Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-05 / 80. szám

2 H 1995. április 5., szerda KULFOLD-BELFOLD UJ KELET hírügynöksé «»jelentik Felhívás demonstrációra A Honvédségi Dolgozók Szakszervezete felhívást tett közzé kedden, amelyben arra szólítja fel tagságát és minden vele rokonszenvező szerve­zetet és személyt, hogy csatlakozzon a közalkalmazottak május 1-jei de­monstrációjához. A szakszervezet így kíván tiltakozni több ezer honvéd­ségi közalkalmazotti munkahely megszüntetése ellen, és harcolni az ala­csony bérek emeléséért. Előrehaladás a Vasúti Érdekegyeztető Tanácsban Április 4-én, kedden a Vasúti Érdekegyeztető Tanácsban folytatódtak a tárgyalások az új kollektív szerződésről. A felek megegyeztek a MÁV Rt. által már korábban többször előterjesztett következő javaslatokról: az új kollektív szerződés hatálya, felépítése; a szerződés megkötésének, módo­sításának, felmondásának kérdései; a szerződéshez szorosan kapcsolódó függelékek ügye; a munkáltató és az érdekképviseletek közötti kapcsola­tokat. a szakszervezeti tevékenység elismerését és segítését rögzítő alap­elvek; a szakszervezetitisztségviselőknek járó munkaidőkedvezmény fel­tételei; a Vasúti Érdekegyeztető Tanács működésével összefüggő kérdé­sek. A tervek szerint szerdán szakértők folytatják a munkát, majd csütör­tökön folytatódnak a tényleges tárgyalások. Magyar katonai ellenőrök Ukrajnában Magyar vezetésű katonai csoport hajt végre ellenőrzést Ukrajnában áp­rilis 4-e és 7-e között az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződés keretében. A HM sajtóirodáján elmondták, hogy az egyik uk­rán katonai objektumban ellenőrzik a harci technika mennyiségét és a személyi állomány létszámát. Az ellenőrző csoportban három kanadai katona is részt vesz. Tarom-gép kényszerleszállása Varsóban A román légitársaság egyik BAC 111 -es típusú repülőgépe kedden délután sikeres kényszerleszállást hajtott végre a lengyel főváros repülőterén —jelentette a PAP. A LOT lengyel légitársaság szóvivője elmondta: a Bukarest és Koppenhága közötti közvetlen összeköttetést biztosító menetrend szerinti járaton 21 utas tartózkodott, akiket a biz­tonsági személyzet vészhelyzetnek megfelelő módon menekített ki a földet ért repülőgépből. Magyar—szlovák alapszerződés Amerikai források közlése szerint nem szándékosan komponálták meg úgy a NATO kibővítésével kapcsolatos politikát, hogy az hozzájáruljon a közép-európai etnikai feszültségek csökkenéséhez, de kétségkívül elégté­tellel tölti el őket a nem várt siker— írta keddi számában a The Washing­ton Times. Hozzáfűzte: washingtoni kormánykörökben úgy vélik, hogy a NATO-tagság csábítása szemlátomást régi kelet vitáik lezárására ösz­tönzi a közép-európai országokat. Hidverés a politika felé? Fekete kilátások A kormány április közepén tárgyal a feketegazdaság és általában a gaz­dasági bűnözés visszaszorítására teen­dő lépésekről. Ezek mintegy kiegé­szítői — bizonyos értelemben „ellen­súlyai” is lesznek a március 12-én be­jelentett szociális megszorító intézke­déseknek. Egyrészt hivatottak bizonyí­tani, hogy a kormány nemcsak a leg­könnyebben „sanyargathatókra” súlyt le, hanem elszánta magát a sokak által követelt általános rendcsinálásra, más­részt az eddig kiesett adó, vám és egyéb állami jövedelmek sokmilliárd forintjával is javítani akarja az állam- háztartás helyzetét. A köznyelv, a sajtó, de gyakran a politika is egy fogalomként a „fekete- gazdaság” címszó alatt kezeli a gaz­dasági bűnözés szerteágazó jelensége­it. Legalább a közgazdászok azonban határozott különbséget tesznek: rejtett vagy feketegazdaságon a valóságosan új értékeket