Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-11 / 109. szám

8 1995. május 11., csütörtök Máriapócs UJ KELET VAROSRÓL VÁROSR UJ KELET MÁRIAPÓCSON 'é. % Mar — Jó napot kívánok! — kö­szönök rá az egyik ház portá­ján a kertben veteményező asszonyra, és közelebb megyek a kerítéshez. —Mit tetszik ültetni így, má­jus elején? — Babot, már itt az ideje en­nek is — kapom a választ, és azt is megtudom, hogy beszél­getőtársam, Szahajda lllésné 33 évet dolgozott a csecsemő- otthonban mielőtt nyugdíjba ment. — Elég közei laknak a temp­lomhoz. Hogyanfogadják, ami­kor a búcsújárók ellepik a kör­nyéket? — Jó érzés, hiszen sokan nemcsak a látványosságért utaznak ide, hanem hisznek is abban, hogy ha ide eljönnek, akkor lélekben megkönnyeb­bülnek. Aki komoly szándék­kal érkezik, az bízik Istenben. Tudják, hogy a Szűzanya azért könnyezett valamikor, mert nagyon szegények és nyomo­rultak voltak a magyar embe­rek. Nekünk az idejövő embe­rek nem okoznak bosszúságot, már hozzátartoznak a minden­napi életünkhöz. — Az itt lakó emberek több­ségének pénzforrást is jelent a sok zarándok. Ónok is foglal­koznak valamivel? — Különösebben nem. Eset­leg szállást adunk, de csak két- három személynek. Ők is főleg papok. Ugyanis az itteni papok­kal jó kapcsolatban vagyunk, és ők küldik ide a messziről érke­zőket, mi meg szívesen vendé­gül látjuk őket. —Milyen vallású tetszik len­ni? —'Voltam én már minden­féle. Jelenleg görög vagyok. — Ezt meg hogy értsem? — Evangélikusnak keresztel­tek. Majd a sors úgy hozta, hogy ahová elkeveredett a csa­ládom, ott reformátusok voltak, így náluk konfirmáltam. Aztán hazakerültem Máriapócsra, és itt mentem férjhez. Az uram után lettem görög katolikus vallású. Érdekesség, hogy a lá­nyommal egyszerre voltam elsőáldozó. — Jár templomba? — Nem vagyok mindennapi templomba járó, de minden vasárnap és ünnepnapon elme­gyek. —A pápát tetszett látni, ami­kor itt volt? — Tessék elképzelni, itt áll­tunk a kerítésnél, és pár lépés­Megélhetésért jövünk —Látom, fogytán az áru — szólítom meg a bazilika előtti KGST-piacon az egyik árust. — Csak azért állok még mellette, mert várom a busz indulását. Utazok vissza Uk­rajnába —- mondja Szabó Jánosné, aki a Szőllősi járás­ból, közelebbről Batárfalváról érkezett piacolni. — Mindig ide jár, Mária­pócsra? — Nem csak ide. Mikor hova vetődök. Nyíregyházán a nagy piacon még nem vol­tam. Nekem az messze van, mert vonattal járok át. — Ahogy látom, itt elég ki­csi a kereslet... — Általában mindent el­adunk, főleg fizetéskor vagy amikor az emberek a nyugdí­jat kapják. Ma is lett volna fi­zetés, csak úgy hallottam, hogy beteg lett a postás. — Általában mit árul? — Mindent, amit otthon meg tudunk venni, és át tudjuk hoz- rú a határon. Ma főleg zoknikat és harisnyanadrágokat adtam el. — Otthon mivel foglalkozik? — Semmivel, csak egy kis kertünk van. A cipőgyárban Szabó Jánosné dolgoztam, de leállt, így so­kan munka nélkül maradtunk. Ezért, muszájból, megélhetés­ből járunk át üzletelni. Búcsúzóul még utánam szólt a néni: — A jövő héten ismét eljövök, és elolvasom ám, mit írt rólam! Tudja, ol­vasom ám az újságot... Hiányos a költségvetés Húzni kell a nadrágszíjon! A képviselő-testület megalkotta