Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-22 / 94. szám
Falugazdászok jöttek, láttak, győztek — és mennek? — 1994. március 1-jével indult el ez a hálózat, akkor ötven falugazdász állt munkába — tudtuk meg Rácz Ferenc tanácsostól. — Ezeket az állásokat pályázat útján lehetett betölteni. A lehetséges helyekre mintegy négyszeres volt a túljelentkezés. Közülük kerültek kiválasztásra írásbeli tesztek alapján az e feladatra legalkalmasabbak, akik egyben gyakorló gazdálkodók is voltak. A falugazdász-hálózat kiépítésének fó' célja abban lett meghatározva, hogy gyakorlatilag menedzseljék a kárpótlás befejeztével földhöz jutott embereket, akiknek hiányosak voltak mezőgazdasági ismereteik, azaz, hogy megismertessék az új tulajdonosokat a földművelés fortélyaival és segítsék őket a gazdálkodásban. Már csak negyvenegyen maradtak A negyvenkét falugazdászból április elejétől már csak negyvenegy maradt, ugyanis a vajai körzet tanácsadója, Bartos Pál hosszú gondolkodás után visszaadta megbízatását. Megkérdeztük, hogy mi volt döntésének az oka. Sok új gazdálkodónál gondként jelentkezett a tőke, de leginkább a szakértelem hiánya. A tavalyi évben nagyon sok pályázati lehetőség állt a mezőgazdaságban dolgozók rendelkezésére. Ennek elkészítésében nyújtottak hathatós segítséget a falugazdászok, illetve az elkészült beadványokat véleményezték, ezáltal a települési földművelésügyi hivatalok döntéseit készítették elő és könnyítették meg. Ezenkívül a szakmai javaslatokon túl a szerteágazó információ- és tanácsadás is feladatuk volt, például jogi vagy környezetvédelmi kérdésekben is bátran fordulhatott hozzájuk bárki. A falugazdászok további feladata volt, hogy az adott területükről információkat — például a vetésszerkezetről, a vetőmag-ellátottságról, a banki hitellehetőségekről — gyűjtsenek a központi hivatalok, az önkormányzatok és a minisztérium számára, ezáltal hatalmas, rendezett adatbázist állítottak össze a szakemberek. Visszafele is élt a rendszer, a minisztériumban kidolgozott lehetőségekről a kétirányú információáramlás miatt időben értesülhettek a gazdálkodók. A gyakorlat azt mutatta, hogy a tanácsadói rendszer jól bevált, amit egy kimutatással tudok alátámasztani: a megye 228 önkormányzatától visszakapott több mint 100 reagálásnak a 90 százaléka egyértelműen jónak tartotta a falugazdászi hálózatot, és ami igazán fontos, elismerték a szakemberek működését. ÖNKORMÁNYZATOK KONTRA MINISZTÉRIUM Sajnos egy minisztériumi döntés értelmében negyvenkét főre kellet csökkenteni a foglalkoztatott falugazdászok létszámát, így ez év januárjában csupán ennyien kezdték el a munkát. Emellett a rájuk szánt költséget is csökkentették, ezért csak úgy lehetett mind a negyvenkét embert foglalkoztatni, ha a finanszírozásukba az ön- kormányzatok is beszállnak. Ez úgy alakult, hogy huszonhárom fő bérét teljes egészében a földművelésügyi hivatal állja, tizenkilenc embernek pedig úgy lehet fizetést adni, hogy a felét az adott önkormányzat vállalja. így a lecsökkent falugazdáslétszámra egyénileg nagyobb terület esik, és mindezért arányaiban 15-20 százalékkal kevesebb fizetést kapnak. Ahol segíteni tudnak az önkormányzatok, ott színvonalasabb szolgáltatások kialakítására törekszünk, például munkatársainknak előírtunk heti legalább húsz kötelező fogadóórát, ami a tavalyihoz képest bő húsz százalékos növekedést jelent. Persze vannak települések, ahol ez az idő sok, de vannak olyanok is, ahol a napi tízórás tanácsadás is kevés lenne, mert a gazdálkodók sokkal több segítséget igényelnének. Az állandóan változó szabályozások nagyon nehéz helyzetbe hozták idén a gazdálkodókat és a falugazdászokat. A megszűnt vissza nem térítendő segélyek helyébe a kamattámogatások léptek, amiket közvetlenül a kereskedelmi bankoktól kell igényelni, már amennyiben ez sikerül, mert nem a mezőgazdaság az az ágazat, ahova a szívesen invesztálnak pénzt a hitelt nyújtó intézetek. A falugazdászok úgy próbálták megoldani a kis volumenű termelők hitelgondjait, hogy az adott körzetben megpróbálták csoportokba összevonni őket — ami egyébként a gyakorlati munkák során náluk már bevált szokás, például az egyik embernek gépe van, a másiknak meg fölös vetőmagva, és a terményt így munkára cserélve kiegészítik egymás gazdaságát —, mert együttesen hatékonyabban kérhetik a