Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-05 / 80. szám

ÚJ KELET Norman Mailer a Kennedy-gyilkosságról Lee Harvey Oswald soha semmit nem tudott eltalálni, ahányszor csak vadászni hívták... John Kennedy el­nök állítólagos gyilkosa még ahhoz sem értett, hogy miként kell üzemel­tetni egy rövidhullámú rádió adó­vevőt, vagy befűzni a filmet a fényképezőgépbe. Mindezt azok a KGB-tisztek állít­ják, akik annak idején, 1959-ben fel­adatul kapták, hogy azonnal vegyék megfigyelés alá Lee Harvey Oswal- dot, mihelyt megérkezik a Szovjet­unióba. Mivel amerikai ügynöknek vélték, minden lépését nyomon kö­vették. Több mint 30 év elteltével az egykori szovjet kémszolgálat ügynö­kei Norman Mailernek, a világhírű írónak tárták fel megbízatásuk rész­leteit. Lee Harvey Oswald Moszkvában és Minszkben élt 3 éven át, és csak 1962-ben tért vissza az Egyesült Ál­lamokba. A KGB ügynökei cáfolták, hogy valamikor is megpróbálták vol­na beszervezni a népszerű amerikai elnök feltételezett gyilkosát. Azt is Újabb razziákat hajtott végre ked­den a japán rendőrség a tokiói met­rón történt tömeges gázmérgezéssel gyanúsítható AUM Sinrikjo szekta két létesítményében. A rajtaütések célpontja ezúttal a szekta Tomidzava városban lévő egyik ingatlana, valamint egy vele kapcsolatban álló vállalat tulajdonát képező naganoharai épület volt. A korábbi hasonló akcióktól eltérően ezeket a razziákat már nem ember- rablási ügyekkel kapcsolatban, ha­nem gyilkosságra való összeesküvés gyanúja alapján kezdeményezte a elmondták, hogy a szovjet kémszer­vezetnek nem volt semmiféle előzetes tudomása arról, hogy Lee Harvey Oswaldnak egyáltalán megfordult vol­na a fejében a John Kennedy elleni merénylet. A „Meztelenek és holtak”, „Az éjszaka hadai” és „A hóhér dala” című, világsikert aratott alkotások Pulitzer-díjas szerzője hat hónapot töltött Moszkvában és Minszkben, hogy megírja a dallasi rendőrka­pitányság alagsorában hasba lőtt Lee Harvey Oswald történetét. A könyv májusban fog megjelenni Oswald meséje: amerikai rejtély cím­mel. A The New Yorker magazin legfris­sebb számában hosszú részletet közölt az írásból, egyebek között idézve a KGB-tisztek visszaemlékezéseit. Egyébiránt a napokban tették közzé az amerikai Szövetségi Nyomozó Hi­vatal (FBI) páncélszekrényeiben a Kennedy-gyilkosságról őrzött titkos iratok újabb csokorját. (A Clinton- kormányzat ígéretet tett rá, hogy nyil­vánosságra hozza a több százezer ol­fővárosi rendőrség. A tomidzavai épü­letet hivatalosan egy elektronikus fel­szereléseket gyártó üzemként jegyez­tették be a kormányzósági hatóságok­nál, az AUM egyes volt tagjai szerint azonban a létesítmény valójában fizi­kai kutatólaboratórium. Elhangzottak olyan állítások is, hogy a szekta ko­rábban fegyvereket gyártott ott. A másik ingatlan egy tokiói központú vállalat tulajdonában van, amely, ér­tesülések szerint, videokazettákat és CD-ket gyárt. Rendőrségi források szerint a keddi akciókra azért került sor, mert a nyo­dalra rúgó, eddig szigorúan bizalmas­ként kezelt feljegyzéseket.) Az egyik iratból kiderül, hogy nem sokkal a dallasi eset után Fidel Castro kubai vezető az Egyesült Államok Kommu­nista Pártja egyik vezetőjének (az FBI beépített emberének) elmondta: haj­szálpontosan rekonstruálták a me­rényletet, és rájöttek, hogy Lee Harvey Oswald nem követhette el egyedüUa gyilkosságot. Az ügynöki jelentés egyúttal tanúsítja, hogy Ha­vannának nem volt köze a merény­lethez, sőt Fidel Castro attól tartott, hogy esetleg