az ez évi gazdálkodásról szóló rendeletet. Megállapították, hogy a kiadás és a bevétel között több mint nyolcmillió forint forráshiány van. Ezért pályázatot nyújtottak be a Belügyminisztériumhoz és a Pénz­ügyminisztériumhoz. Ahhoz, hogy az önkormányzat a műkö­dőképességét fenntartsa, egy sor takarékossági intézkedést is bevezettek. In Memóriám 1995. április 1-jén nagy veszteség érte városunkat dr. Bacsóka Pál máriapócsi parochus, a hajdúdorogi egyházmegye általános helynöke, tiszteletbeli kano­nok elhalálozásával. A Helynök Úr 1929. feb­ruár 18-án született Nyír­egyházán, Budapesten szentelték pappá 1953. feb­ruár 1-jén. Áldozópapi szolgálatát Jéken kezdte, majd püspö­ki titkár volt Nyíregyházán 1957—66 között, később Sajópetriben szolgált, és 1969-től tizenhat éven át Budapesten, Miskolcon, 1990-től Máriapócson. Nemzedékek lelkiatyja, so­kunknak példaképe volt. Segítőkészsége, munkabí­rása, derűssége, szeretete megmarad emlékünkben. Bazilikában szolgálni, a világi szellemiséget, kultú­rát felkarolni, támogatni örömmel és lelkiismerete­sen tette. Városunknak maradandó értéket alkotott és hagyott. re ment el mellettünk. Olyan megható volt, amikor intett felénk. Csodálatos élmény volt... — Ön szerint Máriapócson vallásosabbak az emberek, mint máshol? — Nem tudom, hogy máshol hogy van, de itt nem nagyon szeretnek az emberek temp­lomba járni. Talán ez nem is jó kifejezés, inkább nem gyak­ran járnak. Vasárnap még csak elmennek, de máskor ritkáb­ban. — Nekem úgy tűnik, mintha itt békésebbek lennének az emberek. Vagy csak én látom így? —- Ezt nem mondanám. Itt is van az emberekben düh, irigység, rosszindulat... Én nem tudnék különbséget ten­ni, hogy pócsi nép, káliói vagy nyíregyházi... Ilyen például, hogy szeptem­bertől az óvoda kevesebb cso­porttal fog működni. Az általá­nos iskola nem tudja biztosíta­ni a napközi otthonos ellátást. A szociális feladatoknál, pénz­ügyi fedezet hiányában, hatá­lyon kívül helyezték a köz­gyógyellátásra és az első lakás­hoz jutókra vonatkozó rende­letet. A kábeltévé üzemelte­tését átadják a nyíregyházi ELKISZ+ Kft. részére. így a lakosságnak havi 250 forinttal kell hozzájárulnia az üzemelte­téshez. A szociális feladatok ellátá­sára is csak az elmúlt évi össze­get tudta tervezni az önkor­mányzat. így továbbra is biz­tosított az ápolási díj, a szociá­lis étkeztetés, a temetési segély, az átmeneti segély és a munka- nélküliek jövedelempótló tá­mogatása. Bár ez utóbbi egy­millió forinttal megnövekedett a létszám és az egy főre jutó összeg nagysága miatt. Érvény­ben maradt még a lakásfenntar­tási támogatás. Az ezzel kap­csolatos kérelmeket május 31 - ig kell benyújtani. Jó hír még, hogy ebben az évben is térítés- mentes a lakosság részére a sze­métszállítás heti egy alkalom­mal. Teljes lakossági hozzájá­rulással az önerős telefonvonal­kiépítést tovább folytatja az önkormányzat, a bekerülési költség 31 ezer forint lakáson­ként. A kivitelezés megkezdő­dött, és 150 állomás kiépítésé­re van lehetőség. A város bevételei továbbra is a normatív támogatásokból, a sze­mélyi jövedelemadóból, annak kiegészítéséből, az iparűzési és a gépjárműadóból áll. Emellett az önkormányzat figyelemmel kíséri a pályázati