Új Kelet, 1995. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-29 / 74. szám
UJ KELET MEGVENK ELETEBOL 1995. március 29., szerda Jelzett a Taxi és a Volán 3 Vízgazdálkodás: a helyzet rossz, de van remény Kevés lesz a Tisza vize? (Folytatás az 1. oldalról) Amennyiben nem emelünk viteldíjat, a felújításokat, középjavításokat nem tudjuk elvégezni, kevesebb környezetkímélő motort szerelünk autóbuszainkba. Évente nyolc-tíz buszt kellene vásárolni a megyeszékhelyre, de csak háromra jut pénz .- Nem(csak) az a baj, hogy az üzemanyagok árai nőnek, hanem maga az egész élet egyre drágább - mondta Papp László, a Korona Taxi vezetője. Jelenleg egy kilométerért a 30 forintos alapdíj mellett 60 forintot kérünk utasainktól kilométerenként. Hogy az év végén ez mennyi lesz, nehéz megjósolni. Az áprilisi benzináremelést még lenyeljük. Az órák átállítása ugyanis eléggé költséges. Sok minden függ persze kollégáim hangulatától is. Amennyiben igénylik, közgyűlést kell összehívni, amely dönt viteldíiunk emeléséről. KvZ Szakadozik a szociális háló Azt hiszem, még mindig sokunknak keserű a szájíze, ha a március 12-i „fekete vasárnapra” gondolunk, amikor is a kormány meghozta drasztikus megszorító intézkedéseit. Hogy hogyan érintette a kilátásba helyezett intézkedési csomag az embereket, arról Regősné Nagy Évával, a családsegítő központ igazgatójával beszélgettünk. — Én úgy látom, a középréteg az, aki most leginkább szenved, ezért is van szükség a korrigálásokra. Szerencsére a napokban már született egy kedvező irányú változás. E szerint a baba hároméves koráig megmarad a gyermeknevelési támogatás. — Hogyan fogadták, amikor először hallottak az új szociális részletekről? — Bevallom őszintén, hogy nagyon megrettentünk. Mi eddig is a perifériára szorult emberekkel, családokkal foglalkoztunk, épp ezért úgy láttuk, hogy amennyiben ezek az intézkedések megvalósulnak, az a középréteg lecsúszását fogja eredményezni. Egyre több családban lesz kilátástalan a helyzet, és egyre többen lesznek, akik problémáik elől az alkoholba menekülnek. — Milyen volt az érintettek hangulata a „fekete vasárnap” után? — Az emberek kétségbe voltak esve. Mindenkinek az volt az első_ kérdése, hogy ezután miből fognak megélni. Sokak családi kasszájában az egyetlen fix bevételt a családi pótlék jelentette. Mi azonban még mindig optimisták vagyunk, egy humánus döntést várunk. — Mióta működik Nyíregyházán a családsegítő központ? — Néhány nap múlva, április elején lesz tíz éve, hogy az országban megalakult az első tizenkét családsegítő központ. — Kikből állt össze a családgondozók csapata? — Amikor megalakultunk, Magyarországon még nem foglalkoztak szociális munkás-képzéssel. így a jelentkezőktől elfogadták a hasonló beállítottságú főiskolai végzettséget is. Ma már csak olyanokat vesznek fel, akik az Egészségügyi Főiskolán végeztek. Ami a dolog másik részét illeti, fontos, hogy aki ezt a hivatást választja, nagy empátiakészséggel rendelkezzen. Ez a munka igencsak embert próbáló testileg és lelkileg is. Épp ezért, hogy a dolgozóink bírják a megfeszített terhelést, gyakran rendezünk számukra tréningeket, szupervíziókat. Ez amolyan lelki karbantartás, a segítő segítése. — Ki finanszírozza a központ működését? — Az önkormányzat, amitől most elsősorban egy új, számunkra megfelelő telephely megszerzéséhez várunk segítséget. Minekután tevékenységünk már az egész várost felöleli, „kinőttük” a jelenlegi épületet. Si Ti Régebben azt mondták Szabolcs- Szatmár-Bereg megyéről, hogy akkora vízkészlettel rendelkezik, ami rajta kívül még két másik megyének is elegendő lenne. Ma — a legújabban feltárt eredmények alapján — sajnos ennek az ellenkezőjét lehet csak állítani. Lassan a mezőgazdasági munkákból megélő közel 75 ezer család — ami nagyjából 250 ezer embert jelent — megélhetése forog kockán, mert mint kiderült, alig van öntözésre használható víz, és azt is szakszerűtlenül használják fel. A világ lakosainak a nemcsak a mának élő része már régóta felhívta a figyelmet egy egyre inkább súlyosodó globális problémára: az üvegházhatásra, a Föld túlmelegedésére. Ez részben emberi felelőtlenség miatt van így, részben a föld mélyéből felhozott