Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-18 / 15. szám

ÚJ KELET II MEGYÉNK ÉLETÉBŐL in 1995. január 18., szerda Közelebb vinni őket a kitűzött célhoz A tehetséges gondozottakért Alapítványok jönnek, alapítványok mennek, némelyek beférkőznek a köz­tudatba, némelyekről nem is tudunk. Különböző céllal jönnek létre, működ­nek, többnyire valaminek vagy vala­kiknek a megsegítését szolgálják. Ne­mes cél vezérelte annak az alapítvány­nak a létrehozóit is, akik az állami gondoskodás alatt álló gyermekek, fi­atalok életét próbálják könnyebbé, szebbé tenni. Az Együttélés Alapít­vány sokatmondó nevét nem egy ál­lami gondozott fiatal ejti ki hálával, köszönettel. 1991 óta segíti azokat a fiatalokat, akik az állami gondozott mi voltuk alkotta ördögi körből tovább­tanulással, szorgalmukkal, tenni aka­rásukkal próbálnak kitömi. L. Gergely, a kuratórium egyik tag­ja, mint közvetlenül illetékes ismertet meg bennünket az Együttélés Alapít­vány működésével. — Szívesen nyilatkozom erről a té­máról, lévén nap mint nap állami gon­dozott gyerekekkel foglalkozom. Is­merem a gondjaikat, kisebb-nagyobb örömeiket, bánataikat. A szemem lát­tára megy végbe a változás, ami segí­teni akaró emberek adományai révén a gyerekek hétköznapjait megszínesí­ti, esetleg közelebb viszi őket a kitű­zött célhoz. — Hogyan segíthetnek a segíteni vágyók? — Az Alapítványon keresztül köz­vetlenné, szinte személyre szólóvá válik a segítségnyújtás, ami történhet befizetéssel, de épp olyan fontos lehet bármilyen természetbeni adomány is, például bútor, ruhanemű vagy háztar­tási eszköz. — Milyen konkrét célokat támogat az alapítvány? — Feltétlenül odafigyelünk a tehet­séggondozásra, hiszen fontos feladat­nak tartjuk, hogy a tehetséges, szor­galmas gyerekek ne kallódhassanak el. Itt említeném meg azt a három gyer­mekünket, akik szakemberek által is elismert reménységei a zongoraművé­szetnek, ám sajnos a nevelőcsalád nem engedheti meg magának, hogy zongo­rát vagy akár egy pianínót vásároljon nekik. Bízunk benne, hogy még időben sikerül megtalálnunk egymást azzal az önzetlen felajánlóval, aki használt. esetleg megunt zongoráját felajánlaná, vagy jutányos áron rendelkezésünkre bocsátaná. Támogatjuk a munkába álló Ezt is megtanulják Fotó: Harascsák fiatalt, vállalkozásában segítjük, amennyiben rendelkezik saját erőből összegyűjtött alappal is, és biztosított­nak látjuk a felelősségteli felhaszná­lását. Példa értékűnek tartom ezenkí­vül azt a nevelőcsaládot, akiknél fia­taljaink közül nyolcán ismerkednek a farmergazdálkodással. Szponzorok segítségével gyermekrendezvényeket is támogatunk, és szívesen segítünk azoknak, akik az idegen nyelvek tanu­lásával látják biztosítva későbbi bol­dogulásukat. — Mennyire együttérzők, mennyire adakozóak az emberek ilyen célra? —Érdekes módon a mai n^héz .gaz­dasági helyzet ellenére sokan együtt éreznek az állami gondozott gyerekek­kel, szívesen segítenek úgy magánsze­mélyek, mint vállalkozások, bankok, sőt külföldről is jelentős segítséget kapunk erre a vitathatatlanul nemes célra. — Örömmel hallom, hogy ezek az egyébként is lelkileg sérült gyerekek, későbbi fiatalok nem állnak teljesen egyedül, számíthatnak a segítő kezek­re, a támogatásra. Aki úgy érzi, csatlakozni kíván a se­gíteni akarók táborához, a Sóstói út 4. szám alatt az Egyesülés Alapítvány által