Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-30 / 75. szám
1995. március 30., csütörtök BAKTALORANHTAZA ÚJ KELET A névadó nyomdokain Ősztől magyarságismeret A baktalórántházi általános iskola az Os-Kalevala első magyar nyelvű fordítója, Reguly Antal nevét viseli. A kiváló nyelvész és néprajz- kutató a múlt század 40-es éveiben elsőként kereste fel keleti rokonainkat. A névválasztás nem volt a véletlen műve. — Milyen sajátos jegyei vannak az iskolának? —Elsőnek említeném határon túli kapcsolatainkat. Három éve, hogy elsősorban a kárpátaljai tanárok képzését az iskolánk mellett lévő Regionális Központból szervezzük meg. Konkrétan azt jelenti, hogy az ukrán tanügyi törvényeknek megfelelően, a négyévenkénti egy hónap kötelező továbbképzésből az ukrán fél egy hetet átengedett. így magyar iskolaigazgatók, szakos tanárok egyhetes, tíznapos gyakorlaton vesznek részt nálunk. Egy másik dolog, ami örvendetes számunkra,, hogy a munkácsi tanítóképző végzős diákjai a kötelező gyakorlatot nálunk töltik. Tehát iskolánk a munkácsi főiskola gyakorló iskolájává válik. Harmadsorban, amit nagyon fontosnak tartok, egy talán az egész országban egyedülálló tantárgy, a magyarságismeret tanmenetét dolgoztuk ki, illetve közel állunk befejezéséhez. A Magyarok Világszövetségétől az egyik nevelési értekezletünkre meghívtuk előadónak Darnyai Lászlót, aki a szövetségben ifjúsági referens. Ő mutatta be nekünk azt a magyarságis- meret-tantervet, amit Sárospatakon a nyugati határon túli gyerekek olvasótáborában használt. Az anyag megtetszett, és három kollégámmal kidolgoztuk a baktalórántházi viszonyokra alkalmazva. Nem döntöttük még el, hogy szeptembertől a 7. osztályosok számára kötelezően vagy fakultatív tantárgyként fogjuk-e bevezetni. — A testület hogy fogadja? — Őszintén szólva úgy gondolom, hogy van a tantestületben egy kisebbség, aki nem fogadja kitörő örömmel, hiszen többletmunkát jelent számukra. A többség viszont magáénak érzi, s tőlük sok segítséget kapok. —A gyerekek? — Biztosan állíthatom, hogy a gyerekek profitálnak ezekből a kapcsolatokból. Szakmailag fokozottabb erőkifejtésre készteti a pedagógusokat, és ez meglátszik az oktatás színvonalán is. A gyerekek már együtt élnek ezzel a rendszerrel. Megszokták. Érdekes számunkra az, hogy más országból származó tanár bácsik, tanár nénik is megjelennek az osztályban. — Vannak napi gondjaik? — Természetesen. A tízosztályos iskola azt jelenti számunkra, hogy a környék gyermekeinek jó része itt fog kikötni. Tehát fel kell készülnünk. A kormány „iskolabarát” szo- rongatásait mi is érezzük. Legfontosabb feladatomnak ebben a kérdésben azt tartom, hogy megőrizni minden pedagógus munkahelyét, egzisztenciájukat biztosítva. Két évvel ezelőtt, amikor átvettem az intézmény irányítását, igyekeztem megértetni a kartársakkal, hogy mennyire fontos az, ha egy iskolának sajátos arculatot adunk. Igazam lett, de szívesen vállalom az új terheket. Kiss Dániel Énekszóval, muzsikával „Ez a lány még viszi valamire!” — A baktai emberek többségének ez a véleménye Szaponár Edina hatodik osztályos tanulóról. —Nem csinálok én semmi mást, csak énekelek megjátszom két hangszeren — mondta, megszeppenve az újságíró bácsi érkezésétől, a kis tehetség. —A múlt héten voltam Gyulán egy országos nép- dalversenyen. Itt nem adtak senkinek díjat, csak énekelni kellett, de tavaly Budapesten az országos versenyen második helyezett lettem. — Mit kell egy ilyen versenyen bemutatni? —Volt