Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-19 / 16. szám

4 1995. január 19., csütörtök UJ KELET VAROSRÓL JS$ VAROSRA UJ KELET ÚJFEHÍRTÓN Egyelőre negatív az egyenleg Kötelező feladatok Legutóbb, amikor itt jártunk, már kö­zeledett a szilveszter, de az év végi összegzéshez még korán volt. Most azonban, az új év elején tisztába tehet­jük az elmúlt év eredményeit és ered­ménytelenségeit, összegezhetjük, hogy mi mindent sikerült végrehajtani a kitű­zött feladatok közül, és mi az, ami az új évben vár megoldásra. Újfehértó jegyző­jével, Varga Lászlóval az 1994-es évet elevenítettük fel. — Két kivétellel befejeztük az összes beruházást, feladatot — válaszolja kér­désemre a jegyző. — A Trombitás utcai villanyhálózatbővítése 1995-re csúszott át a TITÁSZ építőbrigádjainak elfoglalt­sága miatt. Ebből a munkából még kö­rülbelül 60 közvilágítási lámpahely fel­szerelése maradt hátra. A másik befeje­zetlen munka a novemberben átadott Újfehértót és Kálmánházát összekötő út útpadkáinak, csapadék- és a belvíz- elvezető-rendszerének a megépítése. Ezt is igyekszünk minél hamarabb pó­tolni. Az új szárny megépítésével megoldó­dott végre a 4-es iskola sok évtizedes problémája. Elkészült egy kis méretű aszfaltozott labdarúgópálya, aminek — Még csak irányszámokat tudok mondani, mert az intézményvezetőkkel, szervezetekkel és a bizottságokkal most folynak az egyeztetések, és majd január 26-án terjesztjük a képviselő-testület elé. A bevételi előirányzatok során figyelem­be vettük az év közben realizálható tényezőket, és körülbelül 422 millió fo­rint bevétellel számolhatunk. Ez az összeg 1994-hez képest nagyon szerény növekedést mutat, és közel nem fogja fedezni a várható többletkiadásokat. A kiadási előirányzatok kialakítása csak minimális szinten került tervezésre. Az intézmények működésénél csak a közalkalmazotti illetményalap növekedé­sével számoltunk. A'fejlesztési, felújítá­si feladatok nélkül is egyelőre negatív a költségvetési egyenleg. Át kell tekinteni a nem kötelező feladatokat, és a legmi­nimálisabb szintre vissza kell szorítani azokat. Tovább nehezíti helyzetünket né­hány kötelezően elvégzendő feladat, mint például az Ellenőrzési Iroda felállítása vagy az aljegyző beállítása. — Egy-két számadattal is támasszuk alá az elmondottakat! — Az 1995-ös évi költségvetés közel 20 százaléka a szociális feladatok ellá­megépítése több mint kétmillió forintba került. Kezd körvonalazódni a tájház is. Ed­dig körülbelül kétmillió forintot költöt­tünk a régi életmódot megtestesítő, megelevenítő eszközök megvásárlására és beszerzésére. Buczkó Józsefet bíztuk meg a munkával, aki már eddig is na­gyon sok kutatást és felderítést végzett. Neki köszönhető, hogy úgy állunk, ahogy. Természetesen a legfőbb felada­tunk az intézmények működtetése és a szociális segélyek kiadása volt. Sajnos, ezt nem mindig sikerült maximálisan tel­jesíteni. Az iskoláknak nem tudtunk tan­szereket és segédeszközöket venni, és valószínűleg az idén sem fog rá jutni. Ha ez tovább folytatódik, az oktatás ro­vására megy a dolog. De egyébként is olyan helyzetben va­gyunk, leszünk, hogy vagy az intézmé­nyeinket működtetjük, vagy pedig a vá­ros fejlesztését eszközöljük ki, de a kettő együtt nem megy. Nagy Sándorral, a város ismételten megválasztott polgármesterével az ez évi költségvetésről és a célként kitűzött tervekről, feladatokról beszélgettünk. —Milyen összegből gazdálkodhatnak az idén? tása körébe tartozókra fog elmenni. Évente egy lakosra 6500—7000 forin­tot fordíthatunk. Egyik alapvető prob­lémánk, hogy nem emelkedtek az álla­mi normatív támogatások. Az egy fő általános iskolásra kapott normatíva a gyermekre költött költségnek csak az 55 százalékát, az egy óvodásra jutó támo­gatás a költségeknek mindössze 36 szá­zalékát fedezi. —A város további fejlesztéséről még nem esett szó... — Ahhoz, hogy 1996-ra vonatkozó céltámogatási pályázatot tudjunk benyúj­tani, most kellene elkészíteni a terveket, ezek azonban rengeteg pénzbe kerülnek. Ebben az évben a legnagyobb beruházá­sunk a 220 millió forintba kerülő telefon- hálózat kiépítése lesz, és emellett szeret­nénk a harmadik negyedévre befejezni a tájház kialakítását. Ézenkívül más na­gyobb beruházásban nem gondolkod­tunk, és felújítással nem számoltunk. —Tavalyról nincs beadott pályázatuk?