Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-18 / 15. szám
M ■■■ 1995. január 18., szerda KÜLFÖLD UJ KELET Amerikai és kanadai vélemény Békeálom A z amerikai külügyminiszter, Warren Christopher hétfő este Moszkva tárgyalási ajánlatának elfogadására ösztönözte a csecseneket. A brit kollégájával, Douglas Hurddel tartott konzultációi előtt nyilatkozva reményét fejezte ki, hogy a csecsenföldi háború csatazaja hamarosan elcsitul, és lehetőség nyílik a felek közötti megbékélésre. Az amerikai külügyminiszter keddtől beható eszmecserét készül folytatni orosz partnerével, Andrej Kozirevvel. Újságírókkal beszélgetve közölte: jó volna, ha a csecsének elfogadnák Viktor Csernomirgyin orosz kormányfő kezdeményezését a tűzszünet azonnali kihirdetésére, és a béke tárgyalások megkezdésére. — Csak párbeszéd révén lehetséges a megoldás — mondta Warren Christopher. A kanadai miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy gyorsan befejeződik a csecsenföldi válság. Jean Chrétien hétfői ottawai sajtóértekezletén kijelentette, hogy a csecsenföldi kérdés Oroszország belügye. A miniszterelnök kormánya mély sajnálatának adott hangot a harcok folytatódása miatt. Kifejtette, hogy a háború nem szolgálja a két ország közötti kapcsolatokat, s annak a reményének adott hangot, hogy gyors lépéseket tesznek a konfliktus befejezése érdekében. Bejelentette, hogy a tervek szerint Borisz Jelcin orosz elnök márciusban Kanadába látogat, de egyelőre nem tudni, hogy modósít- ják-e a programot azok a nehézségek, amelyekkel Oroszország jelenleg küszködik. Jelcin Ottawában egyebek között arról is tárgyal, hogy részt vesz-e júniusban az iparilag fejlett országok kormányfőinek halifaxi tanácskozásán. A Reuter hírügynökség szerint az olasz, a kanadai, az amerikai, a brit, a német és a japán vezetők az Európai Bizottság elnökével együtt átfogó gazdasági és politikai kérdésekről tárgyalnak majd Halifaxban. A fundamentalizmus célkeresztjében A török értelmiség körében heves vitát keltett Oguzhan Asiltürknek, a fundamentalista színezetű Jólét Pártja főtitkárának az a legújabb követelése, hogy bontsák le Konstantinápoly V. századból fennmaradt falait. A török népnek nincs szüksége „olyan Isztambulra, amelyre külsőleg még mindig Bizánc nyomja rá a bélyegét” — volt olvasható az isztambuli napilapokban a sokak számára döbbenetes kijelentés. A főtitkárnak nem js maradt adósa a vár lasszal sem Timuréin Savas szociáldemokrata kulturális miniszter, sem pedig Dogan Kubán építészprofesszor. Előbbi kijelentette, hogy Törökországban napjainkban olyan szellemiség ad jelt magáról, amely városfalak lerombolásától sem riadna vissza. Utóbbi pedig a Cumhuriyet című újságban megállapította: Asiltürk a XX. század végén fejt ki olyan barbár gondolatokat, amelyek rablóbandák színvonalán álló primitív kultúra megnyilvánulásai. Ilyen javaslattal még az oszmánok sem álltak elő. A városfalak bontásába nem mertek belefogni, de Tayyip Erdogan, Isztambul jólétpárti polgármestere leállíttatta a falakon végzett felújítási munkálatokat. Ezeket még szociáldemokrata elődje kezdte meg 1992-ben. Szilveszterkor pokolgépek robbantak Isztambulban; egy ember meghalt, hárman megsebesültek. A merényletek elkövetőiként a Nagy Kelet Harcosainak Arcvonala nevű földalatti szervezet, az IBDA-C muszlim fundamentalistái jelentkeztek. Terrorcselekményeiket azzal indokolták, hogy Szilveszter napjának megünneplése keresztény hagyomány, amelyet az elvilágiasodott Törökországban sikerült ráerőltetni a musz- limokra. E véleményben azonban osztoznak józanabb törökök is. Törökországban terjed a fundamentalizmus, s ezt igazolja a Milliyet című napilap által közzétett legújabb közvélemény-kutatási eredmény is. Eszerint a Necmettin Erbakan vezette Jólét Pártját a megkérdezettek 22,4 százaléka részesítette előnyben, s így először került az első helyre. A Tansu Ciller miniszterelnök-asszony vezette konzervatív Igaz Út