Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-12 / 86. szám
4 1995. április 12., szerda KÜLFÖLD KELET Éhe a földnek Hajdanán Kárpátalján sem volt ritka a 10-20, sőt, az 50-100 holdas birtok. Sokakat a földéhség Amerikába űzött, ám többségük pénzzel tért haza és földet vásárolt. A 20-as, 30-as évek vállalkozó szellemű parasztjai nem sokáig élvezhették szerzeményüket — jött a szovjet hadsereg, nyomában a kolhozosítás, s minden odalett. A 80-as évek közepén, amikor az általános hanyatlás, a társadalmi és gazdasági válság tényét már titkolni sem lehetett, a kolhozok egyes, főként a gyenge minőségű, illetve nagyüzemi módszerekkel megművelhetetlen földterületeket bérbe adták a gazdálkodni akaró tagoknak. E körül a gor- bacsovi peresztrojkácska idején nagy propagandaport vertek fel. A hatás viszont elhanyagolható volt, mivel a termelőeszközök továbbra is a kolhozok tulajdonában maradtak, így a sebtében farmereknek elnevezett bátrak csak vegetáltak, hisz keservesen megtermelt javaikat az állam vette meg nyomott áron, viszont segítséget alig adott a fejlesztéshez. Egy-két esztendős küszködés után sokan le is mondtak bérleményükről. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy abban az időben így-úgy még meg lehetett élni a havi fizetésből. A városok gyáraiban, a falvakban telepített kisüzemekben bőségesen volt munkalehetőség. Ezért a falvak ifjúságának Százöt éve született Erdély nagy kutatója, akit az egyetemes magyarság is a „legnagyobb székelynek” tart. A híres tudósnak, írónak Székelyudvarhely főterén állították fel a bronzszobrát. Sütő András mellett az avatóünnepségen nemcsak jelen volt, hanem igaz szívvel, hittel szólt Magyarországot képviselve Szűrös Mátyás, a Magyarok Világszövetségének nevében Patrubány Miklós. Az RMDSZ-t Markó Béla, míg a felvidéket Durai Miklós képviselte, aki arról szólott, hogy a széttagoltság milyen károkat jelent az egyetemes magyarságnak. Kárpátalján majd kilencven iskolában tanulhatnak anyanyelvükön a magyar gyerekek. Mintegy tizennyolcezren ülnek mo.st az iskolapadokban. Emellett húsznál több településen ukrán, illetve orosz tannyelvű iskolában választható tantárgy a magyar nyelv. Ez utóbbinak elsősorban az olyan falvakban van jelentősége, ahol korábban nem volt magyar iskola, így a magyar családok kényszerűségből más nyelvű tanintézménybe Íratták gyerekeiket. Gyertyánliget, Kőrösmező, Rahó magyarjai sokáig csak a templomban, s ott is legfeljebb hetente egyszer hallhattak magyar szót. A hegyvidéken a magyarországi tv-adásokat sem lehetett fogni (közösségi parabolaantennák felszerelésével néhány esztendeje eljut e vidékekre is a Duna TV). Viszont nem csupán a szórványmagyarság körében, hanem — a tanárok tömeges áttelepülése miatt — Kárpát- aljaszerte válságba került az oktatás. A pedagógushiányon túl gondot jelent a jó tankönyvek hiánya, illetve az, hogy a jelenlegi struktúra nem szolgálja megfelelőképpen az anyanyelvi képzést. Osztja ezt a véleményt az a több csak töredéke vált földművessé, elszippantotta őket a könnyebb munka, elcsábította a könnyebb városi élet... Aztán jött a nagy semmi, a most is tartó teljes válság. A munkahelyek túlnyomó része megszűnt. Tízezrek kerültek egyik napról a másikra az utcára. A fizetés éhbérré degradálódott. E körülmények közt felértékelődött a föld, hisz sokak számára az egyetlen megélhetési lehetőséget kínálta. A falvakban lakók rádöbbentek: gyakorlatilag egyetlen esélyük van a túlélésre, ha földet szereznek, s megpróbálnak gazdálkodni. Jött a földreform a maga félmegoldásaival. Az ügyesek így-úgy nagyobb területhez jutottak, a többség kapott néhány árt, amivel igazából semmit sem lehet kezdeni. Konyhakertnek nagy, szántónak, legelőnek kicsi. A legelkeserítőbb helyzetben az olyan községek lakosai vannak, amelyekben állami gazdaságok működnek. A Nagybaktai Kísérleti Állomás (ide tartozott a híres (?) Lenin nevét viselő Szovjet-Magyar Barátság Kert, melynek egyik része Kárpátalján, a másik Szabolcs-Szatmár megyében volt) nyolc, magyarok lakta településhez tartozó földek minisztertanácsi határozat értelmében az állam, pontosabban a mezőgazdasági akadémia birtokában maradt. A jő Tisza-parti földeken „tudományos” munka folyik. Az emberek viszont gazdálkodni szeretnének. Megyénket a Kelet-Magyarországi Szabadelvű Protestáns Kör, a beregi térséget a Balázs Ferenc Népfőiskola képviselte, a vásárosnaményiak nevében pedig az Orbán Balázs raj és a cserkészcsapat koszorúzott. Vásáros- naményban