Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-05 / 80. szám
UJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL w 1 fl 1995. április 5., szerda 3 Óvodá(so)k esélyei Változó világunkban és változó iskolarendszerünkben az óvodai nevelésnek is korrigált igényeknek kell megfelelnie. Az óvodai nevelés fontosságáról, szerepéről beszélgettünk Pataki Józseffel, Szabolcs-Szatmár- Bereg megye hivatali intézményfenntartási osztályvezetőjével a Magyar Ovodapedegógiai Egyesület rendezvényein Nagykállóban. — Különböző társadalmi közegből kerülnek a gyerekek az óvodába — mondja Pataki József. — A társadalom kettévált: olyan szülőkre, akik mindent képesek megadni gyereküknek és azokra, akik csak a legszükségesebbet. Az óvoda feladata, hogy esélyegyenlőséget biztosítson. Funkciójából ítélve képes erre a differenciált, személyre szóló neveléssel. Ezek a gyerekek egy osztályba kerülnek, fontos, hogy közel azonos ismeretekkel rendelkezzenek. — Elterjedt, hogy néhány óvodát megszüntetnek a megyében. Ezért az óvodavezetők arra törekednek, hogy minél több gyereket vegyenek fel, ezzel is jelezve az intézmény fontosságát. A harmincfős csoportokban hogyan beszélhetünk differenciált nevelésről? — Pénzszegény világunkban arra kényszerülünk, hogy csoportokat vonjunk össze. Erre receptet adni nagyon nehéz. Annyit viszont mondhatok, hogy az óvodában is meg kell osztani a munkát. Harminc gyerekből három kisebb csoportot lehet alakítani, az óvodapedagógus váltakozva foglalkozhat velük, míg a többiekre szakképzett dajka vagy pedagógiai szakember ügyel. Az óvodaV ______________________________ pe dagógusra ezáltal csak a szakmai mun- ka marad. Nem biztos, hogy mindenhol alkalmazható ez a módszer, de megfelelőt kell találni. Keserűséggel, nehézséggel és küzdelemmel jár, de nincs más kiút. A mai gazdasági helyzet arra kényszeríti az önkormányzatokat, hogy feladjanak bizonyos elveket. A hetvenes években elértük, hogy minden csoportban két óvónő dolgozik — lassan visszafejlődünk... Az elmúlt években a köztudatba került, hogy az egyébként is gyesen lévő szülőknek nem fontos óvodába járatni a gyerekeket. Ez a sztereotípia — hogy a szülő helyettesíteni tudja az intézményes nevelést — nem helyes. Tudja nevelni a gyerekét — ez természetes —, de nem szakértelemmel és célirányos tervvel. Az előbbi gondolkodás nem használt az óvoda státusának, bár a szakemberek, tudósok számára az óvoda helye, szerepe egy percre sem volt kétséges. — Sokan még mindig abban a tévhitben élnek, hogy az óvodában csak megőrző tevékenység folyik... — Ez koránt sincs így. A tömegkommunikációs eszközök szinte bombázzák információkkal a gyerekeket. Ezeket rendszerezni kell, másként elvesznek, talaj nélkül maradnak. Az iskolákban az alapismeretekre szánt idő megnyúlik, négy évről hatra emelkedik. Az ismeretek előkészítése más igényeket követel, ez is az óvoda feladata. Kozma Ibolya _____________________________/ Az MSZOSZ nemzetközi tevékenysége Összehangolt érdekvédelem Román területi szakszervezeti delegációt látott vendégül április 3-án Nyíregyházán a Szakszervezetek Házában az MSZOSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselete. Eredetileg Ukrajnából — Ungvárról — is érkeztek volna szakszervezeti vezetők, viszont az elmúlt hét végén — közbejött okok miatt — kénytelenek voltak lemondani látogatásukat, így a hármas, nemzetközi találkozóra csak egy későbbi időpontban — ugyancsak Nyíregyházán -— kerülhet sor — tudtuk meg Vaskó Mihály megyei képviselet-vezetőtől. A találkozón részt vett a tulajdonképpeni ötletgazda, György Károly, az MSZOSZ nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője is, akitől az MSZOSZ nemzetközi tevékenységéről érdeklődtünk. Elmondta, hogy a Magyar Szak- szervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) nemzetközi tevékenységében, kapcsolatainak alakításában legfontosabb cél a hatékony hazai gazdasági és szociális érdekképviseleti munka támogatása. A szövetség hozzá kíván járulni a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom jövőjének alakításához, a nemzetközi együttműködés érdemibbé tételéhez. A szövetség nemzetközi tevékenységének fő szintere