megteheti azt. F. S. E. Pénzben, természetben, személyre szólóan... Ellátási kilátások (Folytatás az 7. oldalról) Elsőként egy átfogó, általános ismertetőt adunk a szociális ellátások­ról. A juttatásokat szabályozó szociális törvény nem emelte bele az ellátás rendszerébe a már korábban szabályo­zott rendszeres szociális segélyt, a rendszeres nevelési segélyt és a moz­gáskorlátozottakkal való törődés különböző formáit. Kimaradtak a had­kötelezettséghez és a hadigondozot­takhoz kapcsolódó ellátások, valamint a foglalkoztatási rehabilitáció is. A gyerek- és ifjúságvédelem körébe tar­tozók szintén nem kerültek a törvény­be, ezt várhatóan a gyermekjóléti tör­vény szabályozza majd. —Mik tartoznak a szociális törvény által szabályozott ellátások körébe? — kérdeztem Illésné dr. Erdős Judit­tól, a Szociális Iroda vezetőjétől. — Az ellátási formákat három nagy csoportba soroljuk: pénzbeli, termé­szetben nyújtott szociális és személyes gondoskodást nyújtó ellátásokra. — Ez így nem mond tű! sokat, ké­rem, részletezzük kicsit az egyes csoportokat! — A pénzbeli ellátásoknál norma­tív (ide tartozik például a gyermekne­velési támogatás) és szociális rászo­rultságtól függő pénzbeli ellátásról beszélünk. Ez utóbbihoz tartozik pél­dául a munkanélküliek jövedelempót­ló támogatása, az ápolási díj, az átme­neti díj és a temetési segély. Az ellá­tások természetben nyújthatók is le­hetnek a képviselő-testület döntésétől függően, például az átmeneti segély, rendszeres nevelési segély. A termé­szetben nyújtott szociális ellátásoknál köztemetésről, közgyógyellátásról és egészségügyi szolgáltatásra való jogo­sultságról beszélünk. A személyes gondoskodást nyújtó ellátásoknál alapellátást és szakosított ellátást különböztetünk meg. Az alap­ellátás nem más, mint a gyermekek napközbeni ellátása (a bölcsődei rég­óta sikeresen működik, ezzel szemben a családi napközi ellátást 1997. decem­ber 31-ig kell létrehozni a szociális törvény értelmében), az étkeztetés, a házi segítségnyújtás és a családsegí­tés. A szakosított ellátás jóval szerte­ágazóbb. Átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények a hajléktalanok éjjeli me­nedékhelye és a gyermekek ugyancsak 1997-ig megalakítandó átmeneti ott­hona. Nappali ellátást nyújtó intéz­mény az idősek klubja és a tervezett nappali melegedő és a szenvedélybe­tegek nappali intézménye. Ápolást, gondozást nyújtó intézmény egyelőre az időskorúak gondozóháza, később a fogyatékosok gondozóháza is az lesz. A szakosított ellátás körébe tartozik még a speciális szociális intézmény és a rehabilitációs intézmény is. — Mennyire átfogó ez a rendszer? — Az egyes segélyfajták közötti ará­nyok azt mutatják, hogy a rendszeres juttatások növekedtek. Ez biztosítja a kiszámíthatóságot, és bizonyos mérté­kű szintentartást eredményez, ellentét­ben az alkalmi segélyezéssel. Hatéko­nyabbá vált a segélyezés azáltal, hogy dominánsabb lett a természetbeni tá­mogatás, például a tankönyv- és tan­szersegély, a karácsonyi és évközi vá­sárlási utalvány, az étkezési térítési díj átvállalása vagy a lakásfenntartási tá­mogatás. Hosszú távon számítani le­het arra, hogy a megemelt lakbérek és közüzemi díjak következtében egyre magasabb lesz a fizetni nem tudók szá­ma a lakásfenntartási támogatás elle­nére is. A legnagyobb hiányosság, hogy 1118 pályakezdő fiatal, regiszt­rált