Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-25 / 21. szám
1995. január 25., szerda ÚJ KELET^ A lelkészek is elfoglalják helyüket Szovjet katonák is segítettek A famászástól a felsőfokú nyelvvizsgáig A munkaerő Nem ritkaság, hogy egy-egy orvos néhány település egészségügyi ellátását biztosítja. Az is gyakori, hogy egy pap, Isten szolgája több település lakóinak hitét, vallását gondozza, ápolja. Nem mindennapi azonban, hogy egy község lelkésze a szomszéd városban templom építését szorgalmazta és valósította meg. Radvánszki Jánost, Mándok görög katolikus lelkészét 1989-ben szentelték fel, és azóta is e helyen szolgál. Tizenegy település — többek között Záhony — vallási hitközössége tartozik hozzá. — Záhonyban évszádokkal korábban néhány száz lakos élt -— tájékoztatott a lelkész úr. Három fő vallási irányzat volt az uralkodó, de templom híján a hívők a szomszéd községekbe jártak át Isten házába hitgyakorlatra. Tizenöt éve Záhony községben épült egy templom, amely a római katolikus egyház tulajdona, de közösen használta a két katolikus hitgyülekezet. Az épület tervezői a modernségre törekedtek, az építési stílus így nem követte a hagyományos formákat — Nem okozott gondot a két vallás ,,találkozása” egy templomban? — Nem. Nekünk az a véleményünk— úgy, mint a politikában — ha a vezetők, a lelkészek megértik egymást, a „kisemberek” között sincsenek konfliktusok. Ennek ellenére úgy éreztük, hogy Záhony görög katolikus hitközösségének szüksége van saját templomra. —Hogyan kezdődött a szervezés? — A januári házszenteléskor, 1990-ben felkerestem a híveket, és százhúsz család került be a nyilvántartásomba. Ennél többen tartották a kapcsolatot az egyházzal — főképpen pedagógusok és vasutasok — de ezt Záhonyban nem merték vállalni, máshol jártak templomba. A kis közösséggel megbeszéltünk, hogy építünk egy görög katolikus templomot. Egyházunk hívei lehetőségeikhez mérten anyagilag is támogatták az elképzelést. Hazánkból és külföldről is kaptunk a nemes cél megvalósítása érdekében adományokat. A polgármesteri hivatal ingyen biztosította az építéshez szükséges területet, és a képviselők egymillió forintot szavaztak meg a munkálatok elkezdéséhez. Ez 1991-ben történt és nagy segítséget nyújtott az induláshoz, hiszen mintegy tízmillió forintra volt szükségünk. — Azt beszélik, hogy a kivonuló szovjet katonák is segítettek...-— Az még 1990-ben történt, és érdekes színfoltja volt a templom építése történetében. Gépeikkel a talajelőkészítésben vettek részt. Szívesen dolgoztak a tereprendezésben. A munka végeztével megkérdeztük, mivel tartozunk. Válaszuk az volt: örültünk, hogy Magyarországon ilyen munkában is segíthettünk. A sok-sok támogatás eredményeképpen tavaly június 26-án Keresztelő Szent János napján szenteltük fel a templomot. A hívők négy ven-ötven fős törzsmagja rendszeren hoz áldozatot az egyházért. Vasárnaponként már hatvan-hetven záhonyi vesz részt az istentiszteleteken, és karácsony mindhárom napján telve volt a templom. Jólesik látni, hogy munkánknak van értelme, a városban lét- jogosultsága van a templomnak, a hitnek. Sajnos nem mindenki érzi sajátjának a várost és a hitet. Ott szép a templom és a város, ahol az emberek is szép templomot hordanak magukban, hiszen a lélek is templom, az is Isten lakhelye. — A templom még nincs teljesen készen... — Nincs még harang és díszítés. A belső festést is be kell fejezni, és a templom környékén még egy kis parkot is ki kell alakítanunk. Anyagi lehetőségeink