Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-08 / 83. szám

6 1995. április 8., szombat HÉTVÉGÉ UJ KELET Család Ahol már nincs apu és anyu A friss, tavaszi szél lágyan simo­gatja az arcomat, ahogy kiszállok a kocsiból. Lenyomom a kilincset, s a kis kertes ház kapuja kinyílik előttem. Tétován teszek néhány lé­pést, mígnem János bácsi a zöld­séges kertből integetve beljebb in­vitál. — Jöjjön csak bátran, a felesé­gem már nagyon várja magácskát. Bekísérem a házba, aztán csak be­szélgessenek nyugodtan, kettecs- kén. Az előszobaajtón frissen kemé­nyített függönyök, a csempe csak úgy ragyog a tisztaságtól. Mária néni két kezét a kötényébe törli, és kisiet elénk a konyhából. — Éppen az ebédet tettem oda, hadd pötyöigjön a húsleves, míg mi a szobában vagyunk — szabadko­zik, és megindul előttem, hogy az utat mutassa. Az első, ami az ízlésesen beren­dezett szobában a szemembe ötlik, egy gyászkeretes fénykép, melyről boldogságtól sugárzó pár néz ránk. — A lányom és a vejem — eme­li fel a néni a képet, s végiggördül arcán egy könnycsepp. — Már majdnem négy éve halottak. Leülünk az öblös fotelekbe, és háziasszonyom szomorúan mesél­ni kezd. — Annyira szerették az életet, s mégis annyira fiatalon mentek el. Mária 36 éves volt, Zoltán, a férje 38. — Ne szaladjunk annyira előre az időben. Tessék nekem azokról az időkről beszélni, amikor még együtt volt az egész család — kértem. — Látja, milyen buta vénasszony vagyok. Egyik gondolatról a másik­ra ugrok. Ne haragudjon rám ezért, de még mindig nagyon nagy a fáj­dalom. Tehát legokosabb lesz, ha az elején kezdem. Mária a legki­sebb gyerekünk volt. Van egy má­sik lányom, és egy fiam is. Úgy jöt­tek ők egymás után, mint az orgo­nasíp. Mária mindig szorgalmas, jó tanuló volt. Jelessel érettségizett, majd elvégezte a tanárképző főis­kolát. Az utolsó évben ismerkedett meg Zoltánnal. Szerelem lett a do­logból, majd később esküvő. Mi is nagyon megkedveltük a fiút a pá­rommal. — Az unokák azonban, ha jól tu­dom, elég későn jöttek. — Szomorúak is voltunk emiatt. A lányomnak középiskolás korában volt egy kis nőgyógyászati problémája, s bár évek teltek el azóta, csak nem akart teherbe esni. Ötévi házasság után aztán megszületett Anna, majd a kis Tamás. — Együtt tetszett élni a fiatalokkal? — Minden gyerekemnek saját háza van. Illetve nekik már csak volt. A ház ára most gyámhatósági takarék­ban várja, hogy a két kis árva felnőjön Mária néni fájdalmasan felsóhajt, és szemét ellepik a könnyek. — Mi történt a gyerekek szüleivel? — kérdem óvatosan, s nagyot nyilall a szívembe, miközben az idős asszony meggyötört arcára nézek. — Autóbaleset érte őket. Szeptem­ber 10-én lesz négy éve, hogy meg­történt a tragédia. Még most is látom őket, ahogy integetve kigurulnak a kocsival a kapun. Valami ünnepség­re voltak hivatalosak, de a gyereke­ket nem akarták magukkal vinni. A két kicsi itt maradt, ők pedig elmen­tek... Örökre elmentek... Az út egy kicsit nyálkás volt az esőben lehul­lott levelektől. Máriáék szabályosan haladtak az úton, amikor a velük szembe jövő autót egy kamion hirte­len előzni kezdte. Biztos vagyok ben­ne, hogy Zoltán minden tőle telhetőt megtett, hogy elkerüljék az ütközést. De hát mondja, mennyi esélyük le­hetett egy akkora monstrummal szem­ben? Zoltán a helyszínen meghalt, Mária még két napot szenvedett a kórházban. — Hogyan tetszett értesülni a bor­zalmas hírről? — A lányomék csak néhány utcá­val laktak lejjebb nálunk. A rendőrök először oda mentek ki, ott aztán a szomszédok útbaigazították őket. A két gyerek szerencsére már aludt, így nem látták, hogyan omlunk össze a hír hallatára az urammal együtt. Az első