létrehozó, de a legalitás és az azzal összefüggő közterhek — adó, vám, illeték, társadalombiztosítási járulék — alól kibújó termelő, szol­gáltató, kereskedelmi tevékenységet értik. Becslések szerint ma így kelet­kezik a magyar nemzeti össztermék (GDP) 20—30 százaléka, és ehhez jönnek még a „klasszikus” gazdasági bűnözés, például a korrupció vagy a táppénzcsalás révén forgó milliárdok. A gazdasági bűnözés e két ága termé­szetesen összefonódik. A belügyminiszter által vezetett nemzetbiztonsági kabinet csütörtöki ülése után közölték: az eddiginél job­ban összehangolják a rendőrség, a vámőrség, a határőrség és az APEH munkáját. Ezt szolgálja a még a Boross-kormány idején létrehozott, de hónapok óta nem működő gazda­ságvédelmi koordinációs bizottság munkájának a felújítása. Ennél sok­kal többet egyelőre nem tudni a „Bok­ros programban” is kilátásba helye­zett energikus és hatékony intézkedé­sekről. Legfeljebb annyit, hogy 2 és fél milliárd forinttal — feltehetőleg jónéhány alkalmazottal — megerő­sítik a gazdasági bűnüldöző szerve­ket. Ugyanakkor egyelőre nincs dön­tés például arról, hogy az adóhivatalt esetleg nyomozati jogkörrel lássák el, és vita van a titkosszolgálatok fel- használásáról, vagyis olyan lépé­sekről, amelyeket sokan -— köztük Bokros Lajos pénzügyminiszter — szükségesnek tartanak a gazdasági bűnözés érdemi visszaszorításához. Az előző évtizedek, a diktatúra ta­pasztalatai nyomán a — belügymi­nisztert adó — Szabaddemokraták Szövetsége is ellenzi ezt. Az adóhi­vatal nyomozati jogköre, amelyhez a leglényegesebb eszköz az adóbeval­lásokon szereplő személyi szám len­ne, az alkotmány jelenlegi előírásában és a személyi szabadság felett gon­dosan Őrködő Alkotmánybíróság ko­rábbi határozataiba ütközne. (Egye­sek szerint ez az oka annak, hogy az MSZP az utolsó pillanatban vissza­lépett attól az ötpárti alkotmányozási megállapodástól, amely minden mó­dosítást az ellenzék — legalább rész­leges — egyetértéséhez kötne). A vitákban az elmúlt napok két nyomós érvet is hoztak. Az egyik az „olajezredesek” ügyében hozott elsőfokú ítélet. Az egyelőre valójá­ban kibogozhatatlannak tűnő olajüz­let az elmúlt években az egész ma­gyar gazdaságot behálózta, kimutat­hatóan összefonódva a bűnözés egyéb szervezett — s egyre inkább nemzet­közi — ágazataival, például a csem­pészettel. Minthogy pedig óriási pénzekről van szó, a rendőrség sze­rint egyik kiváltója lett a bűnbandák közti fegyveres leszámolásnak, pél­dául a dél-magyarországi gyilkosság­sorozatoknak. Az olajügyek másik szála viszont a politikához vezet, minthogy — egyelőre csak feltétele­zések szerint — az „olajmilli- árdokból” jutott a tavalyi választási kampányra készülő pártoknak. Nagy port vert fel, amikor — alig egy hete a Népszabadságnak adott interjúban — a posztjáról éppen távozó titkos- szolgálati miniszter, Katona Béla azt állította, megkezdődött a hidverés a feketegazdaság és a politikai szféra között. A politikus arra is utal. hogy az új nemzetbiztonsági törvény elfo­gadásának késleltetése mögött ez is meghúzódhat. Noha sokan azonnal til­takoztak, a nyilatkozatokban, elemzé­sekben egyre többen utalnak Olaszor­szágra, a szervezett bűnözés és a poli­tika ottani végzetes összefonódására. A rendőri, titkosszolgálati eszközök felhasználása tehát továbbra is elő­térben marad, de a költségvetési be­vételekért folytatott harcban a gazda­sági szakemberek ennél fontosabbnak tartják, hogy a feketegazdaságot pró­bálják meg legális csatornákba terel­ni, leválasztani a bűnözésről. Ennek legfontosabb módja valószínűleg az adóterhek enyhítése, s a sok vállalko­zó számára a szinte elviselhetetlen