Pártja csak 15,7 százalékos támogatottságra számíthat. Némely török megfigyelő szerint az utóbbi években az államalapító Kemal Atatürk megálmodta nyugati irányultságú és világi Törökországtól való lassú elfordulás nem lebecsülendő eszközeivé váltak a gombamódra szaporodó imám hatip, vagyis a „prédikáló imám,, típusú iskolák. A kemali reformok sorában különleges fontosságú volt a közoktatás következetesen világi alapokra való helyezése, a vallási rendeltetésű tanintézetek betiltása. Törökországban csak az ötvenes években engedélyezték ismét felekezeti iskolák létesítését — akkor is csak azzal a feltétellel, hogy azok a mecsetekben tevékenykedő valláshirdetők képzésére korlátozódnak. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet; a „prédikáló imám,, típusú iskolák széles körben működnek, és jelentékeny politikai hatást is gyakorolnak. A nyolcvanas évektől kezdve főleg a nagyvárosokban honosodtak meg. Most már azonban nemcsak prédikátorképző iskolának számítanak, hanem általánosan elfogadott iskolatípusnak is, amely a közoktatási minisztérium engedélyével az érettségiig viszi diákjait. Csakhogy ez a minisztérium lassanként átitatódott a fundamentalizmus szellemével. Dolgozószobáiban jobbára olyan hivatalnokok ülnek, akik a Jólét Pártjához állnak közel, s e párt szándékainak megfelelően cselekszenek; hivatalosan ugyan világi állami hivatalnokként, ténylegesen azonban fundamentalista befolyásoltsággal hagyják jóvá az imámiskolák tanterveit. Ellenőrzésükre vajmi kevés a lehetőség. A Kemal Atatürk öröksége szerint nevelt török diákokat világi oktatásban részesítik, s nyugati nyelvekre tanítják. Az imámiskolások oktatását ellenben iszlám világnézet jellemzi. A nyugati eszményképektől való elfordulást az fejezi ki legjobban, hogy első idegen nyelvként az arabot, a Korán nyelvét oktatják. Bassam Tibi egyetemi tanár szerint meghatározó változás megy végbe a török elit kiválasztásában; a Nyugathoz vonzódó kemalista elitet iszlám tájékozódású új vezetőréteg váltja fel, s erről a külvilág nem is vesz tudomást. Ez a folyamat csak a hadsereget hagyja érintetlenül, mivel — más intézményekkel ellentétében — csak a fegyveres erők kötelékébe nem vesznek fel imámiskolai végzősöket. A kemali hagyományok letéteményesei ezért a hadseregben látják bármiféle fundamentalista fordulat legfőbb akadályát. A fundamentalista hullám előtt azonban szintén védőgátként magasodhat az iszlám misztikus irányzatában, a szúfizmusban gyökerező titkos szerzetesrendek, szekták világa, amely Törökországban tarikat néven ismert. Ezeket annak idején a modem török állam betiltotta, de újjáéledtek. A főleg városokban hódító fundamentalizmussal a tarikat iszlám fel tudja venni a harcot. Az iszlámnak erre a népi jámbor- ságú, művészetpártoló ágára egyébiránt a kliensrendszer jellemző. Törökországban közismert, hogy Túr gut Özal, a két éve elhunyt elnök tarikatkapcsolatokkal rendelkezett, pontosabban közel állt a Mohamed Naksband sejk által a XIV. században alapított szerzetesrendhez, a naksban- díak rendjéhez. Ám úgy tudni, hogy utódjának, Demirel elnöknek is vannak kapcsolatai a tarikattal. Beszélgetés a Föderáció helyett központosítás Az újonnan választott ukrán parlament eddigi tevékenysége során 52 törvényt, illetve törvényerejű rendeletet fogadott el. E feszített munkáról, a parlamentben uralkodó helyzetről beszélgettem Tóth Mihállyal, a testület egyetlen magyar nemzetiségű képviselőjével. — Maga a fentebb említett szám is jelzi, hogy mennyiségében valóban jelentős munkát végzett el a: új parlament. Viszont az eredmény — az országban kialakult helyzet — nem igazán ad okot optimizmusra. — Ha az ország szemszögéből nézzük a kérdést, először is azt kell megemlítenen, hogy egyáltalán működőképes lett az új testület. A múlt év végére a 450-ből 404 mandátum gazdára talált. Ez önmagában is szerencsés dolog, hiszen — figyelembe véve a gazdasági helyzetet, a lakosság