Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-04 / 3. szám
UJ KELET M A A "71 KI MAGAZIN 1995. január 4., szerda Láthatatlan csatornákon Beszélgetés Almás! Évával Almási Éva megannyi fontos szerepet eljátszott már pályája során. Most II. Erzsébet bőrébe bújt. A színésznő hosszú éveket töltött el a Madách Színházban, mielőtt a szabadúszást választotta. —Álmodozott valaha is, hogy mit szeretne elérni? — Nem színésznő, hanem hegedűtanár akartam lenni. Szerintem nem sikerült volna a zenei pályám. Hogy akkor miért hegedültem? Miután zongorára nem volt pénzünk, a szüleim a hegedűt választották, mert ez a hangszer nem került horribilis összegbe. Nem sokkal később megnyertem egy budapesti versenyt. Tanáraim állították, szép jövő előtt állok, érdemes tovább folytatnom. Szerintem véletlen volt, hogy azon a bizonyos versenyen győztem. A szüleim áldozatot hoztak azért, hogy tanuljak. Soha nem felejtem el, amíg én a tanárnőnél gyakoroltam, apám lenn toporgott az utcán a fagyban. Kilenc év után, egyik napról a másikra, letettem a hegedűt, és csak karácsonykor vettem elő. Nem veszekedtek velem, nem kényszerítettek a zenetanulásra. Mint ahogy abba sem szóltak bele, hogy miért akartam színész lenni. Az ember mindig megérzi, mikor értékelik túl vagy becsülik alá a tehetségét. Ez az ösztönös értékrend borzasztóan fontos. Főleg nekünk, színészeknek. — Föltéve, ha hallgatnak másokra, vagy foglalkoznak azzal, amit a kritikusok írnak. — Nem így gondoltam. Azon nem érdemes rágódni, mit mondanak mások. Az értékelés láthatatlan csatornákon jut célba, nem szükséges szavakkal kimondani. — Llóretckintó? — Nem szoktam a jövővel foglalkozni. A múlttal sem. A reális dolgok, feladatok izgatnak. Hátrafelé nem nézek, a megtörténteken úgysem lehet változtatni. A jövőt illetően pedig babonás vagyok. — Úgy tudom, szerepeiről sem beszél szívesen. — Azért nem, mert egy figura létrejöttében nagyon sok az ösztönös, de ugyanakkor a tudatos motívum is. Mániám, hogy ezt a szüléshez hasonlítom, és valóban az. Miért beszélnék róla? A próbák idején fokról fokra gazdagabb lesz az ember, ez a/, időszak az apró felfedezéseké. A premier után sincs értelme a szerepelemzésnek. Tudja, mikor szülés után először megláttam a gyerekem, ő volt a világ legszebb gyereke, holott egy újszülött nem igazán szépséges látvány. De ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy csúnya a kisbabám, ott rögtön meghalok. Valahogy így vagyok a szerepeimmel is. Egy szerepben izgatnak a fehér foltok, minden előadáson kihívást jelentenek. Legutóbb a Stuart Mária darabban éreztem ezt a bőrömön. Erzsébetet játszom, s egy jelenetben úgy kell elmondanom a monológot, hogy bizonyítsam az igazát. És egyszer csak kinyílt a kapu, beléptem rajta, és sikerült az, amit meg akartam valósítani. Azt ne kérdezze, hogyan csináltam. A pillanat varázsa segített. Lehet, hogy ezután soha többé nem nyílik ki az a kapu. — Címszerepeket játszott — remekül. Felelősséggel jár nagy asszonyok bőréhe bújni? Nem fél ilyenkor? — Ki kell ábrándítanom, nem. Az igaz, vannak nagyon nehéz munkák, a szó szoros értelmében vett rossz próbák. Nem ijedek meg a feladatoktól, dolgos színésznő vagyok. Az Erzsébetről pontosan tudtam, milyenné formálom. Az elém tett tükörben fokozatosan kirajzolódott a képe. Hasonló módon élményteli volt annak idején a Popfesztivál Észtere. A Spanyol Izabella sem volt nehéz küzdelem. Mint a régészek, óvatos mozdulatokkal bontottam ki a leletet. Viszsza- térve a félelemre, Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című darabját