Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-05 / 80. szám
ÚJ KELET Sutler Só megyei I. osztály Vitézkedő tarpai legények A megyei 1. osztály legutóbbi, hétvégi fordulójának bombameglepetését szolgáltatta a bajnokság eddig lejátszott mérkőzésein gyengélkedő Tarpa győzelme a bajnoki címre törő, a téli holt szezonban újabb szponzorral és Biriből szerződtetett ukrán labdarúgókkal megerősített Baktalórántháza fölött. A szenzációnak számító diadalt a tarpai együttes szakosztályvezetője, Guti Béla ekképp értékelte: — A találkozó előtt, ismerve a baktaiak eredménysorát, háromnégy gólos vereséggel is kiegyeztem volna. Tisztességes helytállásban bizakodott csapatunk, és a hazai közönség biztatása mellett ez elérhetőnek tűnt. — Hogyan kezdődött a meccs? — Úgy érzem, avendégek félvállról vettek minket, nagy mellénnyel léptek pályára, és ez megbosszulta magát. Mire észbe kaptak, hogy akár el is veszíthetik ezt a derbit, már késő volt. Erre a sikerre szokták mondani, hogy Dávid legyőzte Góliátot. A kilencven perc elején rúgtunk egy kapufát, majd a huszadik percben megszereztük a győzelmet jelentő gólt. Az oldalról beívelt labda mellé ütött a baktaiak kapusa, Tóth, és ezt követően Veress, háttal állva a kapunak, ollózva lőtt a hálóba. A gól felpaprikázta Marti- nenkóékat, és sorra vezették támadásaikat. Volt olyan időszak, amikor nagyon beszorultunk a kapunk elé, de a fiúk hősiesen védekeztek, és jól állták a sarat a baktalóránt- háziak rohamaival szemben. Gdovin két esetben is egy az egyben vezette kapu védőnkre, Hegyire a labdát, ám cerberusunk minden alkalommal a helyzet magaslatán állt, és biztosan hárított. — A második félidőben nem változott a játék képe? — A Gajdos-tanítványok mindent egy lapra téve támadtak. Mi igyekeztünk szoros emberfogással védekezni. Végig hajtottunk, erőnlétileg egyenrangú ellenfélnek bizonyultunk. Gdovinék folyamatosan próbálták bevenni kapunkat, de szerencsére nem koronázta siker erőfeszítéseiket. — Az eredménnyel gondolom igen, de a mutatott játékkal is elégedett? — Természetesen, mivel az utolsó pillanatig megfelelően összpontosítottak a srácok, és a védők áttör- hetetlen falat húztak a bajnokaspiráns támadói elé. Óvatosan kezdtük a mérkőzést, hiszen ellenfelünk győzelmi tekintélyt parancsoló volt. A gólunk után jobbára védekeztünk, és kontrákra építettünk. Az egész csapat nagyszerű teljesítményt nyújtott, mindenkit egyformán ki tudnék emelni. — Ön szerint a főként a tavaszi fordulókban sziporkázó baktai csatárok ezen az összecsapáson miért nem tudtak betalálni a tarpai kapuba? — Elsősorban, mint azt már említettem, a mi jó védekezésünk miatt, és azért, mert — szerintem — nem vettek komolyan bennünket. Azonkívül a döntő helyzetekben, számomra is érthetetlenül, megremegett a lábuk. Egyébként nagyon jó csapat benyomását keltették, technikásak a futballisták, de én azt mondom, hogy ennek a sok sztárfocistának a fele is elég volna. — A hátralévő mérkőzésen a tarpai legények ki tudják majd vívni a bennmaradást? — Én nagyon reménykedem ebben. Ez a siker kellő önbizalmat kell, hogy adjon a társaságnak az előttük álló megmérettetésekre. Okosan futballozva, úgy. ahogyan tették ezt eddig, ezen a vasárnap délutánon is elérhető ez a cél. Ez a kétszer negyvenöt perc is azt igazolta, hogy minden csapat verhető, hiszen a labda gömbölyű. Fűti a gárdát a bizonyítási vágy, éhesek már egy idegenbeli sikerre, és legalább egy pont megszerzésében bizakodunk. Legközelebb Kislétára utazunk. Tóth Mihály Cserncrí helyén Kiss! Kedden véglegessé vált, hogy Csernai Pál, az NB I-es EMDSZ- Soproni LC labdarúgócsapatának vezetőedzője tartja magát eredeti elhatározásához, azaz áprilisban visz- szatér Németországba. A vidéki sporttelepen a világhírű szakember elköszönt a soproniaktól. Helyére a klub — az előzetes tárgyalásoknak megfelelően — az idény végéig Kiss Lászlót