Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-04 / 54. szám

1995. március 4., szombat UJ KELET Akkor most te vagy az apukám is? A szobában az átlagosnál kicsit nagyobb a rendetlenség, de ezt nem le­het vendéglátóm szemére vetni. Családi problémák miatt néhány hétig még ez a 24 négyzetméter jelenti a lakást Nagy Ibolyának és két gyermekének. — Még szerencse, hogy igen megértő és gyermekszerető a házi­nénink. A kicsik most is nála nézik a tévét — kínál hellyel Ibolya. — Nem mindig laktatok albérlet­ben, igaz? — Persze hogy nem. Amíg férj­nél voltam, az anyósomék házában éltünk. Bár az sem volt mindig egy leányálom. Apósom, ha beivott egy kicsit, gyakran a fejemhez vágta, hogy csak egy megesett lány voltam, aki a fia nyakába varrta magát. — Mennyi ideig jártatok együtt esküvő előtt? — Több mint egy évig. Baráti tár­saságban ismerkedtünk meg, hamar szerelem szövődött köztünk. Már az első hónapban bemutattam Ákost a szüleimnek, akik szimpatikusnak ta­lálták szerelmesemet. Úgy tűnt azon­ban, hogy az ő szüleinek nem én voltam az ideális menyjelölt. — Miben láttak kivetnivalót? — Apósom a nagyravágyóságával diplomás lányt szeretett volna a fia mellett tudni. Aztán meg az sem tet­szett neki, hogy — amint látod — kicsit túlsúlyős vagyok. Ákosnak— legalábbis abban az időben —jó vol­tam így is. — Mikor házasodtatok össze? — Hat évvel ezelőtt. Anyósom, aki egyébként halk szavú, apósom­tól tartó asszony, az esküvő előtti hetekben néhányszor megemlítette, hogy egy kicsit mintha megint vas­tagabb lenne a derekam. Hát hogy­ne tűntem volna még ducibbnak, amikor már három hónapos terhes voltam. Ez is elég furcsa módon ju­tott Ákos szüleinek a tudomására. Mi úgy gondoltuk, hogy esküvő után mindkettőnk szüleinek eláruljuk a mi kis titkunkat. Egyik délután azonban elkövettem azt a hibát, hogy az előszobaasztalon felejtettem a kinyi­tott táskámat, melybe kíváncsi ter­mészetű apósom belekukkantott. Akkor találta meg a terheskönyve­met, és oltári nagy balhét vert ki. Anyósom csitítgatta, de sokáig nem lehetett meggyőzni az öregembert. Szerinte ezzel a bűnnel a hasamban nem szabad ekkora esküvőt tartani. Sőt, azt is fontolóra vette néhány al­kalommal, vajon tényleg a fia gyere­két hordozom-e? Kicsit már akkor is szenilis volt apuka. —Végül mégiscsak hozzájuk költöz­tetek... — Anyósommal elég jól kijöttem, apósomat, ha csak lehetett, elkerültem. Aztán meg nem is tudtunk volna hová menni. Anyámék kétszobás lakásban laknak, és velük él a húgom is, most már a férjével együtt. Ákoséknál meg ott volt a nagy legényszoba, amit ügye­sen átrendeztünk. — A későbbiekben hogy jöttél ki a családdal? — Amikor megszületett a lányom, Franciska, egy ideig úgy látszott, anyósom át akarja venni a hatalmat a mi kis birodalmunkban is. Én azonban a sarkamra álltam, és kedvesen, de mégis határozottan kijelentettem, hogy a gyerek a mi lányunk, így éjszakán­ként sem kell anyósomnak beszalad­gálnia a szobánkba, és a tápszert én is meg tudom melegíteni hajnal felé. Tudom, hogy tele volt jó szándékkal, de néha kicsit már terhes volt a gon­doskodása. Aztán megszületett Gábor, aki a vén részeges kedvence lett. Fájt is egy kicsit, hogy apósom sokkal jobban szerette a kisfiút, mint Francit. —Számomra úgy tűnik, teljes volt a családi béke... — Egy ideig én is így éreztem. Az­tán Ákos lassan elhidegült tőlem. Először csak ritkábban szeretkeztünk, aztán már a reggeli búcsúcsókok