Huszti Péterrel játszottam 1969-ben a Madách Kamarában. Édesapám faggatott: nem félek-e attól, hogy csak ketten szerepelünk a színpadon, és bogarat ültetett a fülembe, hogy mitől kell tartanom. Nem szabad ilyeneket kérdezni. Ha felhívják a figyelmemet, hogy ott a szakadék, biztosan megtorpanok, de ha elhallgatják, nagy ívben átugrom. —Négy éve szabadúszó. Nem bánta meg? — Nem. Hogy jobb-e? Azt mondanám, inkább másabb. Oda megyek, ahová hívnak, és csak akkor vállalom el a munkát, ha szeretném is. A FilmNet Magyarországon Égi mozi - csillagászati áron Napi 12 órás műsoridővel, benne négy, föliratos filmmel Magyarországon is fogható az ASTRA 1C műholdról sugárzott, s immár tizenhárom országban vehető FilmNet. Mint megtudtuk, a nagy amerikai és európai filmgyártó cégekkel exkluzív szerződéseket kötő nemzetközi társaság 11 év után — 1984-ben alapították — már Európa-szerte 18 millió nézővel büszkélkedhet. A büszkeség egyébként jogos, hiszen a FilmNet úgynevezett előfizetői csatorna. Az égi csatorna kínálata ugyancsak bőséges és — hogy képzavarral éljünk — szemcsiklandozó. Mozikban még nem, vagy sokkal később, esetleg évek múlva látható fiieket közvetít novembertől folyamatosan nálunk is a FilmNet. Egy kis ízelítő a kínálatból: Az X tervezet Matthew Broderickkel a főszerepben, Maradok hűtlen híve Dudley Moore- ral és Nastassja Kinskivel, Földön kívüli zsaru, Legénybúcsú — és sorolhatnánk tovább. Az adások „foghatóságát" biztosító és eladó cég a Multichoice. Mint elmondták, az általuk ajánlott és értékesített rendszer nemcsak a FilmNet adásának vételére ad lehetőséget, de más műholdas, előfizetői programokra is, így többek között a Country Music TV, vagy például az Aduit — azaz felnőtt — TV erotikus adásaira is. Mindez mibe kerül? A válasz némiképp lehűti a kedélyeket. A műholdas — kódolt — adás vételéhez szükséges egy parabola antenna, egy dekóder, s természe- tesen az „előfizetői kártya”, amely segítségével élvezhetővé válik a kép és a hang. Nos, csupán a legutóbbi, tehát az előfizetés, az első évben mintegy 25 ezer forintba kerül, a másodikban már „csak” tizenkilencbe. Az antenna és a dekóder együttesen több mint ötvenezer forintba kerül. Jön! Eredetileg 70 millió dollárra becsülik a The Crusade (Keresztes hadjárat) című filmnek a költségeit, amelyben Arnold Schwarzenegger játssza a főszerepet. Paul Verhoeven az Elemi ösztön és az Emlékmás rendezője ezúttal is nagy fába vágta a fejszéjét. A történet a XI. század első keresztes hadjáratát mutatja be. Azonban a Terminátor harmadik folytatására még négy évet kell várni a rendező, James Cameron szerint, mivel a történet még egyáltalán nincs kidolgozva. /-------------------------------------------------------------------------------------\ Pamela elunta Péntek esti halaszthatatlan program a Dallas című szappan- opera. Hétről hétre mindenki lázasan várja a „kedvencek” újabb történetét, a sorozat újabb epizódját. Victoria Principal neve sokaknak nem mond semmit, de a Pamela már többeknek ismerősen cseng. Victoria, azaz Pamela szerencsésnek mondhatja magát, ő kapta meg a sorozat egyik legszimpatikusabb szerepét, ráadásul a Dallas egyes epizódja iért ötvenezer dollárt mar kolhatott fel. A színésznő évek múltán jobbnak látta, ha meg szabadul a számára már-már terhesnek igéi kező szerep körből. — Néha már meg- pofoztam volna Pamelái a naivsága miatt — vallotta évekkel ké sőbb. A művésznő Japánban, Fukuoka városban született, olasz apától és ír mamától. Még három hónapos sem volt, mikor a család Amerikába költözött. Már