munkanélküli nem részesül sem önkormányzati, sem pedig munkanél­küli ellátásban. Minimálisan körülbe­lül 2000 főre becsülhető azoknak a munkanélkülieknek a száma, akik min­den ellátásból kimaradnak, mivel al­kalmi munkából élnek, vagy a foglal­koztatási törvény életbe lépése előtt váltak munkanélkülivé. Ezen ellátási hiányosságok a törvényi szabályozás­ból adódnak, de nem hagyhatók figyel­men kívül. Általuk egyetlen igényel­hető ellátási forma az átmeneti segély. Szóval, van még mit szabályozni... Úri Mariann ’V Dohányzás és alkoholizmus A dohányzás karos az egészségre! Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt! Gondolom, sokan hallották, olvasták már ezeket a felszólításokat, melyeket, valljuk be. ritkán veszünk figyelembe. Mi lenne, ha a nyilvános helyeken csak automatából lehetne cigarettát kapni, vagy ha csupán az erre a célra kijelölt boltokban árusí­tanának alkoholt? Az emberek véle­ményét megtudhatják az alábbiakból. Dr. Szabó Péter osztályvezető főorvos: — Nem iszom, nem dohányzom, így az orvos szemével nézem a kér­dést. Személy szerint én helyesnek tartom a dohányautomaták felállítá­sát. Ha nem fognak úton-útfélen ci­garettát árulni, akkor talán kevesebb lesz a tüdőrákban megbetegedő em­ber. De lehet, hogy ez csak egy álom. Az alkohollal kapcsolatban kicsit más­ként gondolkodom. Szerintem egy al­koholista a világ végére is képes el­menni, csakhogy italhoz jusson. Terdik Györgyné asszisztens: — Bár én erős dohányos vagyok,, mégis jó módszernek tartom az auto­matákat. Mit gondolok az alkoholról? Családunkban igen ritka vendég. Nagy ünnepnek kell lennie ahhoz, hogy megteljenek a poharak. Ha engem kér­dez, attól, hogy csak kijelölt boltok­ban lehet majd innivalót kapni, sem­mivel sem lesz kevesebb alkoholista. Mert gondolom, ezt szeretnék elérni a kijelölt árusítóhelyekkel. Gégény Mónika, a Hunguest Travel üzletvezetője: — Sohasem dohányoztam, még a füstöt sem bírom elviselni. Azokra is haragszom, akik az üzlet előtt dob­ják el a cigit, és itt bent fújják ki a füstöt... Szerintem azonban még au­tomatákkal sem lehet korlátozni a ci­garetta- és italfogyasztást. Bár ami* azt illeti, sokkal több dohányos em-. bért látok az utcákon, mint részeget. Orosz Szilárdné könyvárus: — Mivel dohányzom, így jó dolog­nak tartanám, ha tényleg felállítanának néhány automatát, mert legalább nem kellene mindig sorba állnom a cigiért. Mi is a másik dolog? Az alkoholvásár­lás megszigorítása? Ezzel még bizto­san nem lehet az alkoholizmust csök­kenteni. Aki egyszer rákapott az italra, az úgyis addig megy, míg meg nem szerzi a .mindennapi betevőjét”. Sikli ____________________________/ Eg y népszerű óvoda A vajai napközi otthonos óvoda, méreteit tekintve közepesnek mondha­tó, ám jelenleg is túlzsúfolt, s ez még csak fokozódhat. Mindezek okáról Ti­sza Kálmánnét, az óvoda vezetőjét kér­deztük. — Az új testület, az új polgármester a térítési díjakat, legalábbis ebéd vi­szonylatában átvállalta, így várhatóan több gyermeket hoznak majd beirat­kozni hozzánk. — Ezt úgy értelmezzem, hogy egyes családok számára probléma volt a gyermekek élelmezéséért fizetni? — Igen, voltak fizetési gondok, bár 50 százalékban segített az előző ön­kormányzat is. Már az 1994-95-ös év­ben problémát jelentett az, hogy egy­re több a jelentkező, de nincsen helyük. Amúgy ez egy 145 