is el­maradtak. Tudtam, hogy már nem va­gyok fontos neki. Félelmeim lassan alakot öltöttek. Az új barátnő csinos volt és vékony, amolyan apóska ide­álja. S ezt a nő is tudta, mert néhány alkalommal, amikor ott járt a házban, csak úgy tette a szépet. —Jól értettem, hogy a férjed haza- hordta a barátnőjét? — Tökéletesen. Tudod, én nem va­gyok az a fajta, aki jeleneteket rendez. Csendben és négyszemközt elmond­tam a mondókámat Ákosnak, és azt is, hogy beadom a válópert. Nagyon meg­döbbentem, és szinte napokig nem tud­tam magamhoz térni, amikor azt vá­laszolta, hogy ezt már javasolni is akarta. Anyósom könyörgött, hogy legalább addig maradjunk velük, míg a válóper lezajlik. Én viszont nem tudtam volna tovább abban a házban élni. — Hogyan sikerült két kisgyerek­kel albérletet találnod? — Mivel varrónő vagyok, elég könnyen találtam magamnak mun­kát egy butikosnál, akinek babaru­hákat készítek megrendelésre. Ő ajánlotta Maráfaz nénit, aki szívesen befogadott minket. Én takarítom az egész lakást, és főzök is néha. Al­bérleti díjként csak a rezsit fizetem. A néni nagyon szereti a gyerekeimet, gyakran vigyáz' rájuk, és esténként jókat beszélgetünk. Szinte sajnálom, hogy egyszer elmegyünk innen. —Szüléiddel milyen a viszonyod? — Nagyon jó, bár ők nem tudnak annyit segíteni rajtam, mint szeremé­nek. Illetve eddig nem tudtak. Most azonban anyukámtól borzasztó nagy ajándékot kaptunk. Nemrégiben meg­halt a nagyanyám, akinek volt egy másfél szobás kis háza, picike kerttel. Anyukám egyedüli gyerek volt, így ő lett az örökös. Összeült a családi ta­nács, és mivel a húgomék nemsokára lakáshoz jutnak, így én és a gyerekek kaptuk meg a házat. Már folynak a ja­vítások, festés, tapétázás és nemsoká­ra beköltözhetünk a „birtokunkra". —A volt férjed látogatja a gyere­keket? — Egyáltalán nem, bár minden második vasárnap az övé lehetnének. Anyósom viszont gyakran bejár hoz­zánk, főleg amióta apósom is meg­halt. A piciknek mindig hoz valami meglepetést, a konyhára pedig friss zöldséget, tojást, csirkét. Ákosról csak annyit tudok, hogy talán egy hónappal ezelőtt újra megnősült, és Szegeden vállalt munkát. —A gyerekek hogyan élték meg a változásokat? — Szerencsére nem nagyon érin­tette mélyen őket. Talán azért, mert még túl kicsik ahhoz, hogy megért­sék. Elmondtam nekik, hogy ezután már az apukájuk nem lakik velünk. A kisfiam sokáig töprengett a hal­lottakon, majd megkérdezte:—Ak­kor most te vagy az apukám is? Változik a kor, változik a divat. Ma a diszkók legnépszerűbb zenei cse­megéje a techno. Egy igen profi csapat hódít ebben a műfajban, akik nem mások, mint: az énekesnő Tissy, alias Homo Sexymiss, az énekes, a rapper Kozso, más néven Homo Raplicon, és a szintetizátoros Jee Jee, vagyis Homo Syltitus. Ők az ámokfutás nagymesterei, az Ámokfutók. A közelmúltban megyénkben több helyen is bemutatkoztak. A páfrányok reneszánszukat élik. Nagyon népszerűek voltak a viktoriá­nus időkben: hatalmas gyűjtemények díszítették az üvegházakat és a külön­legesen megépített üvegszekrényeket. Ezzel szemben kevés páfrányt termesz­tettek a nappaliban, mivel a világítógáz és a széntüzelés füstje rendkívül mérgező szinte az összes páfránynak. Az érdeklődés a növény iránt csak a központi fűtés elterjedésével ébredt fel ismét, bár a radiátorok sem igazán ked­veznek a páfrányoknak. A száraz, for­ró levegőt kevés növény bírja, így a páratartalmat mesterségesen kell szin­ten