tár­sadalombiztosításijárulék mértékének a csökkentése lenne. Szociológusok azonban arra is rámutatnak: a rejtett gazdaság „kifehérítését” megnehezí­ti, hogy Magyarországon ma tömeges jelenség a „kényszervállalkozás”, va­gyis a munka vagy egyszerűen tisztes­séges megélhetés nélkül maradók kon­tár termelő és szolgáltató tevékenysé­ge, utcai üzletelése. Számunkra jelen­leg nem igazi választási lehetőség a biztonságot — adott esetben orvosi ellátást és majdan nyugdíjat is — adó, ma azonban csekély jövedelmüket megcsapoló legalitás. Hajdú András Dr. Oláh Albert nem távozik az összeférhetetlenségi?) miatt Nemrégiben hosszabb írásban fog­lalkoztunk a pénteki megyegyűlésen várhatóan szóba kerülő összeférhe­tetlenségekről. Akkor a két alelnök- kel különböző okok miatt nem sike­rült szót váltani. Hamvas László egyelőre nem kíván nyilatkozni, de szavát adta, hogy a megyegyűlés után az Új Kelet olvasóival megoszt­ja véleményét. Dr. Oláh Albert nem várt péntekig, érdeklődésünkre hét­főn este a következőket mondta: — A platform részéről vetődött fel az én összeférhetetlenségem is, aztán kiderült, hogy a platformnak ehhez semmi köze. Az összeférhetetlenségem vizsgálgatása, kutatgatása néhány sér­tődött, néhány nem kielégített ember ügye. Ebben súlyos választási kudar­cok játszanak szerepet, mintsem valós szakmai indokok. Soha nem szerettem a személyeskedést, az ilyen ügyektől mindig elhatároltam magam. Nem hi­szem, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elmaradottságának megszünte­tését, mielőbbi felzárkóztatását az ilyen ügyek segítik elő. Tagadhatatlan, hogy az első megyegyűlésen sok minden nem úgy sikerült, ahogy azt sokan várták, elképzelték. Nem úgy sikerült az alel- nokök választása sem, ahogy azt néhá- nyan hitték. Tagadhatatlanul szerepem van abban, hogy az SZDSZ bement a koalícióba, sőt — bárki utánaszámol­hat — a párt a többség egyik alappillé­re. A decemberi önkormányzati válasz­tásokon én voltam a párt városi lista­vezetője, talán nem szerénytelenség azt állítani, az általam hozott szavazatok jelentős szerepet játszottak abban, hogy az SZDSZ hat fővel képviselteti magát a megyegyűlésben. A tárgyalások alatt nem is volt vita a személyemmel kap­csolatban, ezt mindenki elismerte, el­fogadta. A SZDSZ súlyának megfele­lően kapta a társadalmi alelnöki pozí­ciót, és személyemet jelölte annak be­töltésére, amit a közgyűlés el is foga­dott. Egyébként amikor meghallottam, hogy a szintén kisvárdai dr. Darvai Sándor úr bejelentette a napirend és a közgyűlés megnyitása előtt a platform megalakulását, és felszólalt az össze­férhetetlenséggel kapcsolatban, szé­gyelltem magam, mint kisvárdai. Sze­rencsére pont nem voltam a teremben, mert a városunkban élő neves kutatót, Béres Józsefet kísértem ki a köszönté­se után. Négyen vagyunk Kisvárdáról és többen arról a vidékről a megyegyű­lésben. Ha összefognánk, tudnánk a Felső-Tisza-vidék érdekeit képviselni. Az előző megyegyűlésben működtek a régió-érdekképviseletek. Nekünk is in­kább össze kellene fogni a Felső-Tisza- vidékért, mintsem a választási kudarc miatt acsarkodni egymásra. — Miután a platform ügyesen elha­tárolta magát az összeférhetetlenségi kérdésektől, az olvasók számára úgy is tűnhet, hogy most ez az egész csak az újságírók kitalációja, és ők akar­ják a két alelnököt megingatni pozíci­ójukban. Valóban erről van szó? — Szó sincs erről. Az újságírók na­gyon korrektül viselkednek ebben az ügyben. Csak azt írják, ami történik. Nem igaz, hogy ezt az ügyet a sajtó fújta fel. Valóban van összeférhetet­lenségi kérdés. Ebben az egész ügy­ben azonban felmerült egy rendkívül sajnálatos dolog