Új Kelet, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-11 / 109. szám
8 1995. május 11., csütörtök Máriapócs UJ KELET VAROSRÓL VÁROSR UJ KELET MÁRIAPÓCSON 'é. % Mar — Jó napot kívánok! — köszönök rá az egyik ház portáján a kertben veteményező asszonyra, és közelebb megyek a kerítéshez. —Mit tetszik ültetni így, május elején? — Babot, már itt az ideje ennek is — kapom a választ, és azt is megtudom, hogy beszélgetőtársam, Szahajda lllésné 33 évet dolgozott a csecsemő- otthonban mielőtt nyugdíjba ment. — Elég közei laknak a templomhoz. Hogyanfogadják, amikor a búcsújárók ellepik a környéket? — Jó érzés, hiszen sokan nemcsak a látványosságért utaznak ide, hanem hisznek is abban, hogy ha ide eljönnek, akkor lélekben megkönnyebbülnek. Aki komoly szándékkal érkezik, az bízik Istenben. Tudják, hogy a Szűzanya azért könnyezett valamikor, mert nagyon szegények és nyomorultak voltak a magyar emberek. Nekünk az idejövő emberek nem okoznak bosszúságot, már hozzátartoznak a mindennapi életünkhöz. — Az itt lakó emberek többségének pénzforrást is jelent a sok zarándok. Ónok is foglalkoznak valamivel? — Különösebben nem. Esetleg szállást adunk, de csak két- három személynek. Ők is főleg papok. Ugyanis az itteni papokkal jó kapcsolatban vagyunk, és ők küldik ide a messziről érkezőket, mi meg szívesen vendégül látjuk őket. —Milyen vallású tetszik lenni? —'Voltam én már mindenféle. Jelenleg görög vagyok. — Ezt meg hogy értsem? — Evangélikusnak kereszteltek. Majd a sors úgy hozta, hogy ahová elkeveredett a családom, ott reformátusok voltak, így náluk konfirmáltam. Aztán hazakerültem Máriapócsra, és itt mentem férjhez. Az uram után lettem görög katolikus vallású. Érdekesség, hogy a lányommal egyszerre voltam elsőáldozó. — Jár templomba? — Nem vagyok mindennapi templomba járó, de minden vasárnap és ünnepnapon elmegyek. —A pápát tetszett látni, amikor itt volt? — Tessék elképzelni, itt álltunk a kerítésnél, és pár lépésMegélhetésért jövünk —Látom, fogytán az áru — szólítom meg a bazilika előtti KGST-piacon az egyik árust. — Csak azért állok még mellette, mert várom a busz indulását. Utazok vissza Ukrajnába —- mondja Szabó Jánosné, aki a Szőllősi járásból, közelebbről Batárfalváról érkezett piacolni. — Mindig ide jár, Máriapócsra? — Nem csak ide. Mikor hova vetődök. Nyíregyházán a nagy piacon még nem voltam. Nekem az messze van, mert vonattal járok át. — Ahogy látom, itt elég kicsi a kereslet... — Általában mindent eladunk, főleg fizetéskor vagy amikor az emberek a nyugdíjat kapják. Ma is lett volna fizetés, csak úgy hallottam, hogy beteg lett a postás. — Általában mit árul? — Mindent, amit otthon meg tudunk venni, és át tudjuk hoz- rú a határon. Ma főleg zoknikat és harisnyanadrágokat adtam el. — Otthon mivel foglalkozik? — Semmivel, csak egy kis kertünk van. A cipőgyárban Szabó Jánosné dolgoztam, de leállt, így sokan munka nélkül maradtunk. Ezért, muszájból, megélhetésből járunk át üzletelni. Búcsúzóul még utánam szólt a néni: — A jövő héten ismét eljövök, és elolvasom ám, mit írt rólam! Tudja, olvasom ám az újságot... Hiányos a költségvetés Húzni kell a nadrágszíjon! A képviselő-testület megalkotta az ez évi gazdálkodásról szóló rendeletet. Megállapították, hogy a kiadás és a bevétel között több mint nyolcmillió forint forráshiány van. Ezért pályázatot nyújtottak be a Belügyminisztériumhoz és a Pénzügyminisztériumhoz. Ahhoz, hogy az önkormányzat a működőképességét fenntartsa, egy sor takarékossági intézkedést is bevezettek. In Memóriám 1995. április 1-jén nagy veszteség érte városunkat dr. Bacsóka Pál máriapócsi parochus, a hajdúdorogi egyházmegye általános helynöke, tiszteletbeli kanonok elhalálozásával. A Helynök Úr 1929. február 18-án született Nyíregyházán, Budapesten szentelték pappá 1953. február 1-jén. Áldozópapi szolgálatát Jéken kezdte, majd püspöki titkár volt Nyíregyházán 1957—66 között, később Sajópetriben szolgált, és 1969-től tizenhat éven át Budapesten, Miskolcon, 1990-től Máriapócson. Nemzedékek lelkiatyja, sokunknak példaképe volt. Segítőkészsége, munkabírása, derűssége, szeretete megmarad emlékünkben. Bazilikában szolgálni, a világi szellemiséget, kultúrát felkarolni, támogatni örömmel és lelkiismeretesen tette. Városunknak maradandó értéket alkotott és hagyott. re ment el mellettünk. Olyan megható volt, amikor intett felénk. Csodálatos élmény volt... — Ön szerint Máriapócson vallásosabbak az emberek, mint máshol? — Nem tudom, hogy máshol hogy van, de itt nem nagyon szeretnek az emberek templomba járni. Talán ez nem is jó kifejezés, inkább nem gyakran járnak. Vasárnap még csak elmennek, de máskor ritkábban. — Nekem úgy tűnik, mintha itt békésebbek lennének az emberek. Vagy csak én látom így? —- Ezt