megpróbálják Havanná­ra ráhúzni a vizes lepedőt. Hasonló vádtól és botránytól rettegtek a szov­jetek is. Egy másik FBI-ügynöki - ugyancsak „kommunista forrásból” származó - jelentésből kitűnik, hogy Moszkva példátlan lépésre szánta el magát az esetleges amerikai gya­núk eloszlatására és a válságos hely­zet elkerülésére: Washington rendel­kezésére bocsátotta a Lee Harvey Oswaldról begyűjtött KGB-informá- ciókat. mozók azt gyanították, hogy ezeken a helyeken is a metrón a levegőbe került jdeggáz, a szarin előállításához szükséges alapanyagokat tárol a szek­ta. Szarint eddig az AUM egyetlen te­lepén vagy épületében sem találtak, rábukkantak már viszont csaknem minden szükséges alapanyagára, és számos más közvetett bizonyíték is arra utal, hogy a szekta valóban előállított ilyen ideggázt. Az AUM ezt határozottan cáfolta, mint ahogy azt is, hogy bármi köze lett volna a metrón a múlt hónapban elkövetett terrorakcióhoz. Újabb razziák a Japánban Madárháború a Közel-Keleten A béketárgyalások nyomán las­san, s ezúttal talán tartósan elhall­gatnak a fegyverek a Közel-Kele­ten. A szupermodem izraeli légierő gépei azonban egyelőre folytatják gyakorló repüléseiket, ami egyben azt is jelenti, hogy van egy háború, mely számukra még nem ért véget. Folytatni kell mindennapos harcu­kat a költöző madarakkal, melyek manapság sokkal több kárt okoznak gépeiknek, mint az egykori ellenség — az arab légierő. Igaz, az utóbbi időben migrációs térképek segítik őket a katasztrófa elkerülésében. Az „ellenség” nem kevésbé fe­nyegető bármelyik arab hadsereg­nél, hisz Izrael területe felett min­den évben félmilliárd madár költö­zik délnyugati vagy északkeleti irányba. Egyiptom felé tartanak, il­letve onnan térnek vissza tavasszal meg ősszel a sasok, a pelikánok, a sólymok és persze a gólyák hatal­mas csapatai. A madarak — kétszáz fajta van belőlük összesen — sosem változtatnak irányt, ha útvonalukon idegen tárgy — repülőgép — jele­nik meg. És noha a madarak min­denütt a világon ütköznek a repü­lőgépekkel, sehol másutt a világon nem közlekednek ilyen sűrűn a ka­tonai légtérben. A pilótáknak így külön háborút kellett vívniuk velük, s ebben nemcsak a madaraknak vannnak veszteségeik. A madárháború áldozatai közé tartozik Yicrael Baharav, az izraeli légierő egyik pilótája is, aki karri­erje során 12 MIG-21-est lőtt le, de a madarakkal szemben alulmaradt. Ellenfele egy ölyv volt, mely Sas gépének (a francia Mirage tovább­fejlesztett izraeli változatát hívják így) hajtóművébe repült bele. A gép kigyulladt és lezuhant. Baharav ka­tapultált, és így megmenekült, de azóta is panaszkodik: először fordul elő, hogy egy ölyv legyőzött egy sast. Más pilóták nem voltak olyan sze- rencsések, mint Baharav. Sokan vesztették életüket a madarakkal vívott háborúban, mely az elmúlt 22 évben 1280 ütközést eredményezett az izraeli harci gépekkel. Ezenkívül 696 helikopter és 637 utasszállító repülőgép ütközött a költöző mada­rakkal. Az okozott kár több százmil­lió dollárban mérhető, s az izraeli­ek most nagyszabású kutatóprog­ramba kezdtek annak érdekében, hogy megtalálják ezeknek a kataszt­rófáknak az ellenszerét. A kutatási feladatot nem a hadse­reg, hanem a Természetvédelmi Társaság kapta, mely több mint 150 önkéntes megfigyelő segítségével felmérte az egyes madárfajták köl­tözési szokásait. Bebizonyosodott, hogy a madarak mindig ugyanazon az útvonalon és ugyanabban a ma­gasságban közlekednek. Némi kísér­letezés után sikerült háromnapos előretartással