Új Kelet, 1995. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-12 / 86. szám

UJ KELET GAZDASAG ■ 1995. április 12., szerda 5 Személy­éi vagyonvédelem A rendszerváltást követően a tulajdonformákban bekövetkezett vál­tozások, a bűnözés különösen a vagyon elleni bűncselekmények elsza­porodása hívta életre, teremtette meg a személy- és vagyonvédelmi szervezetek, vállalkozások létjogosultságát. A Szépművészeti Múzeum neve­zetes képrablása nyomán született Markos-Nádas paródiából ismert múzeumőr, Laci bácsi figurája — aki töpörödött alakjával, félig süke­ten, sokdioptriás szemüvegével úgy tájékozódott a sötétben, „mint a de­nevér” — tudjuk, hogy nem állt azért olyan messze az igazságtól. E Laci bácsikat mára már többnyire a fizi­kumukkal, önmagukkal is tekintélyt parancsoló, e csöppet sem veszély­telen feladatnak megfelelni tudó, képzett személy- és vagyonvédelmi őrök váltották fel. — Az ezen alkalmazottakat foglal­koztató vállalkozások megyénkben vannak a legnagyobb számban, jelen­leg mintegy hetven szervezet műkö­dik — tudtuk meg az egyik legna­gyobb, e tevékenységet végző kft. ügyvezető igazgatójától, Danes Pétertől. A beszélgetésre a kft. közelmúlt­ban átadott új telephelyén, a Bocskai út 62. szám alatti irodában került sor. Danes Péter elmondta, hogy a Pol­gári Biztonsági Szolgálat Kft. négy megyére — Szabolcs, Borsod, Haj­dú és Békés területére — vonatkozó hatáskörrel alakult meg 1991-ben Nyíregyháza székhellyel. Az alapí­tók között megtalálhatók: Civil Biz­tonsági Szolgálat Kft., Budapest, melynek tagja az Országos Rendőr­főkapitányság és egy német (ponto­sabban bajorországi), azonos nevű biztonsági cég, valamint a NYIDO- FER Rt. és a Szabolcs Volán Közle­kedési Rt. A rövidített nevén, PBSZ Kft-ként ismert cég alapvető tevékenységét különböző objektumok, intézmények portarendészeti, külső vagyonőri fel­adatok ellátása jelenti, de foglalkoz­nak pénzszállítással, biztonságtech­nikai eszközök telepítésével és áru­sításával, tűz- és munkavédelmi, kör­nyezetvédelmi feladatok végzésével is. A jövő tervei között szerepel szol­gáltatásuk bővítéseként az úgyneve­zett központi felügyeleti rendszer megvalósítása, az elektronikai véde­lem hálózatának kiépítése, valamint az e tevékenységet végző cégektől merőben szokatlan vállalkozás, to­vábbi elképzelésként a mozgáskorlá­tozottak otthoni ellátása vagy a hostess-szolgálat bevezetése. Az 1991. évi alakulástól kezdődően évente 60-70 fővel nőtt a létszámuk, jelenleg közel 300 főt foglalkoztatnak. Egyébként, hogy a régió adja a leg­több munkanélkülit, következésképp, a fiatalok elhelyezkedési lehetőség hiányában inkább vállalják e nem minden veszély nélküli, de viszony­lag jó megélhetést nyújtó foglalkozást, míg a másik, a határainkon túlról ér­kezett bűnözési hullám elsőként itte­ni lecsapódása indokolta, indokolja a személy- és vagyonvédelmi szerveze­tek számszerű megnövekedését. Danes Péter elmondta továbbá, hogy katonaviselt, orvosi vizsgán megfelelt, 20-35 év közötti fiatalem­berek jelentkezhetnek hozzájuk, akik megfelelő képzésen, majd előírt rendszerességű továbbképzésen vesz­nek részt. Közeli célként fogalmazta meg a képzésben várható jelentős vál­tozást, mely szerint a PBSZ Kft. által megvalósulandó 240 órás szakmásí­tott tanfolyam már országos érvényű vizsgabizonyítványt ad. Ezen oktatá­si program révén nemcsak a saját, leendő