az európai kontinens. Az MSZOSZ támogatja Magyarország európai integrációs törekvéseit. Éppen ezért az MSZOSZ felvételét kéri az ESZSZ-be (Összeurópai Szak- szervezeti Együttműködés), melynek a jogokat és kötelezettségeket tiszteletben tartó teljesjogú tagja kíván lenni. Ennek érdekében eddig is aktívan részt vett az ESZSZ munkájában, mint megfigyelői státussal rendelkező szervezet. Intenzívebbé váltak az MSZOSZ kapcsolatai a legfejlettebb országokat tömörítő OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) mellett működő szakszervezeti tanácsadó testülettel (TUAC), melyen keresztül hangsúlyosabban jeleníthető meg a szakszervezetek álláspontja a gazdasági szerkezetátalakítással kapcsolatos kérdésekben. Ez még nagyobb jelentőséget kaphat Magyarország közeli tagfelvételét követően. Az elmúlt években erősödött az MSZOSZ kapcsolata az ILO-val (Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel), amely 1993 elején Budapesten állította fel a közép- és kelet-európai irodáját, s mely számos alkalommal sokrétű és magas színvonalú szakmai, szakértői segítséget nyújtott. Az európai szakszervezeti mozgalom előtt álló legnagyobb kihívás továbbra is a munkanélküliség elleni harc. Az európai szakszervezetek kiemelt kérdésként kezelik a szociális párbeszéd ügyét mind nemzeti, mind európai szinten. Jelentős előrelépésnek nevezhető e téren az „európai üzemi tanácsok" intézményesítése. Előrelépés történt a kelet-közép-eu- rópai térség szakszervezeteivel folytatott együttműködésben is. Példa erre a jelenlegi találkozó, még ha a tervezettől eltérően — az ukránok távolmaradásával — csak fél sikerről beszélhetünk. Mindinkább felismerést nyert, hogy a hasonló jellegű társadalmi-gazdasági folyamatok, munkavállalói érdekek szükségessé teszik egymás tevékenységének mélyebb megismerését, a rendszeres konzultációkat. A politikai kapcsolatok mellett nagyobb hangsúlyt kap a szakértői szintű együttműködés. Jó példaként említette György Károly a térségben már korábban létrejött gazdasági kamarák általi együttműködést, hiszen e határ menti háromszög gazdasági integrációja elengedhetetlenül szükséges. Európában jelenleg száz hasonló régió együttműködése ismeretes. A megbeszélésen e kapcsolatok lehetőségeit vizsgálták, s szó esett a Magyarországon illegálisan feketemunkát végző román „vendégmunkások” tömegéről: hogyan lehetne olyan jogi-törvényi keretek közé szorítani mindezt, hogy az a magyaroszági munkaadóknak is „fájjon”, ne csak a teljesen kiszolgáltatott, könnyedén kitoloncolható román munkavállalóknak. A munkaadók ugyanis még mindig „nevetve” kifizetik az esetleges büntetéseket. A román szakszervezeti delegáció vezetőivel, Secan loannal a jövő héten együttesen utaznak Bukarestbe. György Károly elmondta még, hogy az MSZOSZ III. kongresszusára készül, az időpont is immár végleges: május 5-6. A őoUas-programmal kapcsolatos MSZOSZ-véleményt tolmácsolta: a 170 millió „megfogásával” egyetértenek, annak kénytelen-kelletlen, de van alapja, viszont nem értettek egyet a mindenkit megkerülő módszerrel. Az MSZOSZ — írásunk megjelenésekor — már a kormány asztalára tette az alternatív javaslatait tartalmazó program- csomagját, hasonlóan foglalkozni fog vele az ÉT hétközi plenáris ülése is. Gyögy Károly újságírói kérdésre elmondta még, hogy az MSZOSZ külföldről konkrét anyagi segítséget nem kap, csak saját erőforrásaira támaszkodhat. Az pedig nem más, mint a hazai szakszervezeti mozgalom, amelynek erősítésével, korszerűsítésével a hamarosan sorra kerülő kongresszus is minden bizonnyal foglalkozni fog. (lefler) A gyógyítómunka nem állhat meg A pénz a legkevesebb Lassan már nem a parlament döntésein, a kormány intézkedésein, a Népjóléti Minisztérium irányítómunkáján, hanem a kórházigazgatók és gazdasági vezetők személyes leleményességén és partnerkapcsolatain múlik beteggyógyító intézményeink működőképessége. Beláthatatlan károkat okozhat és veszélyes folyamatokat indíthat el, ha a_ parlament rövid időn belül nem tudja megtárgyalni és elfogadni az egészség- biztosítás idei költségvetését — állapítja meg az a közös nyilatkozat, amelyet négy egészségügyi szervezet vezetői írtak