Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-24 / 20. szám

MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ÚJ KELET 1995. január 24., kedd Tőke és előképzettség nélkül Vállalkoz(z)unk? A sikeres vállalkozás titka: piac­képes ötlet, pénz, célkitűzés, erős akarat. Egyre több ember válik ön­maga irányítójává, gombamódra sza­porodnak a kis- és nagykereskedések, majd eltűnnek és újak jönnek létre. Egy évvel ezelőtt alakult a Nyíregy­háza Vállalkozókért Alapítvány — a kezdők segítésére. — Kiket nevezhetünk vállalkozók­nak? — Nehéz megfogalmazni — vála­szolja Köteles Gyula, az alapítvány projektmenedzsere. — Azokat az embereket, akik sa­ját akaratukból, anyagi javaik koc­káztatásával gazdasági tevékenysé­get végeznek. Szabadsággal rendel­keznek, felelősséggel önmagukért s a vállalkozásukért. Sokan képtelenek élni ezzel a szabadsággal. Nincsenek hagyományok. Az iskolában taníta­nak különböző tantárgyakat, szakma- ismeretet, de felelősségvállalást, sze­mélyiségismeretet, emberekkel való bánásmódot, gazdasági tevékenysé­get nem. —Hogyan segítenek a felkészülés­ben? — Olyan ismeretekkel látjuk el vendégeinket, amelyek egy vállalko­zás alapításához, működéséhez szük­ségesek. Közvetítünk üzleti ajánlato­kat is, továbbá felkészítjük a kezdő vállalkozókat a vállalkozói létre. Ezen belül három területet különböz­tetünk meg. — Elsősorban említeném a vállal­kozó munkanélkülieket. Ők általában alkalmazotti viszonyból lépnek vál­lalkozásba, többnyire tőke és elő­képzettség nélkül. A mikrohitel fel­vételével gyakorlatilag az anyagi ja­vakat megszerezhetik, viszont kép­zésre, oktatásra is szükség van. hi­szen mindezt tanulni, gyakorolni kell. Megyénkben van a legtöbb diplo­más munkanélküli. Számukra külön­leges oktatást terveztünk. Az angliai Open Business Club eredetileg táv­oktatásra épülő rendszerét dolgoztuk át. E képzés hallgatói nemzetközileg elfogadott vezetői és menedzseri dip­lomával végeznek majd. A munka- nélküliek, illetve a diplomás munka- nélküliek oktatására pályázatot készí­tettünk, a munkaügyi központ el is fogadta, de megvalósítására anyagi nehézségek miatt még várnunk kell. Általános iskolások részére is szer­vezünk programokat. Budapesten már kipróbálásra került a Milliomos akarok lenni akció, amelynek lénye­ge, hogy a gyerekeknek gazdasági szakemberek vállalkozási ismerete­ket tanítanak, s a nyári szünetben a tanulók kipróbálják az elméletet a gyakorlatban, vagyis vállalkoznak. Nyíregyházán négy általános iskola vállalta a képzés megvalósítását, s a Bessenyei György Tanárképző Főis­kola háztartástan és technika tanszé­ke is bekapcsolódott, így februártól beindulhat a „kis” vállalkozók felké­szítése. — Vannak emberek, akik nem kí­vánnak mindenáron milliomosok len­Köteles Gyula ni, de munkanélküliek sem. Állás- lehetőségük nincs, de mégis szeret­nének valahogy megélni... — Ők minden bizonnyal kényszer- vállalkozók lesznek. Fontos, hogy az a munkanélküli, akinek vállalkozási szándéka van, ne a járadék utolsó hó­napjaiban keressen meg minket. A munkaügyi központ is rendelkezik támogatási lehetőségekkel, de csak járadékos munkanélküliek eseté­ben. —Véleménye szerint hogyan lehet­ne könnyíteni egy kezdő vállalkozó nehézségeit? — Ha több kisvállalkozó társulna, s együtt hozna létre egy nagyobb vál­lalkozást. A tőke, a tervek, az aka­rat, a munkaerő egyesítése csodákra képes. Sajnos, ezt kevesen ismerik fel. Alapítványunk előtt alakult a PRIMOM Vállalkozásélénkítő Ala­pítvány a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén élő vállalkozások segítésére. A Nyíregyháza Vállalko­zókért Alapítvány a városi, s a na­pokban létrejött Első