támogatásokat, mint magukra maradva. Ok képviselik az egyes banki tárgyalásokon a termelői csoportok ezáltal már összevont érdekeit. Ugyanis a pénzintézeteknek ugyanannyi gondjuk van egymillió forinttal, mint tízmillióval, sőt lehet, hogy több is, és közös fellépés esetén nem hajtják el a gazdákat pár százezer forintos egyéni kéréseikkel. Sajnos, ez idáig nem sok sikerrel működött ez a rendszer, mert a földtulajdonosok lehetőségei erősen behatároltak, és a hatalmas banki kamatokat —- ami harminchat százalék körül mozog — nem bírja el a magyar mezőgazdaság, ebbe egyszerűen belerokkan. Ezen gondok mellett is sokan érdeklődnek az ültetvény-telepítési lehetőségek, az új almafajták, az állattenyésztés vagy az öntözőrendszerek vásárlási konstrukciója iránt, de sajnos az erre vonatkozó rendeletek még nem láttak napvilágot, úgyhogy ez a dolog is csak áll és várat magára. Több határidő elhangzott ebben a kérdésben, a legutóbbi április 15-re volt kitűzve, de az a nap is úgy múlt el, mint a többi. A fentiek iránti érdeklődés hatalmas, a kollégáink elvégeztek egy felmérést, aminek az eredménye megdöbbentő: huszonnégy óra alatt 700 millió forintos nagyságrendű igényt gyűjtöttek össze a gyümölcsösökre vonatkozólag. Egyébként indokolt is lenne a termékváltás, mert köztudott, hogy az ültetvények nagyon öregek, és a modern fajtájú almák nagyságrenddel jobb minőségűek. Gyorsan kellene lépni ebben az irányban, mert igen rosszul jár a megye, ha az almát is „kilopják” belőle, mint ahogyan a burgonyával tették. A mostani léalmafajtákkal nem lehet hosszú távra tervezni, a megyei exportnak és a belföldi piacnak is jobban kedvezne a minőségi alma termesztése. MI LESZ VELED, FALUGAZDÁSZ? A jövőnkről egyelőre nem tudok semmi biztosat mondani. Minden kolléga csak annyit tud, hogy ebben az évben június 30-án lejár a szerződése. Az újságokból értesültünk mi is arról, hogy az agrárkamara veszi át a második fél évtől a feladatainkat. Nem lesznek falugazdászok, hanem agrárkamarai gazdajegyzők váltják fel őket. A feladatlistájukat részlegesen ismerjük, egy mezőgazdasági tájékoztatón röviden ismertette az ott megjelent falugazdászoknak az agrárkamara országos elnöke. Mint hallhattuk, nagy-nagy feladatot szánnak a gazdajegyzőknek, ami összefoglalva is két és fél oldalas komoly iratot képez. A falugazdászok munkakörével összehasonlítva vannak olyan célfeladatok, amik azonosak, de az agrárkamara munkatársai a települési mezőgazdasági bizottsághoz lesznek rendelve, nekik tartoznak majd beszámolási kötelezettséggel. Ekkor az adott bizottság részére fogják a kamarai és a termelői információkat közvetíteni, ezenkívül például piackutatással, vetőmagbeszerzéssel, termelői és termesztési tanácsadással fognak foglalkozni, tehát az egész mezőgazdaság témakörét szeretnék átfogni. Információink szerint a gazdajegyzők száma Rácz Ferenc még a falugazdászokénál is kevesebb lesz. Hivatalunk a nyolcfős csökkentést is keményen megérezte, mivel a szakmailag lefedendő körzetek megnőttek a negyvenkét emberünk számára. Biztos, hogy még ennyien sem lesznek az új összefogó szakemberek, úgyhogy elképzelhető, hogy a mostani hat-nyolc település helyett tíz-tizenkettő is a körzetükbe fog tartozni. A bővülő mozgásterület miatt nem valószínű, hogy az élő kapcsolatot hatékonyabban tudják fenntartani az emberekkel, pedig ezen van a hangsúly, a közvetlen kapcsolattartáson. Nem tesz jót a gazdálkodásnak, ha a tanácsadás hivatali formát ölt, hogyha öltönyös-aktatáskás emberek a szűkre szabott idejükkel állandóan harcban állva, gyakorlatilag mindig rohangálva érintkeznek a termelőkkel. Sajnos nem tudom, hogy hány emberünkre lesz szüksége a kamarának. Munkatársainknak azt javasoltuk, hogy aki képesnek érzi magát, jelentkezzen be hivatásos szaktanácsadónak. Tudniillik a kamarához a gazdajegyzőkön kívül fog tartozni egy tanácsadói hálózat is, amely létszámban hasonló lesz, mint a mai falugazdászoké. Akik ilyen státusba kerülnek, gyakorlatilag az eddig megszerzett tudásukat tovább kamatoztathatják a megyei mezőgazdaság folyamatában így nem vesziik el gazdag ismeretbázisuk. Hogy hogyan lesz ez a gyakorlatba átültetve? Az még egyelőre a jövő titka, de mindenesetre megengedhetetlen luxus lenne az ő felhalmozott szellemi tőkéjüket parlagon hagyni. Másrészt: mivel a falugazdászok többsége korábban