alá az elmúlt hónap végén. A Magyar Kórházszövetség vezetői sajtótájékoztatójukon elmondták, hogy költségvetés nélkül legfeljebb egy-két hónapig maradnak működőképesek az intézmények. A nyilatkozatot aláírók hangsúlyozták, hogy amíg nincs költségvetés, az egészségügyi intézmények egyetlen fillérrel sem kapnak többet, mint tavaly, és így az is megtörténhet, hogy a kórházak nem kapnak többé hitelre gyógyszert és kötszert, sőt, a bérelvonás lehetősége is fennáll a működő- képesség fenntartása érdekében. Ez olyan helyzetet eredményezhet, amelyre mindenképpen számítania kellett volna a kormányzatnak. — Hogyan érinti mindez a vidéki kórházakat? Dr. Molnár Károly, a kisvárdai kórház igazgató főorvosa: — Eddig még minden szolgáltatásunk működik, de sajnos rohamosan emelkednek a beszerzési árak, az energiaárak és minden. A tavalyihoz képest körülbelül harminc százalékkal több pénz kell az alapműködés fenntartásához. Miből élünk? Néha megelőlegeznek egy adott összeget, szükség szerint gyors kiutalások jönnek, a forgalmazócégek fizetés- könnyítést adnak. Költségvetés nélkül csak vegetálunk, tervezni semmit sem tudunk. Október elsejéig végre kell hajtani bizonyos karcsúsítást is. A konkrétumok között megemlíthetem, hogy országosan harmincötezer ágyat leépítenek, és differenciált lesz a finanszírozás. Répánszki István, a fehérgyarmati kórház gazdasági igazgatója: — Magunkra maradtunk. Ügyes csúsztatásokkal, átütemezéssel egy darabig még tudjuk tartani magunkat, de őszre már nagy gondok várhatók. Sok a pluszteher, leértékelték a forintot, emelkedik a vámpótlék. A régi finanszírozási rendszer akkor sem oldja meg a problémát, ha nem késlekedik a törvény, jóval több pénz kellene, mint eddig. Évek óta ez a megye kapja a legkevesebb pénzt — működőképes- ’ ségünk a jövő titka. F. S. J. Egészségügyi szolgáltatás — vajon meddig? Fotó: Harascsák Megbecsülni a jó szakembert Törvény adta lehetőségével élt a tiszavasvári Vas- és Építőipari Szövetkezet vezetése, mikor dolgozói elbocsátása helyett a munkaügyi központ segítségét kérte létszámgondjainak megoldásához. Balogh László, a szövetkezet elnöke: — Szövetkezetünk fizikai létszámának harminc százaléka a szolgáltató szektorban dolgozik, elsősorban a közületi-lakossági villanyszerelés, karbantartás, villanymotor-tekercselés és -javítás szakágakat érdemes említeni. Ezeken a területeken évek óta egyre nagyobb gondot okoz a teljes munkaidőben történő foglalkoztás, mert ebben a szektorban folyamatosan növekszik a magánvállalkozások — sokszor a kényszervállalkozások — száma. Ugyanakkor visszaszorultak a vállalati és gazdálkodó szervek beruházásai, csökkent a karbantartásra fordítható pénz. A fenti okok miatt jelen pillanatban a villanyszerelő és a tekercselő részlegnél nincs folyamatos munkalekötöttség. Két lehetőség közül kellett választani: vagy a huszonegy főből 9-10 embert elbocsátunk, vagy csökkentett munkaidőben foglalkoztatjuk a meglévő létszámot, és a kieső időre a személyi alapbér 50 százalékának megtérítését kérjük a munkaügyi központtól. Mindkét munkaterület gyakorlott szakembereket igényel, hosszú betanulási idővel, azért választottuk a második lehetőséget, mert ezektől a munkásoktól nem szívesen válik meg a cég. Timári Istvánná főkönyvelő: — Tapasztalatunk szerint a munkaellátottság a gazdálkodás minden területén hullámzó, különösen az első félévben, mert a számviteli rendszerből adódóan a gazdálkodás értékelése elhúzódik, ezért ez a kivárások időszaka is. Ezen túlmenően súlyosbítja helyzetünket, hogy a szolgáltatások jellegüknél fogva szezonálisak. Hosszú évek óta először fordult elő, hogy nem tudtuk kihasználni az átcsoportosítási lehetőségeket sem. és így a folyamatos munkaerő-lekötést nem tudtuk megoldani. Átmenetinek tekintjük a helyzetet, és ezt az időszakot a munkaidő csökkentésével kívánjuk áthidalni. Mivel a havi munkaidőkeret bevezetését alkalmaztuk, ezért a megrendelésektől függően dolgoztatjuk embereinket. A megállapított havi munkaidőkeret a ledolgozható munkaidő 50 százaléka, ezért dolgozóink a teljes bér 75 százalékát kapják, ami a teljesítménybérezés miatt fokozható is. Kép és szöveg: F. Sipos József
