Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-19 / 16. szám

UJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1995. január 19., csütörtök 3 Keresett szakmák az idegenforgalom és a marketing Önismeret és pályaismeret „Élelemre mindig szükség lesz!" A jövő mezőgazdászai — Kevesebb csalódás éri azt az embert, aki nemcsak egy szakmában, hanem pályakörökben gondolkodik, hasonló szakmákat, szakokat, ágaza­tokat jelöl meg — kezdi a beszélge­tést Szalanics János, a Megyei Peda- gógiai Intézet pályaválasztási szervezője. — A jó döntéshez szüksé­ges az önismeret, a pályaismeret és a lehetőségek ismerete. —Hogyan szerezhetők meg ezek az ismeretek? — Az önismeret kialakítása és fej­lesztése az iskola feladata. Nekünk, pályaválasztást segítő szakemberek­nek az a dolgunk, hogy az iskolákkal közösen kialakítsunk egy olyan rend­szert, melynek segítségével a tanulók és a szülők megismerhetik a különböző pályákat és továbbtanulási lehetőségeket. Ennek része a minden évben ismétlődő ,.Pályaválasztási he­tek” rendezvénysorozat. A november közepétől január közepéig tartó soro­zathoz a megye ötvenegy középfokú iskolájából 35 (ebből 12 nyíregyházi) és a négy felsőfokú intézmény csatla­kozott. — Melyek a legeredményesebb tá­jékoztatási formák? — A nyílt tanítási napok, az iskola közvetlen tájékoztatója, tanműhelyek bemutatása, szülői értekezletek, kiál­lítások stb. Ezeken a programokon a tanulók és szüleik szervezetten vagy egyénileg vehetnek részt. A pedagó­giai intézet minden évben megjelen­tet egy tájékoztató füzetet, mely tar­talmazza a programok tartalmát és időpontját. A főiskolákat meghirdet­jük a régió más megyéiben is, első­sorban Hajdúban, Borsodban és'néha Szolnok megyében. A „Hetek”-et ünnepi megnyitó előzi meg, melyet minden évben más város­ban rendezünk. Példának említeném a legutóbbi, mátészalkai rendezvényün­ket, ahol a polgámester ismertette a Nyíregyháza—Sóstó egyik közked­velt kirándulóhelye a Múzeumfalu té­len látszólag csendes, ám a munkatár­sak javában készülnek a tavaszi nyi­tásra. OttjáramkorPá// István igazga­tóval a közeljövő terveiről beszélget­tem: — Milyen évet zártak 1994-ben?-— Ötvenhatezer látogató kereste fel a Múzeumfalut. Sok programot bo­nyolítottunk le, több olyan rendezvé­nyünk van, amelyet évenként rende­zünk meg.-—Melyek az új év első tervei? — Sok minden függ attól, hogy az önkormányzattól mennyi pénzt ka­punk. Májusban helyreállítjuk a kisdobronyi templomot, amely patics falú, fazsindelyes, tavaly épült fel, a harangtorony mellé kerül. Elkészült a csarodai parókia, melyet jövőre avat­nak. Készítik a nagyhalászi magtár város beiskolázási gondjait. A rendező — Baross Gábor Mezőgazdasági Szakközépiskolát dr. Bajkán Barna igazgató mutatta be, kiállítást rende­zett a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola, a kaposvári Agrártudományi Egyetem, a 138. Számú Szakmun­kásképző Intézet és az Esze Tamás Gimnázium egészségügyi szakközép­iskolai részlege. — Hány tanulót mozgatott meg ez a sorozat? — Az általános iskolások 60-70 szá­zaléka vett részt valamelyik progra­munkon. Nyolcvan szülői értekezle­tünkre körülbelül ötezer szülő jött el, három régióban pedagógusokat készí­tettünk fel. A főiskolák nyílt napjai közül a nyíregyházi tanárképzőn 5- 600, az egészségügyi főiskolán 150- 200, a mezőgazdasági főiskolán 60-70, a hittudományi főiskolán 6-7 fő