Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-18 / 15. szám
ÚJ KELET II MEGYÉNK ÉLETÉBŐL in 1995. január 18., szerda Közelebb vinni őket a kitűzött célhoz A tehetséges gondozottakért Alapítványok jönnek, alapítványok mennek, némelyek beférkőznek a köztudatba, némelyekről nem is tudunk. Különböző céllal jönnek létre, működnek, többnyire valaminek vagy valakiknek a megsegítését szolgálják. Nemes cél vezérelte annak az alapítványnak a létrehozóit is, akik az állami gondoskodás alatt álló gyermekek, fiatalok életét próbálják könnyebbé, szebbé tenni. Az Együttélés Alapítvány sokatmondó nevét nem egy állami gondozott fiatal ejti ki hálával, köszönettel. 1991 óta segíti azokat a fiatalokat, akik az állami gondozott mi voltuk alkotta ördögi körből továbbtanulással, szorgalmukkal, tenni akarásukkal próbálnak kitömi. L. Gergely, a kuratórium egyik tagja, mint közvetlenül illetékes ismertet meg bennünket az Együttélés Alapítvány működésével. — Szívesen nyilatkozom erről a témáról, lévén nap mint nap állami gondozott gyerekekkel foglalkozom. Ismerem a gondjaikat, kisebb-nagyobb örömeiket, bánataikat. A szemem láttára megy végbe a változás, ami segíteni akaró emberek adományai révén a gyerekek hétköznapjait megszínesíti, esetleg közelebb viszi őket a kitűzött célhoz. — Hogyan segíthetnek a segíteni vágyók? — Az Alapítványon keresztül közvetlenné, szinte személyre szólóvá válik a segítségnyújtás, ami történhet befizetéssel, de épp olyan fontos lehet bármilyen természetbeni adomány is, például bútor, ruhanemű vagy háztartási eszköz. — Milyen konkrét célokat támogat az alapítvány? — Feltétlenül odafigyelünk a tehetséggondozásra, hiszen fontos feladatnak tartjuk, hogy a tehetséges, szorgalmas gyerekek ne kallódhassanak el. Itt említeném meg azt a három gyermekünket, akik szakemberek által is elismert reménységei a zongoraművészetnek, ám sajnos a nevelőcsalád nem engedheti meg magának, hogy zongorát vagy akár egy pianínót vásároljon nekik. Bízunk benne, hogy még időben sikerül megtalálnunk egymást azzal az önzetlen felajánlóval, aki használt. esetleg megunt zongoráját felajánlaná, vagy jutányos áron rendelkezésünkre bocsátaná. Támogatjuk a munkába álló Ezt is megtanulják Fotó: Harascsák fiatalt, vállalkozásában segítjük, amennyiben rendelkezik saját erőből összegyűjtött alappal is, és biztosítottnak látjuk a felelősségteli felhasználását. Példa értékűnek tartom ezenkívül azt a nevelőcsaládot, akiknél fiataljaink közül nyolcán ismerkednek a farmergazdálkodással. Szponzorok segítségével gyermekrendezvényeket is támogatunk, és szívesen segítünk azoknak, akik az idegen nyelvek tanulásával látják biztosítva későbbi boldogulásukat. — Mennyire együttérzők, mennyire adakozóak az emberek ilyen célra? —Érdekes módon a mai n^héz .gazdasági helyzet ellenére sokan együtt éreznek az állami gondozott gyerekekkel, szívesen segítenek úgy magánszemélyek, mint vállalkozások, bankok, sőt külföldről is jelentős segítséget kapunk erre a vitathatatlanul nemes célra. — Örömmel hallom, hogy ezek az egyébként is lelkileg sérült gyerekek, későbbi fiatalok nem állnak teljesen egyedül, számíthatnak a segítő kezekre, a támogatásra. Aki úgy érzi, csatlakozni kíván a segíteni akarók táborához, a Sóstói út 4. szám alatt az Egyesülés Alapítvány által megteheti azt. F. S. E. Pénzben, természetben, személyre szólóan... Ellátási kilátások (Folytatás az 7. oldalról) Elsőként egy átfogó, általános ismertetőt adunk a szociális ellátásokról. A juttatásokat szabályozó szociális törvény nem emelte bele az ellátás rendszerébe a már korábban szabályozott rendszeres szociális segélyt, a rendszeres nevelési segélyt és a mozgáskorlátozottakkal való törődés különböző formáit. Kimaradtak a hadkötelezettséghez és a hadigondozottakhoz kapcsolódó ellátások, valamint a foglalkoztatási rehabilitáció is. A gyerek- és ifjúságvédelem körébe tartozók szintén nem kerültek a törvénybe, ezt várhatóan a gyermekjóléti törvény szabályozza majd. —Mik tartoznak a szociális törvény által szabályozott ellátások körébe? — kérdeztem Illésné dr. Erdős Judittól, a Szociális Iroda vezetőjétől. — Az ellátási formákat három nagy csoportba soroljuk: pénzbeli, természetben nyújtott szociális és személyes gondoskodást nyújtó ellátásokra. — Ez így nem mond tű! sokat, kérem, részletezzük kicsit az egyes csoportokat! — A pénzbeli ellátásoknál normatív (ide tartozik például a gyermeknevelési támogatás) és szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátásról beszélünk. Ez utóbbihoz tartozik például a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, az ápolási díj, az átmeneti díj és a temetési segély. Az ellátások természetben nyújthatók is lehetnek a képviselő-testület döntésétől függően, például az átmeneti segély, rendszeres nevelési segély. A természetben nyújtott szociális ellátásoknál köztemetésről, közgyógyellátásról és egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságról beszélünk. A személyes gondoskodást nyújtó ellátásoknál alapellátást és szakosított ellátást különböztetünk meg. Az alapellátás nem más, mint a gyermekek napközbeni ellátása (a bölcsődei régóta sikeresen működik, ezzel szemben a családi napközi ellátást 1997. december 31-ig kell létrehozni a szociális törvény értelmében), az étkeztetés, a házi segítségnyújtás és a családsegítés. A szakosított ellátás jóval szerteágazóbb. Átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények a hajléktalanok éjjeli menedékhelye és a gyermekek ugyancsak 1997-ig megalakítandó átmeneti otthona. Nappali ellátást nyújtó intézmény az idősek klubja és a tervezett nappali melegedő és a szenvedélybetegek nappali intézménye. Ápolást, gondozást nyújtó intézmény egyelőre az időskorúak gondozóháza, később a fogyatékosok gondozóháza is az lesz. A szakosított ellátás körébe tartozik még a speciális szociális intézmény és a rehabilitációs intézmény is. — Mennyire átfogó ez a rendszer? — Az egyes segélyfajták közötti arányok azt mutatják, hogy a rendszeres juttatások növekedtek. Ez biztosítja a kiszámíthatóságot, és bizonyos mértékű szintentartást eredményez, ellentétben az alkalmi segélyezéssel. Hatékonyabbá vált a segélyezés azáltal, hogy dominánsabb lett a természetbeni támogatás, például a tankönyv- és tanszersegély, a karácsonyi és évközi vásárlási utalvány, az étkezési térítési díj átvállalása vagy a lakásfenntartási támogatás. Hosszú távon számítani lehet arra, hogy a megemelt lakbérek és közüzemi díjak következtében egyre magasabb lesz a fizetni nem tudók száma a lakásfenntartási támogatás ellenére is. A legnagyobb hiányosság, hogy 1118 pályakezdő