Nyírségi Fej­lesztési Társaság a területi vállalko­zás-élénkítéssel foglalkozik. Egy iro­dában, együtt dolgozunk. Különö­sebb összehangolásra nincs szükség, hiszen mindannyiunk feladata ugyanaz. — Mit ajánlana egy kezdő vállal­kozónak? — Azt, hogy jól gondolja meg! Ugyanis egyre több tőkére, befekte­tésre van szükség, egyre kisebb a pi­acrés — mivel sokan vállalkoznak — , s egyre kevesebb a vállalkozók pén­ze. Néhány évvel ezelőtt még csak négy benzinkút működött a város­ban, ma már tizenegy vagy tizen­kettő. s az autók mennyisége ez idő alatt csak a duplájára növekedett! Tudni kell a kockázatot elemezni, s meg kell tanulni, hogyan kell en­gedni a realitásnak a szív hangjával szemben. A siker nem egyik pilla­natról a másikra történik, sok-sok év kitartó munkájának eredménye. — Ón vállalkozó? — Természetesen. Kozma Ibolya A közelmúltban helyezték üzembe az OTP pénzváltóautomatáját a Luther úton (Fotó: Csonka Róbert) Sipos Kund Köténnyel beszélgettünk Hittel minden sikerülhet A Nyíregyháza városi református gyülekezet mintegy 25-30ezer főből áll. Ezt a nagyszámú gyülekezetét Sipos Kund Kötöny lelkész-esperes és három segédje gondozza. Arról beszélgettünk az esperessel, hogy a református egyházközség mi­lyen körülmények között végzi a mun­káját. — Egy ekkora városban egy lelkész és három segédlelkész nagyon kevés. Emellett vannak ugyan hitoktatóink, de többségük képesítés nélküli, illet­ve néhányan most végzik a hitoktatói tanfolyamot. A szűkös személyi felté­telek nagy terhet rónak ránk is és a gyülekezetre is. — Mibe kerül az egyház fenntartá­sa? — Gondoljunk csak arra, hogy a nyíregyházi református templom külső renoválása ötmillió forintba került, és ehhez sem a megyétől, sem a várostól nem kaptunk támogatást. Mindenki mondta, hogy az épület gyönyörű, és fontos a város számára, de a felújítá­sára senki nem adott egy fillért sem. Az idén kaptunk egy kis pénzt a palatető lecserélésére, de hát ez édes­kevés az összes költséghez viszonyít­va. Fenn kell tartani a templomot, a ha­rangokat. A parókián fizetni kell a fű­tést, a világítást, üzemeltetni kell a gyülekezeti házunkat, a kántorlakást, két segédlelkészi házat. Fizetni kell a lelkészeket, a kántorokat, az egyházi alkalmazottakat, hiszen nekik is meg kell élniük valamiből. —Hogyan biztosítják az anyagi hát­teret? —- Elsősorban a hívek adományai­ból, melyeket fizethetnek perselypénz­ként és önkéntes egyházfenntartói já­radékként is. Három éve vagyok itt, és azóta duplájára növekedett a nyilván­tartott egyháztagok száma. Mi senki­nek nem akarjuk megszabni, hogy mennyit fizessen, bár valószínű, hogy nemsokára életbe lép a Magyarorszá­gi Református Egyház Zsinatának a legutóbbi határozata, mely szerint a hívektől jövedelmük egy százalékát kérjük majd egyházfenntartási jára­dékként. Tehát akinek több pénze van, attól többet kérünk. Ha megkapjuk — nem a bibliai tizedet, csak egy száza­dot —, akkor szerény körülmények között, de gond nélkül fenn tudjuk tar­tani az egyházat. Egyelőre kizárólag a gyülekezeti tagok adományaira támaszkodhatnak. A múlt évben több mint kétmillió fo­rint perselypénz, és szűk másfél mil­lió forint egyházfenntartói járadék jött össze. Ahhoz, hogy fenn tudjuk tarta­ni az egyházi épületeket és meg tud­juk valósítani későbbi terveinket, fél évvel ezelőtt létrehoztuk a Lukács Ödön Alapítványt. (Lukács Ödön hí­res nyíregyházi lelkész volt, ő építtet­te a templomunkat is.) Az alapítvány számlájára eddig mintegy félmillió forint folyt be. A hívek szoktak még adakozni különböző címszavak alatt, például „Isten dicsőségére”, vagy gye­rekszületésnél „Isten iránti hálaadás­ból”. Volt olyan