függvényében folytatjuk a munkákat. A honfoglalás 1100. évfordulóját 1996-ban harangszenteléssel szeretnénk megünnepelni. KvZ — Nemzetgazdasági szinten 22 millió forint annyit jelent, mint egy átlagembernek húsz fillér, vagy még attól is kevesebbet. Körülbelül ekkora összegre lenne szükségünk, hogy a régióban élők átképzését biztosítani tudjuk — mondja Várkonyi István, a Nyíregyházi Regionális Munka-erő- fejlesztő és -képző Központ vezetője —, ennek ellenére az elmúlt évi költségvetésnek csak a felét kaptuk az 1995-ös évre. — A piacgazdaság természetes velejárója a munkanélküliség, s a szociális háló feladata mindezt kompenzálni. Jelenleg ezen a hálón hatalmas rések vannak. Az elmúlt négy évben mint országgyűlési képviselő beleláthattam a politikába, s tudom, hogy a költségvetés effajta szervezése szociális robbanáshoz vezethet. A nyolcvanas évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy hatalmas gazdasági átalakulás előtt állunk, s a teljes foglalkoztatottság csak a munkaerő átképzésével őrizhető meg. Az országban hét átképzőközpont alakult. Tisztában voltunk azzal, hogy egyes régiókban a munkanélküliségi ráta magasabb lesz az országos átlagnál. Szabolcs- Szatmár-Bereg megye vezet ezen a listán tizenkilenc százalékkal. — Eszerint egyre több ember látogat el az átképző központba. — Nem csak munkanélküliek képzésével foglalkozunk. Minél kvalifikáltabb egy ember, annál nagyobb esélye van arra, hogy megtartja munkáját. A munkaerő is áru, melynek értékét növeli az ismeretek, a képzettségek száma és minősége. Sokan a megelőzés egyik állomásaként keresnek fel bennünket. A számítógépes ismeret és a nyelvtudás ma már nagyon sok munkakör betöltéséhez elengedhetetlenül szükséges. — Felméréseket végzünk — külső munkatársak segítségével —, hogy. milyen tanfolyamok indítására van igény. Intézményünk nem iskola, folyamatosan indítjuk a képzéseket, amelyek a fal mászás oktatásától a felsőfokú nyelvvizsgáig terjednek — ebből is látszik a széles választékra törekszünk. —Hogyan történik a központ finanszírozása? — A Munkaügyi Minisztérium a költségvetés negyedrészét biztosítja. A Megyei Munkaügyi Központ az egyik legnagyobb megrendelőnk, természetesen a kérésükre indított képzéseket ők finanszírozzák. Intézetünk vállalkozásként működik, tudni kell „eladni” magunkat, ezért igyekszünk a legjobb szakemberekkel dolgozni. Ehhez hozzátartozik, hogy feltétlenül érdekeltek legyenek a munkában — természetesen jó pénzért, de ezért az eredményesség érdekében képesek pluszmunkát is vállalni. Munkatársaink valamennyien diplomás emberek, néhá- nyan több diplomával is rendelkeznek, egy vagy két nyelven beszélnek. Csaknem mindegyikük elvégzett már valamilyen tanfolyamot itt, az átképzőközpontban. Elmondható hát, hogy magunknak képeztük őket. — Milyen az intézmény felépítése? — Különböző szektorok működnek, melyeket a középiskola és a felső- oktatási intézmények közötti átmenetnek is nevezhetnénk. Kivételt képez a humán osztály, amely osztályvezetővel, két szaktanácsadóval és külső munkatárssal — orvossal, pszichológussal — dolgozik. Olyan érdeklődők is érkeznek, akik céltudatosak, tudják, hogy mit akarnak tanulni. Őket regisztráljuk, s a tanfolyam kezdetéről később értesítést küldünk. Vannak olyan vendégeink, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mit szeretnének valójában. Tanácsadóink ebben próbálnak segíteni, beszélgetnek a jelentkezőkkel, végzettségüket, korábbi munkájukat, érdeklődési körüket mérik