-— Egy tízmillió forintos ivóvízháló­zat-bővítésre nyújtottunk be pályázatot, annak elnyerésére elég jók az esélyeink. Sajnos, ezzel végére is értünk a reálisan szóba jöhető dolgoknak. S hogy mi lesz 1996-ban?... Hátrány volt a fiatalságom A huszonkét éves alpolgármester Tavaly augusztusban voltak a FI­DESZ emlékezetes nehéz napjai, s akkor volt a párt megváltozott politi­kájával egyet nem értő tagok tömeges kilépése itt, a megyében és az ország­ban is. A kilépett ismertebb tagok kö­zül aztán a választások után mind „nagy ember” lett. Szoboszlai Ottót ismét megválasztották Nagyhalász polgármesterének, dr. Sértő-Radics István Uszkán lett polgármester, For­ró Zoltánt pedig Újfehértón alpolgár­mesternek nevezték ki. — Zoli, te magad mondtad, hogy a megyében mindenképpen, de talán az országban is Te vagy a legfiatalabb alpolgármester. Bíztál benne, hogy megválasztanak? — Nagyon reménykedtem benne, hogy az egyéni körzetben megválasz­tanak képviselőnek, mert nagyon so­kat dolgoztam érte. Rendkívül fontos­nak tartom a lakossággal a személyes kapcsolatot, s ahogy tapasztaltam, az emberek hiányolják is ezt. Sokan pa­naszkodtak nekem, hogy az előző képviselő-testület nem igazán foglal­kozott az emberekkel, személyesen nem hallgatták meg a véleményüket és a kívánságaikat, szóval nem igazán volt szavuk a város életének irányítá­sában. Én elmentem közéjük, beszél­gettem velük, meghallgattam, hogy miről mi a véleményük, s ez meglát­szott a választási eredményeken is. —Az emberek nem voltak kicsit tar­tózkodóak azért, hogy ilyen fiatal vagy? — A fiatalságom mindenképpen hátrány volt, és még lesz is, hiszen nem könnyű elfogadni az utasításokat vagy még a kéréseket sem egy 22 éves srác­tól. Főleg nem az olyanoknak, akik bőven az apám lehetnének. Ugyancsak hátrányosnak tartom a munkám során is, mert én ezelőtt nem voltam képvi­selő-testületi tag, nem látom át a dol­gokat, és nem igazán tudom még, hogy Forró Zoltán hogyan mennek az egyes ügyek. Eze­ket az ismereteket rövid időn belül sze­retném megszerezni, már megtettem a szükséges lépéseket, hogy mindenbe betekintésem legyen. — Gondolom, azért is sürget az idő, mert a polgármesteretek országgyűlési képviselő is egyben, és elég sok időt a fővárosban tölt majd az elkövetkező négy évben. — Valóban így van, hatalmas fel­adat fog rám hárulni a polgármester távollétében. — A fiatalok általában tele vannak tenni akarással, meg szeretnék válta­ni a világot. Neked milyen teiyeid van­nak? — Hát, ha a világot nem is, de elég sok mindent szeretnék megváltoztat­ni. Tudom, hogy sokan rossz szemmel nézik ifjonti lelkesedésemet, és úgy vélik, egy idő múlva úgyis belefásu­lok a mindennapokba, de nagyon re­mélem, hogy nem így lesz. Tulajdon­képpen három nagy célom van: az egészségügy, az oktatásügy és a mun­kanélküliség helyzetének javítása. Az egészségügynek úgymond mindig slá­gercélnak kell lennie. Az egészségügyi lehetőségek sohasem lehetnek tökéle­tesek. Dr. Bélteki Béla kollégámmal az a tervünk, hogy a négy év alatt meg­teremtsük a lehetőségét egy mentőállo­más létesítésének. Nagyon bízunk ben­ne, hogy meg tudjuk majd valósítani. Az oktatás azért nagyon fontos, mert ez mindennek az alapja. Nemcsak a gazdasági fejlődésnek, hanem a szel­lemi tőkének is, és annak is, hogy meg tudjuk tartani a lakosságot, ne vándo­roljanak el innen a fejlettebb és kultu­ráltabb városokba. Rengeteg látható és látványos eredményt lehetne elérni, ha komolyan odafigyelnénk ezekre a dol­gokra. így van ez a munkanélküliség­gel is. A megyében nálunk az egyik legmagasabb a munkanélküliek szá­ma. Mindent meg fogok tenni azért, hogy a vállalkozókat idecsalogassam. Kedvező hitelfeltételeket