is, aki hozzájutott öt­venezer forinthoz és azt azonnal befi­zette a Lukács Ödön Alapítványba, mert úgy érezte, hogy ezért hálával tartozik Istennek. — Összetartanak a nyíregyházi re­formátusok? Segítenek egymáson, amikor valamelyikük nehéz helyzetbe kerül? — A református egyházon belül működik a Lórántffy Zsuzsanna Nőszövetség, melynek körülbelül 100-120 tagja van. Ők látogatják, ápolják, segítik a gyülekezetben lévő öregeket. Tavaly 120 ezer forintot nyertünk pályázaton, és ezt karácsony­kor szétosztottuk a rászorulók kö­zött. Mi is elég szűkösen vagyunk, de ahogy erőnkből telik, segítjük az el­esetteket. — Tudnak-e fejlődni valamilyen módon? — Nagy terveink vannak. Szeret­nénk egy 60-80 férőhelyes elfekvő öregotthont beindítani. Már konkrét az elhatározásunk, tárgyalunk a város­sal, a zsinat elnökével. A gyülekezet­ben számos egyedül élő idős ember van. Gondoltunk azokra a kórházban élőkre is, akik csak azért vannak ott, mert senkijük nincs, akihez mehetné­nek. Szeretnénk megkönnyíteni azok­nak a sorsát, akik már nem sokáig él­nek a Földön. Megítélésem szerint nem mindegy, hogy miként megyünk el ebből a világból. Ahogy az ember készül élete nagy eseményeire — há­zasságra, születésre —, ugyanúgy ké­szülni kell a halálra is. Mivel ilyen nagyszámú a nyíregy­házi gyülekezet, hála istennek, minden vasárnap tele van a 800-1000 férő­helyes templom, sokszor kicsinek is bizonyul. Most karácsonykor 2230-an vettek úrvacsorát, ebből az első napon 1400-an. A templom mellett egy he­lyiségben négyszáz embernek közve­títettük házi videorendszeren keresz­tül az istentiszteletet, egy másik helyen pedig 120 ember hangszórón keresz­tül értesült a mise történéseiről. Ami­kor énekelni kezdtük az úrvacsorára hívó éneket, ők is jöttek, és beálltak az oltárhoz vezető sorba. Minden jel azt mutatja, hogy építenünk kell egy második templomot. Úgy hallottuk, hogy a Jósaváros felé fog terjeszkedni a város, ott szeretnénk megépíteni az új templomot. Ha ez elkészülne, meg­osztanánk a gyülekezetét, és az otta­niak gondozását egy új lelkész venné át, akinek parókiát is építenénk. A gyülekezet igényeihez igazodva határoztuk el, hogy református isko­lát indítunk. — Miben látják a tervek megvaló­sulásának biztosítékát? — A hitben. Biztos vagyok benne, hogy a Jóisten meg fog segíteni min­ket. Persze, hogy az elképzelésekből legyen is valami, hozzá kell fogni a megvalósításhoz. Ha folyton arra vár­nánk, hogy összegyűljön a szükséges pénz, akkor ítéletnapig várakozhat­nánk. Anyíribronyi templom felújítá­sába például 200 ezer forinttal vágtunk bele, és később derült ki, hogy kétmil­lióba kerül. Nagyon sokat szaladgál­tunk, de innen-onnan mindig össze­jött a szükséges összeg. Számtalan esetben tapasztaltuk, hogy Isten megsegít minket, éppen ezért nem félünk a jövőtől. Vasas László Mindaddig, amíg szükség lesz rám Négy kemény év után Az egykoron jobb időket látott ta­nácsi rendszer után teret kapott, mi több, kibontakozhatott a területgazdál­kodásnak és a területfejlesztésnek egy új formája, az önkormányzati rendszer. A kisebbnél kisebb, vagy éppen a na- gyobbnál nagyobb települések önkor­mányzatai számára ma a legfontosabb, hogy a város vagy község érdekét és jobbulást szem előtt tartva összehan­goltan irányítsák lakóhelyük életét. Ezzel szemben a megyei önkormány­zatok jóval nehezebb helyzetben van­nak, mivel összetételük rendkívül ve­gyes, ennélfogva a döntéshozatal sem működik mindig zökkenőmentesen egy-egy fontosabb kérdésnél. Ä leghálátlanabb szerepet mégis Medgyesi József vállalta magára akkor, amikor elfoglalta Szabolcs-Szatmár- Bereg megye megyei közgyűlésének elnöki posztját. Eleinte