Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-04 / 54. szám
1995. március 4., szombat UJ KELET Akkor most te vagy az apukám is? A szobában az átlagosnál kicsit nagyobb a rendetlenség, de ezt nem lehet vendéglátóm szemére vetni. Családi problémák miatt néhány hétig még ez a 24 négyzetméter jelenti a lakást Nagy Ibolyának és két gyermekének. — Még szerencse, hogy igen megértő és gyermekszerető a házinénink. A kicsik most is nála nézik a tévét — kínál hellyel Ibolya. — Nem mindig laktatok albérletben, igaz? — Persze hogy nem. Amíg férjnél voltam, az anyósomék házában éltünk. Bár az sem volt mindig egy leányálom. Apósom, ha beivott egy kicsit, gyakran a fejemhez vágta, hogy csak egy megesett lány voltam, aki a fia nyakába varrta magát. — Mennyi ideig jártatok együtt esküvő előtt? — Több mint egy évig. Baráti társaságban ismerkedtünk meg, hamar szerelem szövődött köztünk. Már az első hónapban bemutattam Ákost a szüleimnek, akik szimpatikusnak találták szerelmesemet. Úgy tűnt azonban, hogy az ő szüleinek nem én voltam az ideális menyjelölt. — Miben láttak kivetnivalót? — Apósom a nagyravágyóságával diplomás lányt szeretett volna a fia mellett tudni. Aztán meg az sem tetszett neki, hogy — amint látod — kicsit túlsúlyős vagyok. Ákosnak— legalábbis abban az időben —jó voltam így is. — Mikor házasodtatok össze? — Hat évvel ezelőtt. Anyósom, aki egyébként halk szavú, apósomtól tartó asszony, az esküvő előtti hetekben néhányszor megemlítette, hogy egy kicsit mintha megint vastagabb lenne a derekam. Hát hogyne tűntem volna még ducibbnak, amikor már három hónapos terhes voltam. Ez is elég furcsa módon jutott Ákos szüleinek a tudomására. Mi úgy gondoltuk, hogy esküvő után mindkettőnk szüleinek eláruljuk a mi kis titkunkat. Egyik délután azonban elkövettem azt a hibát, hogy az előszobaasztalon felejtettem a kinyitott táskámat, melybe kíváncsi természetű apósom belekukkantott. Akkor találta meg a terheskönyvemet, és oltári nagy balhét vert ki. Anyósom csitítgatta, de sokáig nem lehetett meggyőzni az öregembert. Szerinte ezzel a bűnnel a hasamban nem szabad ekkora esküvőt tartani. Sőt, azt is fontolóra vette néhány alkalommal, vajon tényleg a fia gyerekét hordozom-e? Kicsit már akkor is szenilis volt apuka. —Végül mégiscsak hozzájuk költöztetek... — Anyósommal elég jól kijöttem, apósomat, ha csak lehetett, elkerültem. Aztán meg nem is tudtunk volna hová menni. Anyámék kétszobás lakásban laknak, és velük él a húgom is, most már a férjével együtt. Ákoséknál meg ott volt a nagy legényszoba, amit ügyesen átrendeztünk. — A későbbiekben hogy jöttél ki a családdal? — Amikor megszületett a lányom, Franciska, egy ideig úgy látszott, anyósom át akarja venni a hatalmat a mi kis birodalmunkban is. Én azonban a sarkamra álltam, és kedvesen, de mégis határozottan kijelentettem, hogy a gyerek a mi lányunk, így éjszakánként sem kell anyósomnak beszaladgálnia a szobánkba, és a tápszert én is meg tudom melegíteni hajnal felé. Tudom, hogy tele volt jó szándékkal, de néha kicsit már terhes volt a gondoskodása. Aztán megszületett Gábor, aki a vén részeges kedvence lett. Fájt is egy kicsit, hogy apósom sokkal jobban szerette a kisfiút, mint Francit. —Számomra úgy tűnik, teljes volt a családi béke... — Egy ideig én is így éreztem. Aztán Ákos lassan elhidegült tőlem. Először csak ritkábban szeretkeztünk, aztán már a reggeli