alkalmazottaikat juttathatják országos érvényű oklevélhez, de más, hasonló cégek embereinek is lehetősé­get nyújtanak majd, és jelentős létszá­mú munkanélküli átképzésében is sze­repet vállalnak. Korábbi helyükön — a Szabolcs Volán épületében — továbbra is meg­maradt a vagyonvédelmi iroda és a pénzszállító csoport. Kinőtték magu­kat — magyarázta az ügyvezető —, a mostani, Bocskai úti telephelyen egy műszaki, biztonságtechnikai szaküz­letet is nyitottak, ahol a biztonságtech­nikai árukészleten, főleg a Paradox- termékcsalád forgalmazásán felül még egyéb műszaki cikkeket (villanysze­relési anyagokat, hazai vízórákat, víz­tisztító készülékeket) is árusítanak. Az ügyvezető elmondása szerint stabil szerződésekkel rendelkeznek, csupán néhányat megemlítve, ahol vagyonvédelmi tevékenységet végez­nek: a NYIDOFER Rt. és telephelyei, EKO Kft., Szabolcs Volán Közleke­dési Rt., munkaügyi központ, Mező- gazdasági főiskola, Taurus Mező- gazdasági és Abroncs Kft., és lehetne még tovább sorolni. Jó kapcsolat ala­kult ki a rendőrséggel. Az ügyvezető itt személy szerint Tisza Miklós rendőr őrnagy nevét említette, a civil szférá­ból pedig Bacsó János IPOSZ-titkárt. Munkájuk elismerését jelenti többek között az is, hogy ők felügyelik a min­den tekintetben különlegesnek számí­tó Kelet-Nyugat EXPO-t. A PBSZ Kft. munkáját segítik a hűséges négylábúak, a törzskönyve­zett német juhász kutyák is, melyek munkaviszgás, őrszolgálatra alkal­massá tett „társak” a mindennapok során. Az viszont nem mindennapos eredménynek számít, hogy a megyé­ben egyedül tőlük indulhattak a budakeszi járőrversenyen, s egy har­madik és egy hetedik helyet szerez­tek meg. A kutya egyébként a PBSZ Kft. emblémájában is szerepel, egy pisztolyból „kilövésre kész” alakban megjelenítve. — A jól sikerült, ked­ves embléma bevált, sok helyen őrzi, védi biztonsággal a ránk bízott terü­leteket, értékeket—mondta befejezé­sül Danes Péter ügyvezető igazgató. (lefler) Mezőgazdasági Nem sokáig tartható állapot Volt idő, amikor óriásplakátokról tekintettek le ránk a mosolygó arcú traktorosok, kombájnosok, akik végelátha­tatlan földeket szántottak vagy éppen arattak. Egységben az erő — sugallták a gondolatot a képek, kevesebb géppel hatékonyabb a munka... Ezek a plakátok mára már megsárgultak, s mint az uralkodó tendencia mutatja, az embe­rek szabadulni, menekülni akarnak a közösből a nem minden esetben biztonságot nyújtó magángazdaságokba. A nyírkércsi Aranyhomok Termelő- szövetkezetben szerettünk volna érdeklődni a tavaszi munkák állásá­ról. A kapott válaszból kiderült, hogy a szövetkezet elméletileg létezik ugyan, de gyakorlatilag már csak a homokot pergeti a szél a valaha sok embert foglalkoztató nyereséges té- esz udvarán... Ezt a mára megmaradt két alkalmazott egyikétől, Köbli György elnöktől tudtuk meg. Mint elmondta, a 176 fős tagság két pártra szakadt: egyik részük — a nyugdíja­sok többsége — a kiválást szorgal­mazta, a fiatalabbak pedig az egyben maradásra voksoltak. Százhatvan sza­vazattal a legrégebbi tagok akarata ér­vényesült, így január közepétől meg­kezdődött a tagsági vagyon felosztá­sa. A szövetkezet összes földjét ki­vették, melléktevékenységet, szolgál­tatásokat nem végeznek a megmaradt emberek, úgyhogy Nyírkércsen most minden áll. Többek között azért is, mert a meg­maradt, 30-35 millió forintos értéke­síthető vagyonból csak a