gyerekkorától a hírnévről álmodozott, és tizenhét évesen már a különböző magazinok címlapján volt látható nem éppen túlöltözötten. Hova is mehetne máshova egy magafajta törekvő, céltudatos nő, mint Hollywoodba? Következtek a kisebb-nagyobb szerepek, reklámok. Ezután megpályázta Pamela szerepét. A sorozatból való távozása után színházi ügynökséget alapított Pryce — Hill — Principal névvel. Azóta saját filmgyártó vállalata van. számos könyv szerzője, és kozmetikumai is világhíresek. Boldogabbnak tartja magát, mint húszévesen. Az öregedés izgalommal tölti el, méltósággal fogadja. Ennek ellenére mindent meglesz, hogy jó kondícióban legyen, úszik, jógázik. Vallja: a szépséget nemcsak kívülről, de belülről is táplálni kell. Ritkán fogyaszt édességeket, szigorú diétáját betartja, alkoholt pedig egyáltalán nem iszik. Úgy látszik, Victoria a szerelemben is megtalálta az igazit Dr. Harry Gassmann plasztikai sebész személyében. A kapcsolat kilenc éve tart. Mint csorba fűrész korhadt fában Nem lelkiző típus Detroitban született, de ma már Los Angelesben él, így ma mind a két metropolis a fiának vallja. Hát persze, hogy az utóbbi évek egyik legmarkánsabb kemény öklű (és -fejű) Fickójáról, Steven Seagalról van szó. A kis Steven legnagyobb bánatára a Seagal família úgy döntött, hogy elhagyja az ipari metropolist, Detroitot, s valamikor a hetvenes évek közepén a film és a zene fővárosába, Los Angelesbe költöztek. Stevennek nem kellett sokáig könyörögni, rendszeresen és pontosan megjelent a karatetanfolyamokon, hat hónap alatt megszerezte az első fokozatot, azaz a szürke övét. Két év múlva már fekete öves, de nem elégszik meg a kortársak, az amerikaiak szétverésével, így Japánba, pontosabban Tokióba utazik. Mindene a karate, néha olvasgat, focizik ferdeszemű ismerőseivel, de moziba soha nem ment el! Japán után sorra bejárja az egész távolkeletet, Indonéziába és Tajvanba többször visszamegy, már ott felfigyelnek nem mindennapi küzdőkészségére. A nyolcvanas évek elején visszatér Los Angelesbe, de csalódnia kell, csupán az Aranyszív mulatóban alkalmazzák, mint kidobólegényt, majd később a tulaj testőre lesz. Mint ahogy később elmondta Steven Seagal, innen az ötlet a későbbi világsikerre, a Nicóra, melyet ő maga rendezett. Erről a filmről „felsőfokban” írt a Cinema, mely a szakírók szerint a műfaj legjobbja. Azóta többnyire jók a kritikák a Seagal-filmekről, melyekben szinte mind kiemelik a lófarkas színész hihetetlen technikai ügyességét. Nincs olyan riport, amikor ne mondaná el Seagal, hogy ő volt az első amerikai férfi, aki dojót, azaz karate harctechnikát tanított Tokióban a japánoknak. Steven Seagal idén lesz 40 éves, s a szó legszorosabb értelmében beérkezett, hiszen többszörös milliomos, saját vi- deoforgalmazó cége van. A Halálra jelölve és az Úszó erőd óriási eladási példányszámot ért el. Felesége, Kelly Le Brock szerint — aki maga is színésznő — Steven Seagal a kilencvenes évek amerikai férfi ideálja. Szinte természetes volt, hogy a lófarkas színész -— ebből ő csinált divatot — énekelni fog, annak ellenére, hogy több muzsikus hanyatt esett, amikor meghallotta a hírt. Sean Farrel Los Ange- les-i producer nagyon bízik a da- lolgató Stevenben, hiszen a nemrégiben megjelent nagylemezre több millió dollárt áldozott mint producer. Farrel tudja mit csinál. hiszen olyan együtteseknél dolgozott' producerként, mint a Vanilla Fudge és a T. Rex. A híradások szerint Seagalnak olyan hangja van, mint amikor cg) csorba fűrész a korhadt fában rozsdás szegnek ütközik. De hát az üzlet az üzlet.