búcsúcsókok is elmaradtak. Tudtam, hogy már nem vagyok fontos neki. Félelmeim lassan alakot öltöttek. Az új barátnő csinos volt és vékony, amolyan apóska ideálja. S ezt a nő is tudta, mert néhány alkalommal, amikor ott járt a házban, csak úgy tette a szépet. —Jól értettem, hogy a férjed haza- hordta a barátnőjét? — Tökéletesen. Tudod, én nem vagyok az a fajta, aki jeleneteket rendez. Csendben és négyszemközt elmondtam a mondókámat Ákosnak, és azt is, hogy beadom a válópert. Nagyon megdöbbentem, és szinte napokig nem tudtam magamhoz térni, amikor azt válaszolta, hogy ezt már javasolni is akarta. Anyósom könyörgött, hogy legalább addig maradjunk velük, míg a válóper lezajlik. Én viszont nem tudtam volna tovább abban a házban élni. — Hogyan sikerült két kisgyerekkel albérletet találnod? — Mivel varrónő vagyok, elég könnyen találtam magamnak munkát egy butikosnál, akinek babaruhákat készítek megrendelésre. Ő ajánlotta Maráfaz nénit, aki szívesen befogadott minket. Én takarítom az egész lakást, és főzök is néha. Albérleti díjként csak a rezsit fizetem. A néni nagyon szereti a gyerekeimet, gyakran vigyáz' rájuk, és esténként jókat beszélgetünk. Szinte sajnálom, hogy egyszer elmegyünk innen. —Szüléiddel milyen a viszonyod? — Nagyon jó, bár ők nem tudnak annyit segíteni rajtam, mint szeremének. Illetve eddig nem tudtak. Most azonban anyukámtól borzasztó nagy ajándékot kaptunk. Nemrégiben meghalt a nagyanyám, akinek volt egy másfél szobás kis háza, picike kerttel. Anyukám egyedüli gyerek volt, így ő lett az örökös. Összeült a családi tanács, és mivel a húgomék nemsokára lakáshoz jutnak, így én és a gyerekek kaptuk meg a házat. Már folynak a javítások, festés, tapétázás és nemsokára beköltözhetünk a „birtokunkra". —A volt férjed látogatja a gyerekeket? — Egyáltalán nem, bár minden második vasárnap az övé lehetnének. Anyósom viszont gyakran bejár hozzánk, főleg amióta apósom is meghalt. A piciknek mindig hoz valami meglepetést, a konyhára pedig friss zöldséget, tojást, csirkét. Ákosról csak annyit tudok, hogy talán egy hónappal ezelőtt újra megnősült, és Szegeden vállalt munkát. —A gyerekek hogyan élték meg a változásokat? — Szerencsére nem nagyon érintette mélyen őket. Talán azért, mert még túl kicsik ahhoz, hogy megértsék. Elmondtam nekik, hogy ezután már az apukájuk nem lakik velünk. A kisfiam sokáig töprengett a hallottakon, majd megkérdezte:—Akkor most te vagy az apukám is? Változik a kor, változik a divat. Ma a diszkók legnépszerűbb zenei csemegéje a techno. Egy igen profi csapat hódít ebben a műfajban, akik nem mások, mint: az énekesnő Tissy, alias Homo Sexymiss, az énekes, a rapper Kozso, más néven Homo Raplicon, és a szintetizátoros Jee Jee, vagyis Homo Syltitus. Ők az ámokfutás nagymesterei, az Ámokfutók. A közelmúltban megyénkben több helyen is bemutatkoztak. A páfrányok reneszánszukat élik. Nagyon népszerűek voltak a viktoriánus időkben: hatalmas gyűjtemények díszítették az üvegházakat és a különlegesen megépített üvegszekrényeket. Ezzel szemben kevés páfrányt termesztettek a nappaliban, mivel a világítógáz és a széntüzelés füstje rendkívül mérgező szinte az összes páfránynak. Az érdeklődés a növény iránt csak a központi fűtés elterjedésével ébredt fel ismét, bár a radiátorok sem igazán kedveznek a páfrányoknak. A száraz, forró levegőt kevés növény bírja, így a páratartalmat mesterségesen