vajai hűtő­ház bruttó 29 milliót ér, a többi va­gyoni rész ingatlanokban és építmé­nyekben áll. Ezeknek az eladása je­lent problémát, ugyanis nincs rá érdeklődő, pedig áron alul lettek vásár­lásra felkínálva. Az elnök véleménye szerint jó esetben is csak harmadárat adnak meg érte az új tulajdonosok. A szövetkezet tanyájának egyik ré­szét korábban értékesítették egy vál­lalkozónak. aki egy húsz, volt mun­kanélkülit foglalkoztató keltetőállor mást alakított ki a gazdasági épület­ben. Az ő vállalkozása sikeres, ma már 8 millió csirkét keltet évente, s ezt a kapacitást most különböző be­ruházásokkal — például kacsakel­tetővel, saját tápkeverővei, magtárral — bővíteni szeretné. Gyakorlatilag ő vette át a szövetkezet helyét, mert megoldotta a környékről a termény­felvásárlásokat is. A tanya másik ré­szére egy kárpátaljai vállalkozó sze­retne építőanyag-lerakatot létesíteni. Az erről szóló szerződést hamarosan tető alá hozzák a felek, mert az áru­juk nagy részét — fenyődeszkákat, hullámpalákat — már ott is tárolják. — Hogy velünk, kettőnkkel mi lesz, azt nem tudom -— mondta az elnök. — Addig kell maradnunk, amíg az összes vagyont szét nem oszt­juk. A titkárnő betöltötte a nyugdíj- korhatárt, én itt dolgoztam harminc évet, elmúltam már 57, de sajnos az előnyugdíj intézménye megszűnik nyártól, úgyhogy ezzel sem élhetünk. Kertészmérnök vagyok, majd én is megpróbálok vállalkozni, például növényvédel- mi tanácsadóként ta­lán még szükség lesz rám. A sényői Zöld Mező Termelőszö­vetkezetben a tavaszi időszerű mun­kákat sikerült elvégezni — tudtuk meg Scháffer László elnöktől. A 800 hektáros szántót megművelték, a kö­zel 70 hektáros gyümölcsös metszé­se befejeződött, most a vegyszeres növényvédelme van hátra. A nagyjá­ból 300 hektáros erdejüket folyama­tosan — a letermelésekkel egy időben —, a lehetőségeikhez képest telepí­tik újra. A soron következő munká­juk majd a napraforgó vetése lesz mintegy 200 hektáros területen. Egy lehetséges aszály súlyosan érin­tené a szövetkezetét, ennek érzékelte­tésére az elnök úr elmondta, hogy míg tavaly búzából a termésátlaguk 51 mázsa volt, addig a megelőző aszályos évben 18-20 mázsás átlag volt kimu­tatható. A termés kétharmada a termé­szet szeszélyes játékának van kitéve... A szövetkezet tavalyi mérlegének zárósora negatív előjellel kezdődik. Ez — mint mondotta az elnök — több, egymást erősítő problémának köszön­hető. Egyrészt ez a nagypolitika föld­törvényének köszönhető, másrészt a szövetkezeti tagság rendezetlen föld­tulajdonjogi viszonyainak. Példának okáért megtudtuk, hogy már a szerves- trágyázás megtérülése is bizonytalan, mert három év alatt az egyéni földtu­lajdonos százszor is meggondolhatja magát. Ezek mellett sok a szövetkezet külső, gyakorlatilag teljes mértékben behajthatatlan lekötöttsége. A minden­napi tapasztalatok azt mutatják, hogy jó esetben 30-40 százalékos értékben sikerül a tartozást behajtani. A sényői szövetkezet közel harminc ilyen cég­gel áll kapcsolatban... Vagy másik példával élve: a bankokban lévő szö­vetkezeti részvényeket 15 százalékos árfolyamon lehet csak eladni, az ebből adódó esetleges árfolyamveszteség milliós nagyságrendet is elérhet. Bár szükséges lenne például egy öntöző- rendszer telepítése, de ennyire bizony­talan, jogilag rendezetlen körülmények között senki sem vállalhat semmilyen garanciát a megtérülésére