szerződtette le. — Sajnálom az általam is tisztelt Csernai Pál távozását — mondta Kiss László első edzése előtt, melyet a nap folyamán meg is tartott —, így viszont vége munkanélküliségemnek, újabb lehetőséghez jutok. Azzal élni is szeretnék. Lipcsei és a Köln Köztudott, hogy a jövő évtől újra magyar futballista szerepel majd a világ egyik legerősebb bajnokságában, a német Bundesligában. Lisztes Krisztián 1996 nyarától a VfB Stuttgart csapatában folytatja pályafutását. Könnyen lehet, hogy a tehetséges középpályás nem egyedül, hanem csapattársával, Lipcsei Péterrel költözik Németországba. Lipcseit hétfőn az Újpest elleni mérkőzésen árgus szemekkel figyelte a lelátóról Morten Olsen, az 1. FC Köln vezetőedzője és Bernd Cull- mann, a klub menedzsere. — Kicsit csalódott vagyok Lipcsei hétfői teljesítménye láttán — mondta az MTI munkatársának Zsiray László, Németországban élő menedzser, aki Lisztes szerződtetését is intézte. — Lipcsei nem tudta, hogy figyelik, ugyanis ez volt a megállapodás, nehogy emiatt idegeskedjen. Arra számítottam, hogy egy ilyen rangadón, amely a bajnoki cím szempontjából is sorsdöntő, meg fogja „szakítani” magát. Hiszen mikor nyújtson jó teljesítményt, ha nem egy ilyen összecsapáson. Amit csinált, azt jól csinálta, de ez kevés a Bundesligában! — ez volt a németek véleménye. Sok volt ugyanis az „üresjárat”, amikor sétált a pályán. Ha úgy hajt. mint Lisztes, akkor ma már a szerződés részleteiről beszélhetünk. Az érdeklődés azonban tovább él a Köln részéről. Sikerült rábeszélnem Morten Olsent, hogy elemezzék a tavalyi Magyarország—Németország (0-0) barátságos mérkőzésen mutatott Lipcsei-játékot. Meggyőződésem, megállná a helyét a Bundesligában. Morten Olsennel, az egykori kiváló dán válogatottal éppen a közelmúltban hosszabbított szerződést a Köln, így még két évig ő lesz a csapat mestere. A gárda jelenleg a középmezőnyben található. A legutóbbi fordulóban éppen a Bayern Münchent győzte le 3-1-re. 1995. április 5., szerda 11 Vasváriban jó a hangulat A Tiszavasvári Alkaloida SE másodosztályú focicsapata szomorú őszt okozott szurkolóinak. Az elmúlt bajnokságban még jól menetelő gárda képtelen volt a hullámvölgyből kilábalni. Tavaszra megváltozott a húszas keret, de a játékosok önbizalma is. Mintha másik együttes lenne a pályán, négy mérkőzésből tíz pontot szereztek, csak Nyíregyházán nem tudtak nyerni. Tíz gólt lőttek, és Szabó kapus csak egyet kapott. A klub elnökét, Pethe Sándort és a város polgármesterét, Sulyok Józsefet kérdeztük a tavaszi szezonról. — Milyen a hangulat a focicsapatnál? — kérdeztük Pethe Sándort. — Ilyen kezdés után természetesen jó a hangulat a csapat körül. A szurkolók is megnyugodtak, Balmazújvárosba sokan elkísérték csapatunkat, s örültek az idegenbeli győzelemnek. A nyitány felülmúlta előzetes várakozásainkat, azt senki nem remélte, hogy az első négy meccsen tíz pontot szerzünk. A nyíregyházi találkozót kivéve a játékkal is elégedettek lehetünk. — A csapat átalakult, de úgy tűnik, egy varázsütésre meg is változott. Mitől? — Egészen más a szellem, mint ősszel volt. Igaz, a védelem tényleg átalakult, de minden focista más hozzáállással lép pályára. Ráadásul van egy olyan húszas keretünk, amelyikben közel azonos képességű focisták vannak. A csapatba kerülésért meg kell dolgozni a fiúknak, így egyfajta egészséges versengés alakult ki köztük. — Vasárnap melyik gól tetszett a legjobban? — Hegedűsé, Pitács beadását úgy lőtte kapura, hogy az még a kapufát is súrolta. Egyébként Hegedűsnek ez az első NB Il-es találata. Az is öröm, hogy most a középpályások szerezték a találatokat, de ez nem von le az ékek teljesítményének az értékéből, hiszen mindegyik gólt ők készítették elő. — Melyik találkozón játszott legjobban a csapat? — A legegyértelműbb a hatvani győzelmünk volt, itthon a Kerületnek is volt néhány ziccere ellenünk. — Mit vár a hétvégétől? — Nekünk