Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-30 / 75. szám

III 1#

■ I

mm

BAKTALÓRÁNTHÁZA

3

'

J

UJ ívelei

1995. március 30., csütörtök l

5

Nem volt más választás

A műhely polcain a szerszámok példás rendben sorakoznak. A sarokban kis íróasztal, melyen nyugták, számlák gondos alakzatban várnak felhasználásukra. Az udvaron néhány autó és egy busz várja beteg villamosságának meggyógyítását. Komolai József vállalkozó, az autóvillamossági műhely tulajdonosa.

— Mikor lett vállalkozó?

— Aktív vállalkozó négy éve vagyok. Korábban a baktalórántházi téeszben dolgoztam, mint autóvillamossági szerelő. A szövetkezet tönkrement, nem volt más választásom. Az elindulás nehéz volt. Kölcsön nélkül kezdtem. A magas kamatok miatt inkább fokozatosan, saját erőmből próbáltam meg. A műhelyt még nem tudtam teljesen felszerelni, mivel a kamatok most még ijesztőbbek! Ahogy összejön egy kis pénzem, úgy fejlesztek. A nehéz kezdetben az volt az előnyöm, hogy szakmámban közel húszéves gyakorlatom van, ezért szakmai nehézségeim nem voltak.

— Mennyire könnyű vagy nehéz ma vállalkozónak lenni?

— Itt nincs nyolcórás munkaidő. Szombat és vasárnap sem. A munkaidő addig tart. amíg a munkát el nem végzem. Ehhez képest nem sok a jövedelem. Mert ugye, a jövedelemből le kell vonni a tb-járulékot, havonta áfa-bevallást készítek, külön kell fizetnem a könyvelőnek, aki a könyvelést végzi. Megemelkedtek az energiaszámlák... hát hónap végén igen elcsodálkozom. Ez van. Én ehhez értek, nincs más számomra.

— A műhely előtt barátságos családi ház.

— Igen. Itt élünk feleségemmel, gyermekünkkel. Feleségem is vállalkozó: fodrász. A gyerek is a fodrászatot választotta.

— Mivel keresik fel leggyakrabban?

— Vannak a futójavítások. Ezek: világítás, irányjelző, pótkocsi-villamosság. Ezeket rövid idő alatt javítjuk. Van aztán az indítómotorok, generátorok javítása, felújítása. Ez már 2-3 órát is igénybe vesz, esetleg több időt is, mert nyugati autók alkatrészeiből nem vagyok bespájzolva. A tőke hiánya miatt nem teheti meg az ember, hogy minden típushoz alkatrészeket tartson kéznél. Azt a megoldást választottam, hogy a generátor vagy indítómotor szétszerelése után a szükséges alkatrészt Nyíregyházáról szerzem be. Keleti kocsikhoz több az alkatrészem.

A városban többen vagyunk, akiknek ez a szakmájuk. Egyedül én váltottam ki az ipart. Újabban akkumulátorok forgalmazásával is foglalkozom. Mivel a körülmények adottak, jelentős igény is lenne, szeretnék beállítani egy környezetvédelmi vizsgálathoz szükséges műszert, tartozékaival. A baj az, hogy ennek az ára több mint félmillió. Hitelügyben már érdeklődtem. Többszörös fedezetet kémek és magas a havi törlesztés. Egyelőre nem merem vállalni. Azért bizakodom, hogy egyszer csak jobbra fordul.

Új arc az

Szabadnapját a hűvös, szeles márciusi nap ellenére kertjében, a sürgető tavaszi munkák előkészítésével tölti Baktalórántháza önkormányzatának új képviselője. A fiatal gyümölcsfák duzzadó rügyei figyelmeztetik a földet szerető embert tennivalóira. Németh Bálint állomásfőnök is érzi a föld még nedves lehelletét, vágyódását az eke, az ásó és egyéb kerti szerszámok iránt.