érdeklődött. Legkeresettebb szakmák a kereskedelmi és vendéglátó, az ide­genforgalom és a marketing. A gim­náziumok sok mindennel próbálkoz­nak: például Baktalórántházán indíta­nak — minden kötelezettség nélkül — közbiztonsági osztályt, tanítanak uk­rán nyelvet, több helyen a harmadévtől kezve tanítanak közgazdaságtant . A szakközépiskolákban technikus mi­nősítést lehet szerezni, a szakmun­kásképzők kereskedelmi ágazatokban kötelezővé teszik a nyelvtanulást. Új színfoltként jelentkezik itt az úgyne­vezett orientációs osztály. Az első év végén kiderül, hogy a tanuló 3 évig szakmát tanul, vagy két év alatt beta­nított munkásként fejezi be a tanulmá­nyait. Az intézmények igyekeznek a kornak megfelelő komplex oktatást nyújtani. * • Programsorozatunk lehetőséget ad arra, hogy a tanulók megismerhessék és kiválaszthassák az érdeklődé­süknek és képességeiknek legmeg­felelőbb iskolát. F. Sipos József tervrajzát, ha az idő engedi, elkez­dik bontani. — Említette az évente visszatérő rendezvényeket... — Népszerű a nyári napközis tá­bor, a régésztábor, a Benkó Dixilend koncertjei, az AGROFOOD; ezenkí­vül több cég jelezte: nálunk szeretne rendezvényt lebonyolítani ebben az évben. — Nyári terveink között megemlí­teném még azt a nemzetközi konferen­ciát, melynek témája: Cigánykutatások a Kárpát-medencében. Július végéig be kell fejezni a cigánykunyhók épí­tését is. —Hogyan próbálnak javítani anya­gi helyzetükön? — Különböző pályázatokat nyúj­tunk be, ezeket többféle forrásból egé­szítjük ki. Hajdú Gabriella A nyíregyházi mezőgazdasági szak- középiskola igazgatói szobájában az intézmény vezetőjével, dr. Göndör Tiborral és Farkas Pálné nevelési igazgatóhelyettessel a magyar mező- gazdaság — stílusosan szólva — nem éppen virágzó jelenéről beszélgettünk. A képzéssel kapcsolatban megemlítet­tem egy megyénkben agrárszak­embertől a közelmúltban hallott s ide­vágó véleményt, miszerint a farmertí­pusú gazdálkodás, a családi vállalkcv zás előtérbe kerülésével a jövő mező- gazdasága — arányaiban — sokkal inkább a középfokú végzettségűekre számít, mint a diplomával rendel­kezőkre. — No, azért ebbe most ne menjünk bele — mondta dr. Göndör Tibor, aki egyébként e tanévtől látja el az igaz­gatói teendőket, ezt megelőzően a szomszédos főiskola igazgatóhelyette­se volt éveken keresztül. — Eddig nem bántam meg — mondta, majd az előbbi gondolathoz visszatérve foly- latta: — Tény, hogy a kialakulóban lévő, új rendszerű gazdálkodás komoly szakismeretet követel meg; vélemé­nyem szerint az itteni képzés, a nálunk végzettek tudása megfelel a velünk és tanulóinkkal szembeni elvárásoknak. Tapasztaljuk, hogy egyre több, mező- gazdasági háttérrel rendelkező földhöz jutott szülő íratja be hozzánk gyerme­két, tőle várva el a szaktudást, a kellő hozzáértést, a gazdaság majdani to­vábbvitelét. S ez feltétlenül jó dolog. Sok gyerek eleve úgy érkezik hozzánk, hogy a kézmozdulatát is jólesik néz­ni, a munka szeretete és becsülése már bennük van. — Hogyan történik intézetükben a beiskolázás? — Módszerük a következő — vette át a szót Farkas Pálné igazgatóhelyet­tes. — Az általános iskolák számára tájékoztatólapot küldünk, aztán máso­dik lehetőségként, többnyire az isko­lák ez irányú kérését teljesítve „kime­gyünk” mi is az iskolákba. Harmadik­ként a nyílt napok megtartását említ­hetem, amikor is a pályaválasztás előtt álló gyermek három napon át akár a szülő