Új Kelet, 1995. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-23 / 46. szám
CSENGER ÚJ KELET 1995. február 23., csütörtök A fantázia maradjon a filmekben A csengeti szupercsapat A határőrségnél fokozatosan felváltották a sorkatonákat a hivatásosok. Csengerben jártunkkor mégis találkoztunk nagydarab, keménykötésű, terepszínű ruhába öltözött sorkatona határőrökkel is. Parancsnokuk szerint éppen olyan fiúk ők, mint bármelyik huszonéves. Nekem más a véleményem. Példának okáért nem szívesen keverednék - szerintem mások sem - egy sötét sikátorban pofonbárbajba e „hétköznapi” fiatalemberekkel. Ok ugyanis az egyik határvadász-, korábbi nevén akciószázad tagjai. Az ilyen jellegű egységeket általában tisztelet és titokzatosság övezi. Mester Ferenc századossal, a csapat parancsokéval történt beszélgetés után a misztikum egy része el- oszlik, helyébe azonban újabbak lépnek, hiszen érthető okokból létszámukat, speciális felszerelésüket nem tárják a nyilvánosság elé. — Ideiglenesen Záhonyban állomásoztunk, és három hete foglaltuk el a határőrizeti kirendeltség átalakított épületében szolgálati helyünket - tájékoztatott Mester százados. Alapfeladatunk a konfliktushelyzetek kezelése, megoldása. — Talán erről egy kicsit bővebben... — Előfordulhat olyan társadalmi, gazdasági változás szomszédainknál, amely esetén tömeges - nem nyolc-tíz határsértő - menekülthullám érkezik országunkba. Egy ilyen helyzetet nem könnyű zökkenő- mentesen megoldani. Nem kizárt egy kisebb-nagyobb fegyveres konfliktus kialakulásának a lehetősége sem, amely esetén az egymással harcoló fegyveres csapatok vagy tagjaik -— mint a déli határokon — az államhatáron áttévednek országunkba. Ez nem kis riadalmat okozhat - nemcsak a helyi - lakosok körében. A határvadászegységek felkészültek egy ilyen válság- helyzet felszámolására is. Egyelőre ilyen feladatokat szerencsére nem kell megoldanunk. —Akkor önök most pihengetnek? — Erről szó sincs. A fiúkat folyamatosan képezzük, hogy szükség esetén ne valljunk szégyent. Rendszeresek az elméleti oktatások, a fegyverhasználat gyakorlása és a testnevelési foglalkozások, ahol kiemelt hangsúlyt kapnak az önvédelmi sportok. Emellett a század több tagját vezényeljük különböző határszakaszokra hivatásos határőrök mellé. Együtt járőröznek a hivatásosokkal, hogy a jogellenes cselekményeket felderítsék, megelőzzék és kiszűrjék. A határ- átkelőhelyeken biztosítják a rendet, irányítják a forgalmat. Önállóan soha sem intézkednek, mindig hivatásos határőr — őket terhelik az intézkedések jogi következményei — vezetésével végzik munkájukat. — E különleges feladatra, gondolom, nem alkalmas akárki. Ón hogy lett az egység parancsnoka? — Én korábban is a zöldhatár őrizetében teljesítettem szolgálatot több őrsön. A szomszéd községben lakom, éltem a lehetőséggel, kértem magam a határvadászokhoz. Alkalmasnak találtattam, és továbbképzés után kerültem e helyre. — Kalandvágy? — Nem játszott szerepet, és ilyen beosztásban nem lehet variálni, hősködni, mert súlyos következményekkel járhat. Itt mindennap kemény munka folyik. Tudom, hogy egy ilyen egység hallatán nekilódul az emberek képzelete, de a fantázia maradjon csak meg a Kisváros című filmben. — A sorkatonák is önként kerültek ide? — A sorozás során válaszhattak a fiatalok, hogy milyen egységhez kerüljenek. Akik hozzánk kérték magukat, igen komoly egészség- ügyi, környezeti és pszichológiai szűrőkön estek át. Hosszasan beszélgettek velük a szakemberek, hogy az alkalmatlanokat kiszűrjék. — Ez egy, az átlagnál jóval keményebb egység. Milyen a fegyelmi helyzet? — Én teljesen elégedett vagyok a fiúkkal. Ők önként kerültek ide, és büszkék, hogy itt töltik a szolgálati idejüket. A feszes kiképzések és a szolgálatok után minden hónapban egy hét otthoniét ajutalom. A parancsnok tehát büszke fiaira. Kíváncsiak voltunk a Csengerben szolgáló fiatalok véleményére is. N — Nem idegen tőlem az ilyen jellegű feladat, ezért is kértem magam a határvadászokhoz - tájékoztatott Bütös Csaba, aki Mátészalkán biztonsági őrként dolgozott. Szeretem ezt a stílust. Úgy érzem, olyan kiképzést kaptunk, hogy bármilyen helyzetben megálljuk a helyünket. Többek között mi is üldöztük Záhony mellett a fegyveres szökött katonát. A felkészítések során tanultak a mindennapi civil életben is hasznosíthatók. Nyugodtabb, magabiztosabb a fellépésünk. — Új volt, nem mindennapi ez az egység, ezért vállaltam, hogy határvadász leszek — mondta Florváth Attila. Gyakran portyázunk együtt a hivatásosokkal. A koszt kitűnő. — Nem féltek? — Nem, de egy kis szorongás azért olykor előfordul, hiszen sohasem tudjuk, hogy mi történhet. Ha az ország stagnál, a vasát is stagnál Az erekkel együtt a szív is elhal Csenger megyénk és az ország egyik legszélsőbb települése: szó szerint a végeken helyezkedik el. A város vasútállomása a román—magyar határtól néhány száz méternyire található. A sínek tovakúsznak a szomszéd országba, nemzetközi összeköttetést biztosítva árunak, embernek egyaránt. Ám mi nem élünk ezzel a lehetőséggel (sem). — A rendszerváltás után Csenger addig is minimális gazdasági élete a padlóra került — mondja Bodnár Béla állomásfőnök. — Míg 1990 előtt évente ezer vagon is megfordult az állomáson, ma már a fele sem. Ezek nagy része is mezőgazdasági termékeket szállít el a városból és környékéről. Volt itt egy ÁFOR-telep, ahová gázolajat szállítottak és osztottak el, megszűnt az is. Csökkent a lakásépítések száma, már nem hozzák ide vasúton az építőanyagokat. Visszaesett a gazdaság élet, csökkent a forgalom. Stagnál az ország, és vele együtt stagnál a vasút is. — A személyforgalom is csökkent? — Szerencsére nem. A városban nem volt sok az ingázó munkás, így a munkahelyek megszűnése nem látszik az eladott jegyek számán. Sok diák utazik máshová tanulni, és jelentős számú román is felszáll ezen a kis állomáson a vonatokra. Évente — hosszú idő óta — huszonötezer jegyet váltanak nálunk. — A racionalizálás önöket sem kerüli el... — Valóban, az első lépés már február 26-án megtörténik, de értetlenül állunk előtte. A korábbi három vonatpárhoz sikerült még egyet kiharcolni. Ez volt a legjobb kihasználtságú, amely délelőtt indult Mátészalkára. Ezzel és visszainduló párja segítségével egy fél nap alatt mindenki el tudta intézni a dolgát — bíróság, kórház stb. Most ez egy teljes napig tart majd Csenger lakóinak. Az a szomorú, hogy minket, helyi vasutasokat, az itt élő embereket — ahogy ez lenni szokott — meg sem kérdeztek. Most majd beérkezik hozzánk a reggeli vonat, és csak délután indul vissza Szálkára. A vonat személyzetének (három fő) órákon keresztül semmi dolga, de a bérüket a holt időre is megkapják. Télen órákon keresztül kell a mozdony motorját járatni. Hol itt a gazdaságosság? Nem lenne jobb, ha ez idő alatt inkább még egyszer fordulna? A többi vonat 1995 végéig járatban marad. Létszámcsökkenés azonban várható. Az állomásfőnökség öt szolgálati helyén tizenöt vasutas teljesít szolgálatot, egyelőre úgy néz ki, hogy öt kollégának mennie kell. — Ón egyetért a vasútnál tervezett változtatásokkal? — Nem tudom, hogy hogyan végezték a gazdasági számításokat, amelyek alapján az intézkedéstervezetet kidolgozták. Magánemberként mondom, hogy ezt nem lenne szabad csinálni. Az eredeti elképzelések szerint ez a vonal is megszűnhet. A buszok nem tudják kiváltani ezt a forgalmat. Kevesebben fognak utazni. Arra nem gondolnak az illetékesek, ha kevesebben utaznak a mellékvonalakról a vasúti csomópontokra, akkor a fővonalakon is kevesebb lesz az utas? A mellékvonalak adják az ország vérkeringését. Ha az ereket elvágjuk, a szív is meghal. A vasút ezekkel a lépésekkel nem teszi nyereségessé magát. A bizonytalanság stresszhelyzetet teremt, és így nem lehet felelősségteljes munkát végez/ ni! A MÁV veszélyes üzem! Harmadával kevesebb utas Lopott gépkocsik a határon Míg az ukrán határszakaszon nő, a román oldalon folyamatosan csökken az utasforgalom. — így van ez nálunk is — tájékoztatott Barna Ferenc főhadnagy, a csengersimai határforgalmi kirendeltség parancsnoka. Az előző évben kétmillió kettőszázezer utas — harminc százalékkal kevesebb, mint 1993-ban — fordult meg az átkelőhelyen, kilencven százalékuk román állampolgár volt. Romániában az infláció, az életszínvonal romlása olyan mértékű — amihez még hozzájárni a benzin- és kiutazási illeték is —, hogy nagymértékben csökkenti az utazási kedvet. Egyre kevesebb szomszédainknál az olyan termékek köre, amelyeket megéri nálunk eladni. Erre utal az is, hogy az év első másfél hónapjában csak alig kettőszázezren lépték át nálunk a határt, ami harmadával kevesebb, mint a korábbi év hasonló időszakában volt. Új jelenség, hogy — a korábban már említettek miatt — a román „társas turista” buszok utasaikkal és áruikkal hazánkat tranzitországnak tekintik. Célállomásuk Lengyelország. Szomszédaink a jogszabályokat persze egyik napról a másikra megváltoztathatják, emiatt lényegesen megnőhet a határátkelő- helyen a nyüzsgés. A jelenlegi létszámmal évente körülbelül három és fél milló utas átléptetését tudjuk zökkenőmentesen biztosítani. Ennek biztosításában a román határőrök korrekt partnereink. — Nemcsak jó szándékú emberek fordulnak meg a határon... — Sajnos ez így van, de zömüket sikerül kiszűrni. Tavaly túltartózkodás miatt több mint száz — az idén eddig kilenc — külföldit kellett pénzbírsággal sújtanunk, ami az államkasszát százhúszezer forinttal gazdagította. Az előző évben a beutazási feltételek hiánya miatt hétezer román állampolgár nem léphetett be országunkba, ez évben több mint nyolcszázan jutottak erre a sorsra. Hat nagy értékű lopott gépkocsit sikerült a határon feltartóztatni. Az év első hat hetében eddig kettőt, az egyik ideiglenes, Z-s rendszámú volt, ami megyénkben talált román vevőre. Éber és figyelmes kollégámnak köszönhető, hogy a lopott jármű nem juthatott ki az országból. A rendőrség még vizsgálja, hogy a kocsit a vásárlás — és a rendszámcsere — előtt vagy után lopták-e el. — Korábban azt mondta, hogy a jogsértőket csak zömében szűrték ki. Ezek szerint voltak önöknél is hibák? — Úgysem hiszi el senki, hogy — mint mindenhol — a határőrségnél a tökéletes kollégáknak köszönhetően mindig minden rendben megy. Mi is emberek vagyunk, nálunk is fordultak elő hibák. Zömmel az első félévben fordultak elő figyelmetlenség, hanyagság miatt jogtalan átléptetések. A hiányosságok mindig belső intézkedéseket vonnak maguk után, ezeket megtettük. Alapjában véve eredményes munkát végeztünk, amit az is bizonyít, hogy több munkatársam jutalmat, dicséretet kapott. — Néhány hónap múlva indul a nyári csúcs... — Mint mondtam, fogjuk bírni, ugyanis olyan ugrásszerű forgalomnövekedés nem várható, hogy folyamatosan tumultus hátráltassa a forgalmat, bár időnként előfordul, hogy megnő a várakozási idő. A nyári csúcsban minden bizonnyal a csengeri határvadászok segítségét is kérjük majd, akik biztosítási, forgalomirányítási feladatokat látnak majd el. Az útlevélkezelőknek így több idejük jut arra, hogy tényleges munkájukat biztonságosan és hatékonyan tudják végezni. Ezek az autók rendben találtattak Az oldalt írta: Kovácsvölgyi Zoltán. Fotók: Bozsó Katalin
