Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-07 / 56. szám
4 1995. március 7., kedd KÜLFÖLD-BELFÖLD ír UJ KELET Az alapszerződésről Ion Iliescu román államfő szerint a román-magyar alapszerződés megkötését illetően „remélhetőleg győz a józan ész”, a két ország kapcsolataiban vannak pozitív fejlemények - ám ugyanakkor az elnök számos kérdésben támadta a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) és „egyes magyar politikai erőknek” tulajdonított álláspontot. A közelgő március 15-i ünneppel kapcsolatban - amelyet a romániai magyarság eddigi hagyományainak megfelelően nemzeti szimbólumait is használva kíván megünnepelni - úgy vélekedett: egyes romániai magyar vezetők március 15-ét „ismét uszításra, provokációra akarják felhasználni”,. A román rádió nemzetiségi műsorának szombaton este adott interjújában az államfő kifejtette, hogy 1848 mást jelent a magyaroknak és mást a románoknak, akiknek „tízezrei haltak meg akkor”. Iliescu történelmi eszmefuttatásba bocsátkozott arról, hogy a Kossuth vezette magyar forradalmárok nem vették figyelembe a többi nemzetiség törekvéseit, ez szakításhoz vezetett a magyar forradalmárok és a többiek között. Ezekre az eseményekre emlékezve egyes mai magyarok mindezt figyelmen kívül hagyják, és újra felvetve olyan vitás témákat, amelyek akkor feszültségeket támasztottak, sokkolják a többséget, ami senkinek sem áll érdekében - vélekedett Ion Iliescu. A romániai magyar kisebbséggel kapcsolatban az államfő elfogadhatatlannak nevezte „egyes magyarországi politikai erőknek azt az igényét, hogy ők irányítsák a más államok területén működő magyar kisebbségek politikai tevékenységét”. Iliescu szerint „ez a háború előtti gyakorlatra emlékeztet, amikor Hitler a más államokban élő németeket területi expanzió céljára használta fel”. Hozzáfűzte viszont: nem hinné, „hogy a magyar állam ma ilyesfajta célokat tűzhetne maga elé”. A másik elfogadhatatlan tételnek Iliescu „az etnikai, területi autonómiára vonatkozó, arrogánsán és agresszíven szorgalmazott követelést” nevezte, amelyet „egyes magyarországi politikai erők, továbbá az RMDSZ politikai harcosai sürgetnek, noha ez nem használ sem Magyarországnak, sem a romániai magyarságnak”. A román államfő szerint „nemzetközi téren ezt a kérdést ma már világosabban látják, kezdik helyesebben értékelni az említett magyarországi politikai erők álláspontját”. A román államfő ugyanakkor hangsúlyozta: „Pozitívan értékeltük a jelenlegi magyar kormány egyes állásfoglalásait”. Iliescu szerint közös érdek a „mindkét oldalon létező szélsőséges körök befolyásának csökkentése”. Pozitív fejleményként értékelte Iliescu a kétoldalú kapcsolatokra vonatkozó emlékeztető véglegesítését és az alap- szerződésről folyó kétoldalú szakértői tárgyalás alakulását, s reményének adott hangot, hogy „a józan ész győzni fog”. „Láthattuk a vitát a magyar parlamentben, ahol aktívan megnyilvánult egyes nacionalista körök agresszivitása és ellenállása, de remélem, hogy végül létrejön az egyetértés a politikai problémákban és belátják, hogy mindkét ország számára hasznos, ha meghonosítjuk a kölcsönös tisztelet és a jószomszédság légkörét. Ez jótékonyan hatna az európai intézményekbe történő integrálódásra is” - mondta. A romániai magyar kisebbség helyzetéről szólva az elnök ismételten kifejezte azt a véleményét, hogy Romániában még túl is szárnyalják a nemzetközi egyezményekben a kisebbségekre vonatkozólag megfogalmazott normákat, míg a magyarországi román kisebbség esetében ehhez képest „hatalmas különbségek fedezhetők fel nem csak a törvényes szabályozások tekintetében. de a politikai gyakorlatot illetően is” - ideértve azt, hogy a romániai magyarságnak van politikai képviselete a parlamentben, a helyi tanácsokban, vannak iskolái, művelődési intézményei, újságai. Iliescu feltette a kérdést, hogy mi van meg mindebből Magyarországon a román kisebbség számára, majd kijelentette: „Mi sohasem engedjük meg magunknak, hogy leckét adjunk más államoknak, ahol pedig románok is élnek, és nem állítjuk azt, hogy a más államokban élő románok sorsa az európai és a térségbeli stabilitás kulcsa. Ezért visszautasítjuk azt a törekvést, hogy a magyar kisebbség - és nem általában a kisebbségek - problémáját a stabilitás kulcskérdésévé változtassák. Ez szerénytelenségről és a jóízlés hiányáról tanúskodik”. Az elnök hosszasan bírálta a román és magyar iskolák szétválasztását, ez szerinte „egyik eleme volt azoknak a feszültségeknek, amelyek a forradalom után, 1990-ben megjelentek a román társadalomban”. Bírálta az államfő azt is, hogy a romániai magyarság egyes vezetői „az egységes nemzeti államot összetévesztik a homogén nemzetállammal”. Ez Itt Ungvar. Nyíregyháza messze van Opel-tulajdonosok figyelem! Egy héttel az Opel Astra és a légzsákkal felszerelt Opelek visszahívásának bejelentése után kialakult a felülvizsgálat pontos hazai menetrendje is. Az Opel Hungary szakértői szerint a hazai Opel-tulajdonosok arra számíthatnak, hogy a visszahívással kapcsolatos szervizmunkák március végén indulhatnak el és április végéig tartanak. Ezt az Opel Hungary közleményben tudatta az MTI-vel. Az Opel Hungary adatbázisában szereplő valamennyi magyar Astra-tulajdonos és a légzsákkal felszerelt más Opel-mo- dellek birtokosai számára a jövő héten készítik el az értesítéseket, amelyeket ajánlott levélben március 13- án és 14-én postáznak. így az érintettek március 15-e után kapják kézhez a visszahívással kapcsolatos információkat. A levélben lesz egy válaszkupon is három időpontjavaslattal. így az autótulajdonos meghatározhatja, hogy melyik márkaszervizben és milyen időpontban szeretné elvégeztetni a javítást. Az Opel Hungary arra kéri az érintetteket, hogy a válaszkupont postafordultával küldjék vissza. Ezek ismeretében áll ugyanis össze az az országos kép, hogy kit, mikor és melyik Opel-szervizben tudnak kiszolgálni. Az Opel cég magyar képviselete közölte azt is, hogy az Opel Hungary minden ügyfelét megpróbálja postai úton elérni, de aki mégis kimaradna, és nem kapna értesítést március végéig, az a legközelebbi Opel-szer- viznél jelentkezzen. Mohi, Paks, Csernobil Csehül állunk Mohival Szenvedélyek forrongnak a mohi atomerőmű felépítése körül. A környezetvédők aggódnak, s persze sohasem ok nélkül. A szakértők véleménye megoszlik. És noha hivatalos állásfoglalás még nem született, egy hetilap a minap Bőd Péter Ákossal készült interjújában már abból a feltételezésből indult ki, hogy Magyarország az EBRD-ben, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankban az építkezés folytatása ellen adja szavazatát. Pedig semmi nem dőlt még el. Az Atlantic Sajtószolgálat munkatársai ezért is igyekeztek megszólaltatni mindkét oldalt: az ellenzőket és a támogatókat. Tekintve, hogy a szlovákiai Mohi (Mohavce) valóban nagyon közel esik hazánkhoz, egyetlen szakértő számára sem közömbös, hogy egy nem várt atomerőmű-üzemzavar vagy baleset milyen környezetszennyező vagy sugárhatást gyakorolhat a magyar lakosságra, azon belül sűrűn lakott városainkra, főképp Budapestre. A kétségkívül létező és tetemes biztonsági, és környezetvédelmi kockázatok miatt ellenzi az építkezést Ausztria is, mely nem támogatja az EBRD-kölcsön megadását, s egyáltalán, mindennemű atomenergetikai projektet ellenez. Az osztrák példára hivatkozik egyebek közt a mohi erőmű hazai ellenzőinek egy csoportja, az Energia Klub is, melynek képviselője, Foltányi Zsuzsa vegyészmérnök és biológus munkatársunk kérdésére válaszolva elmondta: céljuk az, hogy ezt az erőművet ne atomerőműként, hanem egy más rendszerű, más fűtőanyaggal működő erőműként állítsák üzembe. Alaptípusukat tekintve a paksi és az épülő mohi erőmű blokkjai egyformák, mindkettő VVR 440-213-as blokkokból áll. A paksi erőmű négy atomreaktort tartalmaz, a Mohiban épülő szintén, de ezek más-más készültségi