nyújtunk nekik, ha kell, körüludvaroljuk őket, de ahhoz, hogy sikerüljön, meg kell oldani a szükséges infrastrukturális fejlesztéseket. Gondolok itt az utak teljes rendbetételére vagy a telefon- helyzet megoldására. Legalább ilyen fontosnak tartom a sport fellendítését is. Nálunk jószeré­vel csak a focit ismerik az emberek, s ez nagyon beszűkült gondolkodásra vall. Létesíteni kellene egy PRIMOM- központot is, ez nagy lökést adna a mezőgazdaság és a vállalkozások fejlődésének. De órákig sorolhatnám még a hiányosságokat és a megoldás­ra váró feladatokat. Én csak azt tudom mondani, hogy felkészültem mindezen feladatok elvégzésére, és minden erőmmel azon leszek, hogy meghálál­jam választópolgáraink és képviselő- társaim bizalmát. Úri Mariann Lopják a játékautomatákat A közbiztonságért Újfehértó közel 15 ezer lakosával a nagyobb települések közé tartozik. Ha még hozzávesszük Kálmánházát és a hozzá tartozó tanyai települése­ket, akkor mintegy 20 ezer ember közbiztonságáért felel a fehértói rendőrőrs. — Hogy ekkora körzetet zavarta­lanul tudjunk ellátni, a mostani 12 fős egyenruhás állományt legalább 25-30 főre kellene növelni — mond­ja Vízi Pál őrnagy, őrsparancsnok. —Az önök térségében hogyan ala­kultak a bűncselekmények az utóbbi években? — Az tapasztalható, hogy évről évre sikerült a bűncselemények szá­mát visszaszorítani. Számokban ki­mutatva, 1992-ben 356, míg a múlt évben 229 bűnesettel találkoztunk. Ezzel párhuzamosan az eredményes­ségünk is javult. A két évvel ezelőtti 32 százalékról 53 százalékra növe­kedett az ismeretlen tettesek elleni felderítési mutató. — Melyek a jellemző bűncselek­mények? — Mintegy 75-80 százalékkal a vagyon elleni bűnesetek vezetnek. Ezen belül is túlnyomórészt a lopá­sok és a betöréses lopások a jellem­zőek. — Mi az oka a vagyon elleni bűn- cselekmények gyakoriságának? — Mélyebben kellene ezt elemezni és az okokat feltárni. Véleményem szerint mindenképpen közrejátszik, de nem meghatározó az elszegényedés, ami évek óta tapasztalható mifelénk is. Azonban nem csak szegények követnek el bűn- cselekményeket, hanem azok is, akik kizárólag ebből akarják magukat fenn­tartani. Aztán a fiatalok ápolják a sok évvel ezelőtti „hagyományokat”. Vala­mikor nem múlt el egy bál vagy táncos rendezvény anélkül, hogy ne került vol­na elő a kés vagy a dorong. Sajnos, ez ma is tapasztalható, ha más településről jönnek át fiatalok szórakozni, például diszkóba. Gyakran előfordul összetűzés a két tábor között. Ezt még nem tudta kinőni településünk, hiába lettünk város. Úgy látszik, még több időnek kell eltel­ni. — Vannak-e olyan sajátos bűncse­lekmények, amelyek mostanában előft ódulnak a körzetben, de korábban nem voltak jellemzőek? — Újabban a játékautomatákat lop­kodják. Ez eléggé elterjedt a városban, de a környező településeken is. Eze­ket nagyon nehéz nyomon követni, mert csinálnak neki egy új burkolást és így adják tovább. A játékautomaták üzemeltetése jól jövedelmez, nem ritka, amikor a tulajdonos zárórakor 50-60 ezer forintot is kiszed belőlük. Ezért megéri ellopni; adni-venni. Van is ezekből szinte minden szóra­kozóhelyen. — A múlt évben volt-e valamilyen kirívó bűncselekmény az őrs terüle­tén? — Életellenes bűncselekmény az elmúlt évben nem fordult elő, de meg kell említenem, rablás viszont jóval több volt mint az előző évben, szám szerint hat. Ezek közül öt esetben az elkövetőt sikerült fülön csípni. — A lakosok ön szerint mennyire érzik magukat biztonságban a maguk által felügyelt körzetben? — Én úgy érzem és látom, hogy az állampolgárok biztonságérzete összességében romlott, akár bevall­juk ezt, akár nem. Ezt-elsősorban azon mérem le, hogy amikor kezd­tem a rendőri munkát, most 21 éve, egy év alatt nem volt annyi súlyos bűncselekmény, mint most egy hét alatt. Ezt országosan is értem. Az in­formáció ma már hamar eljut az em­berekhez. Ez is befolyásolja, hogy romlott a biztonságérzetük, ha még közvetlenül nem is tapasztalják. Fullajtár András

Next

/
Thumbnails
Contents