és a Beregben részben az Erdélyből áttelepültek, részben pedig a helyi népfőiskola kezdeményezésére már évek óta ápolják Orbán Balázs emlékét. így a városban utcát neveztek el róla, születésének századik évfordulóján kopjafát állítottak, valamint az akkor alakult cserkészek is az ő nevét vették fel. Ezzel is hirdetve, hogy az egyetemes magyarság szellemében tevékenykemint húsz kárpátaljai magyar képviselő, akik most előterjesztést nyújtottak be Szerhij Uszticsnak, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökének. A dokumentumban többek között ez áll: „Mi, alulírottak, a kárpátaljai magyarság választott képviselői, élve Ukrajna A nemzeti kisebbségekről szóló törvényében a nemzetiségek számára garantált kulturális autonómiához való jogunkkal, kérjük Önt, hogy Kárpátalján, ahol a lakosság számottevő része magyar nemzetiségű, hozzuk létre az önnálló magyar tanfelügyelőséget, amelynek hatáskörébe tartoznának a magyar oktatási intézmények. Úgyszintén szorgalmazzuk az önálló beregszászi magyar pedagógus-továbbképző központ mielőbbi létrehozását.” A hivatal egyelőre nem reagált az előterjesztésre. Az oktatás témaköréhez tartozik, hogy továbbra sem tisztázott a beregszászi magyar főiskola státusa. Mint köztudott, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola bázisán, Beregszászban több szakon folyik tanárképzés. Az előadók többsége hétvégeken Nyíregyházáról utazik a Vérke-parti városba, s a tanítás „albérletben”, a Kossuth Évek óta folyik a harc a nyolc falu és a mindenhatónak tűnő kísérleti állomás között. Állami támogatással az utóbbi a győző. Nagybakta, Badaló, Gecse, Csorna, Halábor, Macsola, Asztély és Hunyadi (ez az egyetlen ruszit falu a környéken) lakói közös akarattal népszavazást tartottak. A szavazólapra az alábbi kérdés került: Akarja-e Ön a kutatóintézet és a hozzá tartozó kísérleti állomás használatában lévő földek használati jogának megszüntetését? A szavazásra jogosultak 90 százaléka élt a választás lehetőségével, s ezek mintegy 90 százaléka igennel szavazott. Megjegyzendő, hogy az állomáson a falvak munkaképes lakosságának mintegy 10-15 százaléka dolgozik... A nép döntött. Ám ahhoz, hogy a döntés érvényre is jusson, szükség van a járási, megyei és köztársasági tanács jóváhagyására. Ez pedig időbe telik, sok időbe... Hasonló cipőben jár a kísérleti állomáshoz tartozó ungvári járási Rát. Most az itteniek is népszavazásra készülnek. A dühöngő demokráciában népszavazást kiírni már lehet. Földhöz jutni? Talán... Sokan nem bíznak a hivatal belátásában. Itt-ott már földfoglalásról suttognak... Horváth Sándor dett tudós gondolatai nem ismernek határokat. Budaházi István Lajos Középiskolában történik. Korábban felmerült az a gondolat, hogy a főiskola az egykori törvényszék (a szovjethatalom alatt előbb kaszárnya, majd finommechanikai üzem volt benne) épületébe költözik. Viszont, még ha a döntés meg is születne, a patinás épülettömb rekonstrukciója éveket venne igénybe, s komoly befektetést igényelne. Éppen ezért merült fel, hogy a tanintézmény a központi orvosi rendelőben kapjon helyet, annál is innkább, mivel ez a ház valaha a református egyház tulajdonában volt, s így visszakövetelésére van megfelelő hivatkozási alap. Megoldás nem született, viszont kisebb belháború már kerekedett. Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a helyi televízióban azzal vádolta meg a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség elnökségét, hogy közrejátszott a járási tanács végrehajtó-bizottsága korábbi, pozitív döntésének megváltoztatásába. A vb korábban döntést hozott a poliklinika átadásáról, most viszont felfüggesztette azt. Szópárbaj tehát van. Vajon mikor lesz saját épülete a főiskolának? Horváth Sándor Orbán Balázs emléke Önálló magyar tanfelügyelőség Amerikai hölgy az UNICEF élén Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár Carol Bellamyt, az Amerikai Békeszolgálat (békehadtest) igazgatóját nevezte ki az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja, az UNICEF élére. Ezzel eldőlt az ádáz csata, amelyet az Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) vívott hónapokon át e tisztségért — állapította meg több hírügynökség. Butrosz Gáli nyolc európai (finn, belga, brit) és amerikai jelöltet hallgatott meg, mielőtt meghozta — az UNICEF végrehajtótanácsával egyeztetett — döntését. Az 53 éves Bellamy asszony honfitársa, James P. Grant helyébe lép, aki januárban elhunyt, miután 14 esztendeig