sokk után áthívtam a szomszéd- asszonyt a gyerekekhez, és a kórház­ba rohantam, a férjem pedig a nász- asszonyékhoz és a másik két gyere­künkhöz. Máriát borzalmas állapot­ban találtam. Az intenzíven feküdt, a testéből csövek lógtak ki. Az én vé­rem volt, mégis hálát adtam az isten­nek, hogy magához szólította őt. Még azon az éjszakán behívott magához a főorvos, és őszintén megmondta, hogy nincs semmi remény. Két nap múlva a lányom borzasztó kínok között hagyta itt ezt a világot. — Mikor mondták meg a gyere­keknek, hogy a szüleik nem jönnek vissza többé? — Csak a temetés után. Egyszer­re búcsúztattuk a lányomat és a vejemet. A gyerekeket átvitték a fiamék, ahol jól elvoltak a velük egykorú két kisfiúval. Amikor ki­csit magunkhoz tértünk, összeült a család, mert el kellett dönteni, mi legyen a kicsikkel. Éva lányom és a menyem is felajánlották, hogy gondjukat viselik, de mi az uram­mal ragaszkodtunk ahhoz, hogy nálunk maradjanak. Csak így tud­tuk elviselni a borzalmas fájdalmat. Megbeszéltük a nászasszonyékkal is a dolgot, és ők egyetértettek ve­lünk. Mindketten szívbetegek, nem tudtak volna állandóan az örökmoz­gók körül ugrálni. Hazahoztuk a gyerekeket, de a neheze még csak ezután következett. Egyre gyakrab­ban követelték a szüleiket, így bár­hogy is fájt, meg kellett mondani az igazat, mégpedig úgy, hogy azt egy hat- és egy négyéves gyerek is megértse. — Hogyan fogadták a hírt? — Mindketten keservesen zo­kogtak. Anna már átélte néhány hónappal korábban a dédi halálát, s ha nem is értette tisztán, mi tör­tént, azt megérezte, hogy anyu és apu nem jön többé. Tamással sok­kal nehezebb volt. Napjában száz­szor is sírva kérdezte, hol van az ő mamikája. Senkinek sem kívánom azokat a hónapokat, de a karácsonyt sem. Hiába volt a sok színes játék, a forró ölelést egyikőnk sem tudta pótolni. — Az élet azonban megy tovább. Hogyan élnek most? — A gyerekek lassan megnőnek. Annácska már 10 éves, Tomi 8. Mindketten iskolába járnak, és elég jó tanulók. Minden második hétvé­gét Márta nagyinál töltik. Mára már úgy érzem, újra kiegyensúlyo­zott, boldog gyerekek. Sokat be­szélgetünk a szüléikről, s ma már tudják ők is, valójában mi történt. Minden héten kimegyünk a teme­tőbe, s a sírnál gyakran kémek, me­séljek nekik arról, milyenek voltak a szüleik. Sikli Virágvasárnap — Nagyhét Virágvasámap — vagy ahogyan legújabban Európa-szerte is neve­zik, a Pálmák vasárnapja — egy héttel előzi meg a húsvétot. A ke­reszténység ezen a napon a Jeruzsá­lembe bevonuló/ézwsra emlékezik, akit hívei királynak kijáró hódolat­tal, pálmaágakkal köszöntöttek. Vi­rágvasárnapi szokás a templomi körmenet mellett a pálmaszentelés, s ahol e növény nem él meg, ott — mint nálunk is — a fűzfabarka-szen- telés járja. A fűz leveles ága ugyanis a pál­mafáéra emlékeztet. Ráadásul a két növény az ősi zsidó hagyományban is összefonódik: a sátoros ünnepi felvonuláson a zsidók pálmaágból, fűzből és mirtuszból font thürszoszt hordoztak. Virágvasárnap — lényegében a hús­vétot megelőző hét nap, a nagyhét első napja. A nagyhét kiemelkedő időszaka a három szent nap (triduum sacrum): nagycsütörtök, nagypéntek és nagy­szombat. Nagycsütörtököt az utolsó vacsora és a szenvedés kezdetének emlékére ülik meg. Ezen a napon van a püspöki székesgyházakban az olaj­szentelés (azoknak az olajoknak a meg­szentelése, amelyeket a szentségek ki­szolgáltatásánál egész éven át használ­nak), a lábmosás, annak emlékére, hogy az evangéliumok szerint Krisz­tus e napon mosta meg apostolainak a lábát. A pápa 13 fehérbe öltözött papnak a lábát mossa meg (a 13. Pál apostolt jelenti). Ekkor van még az oltárfosztás: mindent leszednek az