fel, s ennek alapján javaslatokat tesznek az indulás, a képzés irányára. —Milyen tanfolyamokat tartanak az év első részében? — Az intézet már említett humán is áru osztálya most a cigányság problémáját célozta meg. A kisebbségi önkormányzatok alakulásában kívántak segítséget nyújtani, abban, hogy képesek legyenek menedzselni a saját etnikumukat. Felzárkóztatni kívánjuk a szociálisan lecsúszott embereket, megtanítani őket írni, olvasni, számolni, továbbá különböző szakirányú ismeretekre képzünk a bőr- fa- és építőipar területén. Felfigyeltünk arra, hogy a Huszártelep lakói felvásárolnak különböző gyenge minőségű árucikkeket, főleg fa-és bőrárut, s a KGST-piacon értékesítik azokat. — Miért ne készíthetnék ők maguk ezeket a dolgokat? — Az átképzés igazi tevékenységét mutatja be a következő példám: Kisvárdán a baromfi-feldolgozó üzemet átszervezik. Kétszáz embert el kellene küldeni, hiszen nincs rájuk szükség. Az átszervezés időtartama körülbelül három-négy hónapot vesz igénybe, s aztán kétszáz olyan dolgozót kellene alkalmazni, akik az új gépekhez értenek. Felajánlottuk, hogy átképezzük a dolgozókat. Dániában egy munkás élete során legalább négyöt képzésen esik át, hogy munkanélküli, azt meg sem érzi, legfeljebb a munkaügyi minisztériumban regisztrálják. Hazánkban ez még kevéssé elfogadott. — Mennyire érzi hatékonynak az átképzőközpont munkáját, el tudnak helyezkedni az itt végzett hallgatók? — Nem szoktunk felméréseket végezni, de az eredményességet bizonyítja az a tény, hogy az egyik számítógépes tanfolyamunknak már csak tíz hallgatója van, pedig még csak most fognak vizsgázni. A többiek már elhelyezkedtek. Ennek egyrészt örülünk, mert az a célunk, hogy munkát kapjanak, másrészt vakarhatjuk a fejünket, hiszen nekünk a végzett hallgatókat regisztrálnunk kell, de biztos vagyok abban, hogy erre is találnánk megoldást. Kozma Ibolya Első betege japán üzletember volt Tíz éve még sarlatánság, öt éve különlegesség volt, mára szinte megszokott dolog, a mindennapok része lett. A természetgyógyászat polgárjogot nyert — illetve nyer a májusban életbe lépő törvénnyel — Magyarországon. A rendszerváltás után itt is voltak zavaros dolgok. Hozzá nem értő személyek — egyszavas meghatározással kontárok -— is ringbe léptek, lejáratva ezzel a mozgalmat, amely a természetes gyógymódok elterjesztését, úrja meghonosítását tűzte ki célnak maga elé. A negatív hatásokat szerencsére ellensúlyozni tudta az az áldozatos munka, amelyet az alternatív gyógymódok képzett és elkötelezett hívei végeztek. Utóbbiak közé tartozik a nyírcsaholyi születésű Cservényák János, aki hatodik éve fogadja a betegeket. Az idén 42 éves szőke férfi nyugodtan letagadhatna 7-8 évet a korából. Lakása mögötti rendelőjében ültünk le beszélgetni. A helyiség falán négy darab sárga bőrű, ferde szemű férfit ábrázoló eredeti kínai aku- punktúrás térkép látható. Oldalt egy kerekes, kombinált betegágy, két karosszék egy kisasztal mellett, amelyen magazinok, könyvek hevernek. Szemben, a falra erősített polcokon gyógy- termékek, természetgyógyászati könyvek sorakoznak, közéjük dekorációként fenyőágakat; tobozokat helyeztek el ügyes kezek. Cservenyák János tősgyökeres nyírcsaholyi. Felesége saját fagylaltozójukban dolgozik, két gyermeke —Hajnalka és Erika—általános iskolások. A munkája nincs •A természetgyógyászati készítményeket betegeimnek és vendégeimnek — mert nem mindenki beteg, aki hozzám fordul! — csak felírom. Ők pedig a gyógyszertárakban és szaküzletekben