fiatal, regisztrált munkanélküli nem részesül sem önkormányzati, sem pedig munkanélküli ellátásban. Minimálisan körülbelül 2000 főre becsülhető azoknak a munkanélkülieknek a száma, akik minden ellátásból kimaradnak, mivel alkalmi munkából élnek, vagy a foglalkoztatási törvény életbe lépése előtt váltak munkanélkülivé. Ezen ellátási hiányosságok a törvényi szabályozásból adódnak, de nem hagyhatók figyelmen kívül. Általuk egyetlen igényelhető ellátási forma az átmeneti segély. Szóval, van még mit szabályozni... Úri Mariann ’V Dohányzás és alkoholizmus A dohányzás karos az egészségre! Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt! Gondolom, sokan hallották, olvasták már ezeket a felszólításokat, melyeket, valljuk be. ritkán veszünk figyelembe. Mi lenne, ha a nyilvános helyeken csak automatából lehetne cigarettát kapni, vagy ha csupán az erre a célra kijelölt boltokban árusítanának alkoholt? Az emberek véleményét megtudhatják az alábbiakból. Dr. Szabó Péter osztályvezető főorvos: — Nem iszom, nem dohányzom, így az orvos szemével nézem a kérdést. Személy szerint én helyesnek tartom a dohányautomaták felállítását. Ha nem fognak úton-útfélen cigarettát árulni, akkor talán kevesebb lesz a tüdőrákban megbetegedő ember. De lehet, hogy ez csak egy álom. Az alkohollal kapcsolatban kicsit másként gondolkodom. Szerintem egy alkoholista a világ végére is képes elmenni, csakhogy italhoz jusson. Terdik Györgyné asszisztens: — Bár én erős dohányos vagyok,, mégis jó módszernek tartom az automatákat. Mit gondolok az alkoholról? Családunkban igen ritka vendég. Nagy ünnepnek kell lennie ahhoz, hogy megteljenek a poharak. Ha engem kérdez, attól, hogy csak kijelölt boltokban lehet majd innivalót kapni, semmivel sem lesz kevesebb alkoholista. Mert gondolom, ezt szeretnék elérni a kijelölt árusítóhelyekkel. Gégény Mónika, a Hunguest Travel üzletvezetője: — Sohasem dohányoztam, még a füstöt sem bírom elviselni. Azokra is haragszom, akik az üzlet előtt dobják el a cigit, és itt bent fújják ki a füstöt... Szerintem azonban még automatákkal sem lehet korlátozni a cigaretta- és italfogyasztást. Bár ami* azt illeti, sokkal több dohányos em-. bért látok az utcákon, mint részeget. Orosz Szilárdné könyvárus: — Mivel dohányzom, így jó dolognak tartanám, ha tényleg felállítanának néhány automatát, mert legalább nem kellene mindig sorba állnom a cigiért. Mi is a másik dolog? Az alkoholvásárlás megszigorítása? Ezzel még biztosan nem lehet az alkoholizmust csökkenteni. Aki egyszer rákapott az italra, az úgyis addig megy, míg meg nem szerzi a .mindennapi betevőjét”. Sikli ____________________________/ Eg y népszerű óvoda A vajai napközi otthonos óvoda, méreteit tekintve közepesnek mondható, ám jelenleg is túlzsúfolt, s ez még csak fokozódhat. Mindezek okáról Tisza Kálmánnét, az óvoda vezetőjét kérdeztük. — Az új testület, az új polgármester a térítési díjakat, legalábbis ebéd viszonylatában átvállalta, így várhatóan több gyermeket hoznak majd beiratkozni hozzánk. — Ezt úgy értelmezzem, hogy egyes családok számára probléma volt a gyermekek élelmezéséért fizetni? — Igen, voltak fizetési gondok, bár 50 százalékban segített az előző önkormányzat is. Már az 1994-95-ös évben problémát jelentett az, hogy egyre több a jelentkező, de nincsen helyük. Amúgy