egy szabadon választott népdal, amit elénekeltem, ez a Jaj, de szépen megkéretett a babám című népdal volt. Aztán a zsűri elküldött öt népdalt kottával, azokat megtanultam és azokból kellett egyet kijelölés után elénekelni. — Van-e kedvenc énekesed? — Budai Líviát szeretem, olyan énekes akarok lenni, mint ő. Az együttesek közül meg a Galagonyát hallgatom szívesen. Egyébként nézem a nótaműsorokat a tévében és hallgatom a rádióban. Sokszor felveszek dalokat magnóra, és arról hallgatom, tanulom őket. A citerán meg a furulyán is sokat gyakorolok, ha van időm a tanulás mellett. —A család hogy fogadja éneke Ige- tésedet? — Mulatós család a mienk, szeretnek énekelni, amikor valamilyen családi rendezvény van. Nővérem és anyuék elég jól énekelnek, de a bátyámnak nem valami jó a hangja. — Van-e kedvenc népdalod? — A legkedvesebb számomra az, amelyiknek a címe: Akkor szép az erdő, mikor zöld. A kitüntetett pedagógus Ünnepi hetek Hagyományteremtő rendezvénysorozatot tartottak március közepén a városban. Az ünnepi hetekkel a várossá válás első évfordulójára emlékeztek. A Kökörcsin együttes fellépése nyitotta a fesztivált, majd zongoraverseny és képzőművészeti kiállítás következett, amelyen bemutatkozott Koleszár István festő és Réti Ferenc fafaragó, helyi művészek. Több napos sportrendezvények tették mozgalmassá az ünnepi napokat. Kispályás labdarúgás, sakk, asztalitenisz, terem-és erdei kerékpárverseny, tizenegyesrúgó verseny és kocogás voltak a főbb versenyszámok. Tartottak cigányfolklórt, vendégszerepeit az ajaki és a tarpai hagyományőrző együttes. A szatmárnémeti színház a Csókos asszony című színművet mutatta be. Ingyen láthatták az előadást a városlakók, mint ahogy minden rendezvény megtekintése ingyenes volt. A befejező napon, március 15-én ökumenikus istentisztelet, a Nemzeti Ünnep megemlékezése és a Baktalórántházáért díj átadása fejezte be a programot. Ültetik és lopják Már az előző évben úgy döntött a városvezetés, hogy parkosítás céljából fákat ültet. Tavaly több ezer nyárfát telepítettek. Az idén fenyőt, tuját, nyárt helyeztek a földbe. Elültettek több száz tulipán- hagymát is. Szégyent hoznak a városra azok az emberek, akik több fenyőt és tuját elloptak. Abban bíznak, hogy ezek neve hamarosan nyilvánosságra kerül. Kis Kökörcsin, Nagy Kökörcsin. Ez nem egy nóta kezdete, hanem két baktalórántházi hagyományőrző együttes neve. Vezetőjük, Koleszárné Bárdi Sarolta tanítónő március 15-e alkalmával vette át a Baktalórántházáért díjat. — Született baktalórántházi vagyok, ezért is gondoltam úgy, hogy a gyerekekkel népi hagyományokat ápoló együttest hozok létre — kezdte vallomását a tanítónő. — Négy évvel ezelőtt az alsó tagozatosokkal kezdtem foglalkozni, aztán ahogy ők feljebb kerültek, a korosztályi eltérés miatt, kis- és nagyegyüttest kellett létrehozni. — Hogyan ápolják a hagyományokat? — Énekelnek, táncolnak, zenélnek a gyerekek. A hangszerek közül elsősorban citerával, furulyával és tekerőlanttal lépnek fel. Ebből az utóbbi hangszerből összesen kettő van a megyében, az egyik itt, Baktán. Szinte semmivel indultunk, de a Szerencsejáték Rt., az önkormányzat és az iskola támogatásával ma már a megyében is egyedülálló felszerelésünk van. — Eredményesen működnek? — A sikereink száma egyre gyarapodik. Azonkívül, hogy városunkban nélkülünk már elképzelhetetlen ünnepély, újabban fellépünk a tarpai Népzenei Fesztiválon is. Az idei megyei ifjúsági Ki mit tud?