tartani. A legtöbb páfrányt nem ne­héz otthon tartani, de azt nem tűrik, ha elhanyagolják őket. Földjüket sohase A hétvégi oldalakat szerkesztette: Sikli Tímea hagyjuk kiszáradni! Szobai tartásra csaknem 2000 faj alkalmas, de ebből viszonylag kevés kapható. Elhelyezé­süknek többféle módja is van. Sokuk függő kosárban fest a legjobban, néme­lyikük pedig elég nagy és dekoratív ahhoz, hogy szoliterként is megállja a helyét. A kényes páfrányok florári- umban nőnek a legjobban. Ha más nö­vények mellett állnak, vigyázzunk, hogy ne nyomódjanak össze, mivel a leveleik törékenyek, és a fejlődéshez helyre van szükségük. Az elpusztult vagy sérült leveleket el kell távolítani, hogy legyen helyük az újaknak. Gondolom, sokan kíváncsiak rá, mi a páfrányok sikerének a titka. A nö­vény a 16—21 fokos hőmérsékletet szereti a legjobban. A közhiedelmek­kel szemben nem árnyékkedvelők. Szeretik a szórt fényt, így a keletre — Hogyan alakult meg ez az együt­tes? — kérdeztem a frontembert, Kozsót. — Az Alvajárók csapatából tavaly februárban váltam ki ilyen-olyan okok miatt, a tagokkal a kapcsolatom ma már nullára redukálódott. Jee Jee-vel megírtuk a lemezanyagot, és elmen­tünk keresni egy kellőképpen megfele­lő, csinos és látványos hölgyet. — Hol találtatok rá? — Egy dzsungelvadászaton, amikor Afrikában jártunk. Na most vicc-e vagy valóság, döntse el a kedves olvasó. Lé­nyeg, hogy olyan valakit kerestünk, aki amilyen jól tud kinézni, legalább úgy tudjon üvölteni is. így akadtunk rá az oroszlán helyett Tissyre. — Honnan a zenekar neve? — Próbáltam olyan nevet kitalálni, ami szorosabb kapcsolatba hozható a stílussal, azzal, amit csinálunk. Nem­csak az utakon lehet ámokfutni, hanem a zenében is. — Tavaly májusban nyílt Budapes­ten egy játékterem, ami a maga nemé­ben egyedülálló. Itt több csapat mérte össze tudását. Mi volt a játék lényege, milyen eredményt értetek el? — Öt csapat lépett izgalommal a csatamezőkre: Pop-rock, Hard or Heavy, Dancefloor, Rock és a Média is képviseltette magát. A játékban két csapat mérte össze tudását, erejét. Min­den versenyző kapott egy high-tech mezt, ahhoz egy lézerstukkert. A tett­hely egy sötét labirintus volt, minden­féle hidak, barikádok között folyt a felderítés és az ellenség megbénítása. Vagyis bevenni az ellenséges bázist, minél több pontot gyűjteni. A mi csa­patunk bizonyult az eredmények alap­ján a legjobbnak. Nem kis érdeme volt benne Tissynek. De a Média sem sok­kal maradt le tőlünk. — Hogyan készültök egy-egy elő­adásotokra? — Hétfő, kedd azok a napok, ami­kor a konditeremben, szaunában lazítunk, időnk nagy részét ott töltjük, mert edzés nélkül nem bírnánk végig­táncolni előadásainkat. Ahol nagy színpad áll rendelkezésünkre, oda tán­cosaink is elkísérnek. Szerdától kezdődnek a fellépések egészen vasár­napig. — Rövid idő alatt aranylemezesek lettetek. Mi a sikeretek titka? — Azt hiszem, egyrészt a zene, előadásmódunk, ez közös, összhang­ban működő munkánknak köszönhető. Másrészt a szerencsének is. Vannak, akik már megpróbálták azt, amit mi, de nekik nem sikerült. A sors hozzánk volt kegyes. Köszönettel tartozunk ra­jongóinknak, akik megvásárolták le­mezeinket, és igényt tartanak mun­kánkra, hogy ma a csúcson lehetünk. — A közeljövőben terveztek-e meg­lepetést rajongóitoknak? — Három-négy héten belül jelenik meg egy bakelit lemezünk, amin egy új szám, két remixelt változat találha­tó, és a Sírj című szám