— Allomásfőnök úr! Hogy került kapcsolatba a helyhatósági választással?

— Az akkori polgármester — akit újraválasztottak — felkérésére csatlakoztam a választási szövetséghez. A szövetség jelöltjeként indultam és választottak meg önkormányzati képviselőnek.

—Jól érezte magát az első üléseken ?

— Vegyesen. Különösen az elsőn. Ekkor volt az eskütétel. Utána a polgármester úr fizetését nem tudtuk megszavazni. El kellett halasztani. Őszintén szólva szokatlan volt nekem ez a légkör. Nem tapasztaltam azelőtt, hogy vannak nehéz összecsapások, néha még személyeskedés is, amíg megszületik egy-egy döntés. Ezt bizony még szokni kell. Elszomorít a költségvetésünk. Hetvenmillió forint hiányzik ahhoz, hogy amit elhatároztunk, teljesíteni is tudjuk. Kölcsönt kell felvenni.

— Allomásfőnök és képviselő. Úgy gondolom, nehéz idők járnak mindkét területen.

— Vasút és önkormányzat a mi esetünkben jól megférnek egymással. Az állomásunk épületén sok munkát kellene elvégezni. Szegény a vasút. A polgármesteri hivatal munkaerőt ad az állomás kifestésére. A vasút megveszi az anyagot, jöhet a festés. A mi vasútigazgatóságunk területén ez lesz az első ilyen együttműködés, tehát: példaértékű. Az önkormányzat ezzel is segíti a mellékvonalak fennmaradását. Jól járunk a szennyvíz szippantással is. A korábbi 24 ezer forint helyett az önkormányzat

önkormányzatban

négyezer-ötszázért végzi el a munkát.

—Családja hogy fogadta az új tisztséget?

— Két gyermekem van. Feleségem is vasutas, fiam mozdonyvezető. A kisebbik még iskolába jár. A feleségem egyáltalán nem örült, hogy képviselő lettem, gyermekeim annál inkább. A családdal egyébként méhészkedünk. Szabad időnk egy részét leköti az ötvenkét család. A kárpótlás során több mint négy hektár földhöz jutottunk.

Szeretnénk ezen a területen erdőt telepíteni.

Úgy érzem, hogy mindennapjaim kellően ki vannak töltve.

Dani

Hiány alapanyagból

Magas vám- ós útiköltség

A tulajdonos nyolcvannégy százalékban az Invesztorg, és tizenhat százalékban egy osztrák tőkés. Gazdasági tények ezek. A FEFAG feldolgozóüzeme volt egykoron, majd nyolcvankilenctől több tulajdonossal megalakult a Baktafa Kft. és Vámszabadterület. Privatizációs tények ezek. A vállalkozásnak fő tevékenysége a fenyőfa feldolgozása és kereskedelmi forgalmazása, valamint vámszabad területi raktározás.

— Az alapprofilunk a fenyő

elsődleges feldolgozása építőipari tevékenységre — tájékoztatott Hevesi Istvánná gazdasági vezető. — Fűrészelt fenyőáru, lambéria, hajópadló, asztalosipari alapanyagok készülnek továbbhasznosításra üzemünkben. Elsősorban gömbfából dolgozunk, vagy sok esetben dolgoznánk.

— Ezt nagyon feltételesen mondta.

— A FÁK országaiból, azaz az egykori Szovjetunió területéről kapjuk a fenyőfát. Elsősorban a Komi Köztársaságból, vagy Szibéria még távolabbi részeiről hozzuk az alapanyagot. Ez több ezer kilométeres távolság, most már több államon keresztül.

— Ez miért baj?

— Nem baj, csak gazdasági következményekkel járó kereskedelem, ami nem mást jelent, minthogy

magas a szállítási költség, többlépcsős vámfizetési kötelezettség terheli az árut. Az eladó partner abban érdekelt, hogy ne gömbfát, hanem szélezett terméket szállítson, mert ezt egyrészt drágábban tudja adni, másrészt több köbmétert tudnak a félkész termékből egy vagonba rakni.

— A hátrányos körülmények miatt nem lenne jobb közelebbről szállítani a fenyőfát?

— Ez minőségi kérdés. A szibériai fenyőfa az egyik legjobb áru a világon. Az évgyűrűk sűrűbbek, a fa érettebb, mint a közelebbről beszerezhetőek.

— Vannak értékesítési gondjaik?

— Magyarország egész területére szállítunk. Több megrendelésünk is lenne, de mivel nem értékesítési, hanem beszerzési gondjaink vannak, elsősorban ezen próbálunk segíteni. Korábban, bartelkereskedelem keretén belül áruval fizettünk az áruért,

ez a megoldás azonban szűnőben van. Készpénzzel tudunk fizetni a FÁK- beli partnernek, de még így sem biztos minden szállítás, mert eddig is nagyon sok szerződésünk meghiúsult. Bankgaranciával és a vasúti költség előre fizetésével jön a fenyőfa, de nem alakult még ki az a szerződést teljesítő biztonság, ami ma már elengedhetetlen követelmény a normális üzleti életben.

—A hulladékot hol tudják elhelyezni?

— Nem kell elhelyezni, mert azt is értékesítjük. Egy részét az Interspan, másik részét a mályi téglagyár veszi meg.

— Mivel tudják ellensúlyozni a gömbfenyő hiányzó részét?

— Fellendülőben van a vámszabad terület működése, mert a törvény szerint csak akkor kell megfizetni a behozott áru után a vámot, ha a vámszabad területről kiszállítják. így aztán igyekszik mindenki, akinek bértárolást végzünk, itt tartani az árut, amíg nem tudja piaci mozgásba hozni. Fokozottabban így van ez, amióta két hete a kormány bevezette a nyolcszázalékos vámpótlékot.

— A vámszabad területen lévő áruk is a FÁK országaiból jönnek?

— Jönnek és mennek. Mezőgazdasági gépek, felszerelések érkeznek onnan, konzervek, élelmiszerek mennek oda.

— Hány embert foglalkoztat ez a tevékenység?

— Jelenleg egy műszakban dolgozunk, míg korábban három műszak is kevés volt a munka elvégzéséhez. Sajnos ettől az évtől negyven embert, a dolgozók felét nem tudjuk alkalmazni, és egyelőre kilátás sincs a kedvező változásra.

Saját főitjüket eszik

A szakácsnak sem könnyű, ha nőket oktat a főzésre. Még inkább így van ez, ha az ételek mestere férfi. Barta László a baktai szakmunkásképzőben lányoknak magyarázza a sütést-főzést, gazdasszonyokat képez. Elmondása szerint a nők sem rendelkeznek jobb érzékkel a főzéshez, mint a férfiak, csak többet megtanulnak otthon, a családi főzések alkalmával. Ez néha hátrány is. mert nehezebben fogadják el a kritikát, ami munkájukat éri. Abban a helyzetben vannak azonban, hogy saját munkájuk eredményét közvetlenül lemérhetik, mert amit főznek, az a saját ebédjük. Tanulják a leendő gazdasszonyok a terítést, felszolgálást, meg mindent, ami a szervírozáshoz tartozik. Ebben ügyesebbek, mint a fiúk, bájo- sabban, sokkal jobb kedvvel és odaadással csinálják. A fegyelmezésükkel sincs probléma, mert szeretik tisztán tartani a környezetüket. Kezdetben még néha zavarta a Petneházáról bejáró mestert, hogy tanítványai alig fiatalabbak, mint ő. A nyíregyházi szakmunkásképzőben, ahol tanulmányait kezdte, arra is kioktatták, hogy a jó szakács nemcsak főzni tud, hanem ért a közösségi kapcsolatok ízének megadásához is. A gazdasszony- képző pedig nem más, mint egy jól működő, tanuló kis csapat.