a hazai meccseken szinte kötelező a győzelem, ráadásul ha most nyerünk, elkerülhetünk végre erről a 15. helyről. Rögtön hozzáteszem, ez nem szabad, hogy görcsöt okozzon a fiúkban, mert csak hosszú menetelésünk egyik állomása lesz. Ráadásul az ellenfelünk második a tabellán. Nem hiszem, hogy tavaszra meggyengültek, a mostani halványabb szereplésük inkább a szokásos újoncszindróma, amiből bármelyik meccsen kikecmereghetnek. Nem lesz könnyű meccs, de ha sikerül nyerni, ott leszünk a középmezőny kapujában. Sulyok Józseftől, Tiszavasvári polgármesterétől is azt kérdeztük először, hogy mit szól a focisták szerepléséhez. — Kellemes meglepetés számomra ez a derűs tavasz a keserű ősz után. Vártam, hogy jobban szerepelnek, de ezt az eredményességet senki ne, merte gondolni. Ez szinte egy más cs; pat. Dicsérni kell a vezetőket is, me nagyon céltudatosan igazoltak, a ve delem igazán megerősödött. De a egész csapat megváltozott, a régiek > új szellemben fociznak. Sokkal híg gadtabbak, taktikusabbak, mindenki* dicséret illet. Most már taktikai cse rékre is van lehetőségünk. — Melyik mérkőzés tetszett a leg jobban? — Mindegyiken jól játszottunk, kivéve megyei testvércsapatunk ellen Akkor nagyon tartott egymástól a kéi gárda, es ez okozta a gyenge teljesít ményt. Egyébként a hatvani győzelmünk a legértékesebb, a váciakká; megtűzdelt ellenfelet — például Koszta védett — úgy sikerült legyőznünk. hogy nem is volt esélyük a for dításra. — Melyik volt a szépségdíjas gól vasárnap? — Nekem a negyedik: Rása kitette Pitácshoz, ő mintaszerűen játszott vissza, és Csaba szépen értékesítette — Mi lesz vasárnap? — Nem lesz könnyű dolgunk, de remélem, a közönség biztatása mellett sikerül továbblépni. Most a tarjáinak kicsit megrekedtek, de ennek ellenei vigyázni kell ellenük, hiszen nagyon jo a gárda. Edzőik szinte minden mérkőzésünkön ott voltak. Nagyon készülnek ellenünk. Kíváncsi vagyok, hog) Szikszói Lajos meg tudja-e majd őkel lepni valamilyen taktikai húzással. R. Z. Kellene egy jó meccs Sényőn Az NB III Tisza csoportjának egyik újonca Sényő, a kis község tizenegye ősszel kitűnően szerepelt. Tavasszal kicsit halványabban kezdtek, de a tabellát ők vezetik — igaz, a második Nyírbátor és_a harmadik Szerencs az egymás elleni mérkőzését elhalasztotta, így ők eggyel kevesebbszer játszottak —, tehát nagy bajról szó sincs, viszont legutoljára Tiszafüreden vereséget szenvedtek. A kicsit halványabb kezdés okairól faggattuk Rubóczki Tibort, a gárda játékos-edzőjét. — Gondolom, az lenne az első kérdés, hogy nem kezdtük-e túl későn a felkészülést. Erre csak azt tudom mondani, hogy erőnléttel a legutóbbi mérkőzést is jól bírtuk. Az elején nekünkrohant Tiszafüred, de a második félidőben nekünk voltak lehetőségeink. Kicsit több szerencsével ki is egyenlíthettünk volna. Lelt játéka sokat lendített a csapaton. Szóval, nem erőnléti gondjaink vannak, inkább pszichés okok nyomják a gárdát. — Mik ezek? — A vezetőink sosem mondták azt, hogy az első helyen kell végeznünk, de az őszi jó szereplés után ez benne volt a levegőben. Ügy érezzük, mindenki ezt várja tőlünk. Ez nyomasztja az együttest. — Szegedi leigazolása után úgy látszott. megerősödik a védelem, most vasárnap mégis kaptatok két gólt. — Szegedivel erősödött a hátsó alakzatunk, de mióta Hermann sérült, nem tudunk a megszokott hátsó sorral felállni. Őt nem tudtuk igazán pótolni. — A csatársor sem bizonyított eddig. — Egyszerűen nem tudunk átlépni a saját árnyékunkon. Edzéseken rendesen készülünk, aztán a meccseken, mintha béklyó húzná a lábunkat. Valérnak (Capatina) sem megy igazán a gólgyártás. Abban viszont biztos vagyok, ha egyszer elkezdi, akkor leomlik ez a lelki gát. Meggyőződésem, hogy a tavasszal nyújtott teljesítménynél sokkal többre vagyunk képesek. E2t kell most bebizonvita nunk. Szerencsére a vezetők is úg látják, hogy nem az akarással van ba