fokon vannak. Az első erőműblokk 90, a második 85, a harmadik és a negyedik 30-40 százalék körüli felépítettségi stádiumban van. Legalábbis az építőktől származó információk szerint ez a helyzet. Az érintett lakosság szempontjából azonban nemcsak a blokkok típusa a fontos, hanem a megfelelő biztonsági rendszerekkel való ellátottság, valamint a pótlólag javasolt kockázatcsökkentő lépések, s ezek közül —- eddig — semmi nem valósult meg. Arra a kérdésre, hogy szigorúbb biztonsági előírások, rendszerek kellen eV e a Mohiban épülő atomerőműnél, mint a paksinál, mindenki igennel felel. A különbség annak megítélésében kristályosodik ki, hogy mi tekinthető a biztonsági rendszer lényeges fejlesztésének. Foltányi Zsuzsa szerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és a nukleáris szakma a begyűjtött tapasztalatok alapján folyamatosan felülvizsgálja, hogy mit tehetnek az építők és az üzemeltetők a még nagyobb biztonság érdekében. Az így születő ajánlásokat minden újabb atomerőmű építésekor is érvényre kell juttatni, például pótlólagos szerkezeterősítési műveletek formájában. A földrengésállóságon túlmenően a légi katasztrófák elleni védelem is nagyon fontos, s az egész világon egyre többet tesznek azért, hogy repülőgép lezuhanása atomerőműre ne járjon együtt egy nukleáris balesettel, katasztrófával. Kellő szilárdságú és konstrukciójú betonszerkezet megvédheti az erőművet egy ilyen légi balesettől, ez azonban természetesen már nemcsak biztonsági, hanem gazdasági kérdés is. Az Energia Klub szóvivői a mohi erőmű létrejöttét azért tekintik különösen súlyos fenyegetésnek Magyarországra nézve, mert az erőmű körzetében találhatók az ország legsűrűbben lakott területei, köztük Budapest a maga kétmilliós lakosságával, melyet evakuálni „elképzelhetetlenül nagy nehézségek árán lehetne csak”. Becslésük szerint Mohi 100 kilométeres körzetében 4 millióan élnek Magyarországon. Ez is indokolná a fokozottabb biztonsági intézkedéseket Pakshoz képest, hiszen Paks körül a lakósűrűség ennek a telítettségnek csak a 70 százaléka. „Egy atomerőmű léte nem igazolhatja egy másik befejezését — mondja Foltányi Zsuzsa —, különösen, ha figyelembe vesszük az azóta bekövetkezett csernobili katasztrófát, mely igen sok mindenre megtanította az atomipar szakembereit és a lakosságot is.” Noha Csernobil blokkjai jóval korszerűtlenebbek, mint akár a mohi, akár a paksi erőmű gépegységei, az atomenergetika veszélyességére utaló vélemények szerint nemcsak a reaktortípust kell összehasonlítani. Csernobil idején a világ nem volt felkészülve ilyen típusú katasztrófákra. Emiatt 1986 óta mindenki sokkal kritikusabban figyeli az atomerőművi építkezéseket, és az igény az, hogy jóval korszerűbb és szigorúbb feltételekkel épülhessen csak atomerőmű a jövőben. A legfőbb paradoxon a mohi projektben az ellentábor szerint az, hogy a mohi atomerőmű a beruházási hitelt éppen attól a banktól igényelte, amelynek mandátuma szerint a térség újjáépítésére, fejlesztésére kellene pénzt biztosítania. Ez az érv persze előfeltételezi, hogy az atomenergetika kömyezetellenes ipar, s ezt az érvet sokszor még a környezetvédők sem osztják, tudván, hogy a hagyományos energetika kömyezetszeny- nyező hatása „normális esetben” sokkal erősebb, mint az atomerőműveké. Az Energia Klub tehát eleve fejlesztésellenesnek és károsnak állítja be az atomerőmű-építést mint olyat, s különösen kockázatosnak találja a mohi építkezést. És míg álláspontjában kétségkívül vannak nehezen vitatható elemek, például az, hogy a mohi erőmű költségvetésében valóban nem szerepel olyan betonfödém kialakítása, mely megvédené a reaktort egy repülőgép becsapódása esetén (Paks fölött repülési tilalom van érvényben — a szerk.), ez az álláspont kétségkívül taktikai fontosságú csupán, hiszen a szlovákiai atomerőműről tudni kell: így is, úgy is felépül. (Következik: Atomenergiára ítélve) Rékássy Zoltán Hoffmann József