kell szinten tartani. A legtöbb páfrányt nem nehéz otthon tartani, de azt nem tűrik, ha elhanyagolják őket. Földjüket sohase A hétvégi oldalakat szerkesztette: Sikli Tímea hagyjuk kiszáradni! Szobai tartásra csaknem 2000 faj alkalmas, de ebből viszonylag kevés kapható. Elhelyezésüknek többféle módja is van. Sokuk függő kosárban fest a legjobban, némelyikük pedig elég nagy és dekoratív ahhoz, hogy szoliterként is megállja a helyét. A kényes páfrányok florári- umban nőnek a legjobban. Ha más növények mellett állnak, vigyázzunk, hogy ne nyomódjanak össze, mivel a leveleik törékenyek, és a fejlődéshez helyre van szükségük. Az elpusztult vagy sérült leveleket el kell távolítani, hogy legyen helyük az újaknak. Gondolom, sokan kíváncsiak rá, mi a páfrányok sikerének a titka. A növény a 16—21 fokos hőmérsékletet szereti a legjobban. A közhiedelmekkel szemben nem árnyékkedvelők. Szeretik a szórt fényt, így a keletre — Hogyan alakult meg ez az együttes? — kérdeztem a frontembert, Kozsót. — Az Alvajárók csapatából tavaly februárban váltam ki ilyen-olyan okok miatt, a tagokkal a kapcsolatom ma már nullára redukálódott. Jee Jee-vel megírtuk a lemezanyagot, és elmentünk keresni egy kellőképpen megfelelő, csinos és látványos hölgyet. — Hol találtatok rá? — Egy dzsungelvadászaton, amikor Afrikában jártunk. Na most vicc-e vagy valóság, döntse el a kedves olvasó. Lényeg, hogy olyan valakit kerestünk, aki amilyen jól tud kinézni, legalább úgy tudjon üvölteni is. így akadtunk rá az oroszlán helyett Tissyre. — Honnan a zenekar neve? — Próbáltam olyan nevet kitalálni, ami szorosabb kapcsolatba hozható a stílussal, azzal, amit csinálunk. Nemcsak az utakon lehet ámokfutni, hanem a zenében is. — Tavaly májusban nyílt Budapesten egy játékterem, ami a maga nemében egyedülálló. Itt több csapat mérte össze tudását. Mi volt a játék lényege, milyen eredményt értetek el? — Öt csapat lépett izgalommal a csatamezőkre: Pop-rock, Hard or Heavy, Dancefloor, Rock és a Média is képviseltette magát. A játékban két csapat mérte össze tudását, erejét. Minden versenyző kapott egy high-tech mezt, ahhoz egy lézerstukkert. A tetthely egy sötét labirintus volt, mindenféle hidak, barikádok között folyt a felderítés és az ellenség megbénítása. Vagyis bevenni az ellenséges bázist, minél több pontot gyűjteni. A mi csapatunk bizonyult az eredmények alapján a legjobbnak. Nem kis érdeme volt benne Tissynek. De a Média sem sokkal maradt le tőlünk. — Hogyan készültök egy-egy előadásotokra? — Hétfő, kedd azok a napok, amikor a konditeremben, szaunában lazítunk, időnk nagy részét ott töltjük, mert edzés nélkül nem bírnánk végigtáncolni előadásainkat. Ahol nagy színpad áll rendelkezésünkre, oda táncosaink is elkísérnek. Szerdától kezdődnek a fellépések egészen vasárnapig. — Rövid idő alatt aranylemezesek lettetek. Mi a sikeretek titka? — Azt hiszem, egyrészt a zene, előadásmódunk, ez közös, összhangban működő munkánknak köszönhető. Másrészt a szerencsének is. Vannak, akik már megpróbálták azt, amit mi, de nekik nem sikerült. A sors hozzánk volt kegyes. Köszönettel tartozunk rajongóinknak, akik megvásárolták lemezeinket, és igényt tartanak munkánkra, hogy ma a csúcson lehetünk. — A közeljövőben terveztek-e meglepetést rajongóitoknak? — Három-négy héten belül jelenik meg egy bakelit lemezünk, amin egy új szám, két remixelt változat található, és