nem mondanám. Itt is van az emberekben düh, irigység, rosszindulat... Én nem tudnék különbséget tenni, hogy pócsi nép, káliói vagy nyíregyházi... Ilyen például, hogy szeptembertől az óvoda kevesebb csoporttal fog működni. Az általános iskola nem tudja biztosítani a napközi otthonos ellátást. A szociális feladatoknál, pénzügyi fedezet hiányában, hatályon kívül helyezték a közgyógyellátásra és az első lakáshoz jutókra vonatkozó rendeletet. A kábeltévé üzemeltetését átadják a nyíregyházi ELKISZ+ Kft. részére. így a lakosságnak havi 250 forinttal kell hozzájárulnia az üzemeltetéshez. A szociális feladatok ellátására is csak az elmúlt évi összeget tudta tervezni az önkormányzat. így továbbra is biztosított az ápolási díj, a szociális étkeztetés, a temetési segély, az átmeneti segély és a munka- nélküliek jövedelempótló támogatása. Bár ez utóbbi egymillió forinttal megnövekedett a létszám és az egy főre jutó összeg nagysága miatt. Érvényben maradt még a lakásfenntartási támogatás. Az ezzel kapcsolatos kérelmeket május 31 - ig kell benyújtani. Jó hír még, hogy ebben az évben is térítés- mentes a lakosság részére a szemétszállítás heti egy alkalommal. Teljes lakossági hozzájárulással az önerős telefonvonalkiépítést tovább folytatja az önkormányzat, a bekerülési költség 31 ezer forint lakásonként. A kivitelezés megkezdődött, és 150 állomás kiépítésére van lehetőség. A város bevételei továbbra is a normatív támogatásokból, a személyi jövedelemadóból, annak kiegészítéséből, az iparűzési és a gépjárműadóból áll. Emellett az önkormányzat figyelemmel kíséri a pályázati lehetőségeket. A képviselő-testület a nehéz gazdasági helyzet ellenére sem kíván lemondani arról, hogy fejlesztésekkel próbálja a vállalkozókat segíteni, ezzel pedig a lakosság jobb kiszolgálását biztosítani. Ezért Nyírgyulaj és Máriapócs összekötő útjának megépítésére pályázatot nyújtanak be. A szabadidőpark és a termálkút kiviteli tervét elkészítik. Ezenkívül autóbuszvárók megépítésére is sor kerül, és a közvilágítást is koszerűsíteni, javítani akarják. Megszűnik az iskolában a napközi otthonos ellátás A bizalom többet ér, mint egy kezes Idegen a takarékszövetkezetben „Útba esik jövet-menet a Takarékszövetkezet” — jutott eszembe az ismert szlogen, amikor Máriapócs főterén keresztülmenve feltűnt a város egyetlen pénzintézetének kicsinyke épülete. Sőt, nem is egyedül lakják a szövetkezet dolgozói, mert az egyik felét kiadták üzletnek. Belépve az egy helyiségből álló irodába, az egyik dolgozó udvariasan útbaigazít, miszerint az üzletbe a másik ajtón kell bemenni. — Miből gondolja, hogy a butikot keresem ? — teszem fel a kérdést a mosolygós hölgynek. — Tudja, ide idegen nem nagyon szokott bejönni. Az ügyfeleinket meg névről ismerjük. Azért gondoltuk, hogy nem minket keres. A kölcsönös bemutatkozás után kiderült, hogy Sitku Jó- zsefné kirendeltségvezetővel diskuráltam eddig. Megtudtam, hogy a Nyírbélteki Takarékszövetkezet kirendeltsége 16 éve működik a településen. — Elég hosszú ideje „uralják” a város pénzpiacát. Jelenleg milyen szolgáltatásokat nyújtanak a lakosságnak? — A fő tevékenységünk a betétgyűjtés és a kölcsönfolyósítás. Ezenkívül áram- és biztosítási díjakat szedünk be, de totót, lottót is értékesítünk. Pár darab átutalási számlát is vezetünk. — A búcsújárással beindul az idegenforgalom. Jelent ez önöknek más feladatot? — A nagy jövés-menésből mi nem sokat érzékelünk, mivel valutabeváltással nem foglalkozunk. — Nem is volna rá igény? — Hogy őszinte legyek, nagyon ritkán téved be valaki ilyen igénnyel. — Milyen nagyságú a betét- állományuk? — A negyedévi zárás szerint a városban 33 millió a betétek összege, míg a kislétai betétgyűjtő pénztárunkban 9 millió forintot szorgoskodtak össze az emberek. — Említette, hogy a másik fő tevékenységük a kölcsönfolyósítás. Mire vesznek fel manapság hitelt a városlakók? — Túlnyomó többségben fogyasztási hiteleket adunk. Itt 200 ezer forint a felső határ. Ezenkívül van még a vállalkozói kölcsön, ahol félmillió forint a maximum. —Általában a pénzintézetek panaszkodnak, hogy az adósok egy része nem fizet rendesen. Önök mit tapasztaltak? — Vannak egy-két hónapos hátralékaink, de ezek nem behajthatatlanok. Alapvetően rendesek az adósaink. Nem nagy város ez, mindenkit ismerünk, és a kapcsolatunk is közvetlen az ügyfelekkel. Mondhatnám azt is, hogy családias. Itt mindenki elmondja a búját és örömét is. Szóval, ismerjük az embereket, hogy ki mennyire megbízható. Ez sok esetben többet ér, mint egy kezes. — Egy kétszázezer forintos hitelhez hány kezesre van szükség? — Ehhez bizony kérünk öt kezest is. A máriapócsi oldalakat írta: Kozma Ibolya, Fullajtár András Á felvételeket készítette: Bozsó Katalin és Fullajtár András