vonatko­zólag. . Kép és szöveg: Vitéz Péter Piaci helyzet Április elseje szép, napsütéses nap­nak indult. Gondoltam, talán több árust, kistermelőt és vevőt előcsalogat a jó idő. így elindultam a nyíregyházi, Ko­rányi és Garibaldi utca sarkán lévő, MDF alapította paicra. Odaérkezésem- kor meglepve látom, hogy a piac fele területére fogyott, mivel a másik felét elfoglalta egy vállalkozás. Körbejárom a piacot, nézelődöm, lehet kapni gyö­keres karácsonyfát, csapból kimért ét­olajat, kedvezményes húsárut, termé­szetesen zöldséget, gyümölcsöt, még táblás szalonnát is. Megállók egy árus előtt, aki fakanál­lal egy nagy bödönből zsírt vesz ki, és odatartja a vevő elé. — Ez friss házi zsír, jó ízű! — szólal meg az egyik vevő. — Inkább vegyünk ebből, mint a boltiból! — s már méreti is ki az egy kiló zsírt. — Meg tetszik látni, milyen jó, más­kor is ide tetszik jönni vásárolni — mondja az eladó, s mutatja: van egész­séges krumplija, kukoricadarája, bab­ja. Vásárlás közben megtudom: Boris- ka néni Nyírpazonyból jár be a városi piacra, szeret itt árulni. Ezt meg is értem, mert míg beszélge­tünk, ő ezen idő alatt a vevőket kiszol­gálva eladja az összes tojást, burgonyát. Indulni készülök, amikor oda szól ne­kem a szomszédos árus, hogy sajnos nem sokáig árulhatnak itt, mert a piac területét az illetékes önkormányzat el­adja. Ezen igen elgondolkoztam, s a piac nyüzsgő világába pár szál jó egyméte­res, középen behajlított házi kolbász megpillantása térített vissza. Befordu­lok a másik sorra, és megállók egy hosszú asztal előtt, ahol különféle szá­raztészták sorakoznak. Beszédbe ele­gyedek az árus nénivel. Margó néni tíz éve van leszázalékolva, kevés a nyolc­ezer forintos nyugdíja, így egészíti ki keresetét, mivel nehéz a megélhetés. —Megfogják szüntetni a piacot? — kérdezem. — Igen. Sajnos ez a hír járja, pedig jó ez a piac nekünk. Még abba is bele­egyeznénk, hogy egy minimális hely­pénzt is fizetnénk — csak maradjon meg a piac. Köszönés nélkül távozok, mert pár lépéssel odébb egy zöldséget áruló idősebb bácsi igen olcsón kínálja portékáját. — Tiszta olcsó János vagyok — mondja az egyik vevőnek. Kijelenti, ő már nem akar itt árulni, felőle akár el is adhatják a piacot. Következő állomásom a halárus néni. Megtudom tőle, hogy Gávavencsellőről jár ide a piacra. Ez a terület megfelel neki, mivel gépkocsival is be tud állni. Igaz, igen korán kell elindulnia, hogy jó helyet kapjon. Akár egy évre is ki­bérelhetné a helyet, és kifizetné előre. Közben egy hal a mérlegről leficánkolja magát a földre, felveszem, elköszönök. Az árusok részéről megfogalmazó­dik az a gondolat, hogy inkább fizet­nének helypénzt, csak megmaradjon a piac. Aggodalmukat fejezik ki a te­rület eladása miatt. Amit a vevők is éreznek, hogy elvesztik a piacot, vi­szonylag olcsó vásárlási lehetősé­geiket. A piac megközelítése a busz­járatokkal igen jó. Sok idős, nyugdí­jas ember a közeli temetőben történő látogatása után bevásárol a piacon. Anyagi helyzetüktől függően tudnak alkudni, átélik a régi vásárok forgata­gát, a'piaci élet atmoszféráját. A be­vásárlás jótékony hatással van rájuk, a Jósaváros kőrengetegéből kiszaba­dulva lehet egy piciny vidéki életet s ízeket átélni. Itt megvalósul a város­vidék párbeszéde, kötetlen csevegés folyik, egy pillanatra feledtetve az egy­re nehezülő életkörülményeket. Ambrus Attila

Next

/
Thumbnails
Contents