jelenlétében is ismerkedhet az itt folyó elméleti és gyakorlati oktatással. A beiskolázás egészére elmondható, hgy az a teljes tantestület bevonásával történik. — Hány tanulót tudnak fogadni, s milyen feltételeknek kell, hogy megfe­leljenek? — Úgy 60-70 elsőst tudunk évente felvenni, ez két osztályt jelent. A jó közepestől a kitűnő tanulóig jönnek hozzánk diákok. Ami a továbbtanulá­si lehetőségeket illeti, tőlünk is bár­mely felsőoktatási intézménybejelent­kezhetnek végzős diákjaink. Számta­lan, a mezőgazdasággal homlokegye­nest ellenkező pályán lévő volt diá­kunkról tudok magam is. Az út nem zárul le senki előtt sem. Igaz, s ez ben­nünket is minősít, a legtöbben azért a magyar agrár-felsőoktatást választják, sokan éppen a szomszédos főiskolát, ahol tanulóink jó eséllyel vághatnak neki a felvételi vizsgának. — Tudomásom szerint az iskola lehetőséget ad a technikusi képesítés megszerzésére is. — Igen, az általános kertésztechni­kus szakunkon az öt év során a kerté­szeti termelés valamennyi ágával (gyü­mölcs-, szőlő-, dísznövény-, zöldség- termesztés stb.) részletesen foglalkoz­nak a tanulók. Megismerik valamennyi fontos növényfaj termesztés-technoló­giáját. Az iskola elvégzése középszintű szakmai és vezetői képesítést nyújt. A negyedik év után érettségi vizsgát tesz­nek. Ekkor áll elő a „hármas út”, a választás a jövőt illetően: az érettségi vizsgát követően vagy dolgozni megy az illető, vagy valamely felsőoktatási intézménybe jelentkezik, vagy marad ötödik évre, és technikusként fejezi be az iskolát. Tanulóink mintegy 80 szá­zaléka él az utóbbi lehetőséggel, so­kan a technikusvégzettség megszerzé­se után tanulnak tovább: amellett, hogy jó ajánlólevélnek számít, a felvételnél plusz öt pontot is jelent. Az ötödik évben egyébként csak szakmai elmé­leti tárgyakat és gyakorlatot tanulnak, melyekből év végén képesítő vizsgát tesznek. Vonzó a fiatalok számára az is, hogy iskolánk tanulói a harmadik év végén szakmásított jogosítványt szereznek mezőgazdasági vontatóból, legtöbbjük ekkor személygépkocsiból is levizsgá­zik. Három éve kezdtük meg az általá­nos mezőgazdasági szakközépiskolai képzést, amely során a tanulók meg­felelő ismereteket szereznek a növény- termesztés, az állattenyésztés, a kerté­szet és a gépesítés területéről. Ettől általános mezőgazdásági szak! Az itt végzők mind a magángazdaságok, mind a kis- és nagyüzemek számára korszerű ismeretekkel rendelkező szakemberekké válnak tanulmányaik során. A szak bevezetését a magyar agrárgazdaság strukturális váltása, az élet változása tette szükségessé. E tanulóink első osztályban számí­tástechnikai ismereteket is elsajátíta­nak, harmadikban mezőgazdasági vontatóvezetői jogosítványt szerezhet­nek. Negyedik év végén érettségi vizs­gát tesznek magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika és biológia tantárgyakból, szakmai gyakorlatból és egy általuk választott szakmai el­méleti tantárgyból. Érettségi után szak­irányú főiskolán, egyetemen tanulhat­nak tovább. Külön felkészüléssel itt sem kizárt a nem szakirányú tovább­tanulás. A hozzánk jelentkezetteknél újabban megfigyelhető, hogy egyre több a nyír­egyházi (korábban arányuk lényege­sen alacsonyabb volt), s a mező- gazdasági háttérrel rendelkező gyer­mek iskolánkban. Sajnos, önálló kol­légiummal nem rendelkezünk, de a városi kollégium segítségével a távol lakó diákok elhelyezése megoldható. Hiányát