angol nyelvű változata, aminek videoklipje is készül angol verzióban. Nagy meglepetés, hogy márciustól a Music Television folyamatosan közvetíteni fogja videó- klipünket. Boró Orsolya vagy északra néző ablakpárkányokon érzik igazán jól magukat. Tavasszal ültessük át, amikor a gyökér kitölti a cserepet. A legtöbb fiatal növényt évente át kell ültetni. Milyen problémák merülhetnek fel a páfránytartással kapcsolatban? — Ha a levelek barnák és kagyló alakú kiemelkedések vannak rajta, akkor sajnos pajzstetűvel állunk szem­ben. Nedves vattával mossuk le a levelekről az élősködőket, majd az egész növényt fújjuk be malation ha­tóanyagú szerrel. — Ha fakók a levelek, felületükön pedig égési nyomok vannak, akkor túl sok napfény éri a növényt. — Ha pusztulnak a levelek, akkor a száraz levegő és a száraz talaj a „bű­nös”. (folytatjuk) Kertészkedünk Közeleg a tavasz. Felenged a föld, mi — amatőr vagy kevésbé amatőr — kertbarátok pedig már nem tudunk tovább tétlenül ülni. Előkerül az ásó, gereblye, s miközben a még kopasz fák alatt szorgoskodunk, lelki szeme­ink előtt ott lebeg annak a gyönyörű zöldellő, virágos, illatos kertnek a képe.' Ha az eső bekerget minket, nagy lel­kesedéssel böngésszük a kertészeti könyveket és álmodozunk. Lehetőleg mindent beleképzelünk kertünkbe, ami megtetszik a képeken. Ebből jön ki persze a legnagyobb összevisszaság. Különösen amikor betérünk a faisko­lába, ahol aztán az eladó újabb ellen­állhatatlan növendékeket ajánl nekünk. Ezután mindent gondosan elülte­tünk, nevelgetünk, három-négy év múlva pedig azon törjük a fejünket, mit csináljunk, hogy elférjenek egy­mástól, hogy ne váljék az egész át­hatolhatatlan bozóttá. Hogy mindezt megelőzzük, nem felesleges bolondság papíron gondol­kodni: hova milyen növény kerül, várhatóan mekkorára nőnek majd széltében-hosszában. Ha előre megtervezzük a beülte­tést, talán azt is elkerüljük, hogy a végeredmény az legyen, ami a leg­több újonnan telepített kertben: az első árudában talált tujafélékkel tűz­deljük tele a telket. Ez nem csak egyhangú, de a régi hagyományainktól is idegen. A fő érv, hogy a tuják télen is mutatósán zöldek. Pedig a cserjék között is van­nak télállók, s a jól elhelyezett, gon­dozott lombozatú fák-bokrok szép rajzolatúak télen is a világos színű házfalak előtt. Elfeledkeztünk a gyógy- és fűszer- növényekről is, amik pedig nemcsak hasznosak, de díszítenek és gyakran illatosak is. Kellemes csoportot alkotnak pél­dául: a curryt szolgáltató keskeny- levelű szalmagyopár, a kerti zsálya, a kakukkfű, a borsika, a citromfű és a rozmaring. Az pedig már eszünkbe sem jut, hogy azok a növények, amiket a zöld­ségeskertben katonás sorokba rendez­nek, ha csak kisebb helyünk van, az úgynevezett dísznövények közé is beültethetők, és szépek is lehetnek, mint a metélőhagyma, a petrezselyem, a kapor, a káposzta, a kelkáposzta, a karfiol, a cékla, a sóska, a futóbab. S végül hadd szóljak egy kedves fá­mért. Mellőzik mostanában a diófát, mert lassan nő, lassan terebélyesedik. Pedig régen a nagyobb porták el­képzelhetetlenek voltak nélküle — kiteljesedve szépségesek, árnyat adók, kitűnő játszóhelyet kínálnak a gyerekeknek, a dió pedig egész év­ben értékes, egészséges csemege. Ültessenek diófát, s még unokáik, dédunokáik is szeretettel emlegetik majd érte téli délutánokon, családi diótörögetés közben! ■DB JíL A MMaj n gXK ^ ’ ÉJI m-Á ffsL KS m

Next

/
Thumbnails
Contents