Bíznak bennünk, és abban, hogy ki lábalunk a hullámvölgyből. Kellen egy igazán jó meccs, amikor sikerű < nek a dolgok, és akkor nem lenne probléma — Hogy készültök a hétvégére? — Tegnap korlátot építettünk a pa lya szélére, hogy ne legyen ezzel to vább gondunk. Igaz. úgy terveztük hogy a pálya átalakításakor csináliu meg, de mindig szólnak érte. így in kább leraktuk, hogy ne legyen emiai gondunk. — A játékosok is ott voltak? — Természetesen, mi csináltuk korlátot. Ha ez a felkészülés beváln és vasárnap nyerünk, akkor legköze- lebbre is kitalálok valami munkát fiúknak — fejezi be tréfásan az egyébként is mindig jókedélyű edző. Révay A játékvezetők megbeszélésén hallottuk Rúgások minden mennyiségben Minden szempontból a tavaszi idény legmozgalmasabb forulóját élvezhette, bosszankodhatta végig hovatartozástól függően a futball iránt vonzalmat érző szurkolóhad. Hemzsegtek a meglepetések a megyei első, illetve másodosztályban egyaránt. Szakmai nyelven szólva: abszolút táblás ház volt hétfőn este a szövetség székházában, ahol egymásnak adták a kilincset a játékvezetők, beszámolva a mérkőzések tapasztalatairól. Volt miről. A legviharosabb perceket a félbeszakadt Biri—Tiszaszalka ütközet eseményeinek részletes felelevenítése okozta. Már helyet adtunk a két csapat egy-egy vezetője nyilatkozatának, úgy illik, hogy hallgattassák meg a harmadik fél is. A bírói hármas nevében Rendik Józsefto\- mácsolta lapunknak véleményüket, aki partjelzőként élte át a történéseket. —Rögtön a mérkőzés elején büntetőhöz jutott Tiszaszalka. A tizenegyes jogosságához kétség sem férhetett, ám a hazai szurkolók előtte a felezővonalnál kezezést reklamáltak. Mintegy huszonöt méterre álltam ekkor az esettől, így nem sokat láthattam. A mögöttem lévő közönség mégis engem hibáztatott, amiért nem intettem. Varga Ferenc játékvezető továbbengedte a játékot, ő testközelben volt, ezért bizonyosan fúj, ha szabálytalanságot észlel. Innentől kezdve szálka lettem a nézők szemében. Hihetetlennek tűnhet, de vérdíjat tűztek ki a fejünkre, fogadásokat kötöttek: ki mennyiért üt meg bennünket. A harmincegyedik percben aztán elszabadult a pokol. A vendégek játékosa, Acs páros lábbal belecsúszott a Biri jobbhátvédjébe. Akárki akármit mond, Varga Feri ki akarta állítani a magáról megfeledkező labdarúgót, a piros lapot készenlétbe is helyezte. Elővenni azonban már nem maradt ideje, mert érkezett az egyik szurkoló, és belerúgott a feltápászkodó Ácsba. Megjegyzem, előírás, fekvő játékost csak akkor lehet kiállítani, ha felegyenesedett. Természetesen véget vetettünk a mérkőzésnek. Levonulás közben egy nagydarab férfi rontott ránk, s annak ellenére bal csuklómba rúgott, hogy a védelmezőén átölelő rendőr is segítségünkre sietett. Vargát ellökték, olyan nagyot esett, hogy a síp méterekre landolt tőle a földön. Ekkor sprayt vetettek be az indulatok megfékezésére. Később arra lettem figyelmes, hogy hátunk mögött valakit letepertek a rendezők vagy a rendőrök. Az öltözőbe érve bezártuk az ajtót, nyugodtan megírandó a jegyzőkönyvet. Kollégám, Ajier József javaslatára mégis kitártuk a bejáratot, bejöhettek a csapatvezetők, s az a rendőr is bemutatkozott, aki a pályán tüsténkedett. Férfiasán megvallom, a zűrzavarban elfelejtettem a nevét. Ambrus László, a megyei JT elnöke kiegészíteni kívánta az elmondottakat. — V isszautasítom az edzők, szakvezetők vádjait, miszerint csalóknak bélyegzik a játékvezetőket. Nonszensz, hogy a fegyelmi tárgyalásokon rendre a bírók a ludasak, ha csapatuk vesztesen hagyja el a játékteret. Ok is emberek, hibáznak is olykor. Persze az Üllői úton. Kispesten könnyebb a dolguk, ott kerítés állja útját a szurkolóknak. Az alacsonyabb osztályokban ki vagyunk téve az ehhez hasonoló attrocitások- nak. Az egyesületek irányítói inkább arra törekedhetnének, hogy pihentessék az idegileg kimerült, formán kívüli labdarúgókat. K. T.