is. Konkrétan a me­gyegyűlés jogi, ügyrendi bizottságá­nak főszereplésére gondolok, akik igyekeznek az összeférhetetlenség kérdését saját akaratukból felgyorsí­tani, a megyegyűlés véleménye nél­kül megoldani. Ez a demokráciában nem így működik. A megyegyűlés­nek kell felhatalmazást adni részük­re, és nem nekik, a saját szakállukra vizsgálódni, véleményt formálni és azt kinyilvánítani. Úgy gondolom, hogy olyan ember nem vehet részt a majdan felállítandó bizottságban, aki­nek már most véleménye van. Egyéb­ként minden megyében van hasonló eset, mindenki tudja, hogy éppen ezért készülőben van a jogi szabályo­zás megváltoztatása. Mindenesetre érdekes, hogy amikor egy országgyű­lési képviselő lehet polgármester, a parlament két bizottságának tagja, elnöke, sőt egy időben a megyei köz­gyűlés több bizottságának tagja és elnöke, én, mint polgármester nem lehetek a megyei közgyűlés társadal­mi alelnöke. Ez egyértelműen szemé­lyeskedés. Lassan kezdem úgy érez­ni. hogy erre a méltatlan vitára nekem semmi szükségem. Nekem a megye érdeke a legfontosabb, lehetőleg párt­szempontok nélkül szeretnék dolgoz­ni. Mellesleg szerintem a platformban is rájöttek arra, hogy egy-két ember a személyes ambícióit rajtuk keresz­tül akarja elérni, ezért is határolták el magukat a korábbi nyilatkozóktól, a személyeskedésektől. — Arról persze szó sincs, még ha az előbbi mondatai azt is sugallnák, hogy a támadások miatt lemond az al­elnöki posztról, és „egyszerű” közgyű­lési tagként teszi a megye érdekében a dolgát tovább? — Nem tervezem a lemondásom, ön­szántamból nem válók meg az alelnöki tisztségtől. Nem hatalomvágyból vállaltam ezt a pozíciót, a tenni akarás vezérelt. — Az emberek nehezen értik meg a Megyegyűlés többségének belső harcát, hiszen a platform is a többség tagjai­ból alakult. Kívülről úgy tűnik, hogy csak a pozíciók szétosztásáig volt meg a többségben az egység. Önnek erről mi a véleménye? Hogyan tud emberi­leg és szakmailag azon a társaival együtt dolgozni, akik Ónt támadják? — Nekem korábban is az volt a vé­leményem, hogy kell egy fél év, amíg összerázódunk. Most is így lá­tom. Arról fogalmam sincs, hogy a polgári szövetséget alkotó pártok csatlakozásunk előtt miben állapod­tak meg egymással, kinek mi lett fel­ajánlva, beígérve. Amikor mi meg­állapodtunk, kristálytisztának tűnt minden. A szavazáskor mindenki tar­totta magát a megállapodásokhoz, a polgári szövetség szilárd egységet mutatott. Sajnálatos, hogy a bizott­ságok létrehozásával, tanácsnoki he­lyekkel sem sikerült mindenki vá­gyai szerint dönteni. — A többségi koalícióban kialakult széthúzás akár oda is vezethet, hogy pár hónap múlva az MSZP alkothat többséget a megyegyűlésben? Ennek megvan az Önök számára a valós ve­szélye, hiszen jelenleg a megyegyűlés többségét több, pár főt megjelenítő szatellitpárt alkotja. — Fikciók a politikában nincsenek. Remélem, megtaláljuk a közös utat. Bízom abban, hogy az első nyilatko­zatokból mindenki tanul. Az előbb említett veszély fennáll. Egyébként meg merem kockáztatni, hogy jobb lenne ezt a megyegyűlést kisebbség­ben kormányozni, és nem újabb igé­nyeket kielégíteni, újabb és újabb en­gedményeket tenni. Ez ugyanis nem szolgálná a megye javát. A követke­zőket most először mondom el, és nem félek kijelenteni: ha észreveszem, hogy ez utóbbi történik, hogy a több­ségi koalícióban csak bizonyos embe­rek személyes ambíciójának kielégí­téséről van szó, és nem a megye érde­kében való tenni akarásról, akkor le­mondok megyegyűlési tagságomról. Akkor ott rám semmi szükség — sum­mázta véleményét beszélgetésünk vé­gén Dr. Oláh Albert. Száraz Attila

Next

/
Thumbnails
Contents