szerzik be azokat. Ezen túlmenően pácienseim jelentős része kezelésre kerül, főleg mozgásszervi panaszok miatt. — Fel tudná idézni egy-két érdekesebb esetét? — Legtöbbször gyógyíthatatlannak tűnő betegekkel foglalkozom, és ezek jó részénél jelentős javulást érek el. Van egy olyan betegem, aki Bechterev kórban szenved. A gerince teljesen merev volt, sem megfordulni, sem a székből felállni nem tudott. Ma olyan jó állapotban van, hogy az új orvosa egyenesen azt mondta: — Ránézésre meg nem mondanám, hogy ebben a betegségben szenved! Elég sok agyvérzés utáni bénulásos esetem volt és van. Emlékszem egy bácsira, bénult volt, de az általam javasolt gyógymódot betartotta, és számomra is meglepő mértékű javulást mutatott. Úgy fél év után már ellátta a ház körüli dolgokat, sőt, még a körfűrésszel is dolgozik. Most egy idegbénulás miatt súlyosan mozgássérült beteggel foglalkozom. Mindkét lába béna, orvosilag a gyógyítása lehetetlennek látszik. A kezelést Nyírbogát körezti orvosával, dr. Riscsák Ildikóval közösen végezzük, és már a doktornő is lát reményt a kezdeti állapothoz képest a javulásra. Fotó, szöveg: Dojcsák A csaholyi „füves" doktor különösebben a család terhére — mondja —, de az előjegyzésekben besegítenek. Ide ugyanis csak előzetes bejelentés után jöhetnek a páciensek. — Hogyan len Önből természet- gyógyász? — A saját sorsomból tanultam. Nem oldható vesekövem volt. amivel orvostól orvosig jártam, de a panaszaim nem szűntek. Ezek után próbálkozam meg önmagam gyógyításával. A mátészalkai könyvesbolt vezetője segített hozzá egy gyógynövényekkel foglalkozó könyvhöz. Elolvastam, és gyógynövények után indultam. Akkoriban legközelebb Debrecenben lehetett beszerezni ezeket. Próbálkozásaim arra vezettek, hogy jelentős vesehomokot az oxalátfajtából sikerült felodani, bár ez gyógyszerekkel elméletileg oldhatatlan. Az eredményen a kezelőorvosom is meglepődött. Ezután az alternatív gyógymódok alkalmazásával orvosilag bizonyítottan jelentős eredményeket értem el családon belül is. Folyamatosan képeztem magam. Az Országos Természet- gyógyász és Tudományos Egyesületnél. valamint más természetgyógyászszervezeteknél bizonyítványt és oklevelet szereztem. Reflexológia, aku- presszúra, általános természetgyó-^ gyászát, radisztézia (földsugárzásmérés), test-svéd- és gerincmasszázs tárgyakból is sikeresen vizsgáztam. 1989 januárjában a lakásunkban kezdtem meg a hivatalos működésemet, két évvel ezelőtt pedig felépítettem ezt a rendelőt. Nagyon sokat köszönhetek Nyírcsaholy község lakóinak, akik a kezdetekben vitték a híremet gyárakba, üzemekbe. — Emlékszik az első páciensére? — Igen, egy japán üzeletember volt. Beteg lett. és hiába ajánlották neki a legjobb orvosokat, ő kizárólag természet- gyógyászhoz volt hajlandó fordulni. Nemcsak gyógyítottam, hanem tanultam is tőle. Azt, hogy miképpen kell a masszázs alatt teljesen ellazulni, ahogy az Japánban szokásos. Aztán szájról szájra járt a hírem, különösebb reklám- kampányra nem is volt szükségem. A biztonságot egy orvosi stáb magam mögé szervezése adta, egészen a Debreceni Orvostudományi Egyetemig. Bátorítottak, hogyha bármilyen gondom van, nyugodtan forduljak hozzájuk. Az érkező betegeket ebben a meghitt környezetben fogadom, akivel lehet, letegeződöm, nyugtató, relaxációs zene szól, mindezek elősegítik a betegek feloldódását a kezelések alatt. Szinte minden esetben kérem az orvosi leleteket, mivel az általam adott terápiát az orvosi gyógymódok kiegészítéseként alkalmazom.