és elégetett többletszénhidrogén miatt a levegőbe került széndioxid (aránya ötvenöt százalék) vagy a hatásaiban nála tizenkétezerszer erősebb, de sokkal kisebb mennyiségben szabadba jutó freonszármazékok (tizenhét százalékban) okozzák elsősorban a soha nem tapasztalt forró nyarakat és a rövid, meleg teleket. Például csak a széndioxid mennyisége az elmúlt kétszáz év alatt huszonhat százalékkal emelkedett. Ez a változás Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében jól nyomon követhető a lehullott csapadék meny- nyiségének a csökkenésével. Amíg a kiegyezés (ekkortól vannak feljegyzett megfigyelések) és a századforduló között átlagosan 629 milliméter volt az éves csapadékmennyiség, ötven évvel később csak 588-at mértek, és tavaly már csupán 417 milliméter eső esett, ami a megfigyelések kezdete óta közel negyven százalékos csökkenés jelent! A kevesebb eső csak a ppbléma egyik része, a másik az, hogy a talaj kipárolgása is nőtt, például a gyepes területeken ez eléri a hektáronkénti 10 ezer köbméter vizet is. A harmadik nehézség, amivel szembe kell nézni, a talajvízszint fokozatos süllyedése. Egy 1960-ból származó vízügyi térképen még csak a megye középső, kicsiny része volt aszály-veszélyeztetett, mára a Záhony, Pátroha, Nyírbátor és Újfehértó A tervszerű vízkihasználás ezt is megszüntetné által határolt, harmincöt év alatt jelentősen megnövekedett területről lehet ugyanezt elmondani. A megyében a felszín alatti vizek ott találhatók legkevésbé, ahol a legnagyobb szükség lenne rá az öntözéshez. Emiatt is alacsony ezeknek a földeknek az értéke, ami az országos átlagnak a hatvannégy százaléka, azaz körülbelül tizenhárom aranykoronát érnek. Öntözésre elsősorban a felszín alatti 8—18 méteres mélységben lévő vízkészletet lehet használni. Az onnan nyert vízzel 2—5 hektáros területeket lehet nedvesen tartani, leginkább a gazdaságos, de ritkábban alkalmazott csepegtetős módszerű öntözéssel. Ezeknek a vizeknek sajnos magas a vas- és mangántartalmuk, úgyhogy ülepíteni vagy savazni szükséges a használat előtt. A 24—50 méteres mélységből felhozott víz már több, ezzel akár 40 hektáros területek is öntözhetők. Itt az a gond, hogy ez a vízréteg kapcsolatban van a nagymélységű, 100—180 méteres réteggel, ahonnan az ivóvizét nyeri a megye legtöbb települése. A felszíni vizek esetében elmondható, hogy a dunai vízgyűjtőöv az ország vízkészletének a 90 százalékát „szedi” Össze, míg az öntözési igény 90 százaléka az északkeleti régióban jelentkezik. Ezzel a készlettel, ahogyan ma gazdálkodik az ország, például a Tisza vize egy-két év múlva kevés lesz a megyének, és már most szükséges gondolkodni egy, a Duna és aTisza közötti vízátemelés lehetőségéről. A kisvizekből legfeljebb 30 köbmétert lehet másodpercenként kiemelni, ezzel szemben a Keleti-főcsatorna igénye 70 köbméter feletti lenne. A nyáron a Tiszából alig több mint három és fél köbméter víz emelhető ki másodpercenként. Ezt a rakamazi és a gávavecsellői telep ki is meríti, ezzel öntözve 3600 hektár területet, miközben az igény 70 ezer hektáros lenne. Ebből is látszik, hogy a víztárolást hatékonyabban kellene megoldani. Szabolcs középső részén közel hat tárolóra lenne még szükség a már meglévő három-négy mellett. Felső- szabolcsban 13 millió, a Szamos mellett további 3, a Tiszaháton 10 millió köbméteres tároló kapacitás áll kihasználatlanul. A megye mezőgazdaságának vízigénye 119—152 millió köbméter lenne olyan növények termesztése mellett, amelyek a drága öntözési költséget megtérítik. Ebből a körből a búza és a kukorica kiesik, helyettük előtérbe kellene helyezni például a zöldség-, a gyümölcs-, a vetőmag és a dohány termelését, nem feledkezve meg a gyepes területekről. A fentebb említett vízszükségletet elő lehet teremteni, de a tenyészidőn kívül kellene a fele mennyiséget összegyűjteni, s a víztárolókból folyamatosan el lehetne látni minden területet. —vépé— Ne legyen úri huncutság! Egy-nulla az öreg bölcs parasztember javára, aki úri huncutságnak nevezte a politizálást. Most az csak igazán! Bár eddig is tudtuk, hogy a politika valójában nem az érzelmek, hanem a kemény, rideg érdekek világa, ám a most alakult, szinte