férőhelyes óvoda, smost 168 gyermekünk van, 175-180 jelentkezőnk volt. Most, hogy ingye­nes lett az étkeztetés, valószínű, ja­nuár-februárban még többen meg fog­nak minket keresni, hogy óvodába adják a gyermeküket. Keressük persze a megoldást, s a település vezetői meg­ígérték, hogy ha igény lesz rá, akkor egy csoportbővítésre is sor kerülhet. Mivel így is szűkösen vagyunk, ez csak egy kihelyezett csoporttal lenne meg­oldható. Van egy régi óvodánk, ahol két csoportszobának kialakított hely is van. Ez még két óvónő és egy daj­ka felvételét is jelentené! Most hu- szonketten dolgozunk itt. Velem együtt 13 óvónő, s a törvényben meg­határozottak szerint, a „másfél dajkák” is, kilencen. Hat csoportunk van, te­hát minden csoportra másfél dajka jut. Ok takarítanak, ők készítik a tízórait, s ők tálalják az ebédet is. Úgyhogy nehezen vagyunk, szorosan vagyunk, pénzszűkében vagyunk, de bizako­dunk. —A fejlesztéshez pénz kell. Tud-e az óvoda a szűkös keretekkel gazdálkodni? — Amiben tudnak, a gyermekek is segítenek. Nyáron kis karácsonyi gipszfigurákat öntöttünk, amit az előző év végén el is tudtunk adni. Szűkös volt a tavalyi költségvetésünk, csak minimumszinten tudtunk létezni. A korábban jól funkcionáló gazdasági társulások nem tudtak minket támogat­ni, így a fejkvótából és az önkormány­zat pénzéből gazdálkodtunk. Csak öt­venezerforintunk volt 1994-ben játék­ra, s ezt osztottuk el hat részre! Nem tudom, hogy van-e magának gyerme­ke, de alig nyolcezer forint jut egy cso­portra, úgyhogy el lehet képzelni, ez mennyire kevés. A játékokkal csopor­tonként 25-30 gyerek játszik, de a rendeltetésszerű használat mellett is kopnak és tönkremennek. Az év vé­gén még kaptunk húszezer forin­tot, amiből két magnetofont vásárol­tunk, mert addig az sem volt. A fű­tésünk, a világításunk, a bérünk,a tb- nk gyakorlatilag elviszi a költségve­tésünk nagy részét, s minimális ösz- szeg jut edénypótlásra, játékra és munkaruhára. — Még azt is hozzá kell tennem a beszélgetésünk elején mondottakhoz — mondja a vezető óvónő —, hogy a gyermekek 15 százaléka középső vagy nagycsoportosként kezdi az óvodát, pedig a nevelésüket nézve a folyama­tos óvodába járás az igazi. Ekkor tud­juk a nevelési célokat megvalósítani, mert ha utolsó évben kerül be iskola előtt, akkor nehéz a közösséget meg­szoknia, az alapkészségeket ugyan si­kerül elsajátítania, de a hátrányos hely­zetű gyermekek esetében ez fokozott gondot jelent. Kép és szöveg: V. A. Szívvel kezdeni Paczári Edit óvodapedagógus a vajai napközi otthonos óvoda állan­dó belső helyettesítője. Ha valaki megbetegszik vagy szabadságra megy, ő helyettesíti. Vásárosna- ményban végezte a gimnáziumot, majd a Bessenyei György Tanár­képző Főiskolán végzett. Egy per­cig sem volt kérdés számára az, hogy hol foglalkozzon a gyerme­kekkel, Vaján született, s ott is akart dolgozni. — így, állandó helyettesítőként nehéz nekem, mert egy-egy csoport­tal kevesebbet tudok foglalkozni. — mondja. Amúgy jobban kötődik a falusi gyermekekhez, mint a váro­siakhoz. — Mások? — kérdem, mire határozottan mondja: — Igen, mások! Úgy érzem, hogy sokkal őszintébbek, sokkal jobban ismerik az állatokat és a növényeket. Sok gyermeknek már a szüleit is isme­rem, sőt, a régi osztálytársaim gyer­mekei is az óvodánkba járnak. Mindez néha egy kicsit furcsa is.

Next

/
Thumbnails
Contents