a Sírj című szám angol nyelvű változata, aminek videoklipje is készül angol verzióban. Nagy meglepetés, hogy márciustól a Music Television folyamatosan közvetíteni fogja videó- klipünket. Boró Orsolya vagy északra néző ablakpárkányokon érzik igazán jól magukat. Tavasszal ültessük át, amikor a gyökér kitölti a cserepet. A legtöbb fiatal növényt évente át kell ültetni. Milyen problémák merülhetnek fel a páfránytartással kapcsolatban? — Ha a levelek barnák és kagyló alakú kiemelkedések vannak rajta, akkor sajnos pajzstetűvel állunk szemben. Nedves vattával mossuk le a levelekről az élősködőket, majd az egész növényt fújjuk be malation hatóanyagú szerrel. — Ha fakók a levelek, felületükön pedig égési nyomok vannak, akkor túl sok napfény éri a növényt. — Ha pusztulnak a levelek, akkor a száraz levegő és a száraz talaj a „bűnös”. (folytatjuk) Kertészkedünk Közeleg a tavasz. Felenged a föld, mi — amatőr vagy kevésbé amatőr — kertbarátok pedig már nem tudunk tovább tétlenül ülni. Előkerül az ásó, gereblye, s miközben a még kopasz fák alatt szorgoskodunk, lelki szemeink előtt ott lebeg annak a gyönyörű zöldellő, virágos, illatos kertnek a képe.' Ha az eső bekerget minket, nagy lelkesedéssel böngésszük a kertészeti könyveket és álmodozunk. Lehetőleg mindent beleképzelünk kertünkbe, ami megtetszik a képeken. Ebből jön ki persze a legnagyobb összevisszaság. Különösen amikor betérünk a faiskolába, ahol aztán az eladó újabb ellenállhatatlan növendékeket ajánl nekünk. Ezután mindent gondosan elültetünk, nevelgetünk, három-négy év múlva pedig azon törjük a fejünket, mit csináljunk, hogy elférjenek egymástól, hogy ne váljék az egész áthatolhatatlan bozóttá. Hogy mindezt megelőzzük, nem felesleges bolondság papíron gondolkodni: hova milyen növény kerül, várhatóan mekkorára nőnek majd széltében-hosszában. Ha előre megtervezzük a beültetést, talán azt is elkerüljük, hogy a végeredmény az legyen, ami a legtöbb újonnan telepített kertben: az első árudában talált tujafélékkel tűzdeljük tele a telket. Ez nem csak egyhangú, de a régi hagyományainktól is idegen. A fő érv, hogy a tuják télen is mutatósán zöldek. Pedig a cserjék között is vannak télállók, s a jól elhelyezett, gondozott lombozatú fák-bokrok szép rajzolatúak télen is a világos színű házfalak előtt. Elfeledkeztünk a gyógy- és fűszer- növényekről is, amik pedig nemcsak hasznosak, de díszítenek és gyakran illatosak is. Kellemes csoportot alkotnak például: a curryt szolgáltató keskeny- levelű szalmagyopár, a kerti zsálya, a kakukkfű, a borsika, a citromfű és a rozmaring. Az pedig már eszünkbe sem jut, hogy azok a növények, amiket a zöldségeskertben katonás sorokba rendeznek, ha csak kisebb helyünk van, az úgynevezett dísznövények közé is beültethetők, és szépek is lehetnek, mint a metélőhagyma, a petrezselyem, a kapor, a káposzta, a kelkáposzta, a karfiol, a cékla, a sóska, a futóbab. S végül hadd szóljak egy kedves fámért. Mellőzik mostanában a diófát, mert lassan nő, lassan terebélyesedik. Pedig régen a nagyobb porták elképzelhetetlenek voltak nélküle — kiteljesedve szépségesek, árnyat adók, kitűnő játszóhelyet kínálnak a gyerekeknek, a dió pedig egész évben értékes, egészséges csemege. Ültessenek diófát, s még unokáik, dédunokáik is szeretettel emlegetik majd érte téli délutánokon, családi diótörögetés közben! ■DB JíL A MMaj n gXK ^ ’ ÉJI m-Á ffsL KS m