egyszer-egy- szer akadozott is a közgyűlés munká­ja, de mint tudjuk, a jó munkához idő kell. S az eltelt négy év azt bizonyítja, hogy a Medgyesi elnök által vezényelt megyei team kifogástalanul megállta helyét ezen az ingoványos talajon. — Ón hogyan látta négyéves műkö­désüket? — Négy évre visszamenőleg úgy gondolom, hogy a kezdeti próbálko- - zások és botladozások után a közgyű­lés fokozatosan meghatározta saját fel­adatát — válaszolja az exelnök. — Tettük mindezt azért, mert az önkor­mányzati törvény olyan mértékben le­szűkítette a megyei közgyűlés feladat­körét, hogy alig lett volna elvégzendő feladatunk. Ezért a közgyűlés megha­tározta önként vállalt feladatait. —Mik voltak ezek a feladatok? — Például a területfeljesztés, a te­lepülési önkormányzatok szakmai se­gítése, a több településen megvalósu­ló, de egymással összefüggő beruhá­zások koordinálása vagy a megye inf­rastruktúrájának fejlesztése. És függet­lenül attól, hogy nem kaptunk rá pénz­ügyi fedezetet, évente 22-28 millió forinttal támogattuk a megye sportéle­tét. Mindezek mellett végeztük termé­szetesen a saját munkánkat is. Meg­tartottuk a meglévő intézményhálózat működőképességét. Komoly összege­ket fordítottunk ezek állagának meg­óvására, új szociális otthonokat léte­sítettünk. Sorolhatnám még nagyon sokáig az elvégzett munkát. Egy nem­régiben napvilágot látott könyvben is részletezzük a megye elmúlt négy évét. — Mennyire volt összehangolt, súrlódásmentes a közgyűlés munkája? — A közgyűlés nem politikai ala­pon szerveződött, ennél fogva műkö­dését sem a politikai érdekek határoz­ták meg. Mi csupán végeztük a mun­kánkat. A magasan képzett és munká­jához rendkívül jól értő apparátusnak köszönhető, hogy konkrét célok, kon­cepciók, feladatok megtárgyalására került sor valamennyi közgyűlésen. Éppen ezért úgy tartom, hogy minden nehézség ellenére is könnyű volt ered­ményeket elérni. — Maradtak megoldatlan felada­tok? — Az önkormányzati munka folya- matos..Éppen ezért a mostani közgyű­lésnek nem visszamaradt, megoldatlan problémákkal kell szembenéznie, ha­nem újabb, folyamatosan felmerülő feladatokat kellett elvégeznie. Mivel dr. Zilahi József személyében a koráb­bi alelhök lett a megyei közgyűlés el­nöke, minden olyan ismeret a birtoká­ban van, ami a folytatáshoz szükséges. Legfontosabb a megye által működte­tett intézményhálózat további mű­ködőképességének megőrzése. Ez a hálózat egyébként várhatóan növeked­ni fog, hiszen várható, hogy több kö­zépfokú intézményt visszaadnak majd működtetésre a megyének. Úgy gon­dolom, hogy a várható pénzügyi ne­hézségek miatt fejlesztésre nem sok pénzt tud majd fordítani a megye. Ami biztos: szorgalmazni kell a távbeszélő­hálózat kiépítésének befejezését, a 3- as autópálya építésének megindítását és a határátkelőhelyek megfelelő szint­re történő fejlesztését. Gondolok itt például a záhonyira. Nem kötelező fel­adat, de mindenképpen foglalkozni kell a megye mezőgazdaságának fej­lesztési lehetőségeivel is. —A folytatásról volt szó. Ön hogyan folytatja tovább? Már nagyon sok ta­lálgatást hallottam.-— A polgármesterek jogállásáról szóló törvényben az áll, hogy az, akit köztisztviselőként válaszottak meg, kérésére vissza kell helyezni korábbi pozíciójába. Én éltem ezzel a lehe­tőséggel, és kértem az utódomat, hogy helyezzen vissza. így a köz­gyűléstől el nem szakadva, de már nem mint a tagja, hanem mint köztisztviselő fogom segíteni az apparátus munká­ját mindaddig, amíg szükség lesz rám. — Lapunk és olvasóink nevében köszönöm amit eddig tett megyénk fejlődéséért, és sok sikert kívánok az elkövetkező időszakhoz! Úri Mariann

Next

/
Thumbnails
Contents