyéb­ként befejeződött, most vannak folyamatban a rákötések. Min­den egyes üdülőház alá ki lett építve a csonk. A környezetvé­delem szempontjából ez nagy előrelépés. Majdnem minden nap annyi szennyvíz keletke­zett, hogy a szippantókocsiknak jönni kellett. Az önkormányzat tulajdonában lévő üdülőházakat és a tábort már rá is kötöttük a rendszerre. — A tábor a GESZ irányítá­sa alatt van? — Igen, és itt lényeges válto­zás a tavalyi állapothoz képest nincs. Továbbra is működik egy nagy kapacitású főzőkonyha, amely nemcsak táborlakókat, hanem az egy ebédre betérőket is kiszolgálja. Mindennap van A és B menü, aki ebből választ, annak 190 forint egy ebéd, de kérhet más menüt is, ennek árá­ra akkor végzünk egy kalkulá­ciót. A parton fenntartunk egy öltözőt és hidegvízes zuhany­zót, amit ingyenesen vehetnek igénybe a fürdőzők. Ami még nagyon lényeges, hogy állandó vízimentés van, két erre szako­sított ember felváltva tartózko­dik ott. Eddig mindig sikerült a Vöröskereszttel is megállapod­ni, hogy egy hétvégi plussz ügyeletet ellássanak motorcsó­nakkal. — A parkolót bérbeadta az önkormányzat? — Pályázatot hirdetett rá, de senki nem vette bérbe, ezért a GESZ fogja üzemeltetni. A parkolódíj változott, ötven fo­rint naponta autónként. Parkol­ni csak a kijelölt helyen lehet, illetve az engedéllyel rendel­kező üdülőtulajdonosoknak a házaik mellett is. A strandbe­lépő idén felnőtteknek har­minc, gyerekeknek tizenöt fo­rint lesz naponta. — Épültek új vendéglátóhe­lyek? — Több közterülethasznála­ti engedély nem lett kiadva, tudtommal csak egy régit ala­kítottak át, illetve lebontották, és egy emeletes épületet húz­tak fel a helyén. —Az áradás elöntötte iszap­pal a fövenyt, és a többi terü­letet is. — Az iszapos részt teljesen letakarítjuk, hogy egy irányban esése legyen a felszínnek, a parton lévő iszap pedig nagyon vékony, mindössze egy-két centiméter. Ez egyrészt kiszá­rad, másrészt pedig az igazán fövenyes részt, hogy ne legye­nek benne bukkanok mi lánc­talpas traktorral szezonynitás élőt letoljuk, elegyengetjük, plusz föl is tárcsázzuk, így az iszap teljesen eltűnik. — A szúnyogirtás? — Az tavaly több tényező miatt nem volt elég hatékony, de most sikerült egy új céggel megállapodnunk. Csak este fognak szúnyogot irtani — ez a méhészek miatt is nagyon jelentős — helikopterrel, a he­likopter pedig jobban meg tud­ja közelíteni a területet, mint korábban a merevszárnyú repülőgép, és ha indokolt, ak­kor nem négyszer, hanem öt­ször lesz szúnyogirtás. — Mikor nyit a strand? — Rögtön, ahogy a tiszai víz a vízállást tekintve alkalmas lesz a fürdőzésre, biztosítjuk a feltételeket. Dojcsák Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents