Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-10 / 8. szám

4 1995. január 10., kedd BELFÖLD UJ KELET Pozsonyi lapvélemény Horn Gyula meghívta Meciart Hack Péter a kormányátalakításról Az SZDSZ rendkívül fontosnak tartja a kormány tevékenységének elemzését, ám ennek csak a kabinet eddigi mun­kája lehet az alapja, vagyis az, hogy mennyiben sikerült megvalósítani a kormányprogramot. A kabinet újjászer­vezésében tehát nem az önkormányza­ti választások eredményének kellene meghatározónak lenni, nem osztozko­dásra, alkudozásra van szükség, hanem a hibák feltárására, és ha ezek a hibák indokolttá teszik, akkor személyi kon­zekvenciák levonására. Erről Hack Pé­ter, az SZDSZ ügyvivője beszélt hétfőn az MTI érdeklődésére a szabaddemok­raták ügyvivői testületének (ÜT) hétfői ülését megelőzően. Mint ismertté vált, az ÜT azt tervezte, hogy már hétfőn megkezdi az Országos Tanács január 21-i alakuló ülésének előkészítését, amelynek témája a kormánykoalíció ed­digi tevékenységének értékelése lesz. Hack Péter megerősítette: az SZDSZ ilyen szellemű változtatásokhoz partner, ahhoz azonban nem, hogy valamiféle ha­talmi osztozkodás szempontjai alapján pusztán fejcserék történjenek. Ha ugyan­is a kormány adós marad az elemzéssel, akkor nem tudja feltárni azokat a struk­turális hibákat, amelyek miatt ma rosszul működik. Hack Péter ezen hibák közé so­rolta, hogy nem elég összehangolt az együttűködés a tárcák, illetve a kormány és a koalíciós képviselőcsoportok között, valamint azt, hogy túl sok a kormány munkájában a rögtönzés. A szocialista tárcák esetében a minisz­terek menesztéséhez nem, az utódok ki­nevezéséhez azonban szükséges a sza­baddemokraták egyetértése is — ér­telmezte a koalíciós megállapodást a szabaddemokrata politikus. Eszerint a szabaddemokrata tárcák vezetőinek leváltását kezdeményezheti az SZDSZ is, a kormányfő is. A miniszterelnök azonban szabaddemokrata minisztere­ket vagy államtitkárokat csak a koalí­ciós partner egyetértésével cserélhet, az SZDSZ-nek már az elmozdítás té­nyét is el kell fogadnia. Ha a kilátásba helyezett kormányalakítás során a kor­mányfő ragaszkodna olyan személyi változtatásokhoz, amelyekkel az SZDSZ nem ért egyet, az a szabadde­mokraták ügyvivője szerint a koalíci­ós megállapodás felmondásának minősül. Harmadfokú vízminőségvédelmi készültség A hatodik merülőfal Hétfőn délelőtt Szeghalom és Körös- ladány között, a Berettyó sebes-körösi tor­kolatánál immár a hatodik merülőfal épí­tését kezdte meg a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, hogy megakadályozza a ro­mániai eredetű vízszennyeződés bejutását a Körösökbe. A Sebes-Körösön már va­sárnap elrendelték a harmadfokú vízminő­ségvédelmi készültséget, miután az olaj eltávolítása a megfagyó folyóvízből lehe­tetlenné vált, s a szennyeződés lejutott a Berettyó körösi torkolatához. A védekezés során a hét végén a KÖVIZ1G megemelte a körösladányi duz­zasztó vízszintjét 53 centiméterrel, ennek következtében lassult a vízmozgás és a jég levonulása a Berettyón. Az elmúlt héten a békési vízügyisek Darvas és Szeghalom között 4500 liter olajszennyet gyűjtöttek össze az eddigi öt merülőfal segítségével. A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság emberei részt vesznek a védekezésben Berettyó romániai szakaszán is. A KÖVIZIG átvezényelt részlege a Bihar megyei Nyüvednél eddig 64 köbméter szénhidrogén-származékot szedett ki a romániai vízügyes és olajipari osztagok­kal közösen. Mint Goda Péter, a KÖVIZIG igazga­tója, védelemvezető a sajtót tájékoztat­ta: a romániai oldalon tett beavatkozá­sok hatására jelentősen csökkent a Berettyó hazai szakaszára érkező olaj mennyisége. Göncz Árpádnál a főszerkesztők Az ország érzékeny lelkiismere­tének nevezte a hazai médiát Göncz Árpád azon a hétfői baráti találko­zón, amelyen az új esztendő alkal­mából üdvözölte a magyar sajtó képviselőit a Parlament Munkácsy- termében. A köztársasági elnök érthetőnek mondta, hogy az írott és az elektronikus sajtó aggodalom­mal közelít egyes jelenségekhez. Ugyanakkor az államfő nem tartot­ta indokoltnak, hogy a figyelemfel­keltés helyett már akkor is temes­sék az országot, mielőtt valóban bezárulna minden kapu. A pozsonyi Pravda hétfői kommentárja szerint „határozottan jó hímek számít”, hogy Horn Gyula magyarországi látoga­tásra hívta meg Vladimír Meciart, de „azért ne legyenek illúzióink...” A szlovák lap úgy látja, hogy „a két mi­niszterelnök találkozása nem a mindent megoldó varázsvessző” jegyében megy majd végbe. A Pravda szerint Horn Gyula tavaly augusztusban lezajlott pozsonyi lá­togatását követő időszak realitásai is azt igazolják, hogy egyesek ábrándozása meglehetősen eltúlzott volt. Jóllehet vitat­hatatlan, hogy jobb lett a két ország vi­szonyának légköre, s bizonyos mértékig nyugodtabb lett a helyzet, mivel a figye­lem a magyar—szlovák kapcsolatok jele­ne és jövője szempontjából fontos, konk­rét területekre összpontosult. A Pravda emlékeztet az alapszerződés magyar és szlovák szövegtervezete közti eltérésekre, de megállapítja, hogy „szem­mel láthatóan nagyobb a létfontosságú gazdasági és kereskedelmi kérdések ke­zelésében mutatkozó megértő szándék”. A szlovák lap úgy látja: a két minisz­terelnök sokat tehet ugyan a kunstmktív együttműködés érdekében, de ezt negatí­van befolyásolhatja a mindkét országban tartósan fennálló nacionalizmus. A Prav­da a nacionalizmus fogalma alatt nem a nemzeti öntudatot megjelenítő magatartás­ra gondol, hanem arra, amikor egy nem­zet önmagát mindenek fölé emelve nem tartja tiszteletben egy másik nemzet érde­keit. „Ezért sem megengedhető, hogy a szlovák fél a magyarok nemzeti megnyil­vánulásaiban rögtön az irredentizmust lás­sa, mint ahogy az sem, hogy a magyar ol­dalon a szlovák »nemzeti mozgásokban« magyarellenességet igyekezzenek tetten érni” — írja a pozsonyi Pravda. Segíts magadon! Asztmás gyerekeknek szervez gyó­gyulásukat segítő programot a beteg­ségek megelőzésére alakult salgótarjá­ni Szív a szívért Alapítvány. Az egész­ségbiztosítási pénztár támogatásával várhatóan január harmadik hetében kezdődő program a hagyományos or­vosi kezelést egészíti ki a természet- gyógyászat eszközeivel. Megtanítják a beteg gyerekeket töb­bek között a szabályozott légzéstech­nikára, melynek asztmás roham ese­tén veszik igen nagy hasznát. Ugyan­csak a légzés szabályozása és az ön­fegyelem erősítése érdekében rela- xálni és jógázni is tanulnak a program résztvevői. A foglalkozásokon a szülők is részt vesznek, kiindulva ab­ból a tapasztalatból, hogy az asztmás betegségek hátterében általában pszi­chés okok is meghúzódnak: a gyerek nem egyszer öntudatlanul maga idézi elő a fulladásos rohamot pusztán azért, hogy a szülő figyelmét, szeretetét magára irányítsa. (MTI) Kétmillió tulajdonos, négymillió parcella Milyen mezőgazdaságot akarunk? A magyar mezőgazdaság nem rendelkezik azokkal a pozíciókkal, amelyek az eu­rópai piacon megilletnék. A rendszerváltás nyomán induló agrárvállalkozások sorsát alapvetően meghatározza a pénz- és koncepcióhiány. Kétmillió földtulaj­donos négymillió parcellán gazdálkodik. Csődbe jutott 460 termelőszövetkezet, becslések szerint több százezer kistermelő felhagyott a korábbi munkájával. A leltár korántsem teljes. Talán a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetsége a január 12-én kezdődő kongresszuson pontosabb, de mindenképpen súlyosabb meg­állapításokra jut a jelent és a jövőt illetően. Ebből az alkalomból beszélgettünk Horváth Gáborral, a MOSZ főtitkárával. — A magyar mezőgazdaság, a szövet­kezés-, a rendszerváltás-sújtottá területek közé számít. Kezdjük azzal, hogy milyen a tájkép rendszerváltás után, aMOSZ kong­resszus előéstéjén? t- ’ Mongólia szintjén vagyunk — A mezőgazdaságot kaszabolták össze leginkább, s ez is több fokozatban történt. A sebek gyógyítása lassú és fájdalmas. Számszerűen is: a gazdálkodó szerveze­tek 10 százalékát felszámolták, 30 száza­lék ma is valamiféle öncsonkításra, leépí­tésre kényszerül. Eközben a termelő alap mintegy 40 százaléka tönkrement. Az egyébként is bajokkal terhelt időben a szar­vasmarha-, a sertés- és a juhállománynak talán a fele van meg. Tudni kell, hogy né­melyik ágazat fejlesztéséhez 10 évre lesz majd szükség. Nézzünk más mozaikot. A beruházások színvonala mintegy 20 szá­zaléka annak, amire feltétlenül szükség lett volna. A tápanyag-utánpótlás 10 százalé­ka a korábbinak — bár az sem érte el a holland színvonalat —, most már Mongó­lia szintjén vagyunk. A talaj kizsarolása történik. A leltár következő összetevője a foglalkoztatás lehetne. Az elmúlt évek tör­ténései azt mutatják, hogy a társas vállal­kozásokban foglalkoztatottak 60 százalé­ka kénytelen volt felhagyni a munkájával. Ezek közül számosán kiegészítő üzemág­ban dolgoztak. A kép egyéb részletekkel is árnyalható lenne, de álljunk meg a vég­eredménynél: a mezőgazdaság teljesítmé­nye kiesett, senki sem tudta pótolni. Ma már gyakorlatilag nincs olyan termék, amit ne kellene importálni! — A leépülés korábban megindított fo­lyamatán változtatott, hogy fél éve új kor­mány dönt például a szövetkezetek ügyé­ben is? — Azt kell mondanom, hogy a kor­mány eddigi tevékenységéből nem tűnik ki a szövetkezést érintő hangsúlyváltás. Egyre-másra azt halljuk, hogy verseny­semleges szabályokat kíván érvényesíte­ni. Ez rendben is volna. Azonban amikor mi a szövetkezés lehetőségeit kívánjuk erősíteni, nem a korábban létrehozott kényszerszövetkezetekre gondolunk, ha­nem a magyar gazdaságtörténet nagy pél­dái — Károlyi Sándor, Erdei Ferenc — alapján az emberi önszerveződésben lát­juk azt a fegyelmet, amely képes lenne kimozdítani a mezőgazdaságot. Ezért ért­hetetlen a kormány tartózkodó magatar­tása. —Többször is lehetett hallani az érvet: az Európához való közeledésben a magán- gazdaságé az előny. Nem gondolja, hogy ez a magyarázat? — Szerintem tévhit, hogy nekünk egy­formának kell lennünk. De tegyük fel, hogy a családi gazdaság révén jelentősen növekszik a magántermelés. Igen ám, de az Európai Közösségben a családi magán- gazdaságok mögött — nem elszórtan, ha­nem hálózatszerűén — ott a szövetkezeti rendszer, amely eljuttatja a terméket egé­szen a fogyasztóig. A magyar modell pil­lanatnyilag ez: szétszedjük a társasgazdál­kodást, a feldolgozó, kereskedelmi tevé­kenységet viszont nem segítjük. Merthogy egyetlen fillémyi állami vagyon nem ju­tott szövetkezeti kezelésbe. Azok az em­berek, akik megpróbáltak gazdálkodni, naponta szembesültek a ténnyel, hogy a tárgyi, anyagi, pénzügyi feltételek hiá­nyoznak a versenyképességhez. — A MOSZ-kongresszus ajánlásaiban Önök speciális agrárkezelő-programot kérnek. Azt javasolják, hogy ez legyen ré­sze a miniszterelnök ígért modernizációs programjának. Melyek a főbb pontjai en­nek a javaslatnak? Egyáltalán kértek vé­leményt is ehhez? Mire számíthat a családi gazdálkodás? — Fontosnak tartom, hogy mi olyan felkészült szakemberekkel rendelkező ér­dekvédelmi szervezet vagyunk, amely nem várhatja meg, hogy kérdezzék. Te­hát már az új kormány megalakulásakor elkészítettük és át is adtuk a javaslatain­kat. Zavarba ejtő lehet, ha néhány javas­latról kiderül, hogy egyetlen fillér sem kell hozzá, csupán az állami bürokrácián kel­lene változtatni. Követeljük, hogy a tudo­mányos elemzések, piaci előrejelzések, nemzetközi szerződések, a hazai adottsá­gok alapján készüljön el a magyar agrár- gazdaság ezredfordulón is túlmutató kon­cepciója. Ha nem történik meg, akkor a mezőgaz­daságot felesleges kockázatokra kénysze­rítik