szövetkezeti dolgozó volt, rendelkeznek nagyüzemi tapasztalatokkal is, illetve tartásuk és tekintélyük van az adott településeken vagy a pénzintézeteknél — kettős értelemben is — hitelt ér a szavuk. Véleményünk szerint Magyarországnak a mezőgazdaság a kitörési pontja, amennyiben megfelelően lenne menedzselve. Itt szándékosan nem a pénzt említettem elsősorban, mert nélküle is sok mindent át lehet alakítani, csupán józan paraszti ésszel kellene gondolkodni. — Alapvetően két oka volt döntésemnek. Az egyik az, hogy a falugazdászok tevékenységét a mostani kormányzat, illetve különböző politikai erők a médiákon keresztül folyamatosan bombázzák. Amióta az új kormányt beiktatták, azóta lebegtetik a falugazdász-hálózat helyzetét, hatalmas bizonytalanságot okozva ezzel. Ami biztos, hogy június végéig van a tanácsadóknak szerződésük, és hogy utána mi lesz, arról az előbbieknél is ellentétesebbek a félhivatalos vélemények. A másik indok az volt, hogy a vajai képviselő-testület felajánlott egy munkát, ami az eddigi munkámmal ellentétben ténylegesen rendelkezik perspektívával, és hosszú távon is tartós szakmai kibontakozásra ad lehetőséget, nem csak kormányza- tilag lebegtetett elképzelésekre alapozott. Sokáig gondolkodtam a változtatáson, mert a kollégáimmal kiváló volt az együtműködésünk. de valami mégis hiányzott, amit úgy hívnak: motiváció. — Hogyan látja a falugazdászok tevékenységét? — Óriási szükség van szakmai munkájukra, bármennyi támadás is éri őket politikai vonalról. Nagyon jól indult a hálózat mintegy másfél éve, komoly szellemi potenciált hozott létre, de azóta a lendület mintha megtömi látszana, egyre inkább világosabb okok miatt. — A kormányzati politika pedig hangoztatja a mezőgazdaság mielőbbi talpra állítását... — A kimondottan szakmai oldal támogatja a falugazdászok munkáját. Az információ — ugyan közhely, de — hatalom. A földművelésügyi tárca információs rendszere a szövetkezeti hálózat szétesése után megbénult, amit csak a falugazdászok munkája tudott helyreállítani, hogy a kétirányú információ- áramlás időben tudjon mindent közvetíteni. Ha most, mintegy két hónap múlva szélnek engedik a hálózatot, akkor egy újabb fél év, amíg a pályázatok útján agrárkamarai munkatársakká fogadott emberek ki tudják építeni a megfelelő-csatornákat. Mert nyilvánvaló, hogy a régi kapcsolatok együtt mennek a falugazdászokkal. Az új elképzelések szerint az agrárkamara veszi át a stafétát, de önfinanszírozásos rendszerben. Kérdem én: ki fizeti meg egyáltalán a gazdajegyzőt, ki fog fizetni a nem azonnal megtérülő tanácsokért? Mert erre nagyon nagy az igény, és eddig minden falugazdász szívesen segített — ingyen... — Milyen más problémák nyomaszthatják még az Ón kollégáit? — Sokukkal napi kapcsolatot tartottam fenn. Sokan hiányolták az emberi megbecsülést — nem a termelők vagy az önkormányzatok részéről. A médiákban hangoztatott vélemények becsületvesztett emberek érzését keltették bennük, illetve a már említett motiváció hiánya aláássa a munkakedvet, ez az, ami jobban hiányzik nekik, mint az esetleges fizetés. Mert a hálózat szétzilálásának potenciálisan része lehetett az a határozat, hogy a falugazdászok finanszírozásából részt vállaljanak az önkormányzatok is, ami egy-két helyen a települési hiány miatt bizony január óta késik... Az az általános vélemény, hogy az illetékes hivatalok be fogják bizonyítani a hálózat alkalmatlanságát a feladatra. A körülmények alakulásából mindenesetre erre lehet következtetni: először csökkentették a létszámot 15 százalékkal, később, ki ugyan nem mondták, de menjenek koldulni a munkatársak, ha dolgozni akarnak, most pedig szorít az idő is, de biztos jövőképet senki sem állít. Már most is sokan tekintgetnek más lehetséges megélhetési források felé, mert egyelőre kevesen bíznak a kamara leendő tevékenységében. — Mi lehetne tenni, van-e egyáltalán megoldás? — A „földközelben” dolgozó termelők és szakemberek olyan tisztán látják a lehetőségeket, mint amennyire a törvény- és rendelet- alkotók nem láttak még földet. Sajnos Budapesten, a Kossuth téren még sohasem arattak búzát. Csak annyit kéne tenni, hogy az irányítási a valóság felé kéne tendáltatni. Amit az emberek, a falugazdászok pillanatnyilag tehetnek: követik a kormányt, és valamiben, de senki sem tudja, miben, rendületlenül reménykednek.
