Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-05 / 80. szám
Kézilabda NB I B Taroltak a kölcseysek Kölcsey DSK-NYSI—Siroki Vasas 28-18(14-10) Nyíregyháza, 300 néző. V.: Hegyesi, Kissfalvy. Kölcsey DSK: Koós — Mandula 2, Kulcsár K. 1, Nádasi 4, Kulcsár A. 13/2, Kocsik 5, Szabó 2. Csere: Untener (kapus), Bárány, Réti 1, Lacziák, Ha- dobás. Edző: Hadobás István. Kiállítások: 6 illetve 4 perc. Hétméteresek: 2/2 illetve 3/1. A nyíregyháziak indították útjára a labdát, de az első támadást elpuskázták. Az ellenakcióban az ellenfél sem volt eredményes, így az első gólt mégiscsak a Kölcsey lőtte, amire rögtön válaszolt a vendégcsapat. Ezt követően egy több mint ötperces gólszünet következett. A gólcsendet végül is a nyolcadik percben Kulcsár Anita törte meg, de a Sírok sem maradt tétlen, a tizedik percben kiegyenlítettek, sőt a hazaiak újabb góljára ismét azonnal válaszoltak. Ennek eredményeként a 12. percben még csak 3-3 volt az állás. Ezt követően beindult a hazai gépezet, és a félidő közepére a diáklányok elhúztak 7-3-ra. Már mindenki elkönyvelte, hogy tovább növeli előnyét a hazai gárda. Ezzel szemben a vendégek megmutatták, hogy ők is tudnak valamit, a 21. percre kiegyenlítettek (8-8), majd újabb hazai rohamok eredményeként négygólos nyíregyházi vezetéssel vonultak a csapatok pihenőre. A második harminc perc elejétől aztán nem volt kétséges, hogy ki nyeri ezt a találkozót. A 43. percben már 20- 12-t mutatott az eredményjelző. A vendégek próbálták csökkenteni hátrányukat, de nem sok sikerrel, mert az 53. percben már tíz gól volt a különbség (25-15). A hajrában az ellenfél — becsületére legyen mondva— arra törekedett, hogy n'zgólos hátrányát csökkentse, ez némileg sikerült is nekik, a 28. percben már csak nyolcgólos különbség volt a két csapat között. Azonban a hazaiak sem maradtak tétlenek, az utolsó két percben ismét tíz gólra növelték előnyüket. Végeredményben a tavaszi szezonban is kitűnően szereplő Kölcsey félgőzzel is könnyedén nyerte ezt a mérkőzést, így továbbra is az élmezőnyben maradt. Hadobás István: — Kicsit tartottam ettől a találkozótól, aminek oka elsősorban a legutóbbi, hazai döntetlenünk volt. Örülök, hogy helyenként jól játszott a csapat, a győzelmünk, úgy érzem, megérdemelt. —fűti — Női kézilabda NB II, eredmények: Nyíregyházi Tanárképző—Debreceni Medikus 36-22 (16-12), Miskolci Kórház—Nyíregyházi Tanárképző 33-21. Röptében Botea Marius Az elmúlt két röplabdamérkőzésen az NYVSC férfi röplabdacsapatában feltűnt egy új név, illetve egy új játékos. A múlt év végén Parti József tájékoztatta lapunk sportrovatát, hogy a romániai Nagybányáról — a nagyon jó és baráti kapcsolat révén — egy centerjátékos érkezik Nyíregyházára gyógykezelés céljából, mivel akkor a romániai csapat vezetői jobbnak látták a javulás magyarországi feltételeit, és biztosabbnak vélték a térdműtét utáni rehabilitációt a játékos számára. Ez az idei év első három hónapjában meg is történt, és a nyíregyháziak a nagybányaiak és a román szövetség hozzájárulásával a bajnokság végéig leigazolták a román fiút, és azóta már két mérkőzésen játszott is. Járosi János, a nyíregyháziak mestere a legutóbbi, Dunaferr elleni nagy csata után a megelégedés hangján szólt a nagybányai srácról. De nézzük, ki is ő! Botea Marius Született: 1970. április 5-én, Nagybányán. Testmagassága: 195 cm. Súlya: 85 kg. Családi állapota: nőtlen. Eddigi klubjai: Expolaire Baire Maré (Nagybánya), Steaua Bukarest, Nyíregyházi VSC. Poszt: univerzálisjátékos (használható első ütő, center és a feladóval átlós poszton). Válogatottság: 8-szoros junior-és 15- szörös felnőttválogatott. A legutóbbi edzésen felkerestük Ma- riust, és megpróbáltunk vele egy kicsit beszélgetni. Azért újuk azt, hogy próbáltunk, mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy a román fiúnak egyelőre még nehézséget okoz a magyar nyelv használata, de Szilágyi Bence tolmácsolásával sikerült áthidalni ezt a „gondot”. — Marius! Mikor kezdted a röplabdázás alapjait elsajátítani? — Természetesen Nagybányán fogtam először röplabdát a kezembe, méghozzá 1981-ben. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez volt a kezdet. Azóta folyamatosan röplabdázom. — A kezdőknek mindig az a nagy álmuk, hogy egyszer majd első osztályú csapatban, illetve a válogatottban játsszanak. Neked ez mikor sikerült? — A romániai első osztályban a nagybányai csapattal debütáltam 1990-ben, nem egészen húszévesen. Rá egy évre bemutatkozhattam a román felnőttválogatottban is, és tizenötször ölthettem magamra a címeres Ér" mezt. A legelső meccseim a válogatottban egy Európa-bajnoki és egy világbajnoki selejtezőn voltak, de hogy kik ellen játszottam először, arra már nem emlékszem. — Melyik posztot szereted a legjobban? — Centerezni szeretek leginkább, de Nagybányán, illetve a katonai időm alatt a Steaua Bukarest csapatában játszottam már első ütő és a feladóval átlós poszton is. De ha lehet, akkor mindig a középjátékot választom. — A térdsérülésed után hány hónapot nem játszottál? — Körülbelül egy évig nem léphettem pályára. — Most már játszol a nyíregyházi csapatban. Milyennek tartod ezt a gárdát? — Nagyon fiatal a nyíregyházi együttes, ami a rutintalanságból is látszik. Vannak a csapatban nagyon jó játékosok, akik meghatározhatják egy mérkőzésnek a végkimenetelét. Úgy gondolom, több munkával még eredményesebb lehetne a gárda, és természetesen növelni kellene a rutint a játékosoknál, amit rengeteg színvonalas mérkőzésen meg is szerezhetnek a fiúk. — Végezetül, a te játékod nagyban befolyásolhatja a csapat sikeres szereplését. Tudsz-e már úgy játszani, mint térdsérülésed előtt? — Jót tett a térdemnek az itteni rehabilitáció, már egészen jó állapotban van. Remélem, hamarosan újra a régi lesz, de addig is, amit tudok, megteszek a nyíregyházi csapatért, amikor pályára kerülök. (bat) Birkózás A hét végén a Kaposváron rendezett nemzetközi birkózóversennyel párhuzamosan zajlott Debrecenben az országos diák B korcsoportos szabadfogású birkózóverseny. A szomszéd megye „fővárosában” szabolcsi birkózópalánták is voltak az indulók között, méghozzá Nyíregyházáról és Bökönyből. A nyíregyháziak részéről a frissen alakult Sóstóhegyi Birkózó Club versenyzője, Varga Tibor lépett birkózószőnyegre, és az értékes negyedik helyet szerezte meg az 55 kg- os súlycsoportban. A másik szabolcsi gárda, a bökönyiek nagyszerűen versenyeztek, szép sikereket értek el. A különböző súlycsoportokban három első helyet és két harmadik helyet „tarháltak” össze. Eredmények: 33 kg-ban: 1. Szálku Szabolcs (Bököny), 41 kg-ban: 3. Tóth Zsolt (Bököny), 45 kg-ban: 1. Máté Csaba (Bököny), 50 kg-ban: 3. Marincsák Szabolcs (Bököny), 55 kg-ban: 6.Bíró Tibor (Sóstóhegyi BC), 60 kg-ban: 1. Virág Róbert (Bököny). (-----------------------------------------\ Me csek