lehetőségeket. A képviselő-testület a nehéz gazdasági helyzet ellenére sem kíván lemondani arról, hogy fej­lesztésekkel próbálja a vállalko­zókat segíteni, ezzel pedig a la­kosság jobb kiszolgálását bizto­sítani. Ezért Nyírgyulaj és Má­riapócs összekötő útjának meg­építésére pályázatot nyújtanak be. A szabadidőpark és a termálkút kiviteli tervét elkészítik. Ezenkí­vül autóbuszvárók megépítésé­re is sor kerül, és a közvilágítást is koszerűsíteni, javítani akarják. Megszűnik az iskolában a napközi otthonos ellátás A bizalom többet ér, mint egy kezes Idegen a takarékszövetkezetben „Útba esik jövet-menet a Takarékszövetkezet” — ju­tott eszembe az ismert szlogen, amikor Máriapócs főterén keresztülmenve feltűnt a város egyetlen pénzintézetének kicsinyke épülete. Sőt, nem is egyedül lakják a szövet­kezet dolgozói, mert az egyik felét kiadták üzletnek. Belépve az egy helyiségből álló irodába, az egyik dolgozó ud­variasan útbaigazít, miszerint az üzletbe a másik ajtón kell bemenni. — Miből gondolja, hogy a butikot keresem ? — teszem fel a kérdést a mosolygós hölgy­nek. — Tudja, ide idegen nem nagyon szokott bejönni. Az ügyfeleinket meg névről ismer­jük. Azért gondoltuk, hogy nem minket keres. A kölcsönös bemutatkozás után kiderült, hogy Sitku Jó- zsefné kirendeltségvezetővel diskuráltam eddig. Megtudtam, hogy a Nyírbélteki Takarékszö­vetkezet kirendeltsége 16 éve működik a településen. — Elég hosszú ideje „ural­ják” a város pénzpiacát. Jelen­leg milyen szolgáltatásokat nyújtanak a lakosságnak? — A fő tevékenységünk a betétgyűjtés és a kölcsönfolyó­sítás. Ezenkívül áram- és biz­tosítási díjakat szedünk be, de totót, lottót is értékesítünk. Pár darab átutalási számlát is veze­tünk. — A búcsújárással beindul az idegenforgalom. Jelent ez önöknek más feladatot? — A nagy jövés-menésből mi nem sokat érzékelünk, mi­vel valutabeváltással nem fog­lalkozunk. — Nem is volna rá igény? — Hogy őszinte legyek, na­gyon ritkán téved be valaki ilyen igénnyel. — Milyen nagyságú a betét- állományuk? — A negyedévi zárás szerint a városban 33 millió a betétek összege, míg a kislétai betét­gyűjtő pénztárunkban 9 millió forintot szorgoskodtak össze az emberek. — Említette, hogy a másik fő tevékenységük a kölcsönfolyó­sítás. Mire vesznek fel manap­ság hitelt a városlakók? — Túlnyomó többségben fogyasztási hiteleket adunk. Itt 200 ezer forint a felső határ. Ezenkívül van még a vállalko­zói kölcsön, ahol félmillió fo­rint a maximum. —Általában a pénzintézetek panaszkodnak, hogy az adósok egy része nem fizet rendesen. Önök mit tapasztaltak? — Vannak egy-két hónapos hátralékaink, de ezek nem be­hajthatatlanok. Alapvetően ren­desek az adósaink. Nem nagy város ez, mindenkit ismerünk, és a kapcsolatunk is közvetlen az ügyfelekkel. Mondhatnám azt is, hogy családias. Itt min­denki elmondja a búját és örö­mét is. Szóval, ismerjük az em­bereket, hogy ki mennyire megbízható. Ez sok esetben többet ér, mint egy kezes. — Egy kétszázezer forintos hitelhez hány kezesre van szük­ség? — Ehhez bizony kérünk öt kezest is. A máriapócsi oldala­kat írta: Kozma Ibolya, Fullajtár András Á felvételeket készí­tette: Bozsó Katalin és Ful­lajtár András

Next

/
Thumbnails
Contents