jelezni, hogy melyik madárfaj melyik légi útvonalon fog közlekedni a következő időszakban, s ezt a „menetrendet” ma már na­ponta átadják a légierőnek. Végül a társaság kutatóinak sikerült elkészí­teni az izraeli légtér részletes ma­dár-migrációs térképeit is, s a légierő utasításokat adott a pilótáknak és ki­képzőiknek : a költöző madarak ál­tal használt útvonalakon a repülés szigorúan tilos. Legalábbis béke­időben... Atlantic Press Egy román Az európai jogfelfogás szerint is páratlan törvénymódosítást fogadott el a román szenátus. Módosították a büntető törvénykönyv egy para­grafusát, amely kimondja: bűncse­lekményt követ el az a személy, aki egy idegen ország jelképét viseli, il­letve annak a bizonyos idegen or­szágnak a himnuszát nyilvános he­lyen elénekli. Minden épkézláb ember tudja, hogy a szenátus eme döntése egy­szerre irányul az erdélyi magyarság és Magyarország ellen. Ugyanis nem hiszem, hogy a Marseillaise el- zengése'után bárki franciát fele­lősségre vonnának Romániában — vagy igen? Mert a francia himnusz ugyancsak idegen műnek számít a magát európainak tekintő ország­ban. Na már most, vizsgáljunk meg egy-két konkrétumot, amire a ro­mán Btk. ominózus paragrafusa al­kalmazható, mert ha komolyan vesszük a törvényeket, azoknak minden körülmények között érvényt kell szerezni. Ugyebár nem lehetetlen, hogy a magyar válogatott egyszer Buka­restben pályára lép. Címeres mezt visel, amely a román törvény sze­rint bűn. Ergo: a vendéglátóknak joga és szent kötelessége eltávolí­tani a „bűn jelét”. Majd eljátsszák a magyar Himnuszt, miközben egy több tízezres romániai magyar tö­meg együtt énekel a vendégcsapat­tal. Minő skandalum! A hatóságok­nak ilyenkor „természetes” te­endője, sőt törvényszabta joga ki­emelni — a magyar csapattal együtt? — a renitenskedő tömeget, mert nyilvános helyen merészelte énekelni egy nemzet első számú ünnepi ódáját. törvényről De a válogatottal, ami minden de­mokratikus országban szokás, ma­roknyi szurkolótábor is utazik. Poggyászukban ott a — mi esetünk­ben — piros-fehér-zöld lobogó, amit a meccsen, ünneplendő és biztatan­dó a csapatot, kibontanak és lelke­sen lengetnek. Újabb kihágás a ro­mán törvények ellen. Börtönbe a „bűnelkövetőkkel”! De a román jogszokás szerint be kell tiltani a Pick szalámit, mert de­rekán övként feszül a piros-fehér- zöld szalagocska; dutyiba csukandó a tokaji aszú, mert az üveg nyakán nemzeti színeket hordoz; de le kell tartóztatni minden olyan minőségi magyar terméket, amely természe­tesen viseli az országunkat jelképező három színt. A fentiekből is látható, Románia abszurd ország. Ott minden lehetsé­ges, és egyidejűleg annak el­lenkezője is. Talán nem véletlen, hogy Ionesco, a nagy francia dráma­író onnan származik. A valóságos törvény alapján pe­dig úgy látszik, hogy Romániában a politikai eszelősség nem ismer ha­tárokat. S ha én román értelmiségi lennék, tiltakoznék és kikérném magamnak a politikusok agymesze- sedésbe hajló hülyeségeit, mert tettükkel veszélybe sodorhatják amúgy is nélkülöző népüket és rá­adásul rontják két szomszédos or­szág megegyezési esélyét. Egy buta törvény sötétsége kellett ahhoz, hogy belássuk: a román—magyar alap- szerződés megkötése még távolabb­ra került az időben. Az agresszivi­tás viszont közelebb. Magyar József Kárpátalján... ...növekszik a munkanélküliség Kárpátalja a leghátrányosabb hely­zetű megyék egyike, a megyei mun­kaügyi központ tájékoztatása szerint az idén gyári munkások ezrei kerül­hetnek