ez egy 145 férőhelyes óvoda, smost 168 gyermekünk van, 175-180 jelentkezőnk volt. Most, hogy ingyenes lett az étkeztetés, valószínű, január-februárban még többen meg fognak minket keresni, hogy óvodába adják a gyermeküket. Keressük persze a megoldást, s a település vezetői megígérték, hogy ha igény lesz rá, akkor egy csoportbővítésre is sor kerülhet. Mivel így is szűkösen vagyunk, ez csak egy kihelyezett csoporttal lenne megoldható. Van egy régi óvodánk, ahol két csoportszobának kialakított hely is van. Ez még két óvónő és egy dajka felvételét is jelentené! Most hu- szonketten dolgozunk itt. Velem együtt 13 óvónő, s a törvényben meghatározottak szerint, a „másfél dajkák” is, kilencen. Hat csoportunk van, tehát minden csoportra másfél dajka jut. Ok takarítanak, ők készítik a tízórait, s ők tálalják az ebédet is. Úgyhogy nehezen vagyunk, szorosan vagyunk, pénzszűkében vagyunk, de bizakodunk. —A fejlesztéshez pénz kell. Tud-e az óvoda a szűkös keretekkel gazdálkodni? — Amiben tudnak, a gyermekek is segítenek. Nyáron kis karácsonyi gipszfigurákat öntöttünk, amit az előző év végén el is tudtunk adni. Szűkös volt a tavalyi költségvetésünk, csak minimumszinten tudtunk létezni. A korábban jól funkcionáló gazdasági társulások nem tudtak minket támogatni, így a fejkvótából és az önkormányzat pénzéből gazdálkodtunk. Csak ötvenezerforintunk volt 1994-ben játékra, s ezt osztottuk el hat részre! Nem tudom, hogy van-e magának gyermeke, de alig nyolcezer forint jut egy csoportra, úgyhogy el lehet képzelni, ez mennyire kevés. A játékokkal csoportonként 25-30 gyerek játszik, de a rendeltetésszerű használat mellett is kopnak és tönkremennek. Az év végén még kaptunk húszezer forintot, amiből két magnetofont vásároltunk, mert addig az sem volt. A fűtésünk, a világításunk, a bérünk,a tb- nk gyakorlatilag elviszi a költségvetésünk nagy részét, s minimális ösz- szeg jut edénypótlásra, játékra és munkaruhára. — Még azt is hozzá kell tennem a beszélgetésünk elején mondottakhoz — mondja a vezető óvónő —, hogy a gyermekek 15 százaléka középső vagy nagycsoportosként kezdi az óvodát, pedig a nevelésüket nézve a folyamatos óvodába járás az igazi. Ekkor tudjuk a nevelési célokat megvalósítani, mert ha utolsó évben kerül be iskola előtt, akkor nehéz a közösséget megszoknia, az alapkészségeket ugyan sikerül elsajátítania, de a hátrányos helyzetű gyermekek esetében ez fokozott gondot jelent. Kép és szöveg: V. A. Szívvel kezdeni Paczári Edit óvodapedagógus a vajai napközi otthonos óvoda állandó belső helyettesítője. Ha valaki megbetegszik vagy szabadságra megy, ő helyettesíti. Vásárosna- ményban végezte a gimnáziumot, majd a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végzett. Egy percig sem volt kérdés számára az, hogy hol foglalkozzon a gyermekekkel, Vaján született, s ott is akart dolgozni. — így, állandó helyettesítőként nehéz nekem, mert egy-egy csoporttal kevesebbet tudok foglalkozni. — mondja. Amúgy jobban kötődik a falusi gyermekekhez, mint a városiakhoz. — Mások? — kérdem, mire határozottan mondja: — Igen, mások! Úgy érzem, hogy sokkal őszintébbek, sokkal jobban ismerik az állatokat és a növényeket. Sok gyermeknek már a szüleit is ismerem, sőt, a régi osztálytársaim gyermekei is az óvodánkba járnak. Mindez néha egy kicsit furcsa is.