Kupa Négy arany A hét végén a Nemzetközi Mecsek Kupán álltak rajthoz a Nyíregyházi Rádióklub rádióstájfutói. Az Aba- liget—Kövesdihát között lezajlott viadalon négy aranyérmet szereztek, pedig a jellegzetes töbrös, hatalmas vízmosásokból, szakadékokból álló terep alaposan feladta a leckét a résztvevőknek. Ráadásul a versenyzőknek nemcsak a tereppel, a technikás pályákkal kellett megküzdeniük, hanem a jéghideg, zuhogó esővel is. Eredmények: F 21: S.SzedlárK., 4. HalcsákZs.; F18: 1. CserpákZs.; F16:3.NagyG.;N 21:1. Zarnóczay K.; N 14: l.BekeBrigitta.', F 40: 2. Kovács A. Egyesületi pontverseny: 1. Nyíregyházi Rádióklub. Ezen a héten egyébként a rádió- iránymérő-válogatott Budapesten edzőtáborozik, és mint Kovács Andrástól megtudtuk, igen kemény munkát végez. Sajnos rossz hír, hogy szinte valamennyien kisebb-nagyobb mértékben meg vannak fázva, de ettől függetlenül igyekeznek elvégezni a szövetségi kapitány programját. Szerdára talán mindenki kilábal a bajból, és aztán már az egész csapat teljes értékű munkát tud végezni. Megyei II. osztály Hetet gurított Demecser A Kárpát-Hús csoportban a bajnoki cím várományosa, a demecseri együttes a legutóbbi fordulóban, hazai környezetben 7-0 arányban fektette két vállra a sereghajtó Zsurk gárdáját. A találkozó történéseiről Fáky László, a demecseriek egyesületi elnöke számolt be. — A két csapat játékerejét ismerve kétség nem férhetett a győzelmünkhöz, bár meg kell vallanom, hogy a zsurki tizenegy méltó ellenfelünknek bizonyult. Az őszihez képest fiatalabb társaság foggal-körömmel küzdött az utolsó pillanatig. Hatgólos hátrányukban is úgy hajtottak, mintha lett volna még esélyük megfordítani az eredményt. Aki látta az összecsapást és nem tudta, hogy a vendégek az utolsó helyen vegetálnak, az biztosan azt hihette teljesítményük, küzdeni akarásuk láttán, hogy a középmezőnyhöz tartoznak. Ha a későbbiekben is hasonló játékot produkálnak, akkor van reményük a megyei II. osztályban maradásra. — Könnyű meccs volt? — Az első félidő 25. percéig várni kellett az első találatra, Hegyes bólintott a vendégek hálójába. Tulajdonképpen ekkor tört meg ajég, ezután futószalagon estek a gólok. Hajnal és Illés volt kétszer-kétszer eredményes, valamint Badar, aki tizenegyesből vette be az ellenfél kapuját. A gólok sorát Hegyes zárta a 86. percben. Az első gólig számos ziccert kihagytunk, és a kilencven perc alatt még több alkalommal is kecsegtető lehetőségeket „szórakoztak” el a mieink. A helyzetek alapján nem túlzás, ha azt mondom, hogy akár kétszámjegyű eredmény is születhetett volna, de az elpuskázott kínálkozó alkalmak miatt ez nem vált valóra. — Ennek ellenére minden nagyon jó és minden nagyon szép a demecseri kedvencek háza táján? — Nagyszerű a csapaton belül a közösségi szellem. A vasárnap délutáni kilencven perc alatt is remekül futballoztak a srácok, csak a helyzetkihasználással vagyok egy kicsit elégedetlen. Egy komolyabb, nehezebb mérkőzésen minden adódó helyzetet be kell rúgni, mert könnyen megbosszulhatja magát. Lendületesen futballoztunk, védőink többször is előremerészkedtek, ezt bizonyítja középhátvédünk, Hegyes két gólja. Fegyelmezettebb játékot várok az erősebb vetélytársakkal szembeni meccseken. — Kik játszottak kiemelkedően vasárnap? — Hegyes,Budaházi, Brankovics és Kiszely húzóemberei a tizenegyünknek. Külön öröm számomra Kiszely játéka, aki ugyebár a télen került hozzánk, és a megsérült Nagy Bélát kiválóan helyettesítette a be- állós posztján. Új szerzeményeink közül Budaházival is elégedett vagyok, hasznos tagja a középpályás- sornak. Krasznai is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, több poszton is bevethető. Szerepeltethető középpályán és a csatársorban is. — Meglesz a bajnoki cím? — Nagyon szeretnék a játékosok, a vezetők és a szurkolók egyaránt. Korai lenne még ezt nyíltan kijelenteni, mivel sok forduló van hátra. Amennyiben fegyelmezetten, biztonságos játékra törekedve lépnek pályára a fiúk, akkor reális esélyünk van rá. Nem lesznek könnyűek ezek a fellépések, mert mindenki minket akar megverni, és a tét egy kicsit nyomasztólag hathat a labdarúgókra, bár remélem, nem fognak kapkodni a nagy lehetőség kapujában, hanem megragadják az alkalmat, és élnek a lehetőséggel. Egy pont is pont Mint azt már jeleztük, Nyírmi- hálydi nem első győzelmét, hanem csak első bajnoki pontját szerezte meg. A 0-0-ra végződött, Encsencs elleni döntetlenük, ha utána nem is lejtettek örömtáncot Nyírmihálydi- ban, de mindenképpen történelminek mondható ez a kilencven perc, hiszen pontot tartott otthon a csapat. Az iksz értékét növeli, hogy attól az Encs- encstől raboltak pontot, amely az első tavaszi fordulóban hazai pályán 1 -0- ra legyőzte a bajnoki cím egyik esélyesét, a nagyecsedi együttest. Az egy pont megszületésének történetét a nyírmihálydi sportegyesület elnöke, Kovács Mihály elevenítette fel. — Nagy hévvel kezdtük a találkozót. Támadólag léptünk fel, nagyon nekiduráltuk magunkat. Jó iramú volt a meccs, a színvonalra sem panaszkodhattunk. Erőnlétileg is partiban voltunk vetélytársunkkal. Sportszerű küzdelem folyt a pályán, bár helyenként túl kemények voltak a vendégek, de durvának nem nevezném a játékukat. Látszott rajtuk, hogy ők is győzni akarnak. Mindkét kapunál akadtak gólhelyzetek, de ezek rendre kimaradtak. Végig nagyszerűen fociztunk, azonban ha lehetne különbséget tenni a két félidei teljesítményünk között, akkor az első negyvenöt percet emelném ki. — Van olyan labdarúgó, akit külön meg lehet dicsérni a játékáért? — Soós és Kereki vitték a csapat szekerét, de a többiek is nagyon igyekeztek. — A vezetőedző az általa elképzelt kezdő tizenegyet küldhette fel a játéktérre? — Sajnos nem, ugyanis Nagy még Balkányban megsérült, kidőlt a sorból, nem készülhetett a társakkal. Az Encsencs elleni mérkőzésen is történt egy sérülés. Ütközés következtében ukrán vendégjátékosunk, Jurij a földre esett, ahol az egyik vendégfutbal- lista, egészen biztosan nem szándékosan, a karjára lépett, aminek törés lett a következménye. így két meghatározó emberünkre nem számíthatunk egy darabig, és ez érzékenyen érinti a csapatot. Bizakodom, hogy a két hiányzót pótolni tudják majd helyetteseik, ám nem lesz könnyű feladat. — Mint ahogy a megyei II. osztályban való bennmaradásuk sem. hiszen eléggé tetemes a hátrányuk az előttük álló gárdákkal szemben. — Valóban nehéz helyzetben vagyunk. A remény hal meg utoljára, és ha a téli holt szezonban hozzánk került labdarúgók beilleszkednek, s a jól sikerült alapozásunk után a társaság nem adja fel, hanem a végsőkig küzd, akkor a befektetett munkának meg lesz a gyümölcse. Tóth Mihály Teke NB Szabolcsi Építők—Salgótarjáni Síküveg 7-1 (2982-2938) Fölényes hazai győzelem. Szentes—Taurus 6-2 Ezzel a vereséggel továbbra is kiesőjelölt a nyíregyházi csapat.