az utcára Kárpátalján. Ezek a tömegek nagyrészt már most is mun­ka és jövedelem nélkül vannak, mi­vel a munkáltatók hónapokig tartó fizetés nélküli kényszerszabadságra küldték őket. Az ilyet rejtett mun­kanélküliség alaposan kihat a bűnö­zésre, hisz a megélhetés érdeké­ben sokan a törvénytelen utat választ­ják. A hivatalosan bejegyzett állás­keresők száma az idei év eltelt két hónapja alatt 1126 fővel gyarapodott. Ezen személyek nagyrészt önként váltak meg munkahelyeiktől, s csak kisebb hányaduk került létszámcsök­kentés miatt utcára. Nagy többségük, mintegy ezer fő gyári munkás, illet­ve állami alkalmazott. Az állástala­nok hivatalosan nyilvántartott száma 4400. A legtöbben — 514-en — a beregszászi járásban vannak. Országos viszonylatban Kárpátalja a leghátrányosabb ukrajnai megyék sorába tartozik. A regisztrált munka- nélküliek számát tekintve Lemberg, Ivanofrankovszk, Voliny, Donyeck, Zsitomir és Rovnó megyék mögött a hetedik helyen állunk. Az állástala­nok új munkahelyhez jutásának alig 25 százalékos az esélye. Ennél csak négy megyében rosszabb a helyzet. A szakmai átképzésre küldöttek szá­mát tekintve messze lemaradva az utolsó helyen kullogunk az ország valamennyi megyéje mögött. Igaz, a 9,2 százalékos országos átlag sem egy nagy szám, de a mi 4,2 százalékunk még ettől is jócskán elmarad. S nem­csak ebben vagyunk utolsók, hanem a munkanélküliek közhasznú munkán való foglalkoztatásában is. Balogh Csaba ...támad a torokgyík Ukrajnában a függetlenség kikiál­tása óta számos járványos megbete­gedés ütötte fel a fejét. A kolera, a pestis, a tüdőbaj, a gyermekbénulás és még sorolhatnánk, elsősorban a romló egészségügyi állapotok követ­keztében jelenhettek meg újra. A kór­házakban ugyanis a gyógyszerhiány mellett olyan dolgokkal is számolni kell, mint a vízhiány, a mosodák elég­telen munkája, az állandó fertőzés- veszély. Ungváron a városi szülészeti osz­tály sokemeletes épületében például elszaporodtak a rágcsálók, az állan­dósult vízhiány miatt lehetetlen a tisz­tálkodás. Az embertelen körülmények melegágyul szolgálnak a betegségek kialakulásához. Az egyik nagyon makacs járvány a diftéria, vagy köz­ismertebb nevén a torokgyík. Ukraj­nában már jó öt évvel ezelőtt félre­verték a harangokat a kór miatt, de legyőzni a járványt mind a mai napig nem sikerült. Időről időre más és más vidékeken lángol fel a kór. Sajnos az ellene al­kalmazott védőoltásokat éppen a vak­cinák hiánya miatt csak rendszertele­nül alkalmazzák. Az egészségügyi minisztérium felmérései szerint az ország lakosságának több mint fele semmilyen védőoltást nem kapott. Az idén Szúrni megyében és Kár­pátalján lendült támadásba a torok­gyík. Előbbiben az elmúlt napokban húsz megbetegedést észleltek. Két felnőttet már nem tudtak megmente­ni az orvosok. A megyében a járvány miatt betiltottak minden tömegren­dezvényt, nem dolgoznak a színhá­zak, bezártak több iskolát és óvodát is. A megye vezetői most a kellő mennyiségű oltóanyag beszerzésén fáradoznak. Valóságos pánikhangulat tört ki a betegség miatt Kárpátalján, miután Ungváron torokgyíkban elhunyt két kisgyermek. Ok sajnos szülői mulasz­tás miatt nem kapták meg idejében a védőoltást. Az esetet követően a la­kosság pánikszerűen rohamozta a kli­nikákat. Szerencsére a megye egy jelentős segélyszállítmány vakci­nát kapott Németországból. Ez a mennyiség elegendő arra, hogy min­den egyes kárpátaljai megkapja a védőoltásokat. Balogh Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents