Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-30 / 75. szám
UJ KELET MPftVPNK Pl PTPROI 1 I » IVItZO Y CNIN CLCICDUL 1995. március 30., csütörtök Jubilál ÉVISZ Negyedszázados fennállását ünnepli az Építőipari és Vízügyi Szak- középiskola. A jubileum alkalmából rendezett ünnepségsorozat záróeseményére, melyen az egykori és jelenlegi diákok, tanárok, valamint városunk polgármestere és néhány megyei szakember vettek részt, március 24-én került sor, A rendezvényen Fazekas László, a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője emlékezett meg az iskola 200 éve született névadójáról, majd néhány bensőséges hangvételű személyes visszaemlékezést követően sor került az évforduló tiszteletére meghirdetett pályázatok díjainak kiosztására. Az ünnepség alkalmából dr. Farkas Károlyt, az intézmény igazgatóját kérdeztem a szakközépiskola mostani helyzetéről, eredményeiről és a szakképzés perspektíváiról: — Mérföldkő az iskola számára ez a huszonötödik év, nemcsak az ünneplés, hanem az eddig elért eredmények összegzésének szempontjából is. Egy, az egész tanévet átfogó rendezvénysorozattal kívántuk emlékezetessé tenni ezt az évfordulót, s ez gyakorlatilag még most sem zárult le, hiszen tanulóink alkotásaiból rendezett tárlataink még megtekinthetők. Jelenlegi helyzetünket tekintve elmondható, hogy tovább tart a fordulat évében elkezdődött folyamat, amely a szakképzés korszerűbbé, színvonalasabbá válásának irányába mutatott. Igen jól bevált az 1985-től elindított, az érettségit követően fakultatívan választható ötödik éves képzés, valamint igen nagy jelentőségű a világbanki program keretében történő oktatás, amelyre egy 1993-ban elnyert pályázat útján kaptunk lehetőséget. A 80-as évek második felétől a KEMÉV felszámolásával csökkent az igény a mélyépítési szakemberek iránt, ezért visszatértünk a magasépítő, valamint a területi vízgazdálkodási ágazat oktatására. Ez utóbbi esetében jelentős minőségi változást jelentett a már említett világbanki rendszer keretében bevezetett környezetvédelmi oktatás, valamint a képzésnek a települési vízgazdálkodás irányába történő bővítése. Szintén újdonság — mindkét ágazatra jellemző — az informatikai képzés, amelyhez a világbanki támogatás a legmodernebb eszközöket biztosítja. így tanulóink az érettségit követően a korszerű számítástechnikai ismeretekkel felvértezve kerülhetnek a pályára. Összesen mintegy 300 ezer dollár értékű eszközállományt, berendezést veszünk át a program keretében, s igen fontos feladatunk lesz a közeljövőre nézve a tanárok szakismeretének a technikai feltételekhez történő felzárkóztatása, amelyre lehetőség nyílik majd a program keretében. A nyelvoktatás terén igyekszünk lépést tartani a kor követelményeivel. Két területen is történt változás, egyrészt — a területi közelség miatt általunk továbbra is fontosnak tartott orosz nyelv mellett — oktatjuk az angolt és a németet, másrészt az idegennyelvi órák számát heti négy órára emeltük. Összegezve azt mondhatom tehát, hogy a magasabb szintű oktatás feltételei nagyrészt adottak, megvan a lehetőségünk arra, hogy jó eredményeket produkáljunk, annál is inkább, mivel a középiskolák országos mezőnyében a felsőoktatásba felvettek arányát tekintve eddig is az első tíz hely valamelyikét foglaltuk el. Természetesen a továbbtanulókat és a középfokú végzettséggel rendelkezőket is fenyegeti a munkanélküliség réme,-akárcsak a többi szakterületen végzetteket, mivel megváltozott a megye gazdasági szerkezete, már nem tudja felszívni az innen kikerülő szakemberek mindegyikét, gondolnunk kell az esetleges átképzésre, pályamódosításra is. Ehhez nyújt segítséget a fent említett, kibővített és korszerűsített képzési rendszer, az esetleges profilváltás alapját jelentő idegennyelvi, számítástechnikai, közgazdasági, valamint a környezetvédelemmel kapcsolatos ismeretek. Matyi Zsuzsanna Tavaszi nagyüzem a földeken Hol jégesővel, hol szikrázó napsütéssel köszönti a tavasz a földjeikre igyekvő embereket. Az őszi vetemények már a mélyben csíráz-, nak, de az ez évi első kapavágásokat néha az időjárás kiszámíthatatlansága hátráltatja. Szabolcs- Szatmár-Bereg megye különböző vidékein néztünk szét, hogy hol tartanak a termelők a tavaszi mezőgazdasági munkákkal. A nagyhalászi Petőfi Termelő- szövetkezet még az ősz folyamán több mint ezer hektáros területet bevetett, amiből a búza hétszázötven, az őszi árpa kétszáz, az olajosrepce pedig százharminc hektárt foglal el. A szövetkezet dolgozói a talajelőkészítéseket időben be tudták fejezni, a télen összefagyott, tömör föld most már porhanyósan várja a megfelelő időjárást, hogy a vetéseket, ültetéseket el tudják kezdeni. Ugrásra készen állnak a vetőgépek, hogy az első adandó alkalommal a cukorrépa magvait a barázdákba juttassák, közel százötven hektáros területen. Ezenkívül a napraforgót ötszáz, a kukoricát hatszáz, a tavaszi árpát mintegy százhúsz és a vegyeszöldségeket közel hetven hektáros területre szeretnék telepíteni. A szövetkezetét egy lehetséges aszály rémképe nem nagyon ijeszti meg, ugyanis jelentős földterületet tudnak öntözés alá vonni. Ezt részben állandó helyű öntözőtelepeik, részben mobil öntözőegységeik segítségével tudják megoldani. A termelőszövetkezet tulajdonában mára csak nagygépeik maradtak, amelyek akkor lennének teljesen kihasználva, ha a meglévő kétezemyolcszáz hektáros területen kívül még nagyjából ötszáz hektáron lehetne munkába fogni azokat. A szövetkezet már kimerítette a tagi hitelek nyújtotta lehetőségeit, de ennek ellenére további tízmillió forintos támogatásra lenne szüksége, hogy a legszükségesebb elvégzendő munkák minden feltétele adott legyen. A jánkmajtisi termelőszövetkezet ma már nem azt a képet mutatja, amit néhány évvel ezelőtt. Tagsága erősen megcsappant, mintegy százhetvenen benyújtották kilépési szándékukat, és mindemellett gyakorlatilag már nem rendelkezik önálló földterülettel. A szövetkezeti forma mellett kitartó tagság a szétosztott földeken kivétel nélkül almatermesztéssel foglalkozik, összesen huszonöt hektáros területen. A metszéseket egyénileg mindenki elvégezte már. A legközelebbi tavaszi munkához, a permetezéshez szükséges vegyi anyagot a szövetkezettől vásárolják meg a gazdálkodók, s igény szerint a vállalat gépei el is végzik a szükséges munkákat. Persze a környéken vannak pénzügyileg nagyon jó kondíciójú és nagy tagsággal rendelkező mezőgazdasági termelőegységek, mint például a csengeri, de egyelőre a jánkmajtisi szövetkezet egyéni gazdálkodói részéről sem érkezett be a központba bárminemű és formájú hitel iránti igény. A tagsági termelők többségükben maguk művelik gyümölcsöseiket, de vannak olyan emberek is, akik bérbe adták a birtokukat. A szövetkezeti tulajdon végleges szétosztása és ezzel együtt az új szövetkezet megalakulása várhatóan áthúzódik a jövő évre. —vp— Új menetet vágtak a Csőszernél Ha kell: kézi vezérléssel! Első helyszín: Nyíregyháza, Der- kovits u. 119. A Csőszer Berendezéseket Szerelő Rt. 3. Sz. Főmérnökség szemre is tetszetős küllemű, takaros épületének egyik szobájában Csirik Gyulával, a főmérnökség vezetőjével ültünk le beszélgetni az elmúlt évek „csőszeres” történéseiről és a jelenről. Csirik Gyula elmondta, hogy a Csőszer mint budapesti nagyvállalat, egykoron 3-4 ezer dolgozót foglalkoztatott. A vállalat 1974-ben Lenin- városban —■ ma Tiszaújváros — a nagyarányú olefinprogramra építve üzemigazgatóságot hozott létre, amelyhez a nyíregyházi Főszerelési Vezetőség is tartozott. Az üzemigazgatóság akkoriban főleg Borsod, Hajdú és Szabolcs megyékben végzett feladatokat, de jelentős munkákat tudhatott magáénak a volt NDK területén is. Aztán a bekövetkezett, ismert változások a Csőszer Vállalatot sem hagyták érintetlenül: a hogyan tovább kérdése nem kis fejtörést okozott. Stílusosan szólva: feltétlenül új menetet kellett vágniuk. Előbb a segítőegységekből alakultak kft.-k az anya- vállalat támogatásával, majd később, az 1991 novemberében született döntés a szerelőegység további működését részvénytársasági formában jelölte meg. S mint az akkori — a még fogalmilag is új keletű — privatizációs folyamatok legtöbbje, ez sem volt mentes azok gyermekbetegségeitől, igen nagy nehézségekkel indult. Hamar kiderült az is, hogy a piaci bizonytalanság, a csökkenő beruházások nem bírják el az rt. mintegy ezerfős dolgozói létszámát. Szükség- szerű lépésekre kényszerültek ezen a téren is. Közben az rt. első számú vezető posztján is többszöri változás történt, az akkori helyzetet a tetemes veszteség és a teljes létbizonytalanság jellemezte. A fordulat elsősorban a szerencsés vezetőváltásnak tudható be: Pelles Györgynek hallatlan energiával, sokszor „kézi vezérléssel”, de sikerült rendbe tennie az rt. háza táját. Az elmúlt évet — az elmaradt tartozások (APEH, tb) rendezése mellett — már nyereséggel zárták. A létbizonytalanságot a stabilizálódás, a dolgos hétköznapok váltották fel. Az rt. szervezetileg négy létesítményi főmérnökségből és egy fővállalkozási főmérnökségből áll mintegy 450 embert foglalkoztatva. A nyíregyházi 3. Sz. Főmérnökség kivételével valamennyi Budapesten székel. A Csirik Gyula vezette 3. Sz. Főmérnökség munkaterületét elsősorban a három északkeleti megye jelenti 120 dolgozójával. Esetenként alvállalkozókat foglalkoztatnak. Csirik úr elmondása szerint mindhárom területnek jó a munkaellátottsága, kiemelve a Debreceni TITÁSZ- nak végzendő vízkezelést, pótvízellátást (255 millió), a kisvárdai kórház fűtésrekonstrukcióját, de jelentősek a Tiszavasvári Alkaloidában és a Tiszaújvárosban (stratégiai olajtároló) végzendő munkák is. Eddig nem kevesebb mint 300 millió forintos szerződésállománnyal rendelkeznek, az elmúlt évben az árbevételük 347 millió forint volt, s 68 millió forint eredményt tudtak realizálni. Dolgozóiknak tisztes megélhetést biztosítottak, s Pelles György vezérigazgató céljai szerint: innen elbocsátás már csak fegyelmi úton történhet! Csirik Gyulától búcsúzva még megállapodunk, hogy a másnapi utam az