Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-23 / 46. szám
4 1995. február 23., csütörtök CSENGER UJ KELET VAROSRÓL jsS VAROSRA UJ KELET CSENGERBEN A tranzitforgalom elkerül bennünket A legkeletibb város Az elmúlt tíz év alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül Csenger, a sokak által világvégeként emlegetett kisváros. Sokan azt gondolják, hogy a várossá válás adta a „nagy lökést”, pedig ez csak része volt a környékbeli hét település átfogó fejlesztési programjának. — A kiszámítható támogatások alapján elkészítettünk egy középtávú programot — kezdi a beszélgetést Apáti György, aki tíz éve a település első embere — , majd egy hosszú távú program készült, amely arra hivatott, hogy segítsen kilábalni az elszigeteltségből. — Melyek voltak a kiszámítható. támogatások? Mit tartalmazott a közép- valamint a hozzá távú program? — Támaszkodhattunk központi pénzekre, a településcsoport saját anyagi erejére és a lakossági hozzájárulásra. Természetesen azon igyekeztünk, hogy a lakosságot minél kisebb mértékben terheljük. Középtávon reálissá vált a lakosság vezetékes ivóvízzel való ellátása, a telefonvonalak bővítése, az utak, járdák, vízelvezetők felújítása és építése, a szennyvízcsatorna-építés, Csenger gázhálózatának kialakítása, az iskolaépítés, egy kereskedelmi központ létrehozása, a szolgáltatóház átadása, az egészségház felújítása, az egészségügy komplex reformja, szociális bérlakások építése. A program egyik legfontosabb eleme volt Csenger — 1880-as években elvesztett — városi rangjának visszaszerzése, ami 1989. március elsején be is következett. — Hosszú távú programunk a gazdasági fellendülést szolgálja. Szükség van egy csengersimai teherfor- galmú határátkelő létesítésére, a vasúti összeköttetés javítására — a leépítési törekvések ellenére is, valamint a 49-es út korszerűsítésére. Végső cél: Csenger hajdan volt központi szerepének visszaszerzése. — Kérem, ismertesse a lakosság egészségügyi és szociális helyzetét! — Külön épületben, önállóan működik „Népjóléti Intézményiünk. Van egy gyermekorvosi, két háziorvosi és két fogorvosi körzetünk. Szakorvosi rendelés folyik a hét bizonyos napjain — Mátészalkáról jön szemész, fül-orr-gégész szakorvos. Működik egy laboratórium és egy fizikoterápia. Technikailag készen állunk tüdőgyógyászat működtetésére is, sajnos ez szakorvoshiány miatt még várat magára. Működik a családsegítő központ, igyekszünk gondoskodni az idős emberekről. Sajnos a munkanélküliek aránya jóval felette van a megyei és az országos átlagnak egyaránt. Kompenzációként jövedelem- pótló támogatást adunk, melynek összege 5984 forint. Apáti György-—A „tűzoltó munkán” kívül történnek-e konkrét lépések a munka- nélküliség növekedésének visszaszorítására? — A volt csengeri járás települései elkészítettek egy komplex fejlesztési programot, mely szerint vissza kell állítani az őshonos téli alma-termesztés és a szarvasmarhatenyésztés régi színvonalát, megoldani ezek továbbfejlesztését. Meg kell oldani a helyi feldolgozóipart, meg kell nyitni a keleti kapukat. Gyorsforgalmi útnak kell összekötni Csengert a leendő autópályával, valamint a csengersimai határátkelőt a 41-es főútvonallal. — Mint határváros, tud-e építeni Csenger a turizmusra? — Étkezési és szállodai lehetőségeink nagyon gyengék. Zsákutcaszerű elszigetelődésünk miatt a tranzitforgalom elkerüli a várost, ezért az idegenforgalomból elenyésző hasznunk van. Komoly vendéglátóegységek üzemeltetése nem gazdaságos, ezért a vállalkozók nem is mozdulnak rá.-— Tekintsük át röviden az ipar és a mezőgazdaság helyzetét! — Két jelentős ipari létesítmény működik. Az egyik cipőipari termékeket gyárt, a másik alma és paradicsom feldolgozására hivatott, de csak az alma feldolgozása folyik. A temelőszövetkezet újraszerveződött, aki továbbra is a mező- gazdaság szövetkezeti formáját választotta, annak ez jelenti a megélhetést. A kárpótlásra jogosultak az elmúlt évben birtokba kapták a földterületeket. A résztulajdonosok területi igényeit is kielégítettük, így a hozzánk tartozó földterület gazdálkodásra alkalmas. Van jövője a szövetkezeti gazdálkodásnak Feldolgozói háttér kell A Csenger és környéki mező- gazdaságból megélni kívánó emberek 98 százaléka döntött úgy, hogy marad az újjászervezett termelőszövetkezetben, és inkább választja a közös, mint az egyéni gazdálkodást. Gulácsi Mihály elnök segítségével tekintettük át a szövetkezet helyzetét. — Az átmeneti időszakban lettem a termelőszövetkezet elnöke. A hagyományokra építve úgy kellett megválasztani gazdálkodásunk fő irányait, hogy az mindenképpen gazdaságos legyen. A kétszázötven hektáron termesztett, őshonos téli almából 10 000 tonnát tudunk piacra dobni. A marhatenyésztés egy 650 férőhelyes telepen folyik, szaporulattal együtt ez évi 1500 szarvasmarhát jelent. Háromezer anyajuh biztosítja a kb. 4000 darabos juhállományt. Ezek mellett ezer hektáron termelünk kalászosokat, ezerkétszáz hektáron pedig siló- illetve szemes kukoricát. — Milyen a feldolgozóipari háttér, vannak-e értékesítési gondok? — Olyan feldolgozói háttér, melyre egy teljes gazdálkodást lehetne építeni, nincs a környéken. A helyi gyümölcsfeldolgozó üzemmel jó a kapcsolatunk, de csak ezer tonna almát tudunk itt értékesíteni. Saját készítésű ládáinkban jelentős mennyiségű almát szállítunk orosz területre. Általában önállóan kereskedünk, termékeink 20-25 százalékát jó exportkapcsolatokkal tudjuk értékesíteni. Gondok várhatók a cukorrépa eladása terén, mert a szerencsi cukorgyár magatartása nem ösztönzi a termelést — megszüntetik a helyi átvételt, ezért nekünk Mátészalkára kell hordani a répát, ami pedig jelentősen növeli költségeinket. Szerencsen a francia érdekek dominálnak, és ez nincs összhangban a helyi érdekekkel. — A határban már dolgoznak az emberek. — Folyik a metszés, a szerves- trágyázás, a búza fejtrágyázása is azonnal megkezdődik, ha a talajviszonyok azt lehetővé teszik. Gépeink javítása, felújítása is hamarosan befejeződik. — A város lakosságának hány százalékát érinti a mezőgazdaság? — Az emberek tíz százaléka él folyamatosan a mezőgazdaságból. Ez a szám idényszerűen növekszik, ha a feladatok családi munkát igényelnek. A nyárra télen kell készülni A vízimentők háza Iáján A Vöröskereszt csengeri vízimentő szolgálata több mint tíz éve működik eredményesen. Amióta a Szamos alkalmatlan a fürdésre, a gergelyi- ugornyai partszakaszt őrzik a Szamos- torkolattól a kijelölt fürdőhelyig, valamint onnan a hídig. Lassan legenda övezi őket a strandolok körében. Az emberek összefutnak a parton, mikor felbőg a hatvan lóerős motor, a fiúk beugranak a csónakba, majd másodpercek múlva repülnek a mentőpatkók, feszülnek a mentőkötelek, a fuldoklók pillanatok alatt a csónakba kerülnek, és irány a part, ahol a csapat elsősegélynyújtói már várják őket. Eddig körülbelül 150 ember élete „szárad” a csengeri bátor fiúk lelkén. — Hogyan készülnek a nyárra? — kérdezem Gönczi Józsefet, a szolgálat vezetőjét. — A tél utolsó heteiben már kezdjük összerázni a csapatot. Mindnyájan önkéntesek vagyunk, ezért tisztázni kell, ki az, aki a következő idényben is munkát tud vállalni. A fiatalok bevonulnak, elköltöznek... Átnézzük a technikai felszerelést, elvégezzük a szükséges javításokat, karbantartásokat, megtervezzük az évi vásárlásokat — ez a legnehezebb, mert kevés a pénz, pedig a mentőfelszerelések gyorsan rongálódnak, a mi biztonságunkat szolgáló eszközök nagyon drágák. A fejlesztésre szinte gondolni sem merünk, pedig nagyon kellene egy víz alatti radarberendezés, egy másik csónakmotor, hogy fel tudjuk szerelni a másik hajónkat is. Sok a fürdőző, ezért egyre nehezebb „lefedni” az egész partszakaszt egy hajóval.-—Kik szponzorálják ezt a munkát? — A Vöröskereszt sajátjának tekinti a csapatot. Nagyságrenddel több támogatást kapunk innen, mint az összes szponzortól együttvéve. Ezenkívül támogat bennünket a csengeri polgármesteri hivatal, a cipőgyár, a vásárosnaményi önkormányzat, a polgári védelem és kismértékben magán- személyek. A Johanita Segítőszolgálat nevében felajánlotta segítségét dr. Arday András főorvos is. — Milyen a kapcsolat a Magyar Vízimentők Országos Szövetségével? — Frontembereink szakmai munkájára számítanak. Minden tavasszal megrendezik a vízimentők országos találkozóját és versenyét, ezzel segítik az idényre való felkészülést. Dr. Arday András: — Ezek a fiúk a saját bőrüket viszik a vásárra minden egyes mentésnél. Százötven fuldoklónál ez százötven veszélyhelyzetet jelent. Aki ezt önként vállalja, az nem maradhat szponzor nélkül. A Vöröskereszt kezében jó helyen van a csapat. Segítőszolgálatunk felveszi a kapcsolatot a megyei és az országos vezetéssel, és megpróbálunk külföldi kapcsolatokat is igénybe venni. Szégyen, nem szégyen a törzscsapat kezd kiöregedni, az iskolai vízisport haldoklik, pedig ez — Vályi Csaba tanár úr jóvoltából — az utánpótlást biztosította. Ez a kis csapat városunk jó hírét elvitte már az ország minden részére, nemzetközi versenyeken is részt vettek, mentettek tengeren, ketten közülük nemzetközi instruktori igazolvánnyal rendelkeznek. Bűn lenne magukra hagyni őket, és akkor még nem beszéltünk a sok megmentett emberéletről, a biztonságos fürdőzésről, aminek turistacsalogató hatása van, az pedig valakiknek nagyon jó üzlet... Az oldalt összeállította: F. Sipos József, a fotókat Bozsó Katalin készítette.