-on minden együttesünk első lett, miként Szaponár Edina népdalénekes is. Az igazi sikerek azonban még ezután következnek. Négy „hazája" volt A festő matematikus Aligha van érdekesebb ember ma Baktalórántházán, mint a kárpátaljáról áttelepült Elek Ernő. Hogy miért igaz ez az állítás, azt eldönthetjük, ha megimerkedünk élete történetének egy szeletével. — Egészen 1958-ig azt sem tudtuk, hogy apánk él-e — kezdte vissza emlékezését Elek úr. — A második világháború előtt csehszlovák állampolgárok lettünk, majd a bécsi döntés értelmében a Felvidék ismét visszakerült Magyarországhoz. Amikor negyvennégyben jöttek az oroszok, apám, aki gyógyszerész volt, mit sem sejtve gyógyszerekért ment Debrecenbe. Visszajönni azonban már nem tudott, mert mire felpakolt, Szovjetunió lett Kárpátaljából. Két lányunokájának is csak meséltem róla, és majd két évtized kellett, amíg találkoztunk, mert a határ lezárása után még levelet írni sem volt szabad. Aztán öt éve már megint állampolgárságot változtattam, mert „ukrán” lettem, anélkül, hogy kimozdultam volna Ungvárról. Most nyugdíjasként átjöttem Magyarországra, ahol egyik lányom orvos, és szeretnék ismét ennek az államnak a polgára lenni. Néha hazalátogatok a nagyobbik lányomhoz, aki Kárpátalján orvos. — Úgy tudom, még sok minden köti szülőföldjéhez. — Több tíz éve foglalkoztat a terv, hogy a Kárpát-medencében élő magyar gyerekek számára egységes matematika versenyzési lehetőséget teremtsünk. A matematika az egyedüli „világnyelv”, amin minden hozzáértő tud kommunikálni. Mi ebben is szellemi nagyhatalom vagyunk, csak a függöny idején nem volt lehetőség közelebb hozni egymáshoz az anyaországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai, Lajta-vidéki tehetségeket. Miután az ungvári egyetemen tanítottam, s ott a Matematika Kabinet vezetője voltam, egy alapítvány személyes létrehozása segítségével a rendszerváltozások kedvező hatásainak eredményeként ebben az évben már negyedik alkalommal rendezzük meg a Magyar Középiskolás Matematikai Versenyt. A kiírás szerint anya- országbeliek negyven, erdélyiek harminc, felvidékiek húsz, vajdaságiak és kárpátaljaiak öt-öt százalékban vehetnek részt a vetélkedőn. Az előző évek tapasztalata alapján mondhatom, hogy nagyon erős a székely matematikai oktatás, mert mind a négy korosztályban gyakran ők viszik el az első helyeket. Most ezen a hétvégén a Paksi Atomerőmű Vállalat ad helyet az ez évi vetélkedőnek. A versenyen kettő- százötven induló lehet, akik elődöntőkből jutnak be. Mivel nemcsak a kiötlője, hanem elnöke is vagyok a versenyt létrehozó alapítványnak, zsűritagként veszek részt a matematikai versenyen. Boldogság számomra, hogy egy ilyen fontos, magyarságösszefogó verseny elindítója lehettem. A következő évben Sepsiszentgyörgyön találkoznak a magyar matematikai tehetségek. — Van önnek egy másik boldogsága is. — Vannak boldogságaim, boldogtalanságaim, de ön most valószínű, hogy a festészetemre gondol. Egy pap felségének köszönhetem találkozásomat a művészettel. Ő tanított a festészetre, én meg a két lányomat ugyanerre. Vannak saját festményeim, és észítek reprodukciókat is. Nemrég fejeztem be Székely Bertalan: Egri nők című festményének lemásolásást. Mirtil nevű lányom segített benne, a fejek elkészítésével. Mivel nyugdíjas vagyok, több a szabad időm, most egy nagy méretű, mezőgazdasági jellegű kép elkészítését vállaltam, és ebbe már tanulókat is bevonok, mert egy szakkör működtetésének gondolata foglalkoztat.