főleg az összefüggő nyári gya­korlatok idején érezzük meg. Az igazgatóhelyettest teendői elszó­lítják, így dr. Göndör Tiborral folytat­juk tovább a társalgást. — Iskolánknak az országban szinte * egyedülállóan jó lehetőségei vannak a gyakorlati oktatás terén: korszerű ül­tetvények állnak rendelkezésre, a ta­nulók elsajátíthatják az öntözés tech­nológiáját, az elmúlt évben átadott modem üvegházban tevékenykedhet­nek, de fóliázhatnak is. Az Újmajor­ban, Kőlaposon lévő tangazdaságunk a leveleki területtel és a volt Apagyi Állami Gazdasággal — amelyet sike­rült megszereznünk — mintegy 120 hektáros „gazdálkodást” tesz lehetővé tanulóink számára. Tervünkben szere­pel a biotermesztés meghonosítása, hiszen erre mindig lesz piac, a jövő mezőgazdasága ebbe az irányba kell hogy elmozduljon. A tanulóink elmé­leti és gyakorlati oktatása is e szellem­ben történik. Az általános mező- gazdasági szaknak is technikusi vég­zettséget kell nyújtania. Nem szeret­nénk elkapkodni a bevezetését, igaz, egy év áll rendelkezésünkre e téren. Másik elgondolásunk, hogy termékfel­dolgozó szakot is indítunk, mert a köz­vetlenül értékesítésre nem került ter­mékeket vagy tárolni kell vagy feldol­gozni. A kereskedelem a következő kérdés. Jónak tartanánk, ha gyermekeink e té­ren is „beleszagolhatnának” a világ­ba. Ezzel kapcsolatosan Nyíregyházán a Piacirodával vettük fel a kapcsola­tot, úgy néz ki, támogatják elképzelé­seinket. Saját termékeink árusításával próbálkozunk. Visszatérve a bio­termesztéshez, mennyire szép dolog is lenne, ha a nagyok a kicsiknek — az általános iskolák számára — megter­melnék a „mérget nélkülöző” gyümöl­csöt, zöldségfélét. Végül egy gond, a legnagyobb: is­kolánk nem újkeletű intézmény, sokan tanultak már falai között. Sikeres in­tézmény volt mindig is, belőle nőhetett ki a főiskola. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy albérlők lettünk saját „há­zunkban”, a főiskolának is szüksége van a jelenlegi épületünkre. Igazán sem a városhoz, sem a megyéhez, sem a főiskolához nem tartozunk. Azt vi­szont nem mondhatom, hogy nem se­gítenének bennünket. Ez végül is kö­zös gond mindannyiunk számára. Remélhetően a legjobbak szerint ala­kulnak a dolgok, hiszen az iskolára mindig is nagy szükség volt, szerepe most, úgy gondolom, még inkább felértékelődött. Az iskolából két tanulót hallgattunk meg véleményükről, elképzeléseikről. Novák Tamás: — Túl az érettségin, az ötödik évfolyamra járok. Kemecsén lakunk, onnan jelentkeztem ide. Ak­kor még kérdéses volt, hogy az ÉVISZ-t vagy az mg-t válasszam, vé­gül is szüléimre hallgatva jöttem ide, azzal az érveléssel, hogy élelemre mindig szükség lesz! Nem bántam meg, sőt, itt tudom magamat adni iga­zán. Mindig is érdekelt a mező- gazdaság, otthon is sokat segítek. Sze­retnék a helyi főiskolán tovább tanul­ni, mert ennek az iskolának a folytatá­sa lenne, s nincs is távol a lakó­helyünktől. Szüleimnek egyébként boltjuk van, ám engem inkább a gé­pek érdekelnek. Miskolczi Zsolt: — Nyíregyházi lé­vén a 2-esbe jártam általános iskolá­ba, itt most a 4/a osztály tanulója va­gyok, tehát én még érettségi előtt ál­lok. Feltétlenül szeretnék tovább tanul­ni, a technikumi lépcsőfok beiktatásá­val. A mezőgazdaságban kívánok dol­gozni. (lefler) A gépeknek működniük kell A Múzeumfalu télen m A tél miatt félbeszakadtak az építkezések (Fotó: Csonka)

Next

/
Thumbnails
Contents