irányította a gyermekvédelmi szervezetet. Az UNICEF végrehajtó igazgatója hagyományosan amerikai polgár. Az Egyesült Államok járul hozzá a legnagyobb summával a gyermekalap költségvetéséhez (az évi egy- milliárd dolláros büdzsé 15 százalékát fedezi). Washington eredetileg William Foege orvost jelölte az UNICEF élére. Ám az EU, élén Franciaországgal, két hölgyet állított csatasorba, s az európai pályázók igényét azzal támasztotta alá, hogy tagországainak együttes hozzájárulása meghaladja az amerikait. Az amerikai kormány így március 21-én új jelölteket, köztük négy női pályázót terjesztett Butrosz Gáli elé, aki jelezte: szívesebben látna egy hölgyet a gyermekalap élén. Bellamy asszonyt Bili Clinton elnök nevezte ki 1993-ban a békehadtest igazgatójává. 1978-tól 1985-ig New York város tanácsának elnöke volt, e poszton is az első hölgyként. Carol Bellamy 1968-ban szerzett jogászdiplomát a New York-i Egyetemen. Előzőleg, 1963 és 1965 között a békehadtest önkénteseként Guatemalában iskolai menzát szervezett és spanyol nyelvű rádióműsort indított. Iraki biológiai fegyverek Az iraki fegyverprogramok felszámolásáért és ellenőrzéséért felelős ENSZ-bizottság véleménye szerint a bagdadi kormány katonai célokra importált biológiai anyagokat, nem pedig orvosi kutatásokra, ahogy állítja. A bizottság ugyanakkor kinyilvánította, hogy az iraki hadiipari üzemekben hosszú távú megfigyelésre kiépített ellenőrző rendszer megfelelően működik, és az iraki hatóságok segítőkésznek bizonyultak a munkálatok során. A Biztonsági Tanács elé terjesztett jelentésében a testület azonban leszögezte, hogy mindaddig, amíg Irak nem számol el teljes egészében a biológiai anyagokkal, a rendszer nem tekinthető száz százalékosan megbízhatónak. A beszámoló gyakorlatilag biztosra veszi, hogy a bagdadi rezsim katonai célokra — biológiai hadviselésre — szerezte be a szóban forgó anyagokat. A jelentés rámutat, hogy Irak csaknem harminckilenc tonna, baktériumés vírustenyésztésre szolgáló anyagot vásárolt 1988-ban külföldön, de eddig csak huszonkét tonnával számolt el — tizenhét tonna még mindig „hiányzik”. Márpedig az éltűnt méhíiyi- ségből több mint másfél tonna, biológiai hadviselésre alkalmas hatóanyag nyerhető. Ami a nagy hatótávolságú iraki rakétákat és a vegyi fegyvereket illeti, a megfigyelő bizottság beszámolója szerint elfogadható biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy a zömüket sikerült megsemmisíteni, illetve nyilvántartásba venni. A jelentés elmarasztaló része mindazonáltal elégségesnek bizonyulhat, hogy szertefoszlassa Iraknak az ellene bevezetett olaj szállítási tilalom feloldásához fűzött reményét. A vonatkozó ENSZ-határozat értelmében a bagdadi kormánynak maradéktalanul számot kell adnia összes tömeg- pusztító fegyveréről, mielőtt a szankció beszüntetése egyáltalán szóba kerülhet. Tádzsikisztán! harcok A tádzsik ellenzék tavaszi hadjáratának hátterében az áll, hogy a kormány nem tartotta be a tavaly őszi ideiglenes tűzszünet feltételeit és csapatokat vezényelt a badahsáni területre — írta a harcok fellángolása kapcsán kedden a moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta. Az újság emlékeztetett rá, hogy a tádzsik ellenzék a béketárgyalások előző, iszlámábádi fordulója során már figyelmeztette a dusanbéi vezetést, hogy a polgárháború újabb fordulójához vezethet a tűzszüneti megállapodás megsértése. Az Izvesztija a konfliktus hátteréről megjegyezte, hogy a felek eleve nem tartották be a tavalyi fegy- vemyugvási egyezményt. Olajat jelentett a tűzre, hogy az ellenzék nem ismeri el a múlt hónapban tartott parlamenti választások eredményét és ragaszkodik egy olyan képviseleti hatalmi szerv felállításához, amelyben fele arányban kapnának helyet az ellenzék emberei. Az ellentétek kiéleződésével nyúlt ismét a fegyverhez az iszlám ellenzék, amely frontot nyitva a badahsáni területen meg akarja szerezni a határterületeket, miután az iszlám fegyveresek parancsnoka, Rezvon Szadirov szent háborút (dzsihad) hirdetett az orosz határőrök, illetve a FÁK kollektív erői ellen. Az Izvesztyija szerint a helyzet kiéleződése kapcsán nem lehet figyelmen kívül hagyni az afgán tényezőt és az ottani hatalmi harcot. Á lap emlékeztet rá, hogy a fundamentalista iszlám milicisták, a tálibok a tádzsik származású Burhanuddin Rabbani afgán elnök megdöntésére indított sikereden kabuli támadások után északra, a tádzsik határ felé vonultak vissza, ahol a tádzsik iszlám ellenzék erői állomásoznak.