egyik munkahelyükre vezet. O Kis- várdát ajánlotta. Második helyszín a kisvárdai kórház. Nyíregyházáról autóval érkeztünk Munkácsi János létesítményi főmérnökkel a városrész környezetéből messze kimagasló kórház főépületéhez. Az útközbeni beszélgetésből megtudtam, hogy a kórház céltámogatás útján valósítja meg az időközben nagykorúsodott, húszéves épületegyüttes 930 millió forintos rekonstrukcióját. A fűtés- és klimaszerelési munka elnyerésére gyakorlatilag 7-8 pályázó indult, melynek győztese s egyben fő- vállalkozója a Csőszer Berendezéseket Szerelő Rt. lett: árajánlata, szakértelme és nem utolsósorban a kellő anyagi bázisa révén. A fűtéskorszerűsítést a 3. Sz. (nyíregyházi) Főmérnökség dolgozói végzik. Az elmúlt év nyarán elkezdett munka dandárján már túl vannak, amely nem kis feladatot jelentett számukra, hiszen a főépület (a hotelépület és a kazánház) fűtéshálózatának cseréjére. annak a korábbinál jobb hatásfokú, modernebb, számítógép által vezérelt rendszerének kiépítésére meglehetősen kevés idejük, mindössze három hónapjuk volt. A teljes körű felújítás —július 10-től szeptember 28-ig tartott — úgy történt, hogy a gyógyítómunkában közben nem volt fennakadás. Mindez, elképzelhető, mennyi egyeztető tárgyalást, folyamatos összehangolást, együttműködést igényelt mindkét részről, s természetesen: gondos előtervezést. A kórház egyik épületében kialakított irodában megismerkedtem Szuhár Béla főművezetővel, aki az itt folyó munka gyakorlati irányítását végzi. Kalauzolásával bejártuk az épületet az alagsortól egészen a tetőtérig. A nagy nyári hajrá során — elmondása szerint — nem kevesebb mint 14 kilométer hosszúságban cserélték ki a csőhálózatot, s 680 darab radiátort szereltek le, illetve fel. Az elavult fűtési rendszert a legkorszerűbb anyagok beépítésével váltották fel, például a 13 körre „szétszedett" rendszer a STEFA MS 2000-program alapján, számítógépről külön-külön vezérelhető. (Magyar valóságunk itt is tetten érhető: e kétségtelenül modern rendszer agyát jelentő számítógép elhelyezésére már csak egy kiselejtezett, rozoga, fehér kórházi asztal jutott.) Szuhár Béla elmondta még, hogy a kórház hetente egy-egy fél szintet tudott a munkavégzéshez átengedni. A megkapott fél szinten aztán a teljes felújítást végző különféle kivitelező cégek más-más szakmát képviselő emberei végezték — lehetőleg egymást nem zavarva — munkájukat. Többek között az épület teljes ablakcseréje is megtörtént, a korábbiakat háromrétegű, műanyag nyílászáróval váltották fel. Utunk végén kórházi szakemberek véleményét kértem ki az új fűtési rendszerről. Miklósi József, a kórház műszaki osztályvezetője: — Megfelelő színvonalon, minőségben, és ami nem elhanyagolandó, már a határidő előtt elvégezték ezt a nem kis munkát. Kelemen Ferenc energetikus: — A régi és a mostani fűtési rendszerről annyit: ég és föld a különbség! Rácz Bálintné, a kórház gazdasági igazgatója: — Lassan, a fűtési szezon végéhez közeledve, elmondhatom, hogy az üzem folyamatosan, kifogástalanul működött. E megállapítás érvényes a Csőszer által tanúsított korrekt kapcsolatra is. Három dolgot említenék meg: nagyon fontos volt, hogy közben a gyógyítómunkát folytathattuk, az idén végre már nem fáztunk, s végül, hogy a kórháznak ez a meleg ráadásul még kevesebbe is kerül. Kép és szöveg: Lefler György