átláthatatlan érdekszövetségek ezt bizonyossá, mi több, kétségeket kizáróvá tették. Bizonyítva, hogy a legképtelenebb kompromisszumok köttethetnek meg a hatalom birtoklása érdekében. Egy, csupán egyetlenegy dolog a cél: a hatalom közelébe jutni, birtokon belül kerülni, s diktálni a demokrácia égisze alatt. Megkaparintani a többséget az önkormányzatokon belül, hogy ha kell, majd működésbe lépjen a szavazógép. Valójában most szükséges csak igazán odafigyelni a nem pártszínekben indult független, vagy cigány és más nemzeti kisebbségi önkormányzati képviselőknek arra, hogy ki vagy kik, és milyen célokra akarják felhasználni őket, megnyerni szavazataikat. Ezt a célt szolgálta a Kelet-Magyar- ország egyik korábbi számában megjelent írás is, amelynek címe: Egyeztetés. Igaz, hogy egyeztetés is, de még valami más is. Én azt mondanám, megnyerés. Ugyanis a hír arról is tudósított, hogy egyik nap késő estig ülésezett az MSZP vezető testületé és a koalíció Nyíregyházán. Ezen megállapodás született, majd közölték (szó szerint idézem): „Fontosnak tartják, hogy támogassa őket a kisebbségi ágon bejutott jelölt...” Én megértem az MSZP és a koalíció mostani szándékát. Egyáltalán nem tartották viszont fontosnak a kisebbséget, nevezetesen a cigányságot akkor, amikor a választási előkészületek voltak. Igaz, mi nem vagyunk nyerő pozícióban. Velünk nem győzhettek volna. Most mégis egyszerre fontos lett az egyetlen cigányasszony Nyíregyházán, aki az MCKSZ kompenzációs listájáról került be a városi képviselő-testületbe. Miért? Talán mert a szavazásnál a mérleg nyelve lehet? Ő és a többi megszólított. Nem tudom. Örvendetes számunkra, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében a 47 cigány önkormányzat mellett szép számmal pontosan 30-at választottak a települési önkormányzatokba cigányokat is Tiszabecstől egészen Gávavencsellőig. Nekik is lelkiismeretük szerint, elsősorban a cigányság érdekeit kell szem előtt tartaniuk, amikor egy-egy ügyben dönt a képviselő-testület. És nem párt vagy pártok érdekeit szolgálni. A választások után úgy tűnik, most még nagyobb szükség lesz a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény értelmezésére és gyakorlati alkalmazására a cigányság, képviselőik, önkormányzataik segítésére, tájékoztatására, mint ezelőtt. Hogy ne legyen úri huncutság a politizálás! Farkas Kálmán Érdektelenség! Megmondom őszintén, kényelmetlenül éreztem magam azon az összejövetelen, amit a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szervezett a múlt hét végén. A kamara vezetői tették a dolgukat. Két távol-keleti üzletembert meghívtak vendégnek, hogy találkozzanak a megyénkben lévő cégek és különféle vállalkozások vezetőivel, főleg azokkal, akik a külkapcsolatok iránt is érdeklődnek. Az ötlet kiváló volt, hiszen állandóan arról nyavalygunk, hogy a megyénk így meg úgy, el van zárva a világtól. Ide a külföldi tőkét nem lehet behozni, itt nem lehet külkereskedelmi tevékenységet folytatni, meg sorolhatnám még a kifogásokat... Nos, eljött a két jól felkészült üzletember. Az egyik egy külkereskedelmi iroda, míg a másik egy export-import bank vezetője, akik több mint hat éve, a budapesti irodáikon keresztül, korrekt üzleti kapcsolatban vannak országunkkal. (Nem a feketekereskedelmet képviselték). Hogy miért jöttek éppen megyénkbe? Az ok egyszerű. Eladni és venni szeretnének. Van olyan áruféleségük, termékük, amire nekünk van szükségünk, és fordítva. Ez eddig rendben is volna. De most már elárulom, hogy miért is éreztem magam kényelmetlenül. Több mint hetven meghívott helyett mindössze öten(!) voltak kíváncsiak az üzleti lehetőségekre. Pedig konkrét áruajánlatuk is volt, és azt is megmondták, hogy megyénkből mit vásárolnának szívesen. A bank képviselője sem véletlenül volt jelen. Az árucseréhez kedvező hitellehetőséget ajánlott. Akik vették a fáradtságot, és eljöttek, éltek a lehetőséggel, és valószínű, a mostani találkozásuknak lesz folytatása. Mit lehet ehhez hozzátenni? Ilyen jól állunk, hogy nincs szükségünk ilyenfajta üzleti ajánlatra?... Azért legalább hallgassuk meg azokat, akik tisztességes szándékkal jönnek hozzánk, az még nem kerül semmibe... Fullajtár András