ol­tárról, csak a gyertyatartókat és a ke­resztet hagyják ott Jézus szenvedé­seinek és ruháitól való megfosztásá­nak szimbolizására. Nagypéntek a Krisztus szenvedé­sére és halálára való emlékezés ün­nepe, amelynek kiemelkedő része a kereszt imádása. Az ünnep nagy­péntek estétől nagyszombat estig tart. Nagyszombat már a húsvéti örömünnep, a feltámadás ünnepé­nek a kezdete. (L. Gy.) Nyuszi ül a fűben. Egy kis húsvéti előzetes (Fotó: Harascsák Annamária) A kisgyermek táplálkozásáról (II.) Mivel a fejlődő szervezetnek sok fehérjére van szüksége, így fontos, hogy a gyereknek minden étkezésnél adjunk legalább egyféle fehérje tar­talmú ételt. Miben is van sok fehér­je? Tyúk-, bárány-, marha-, sertéshús, hal, tojás, sajt, dió és a hüvelyesek. Kapjon a gyerek sok tejet és tejter­méket, mert abban is bőven van fe­hérje. Ne fölözzük le a tejet, mert így csökken a tápértéke, valamint vita­min- és fehérjetartalma. Sertés- és marhahús helyett inkább csirkét és halat tálaljunk, mert ezek nem tartal­maznak telített zsírsavakat. A gyü­mölcsöt és a zöldségféléket ne darál­juk meg, mert így csökken a C-vita- min-tartalmuk. Napjában legalább négyszer adjunk gyümölcsöt vagy zöldséget a babának, akár főétkezé­sekre, akár uzsonnára vagy tízóraira. Édesség helyett kínáljunk inkább gyü­mölcsöt vagy cukormentes joghurtot, csokoládé helyett krumplicukrot. Ke­vés kekszet, süteményt adjunk, mert ezek csak rövid időre csillapítják az éhséget, és a gyermek egyre többet szeretne enni belőle. Vannak olyan ételek is, amit nem ajánlatos kicsi gyermekünk elé tálal­ni. Lássuk csak, melyek ezek. Mivel a csecsemő veséje még nem elég fej­lett, ne adjunk neki sós, fűszeres éte­leket. Kerüljük a cukros italokat is, mert azok már akkor szuvasodást okoznak, amikor az apró fogak még ki sem bújtak. A zsíros vagy füstölt hal és hús telített zsírokat tartalmaz, épp ezért gondot jelentenek az apró kis pocaknak, éppúgy, mint az éret­len gyümölcsök, melyek hasmenést okoznak. Kiskanálnyi segítség Sikeresen zárult a Kecsekméti Kon­zervgyár „kiskanálnyi segítség” né­ven meghirdetett karitatív akciójának első félideje. A gyár márciusban el­adott bébiételeinek forgalma után mintegy egymillió forintot tudott fel­ajánlani az országban működő 31 cse­csemőotthonnak, ahol ma 3500 gyer­mek él — tájékoztatták a gyár vezetői az újságírókat a Pest megyei Petényi Géza csecsemőotthonban tartott saj­tótájékoztatón csütörtökön. A sajtó- tájékoztatón felolvasták Göncz Árpád köztársasági elnök levelét is, amely­ben azt hangsúlyozza az államfő, hogy a Kecskeméti Konzervgyár kez­deményezése talán képes lesz felráz­ni az adakozni képes réteget, és az akció akár társadalmi mozgalommá is alakulhat, intézményesítve a társa­dalmi szolidaritást. Horváth Gyula, a Kecskeméti Kon­zervgyár belkereskedelmi értékesíté­si főosztályának vezetője elmondta: a márciusban és áprilisban folyó ak­ció révén összesen — beleértve a kon­zervgyári felajánlást — mintegy 2 millió forintnyi adományt kaphatnak a csecsemőotthonok. Ennek a karita­tív adománynak a felét a napokban osztják szét a gyár képviselői az érin­tett gyermekintézmények között. A gyár termelése egyébként bébi­ételekből évi 15-25 millió üveg kö­zött mozog. A cég termelésének 22- 24 százalékát teszi ki a bébiételek elő­állítása. A tavalyi árbevétel megha­ladta a 3 milliárd forintot. Ebből mint­egy 50 százaléknyi származott a bel­földi, és ugyanennyi a külföldi érté­kesítésből. A részvénytársaság az idén hozzávetőlegesen 10 százalékkal sze­retné növelni árbevételét. Az elkö­vetkezendő időben a gyárban kor­szerűsíteni kívánják a bébiétel-terme­lést.

Next

/
Thumbnails
Contents