azzal, hogy „alkalmazkodjon a piac­hoz”. A piac természetes velejárója, hogy a bizonytalanságba időnként belebuknak a vállalkozók. A veszteség már ma is a többszöröse annak, ami igazolható, de a lefelé tartó spirál folytatódik. Világosan meg kell határozni, hogy milyen mezőgaz­daságot akarunk. És amit akarunk, annak a termékeit hogyan akarjuk elhelyezni. Úgy tűnik, az igényt az élelmezés kérdé­sére egyszerűsítik. A világ azonban már túllépett ezen; a mezőgazdaság ma már műanyagot, hajtóanyagot is előállít. A minőségi termelés feltételei még ma is adottak lennének. De például a telephe­lyek rombolása is zajlik. Félő, hogy vég­leg elveszítjük azt a pozíciót, amelyet év­századok során birtokoltunk Európában. Az igény nem csak a fizetési mérleg ja­vítása szempontjából lenne fontos, hanem főleg a vidéki lakosság miatt. Világosan meg kell mondani, hogy melyik az a ter­melési szerkezet, ahová az állam eszkö­zöket helyez, vagy hogy mit nem kíván támogatni. Meg kell tervezni Magyaror­szág földtulajdoni és földhasználati szer­kezetét. Az elmúlt négy évben úgy történt a földosztás, hogy a termőföld jelentős részét azok kapták, akik azt nem művelik. — Hogyan ösztönzi az állam, hogy a földtulajdon a művelőkhöz kerüljön? — Törvénynek kell rendezni a tulajdon- és birtokviszonyokat, az öröklés, az ille­ték, a földjelzálog feszítő problémáit! — A családi gazdaság mennyiben szá­míthat arra, hogy kialakul a megfelelő inf­rastruktúra? — Én nem vagyok környezetvédő, de az leszek, mert a vidéket járva látom, hogy az istállók, ólak nélküli faluszerkezet bom­lik, az udvarokba visszavitték az állatte­nyésztést. És ez már településpolitikai kér­dés. Értelmezést követel a regionális po­litika is: el kell dönteni, hogy milyen szán­dékai vannak az országnak a gyengébb termelési adottságú területekkel, Nógrád- dal, Borsod-Abaúj-Zemplénnel és Bács- Kiskun megyével. Tudjuk, kevés a válasz­tási lehetőség. És ha nem akarjuk az el­néptelenedést, akkor a külön foglalkozta­tási célú forrásokat le kell bontani, és oda kell adni a fiatalok helybentartásához. Tar­tósan meg kell tervezni minden lépést. Ide­számítva, hogy minden vállalkozónak tisz­tában kell lennie azzal, amire számíthat. Nem járható út, hogy utólag derüljön ki: már megint sok búza termett, hogy nem kell a sertés és sok a szarvasmarha... A kormánynak reális helyzetelemzést kelle­ne készítenie az agrárágazatról, mert úgy tűnik, hogy az 1995-re tervezett intézke­dések sem hoznak kedvező változást. A világ ismeri a speciális mezőgazdasági fi­nanszírozási rendszert, nálunk pedig a vetés idején is a bankok irodáit kell járnia a parasztnak, hitelért. —A pénzügyminiszter a költségvetés vi­tájában azt mondta, hogy a mezőgazdaság több támogatást kap. Támogatásban az utolsók között — Nézzük a tényeket. A kormány meg­rendelésére készült világbanki szakértői elemzés szerint a magyar mezőgazdaság támogatottsága az utolsó három közé tar­tozik. A pénzügyminiszternek abban van igaza, hogy a Hom-kormány visszaadta azt, amit az Antall-kabinet elvett. Ám ez többletet nem jelent, sőt, a reálértéke csök­kent is. Ide kívánkozik, hogy az agrárszak­emberek már évek óta követelik: elfogu­latlanul, szakmai alapon szülessen döntés a támogatásban. Egyáltalán, mennyi is az a támogatás, merthogy az összeg jelentős részét nem a mezőgazdaság költi el. Mi köze van például az útépítésnek az ágazat gondjaihoz? Azt kell tehát mondanom, hogy a támogatás mértéke illuzórikus, mindenképpen kevés ahhoz, hogy a ma­gyar mezőgazdaságot kisegítse a kátyúból. Célirányos módszerek kellenének, a kli­ensrendszer megszüntetésével. Ne fordul­hasson elő, hogy reorganizáció címén mil- liárdokat is adnak, egy családi vállalkozó pedig kétmillió forintért Tolnát-Baranyát is megjárja és mégsem jut pénzhez. (MTI-Press)

Next

/
Thumbnails
Contents