hangulatát, illetve a választási törvény valamennyi bukfencét, logikátlanságát — az is előfordulhatott volna, hogy a parlament meg sem alakul. Az is lényeges, hogy maga a testület működni akar, elfogadta a házszabályt. Ajelöltek többsége függetlenként lett képviselő. Ennek ellenére, ha kicsit mesterségesen is, direktben is kialakultak bizonyos csoportosulások, s ezáltal a törvényhozói munka lehetségessé vált. —Korábban is tapasztalható volt, s az utóbbi időben egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy Ukrajnában az állam irányításának struktúrája elnökközpontú. Ilyen körülmények közt milyen szerepet játszik a parlament, milyen súlya van, s mennyire tud beleszólni az életünket meghatározó kérdésekbe? — Az egyik alapvető gond, s majdnem minden bajnak és problémának a forrása az államelnöki intézmény, s az, hogy a hatalmi struktúrák kompetenciája nem konkrét. Ez úgy vertikálisan, mint horizontálisan érvényes. Nincs pontosan meghatározva a központ és a régiók vezetőinek hatásköre. Az államelnök van a legszerencsésebb helyzetben, mivel e funkcióról van törvény. A parlamentről, a miniszteri kabinetről, a bíróságokról nincs. Az egész rendszer működéséhez bizo- • nyos kereteket az úgy ahogy megfogalmazott alkotmány ad, viszont ebben a parlamentről csak nagy általánosságban esik szó. — Ez a bizonytalanság érezhető a parlament munkájában! — Érezhető, s nem igazán szerencsés dolog, mivel a parlament, s maga az államelnök is gyakorta beleesik abba a hibába, hogy néha megpróbálja a másik ellenében érvényesíteni akaratát. E csatározások rengeteg időt vesznek el, az eredény pedig csekély. —Ez a megosztottság mennyire befolyásolja az ország gazdasági, politikai életét? Mit érez mindebből az állampolgár? — Ebből elsősorban az összevisszaságot érezheti. Mert bizony néha a kormány és az államelnök döntései sem ésszerűek, s a parlamenttől állandóan amolyan utólagos reagálásokat igényelnek. Hogy mennyire tudja befolyásolni ezeket a döntéseket a parlament? Ennek illusztrálására néhány példát említek. A szervezett bűnözés elleni küzdelemről hozott elnöki rendelet bármennyire is fontos, jelenlegi formájában sérti az emberi jogokat, alkotmányellenes. Előbb a parlament meg akarta vétózni, aztán néhány módosítás után elfogadta. Ennek ellenére ez a határozat még mindig alkotmány- ellenes. Hasonló a helyzet a földreformról hozott elnöki rendelettel kapcsolatban is, mivel az államelnök ezt a döntést saját hatáskörét túllépve hozta meg. Másrészt pedig ellentétes az érvényben lévő földkódexszel. Mindkét kérdéssel kapcsolatban azt kell mondanom, hogy a parlament vitázott róluk, de végeredményben nem jutott semmire. Még ékesebb példa minderre az ominózus 733. sz. rendelet, mely az árak liberalizációjával kapcsolatos. Ez a határozat ugyan stabilizálta némiképp a fizetőeszközt a belső piacon, viszont óriási árrobbanáshoz vezetett. Ez is több héten szerepelt a parlament napirendjén, végül nem tudtunk vele mit kezdeni. Tehát, amikor a parlament megpróbál korrekciókat vinni e rendeletekbe, a hatás nem érvényesül, s az egésznek sok értelme nincs. Itt van például a legutóbbi törvényjavaslat, aminek megvitatásával a parlament az őszi ülésszakát zárta. Ekkor, első olvasatban, 220 igen szavazattal elfogadta az államhatalomról és a helyi ön- kormányzatokról szóló törvényt. — Csupán pontosításképpen — e törvény értelmében a megyei és a járási képviselő-tesületek megszűnnének? — Én azok közé tartozom, akik e törvénytervezet ellen szavaztak. Véleményem szerint ez a tervezet sem formájában, sem pedig tartalmában nem végrehajtható. Nem illeszkedik a már meglévő törvénykezési rendszerbe. —E kérdés több szót érdemel, mivel az emberek ezzel kapcsolatban kevés információhoz juthattak, viszont a szóbeszéd annál több. Előfordulhat az, hogy a járási és megyei képviselőtestületek megszűnnek, s helyettük csupán adminisztratív egységek maradnak? Figyelembe véve az Ukrajna régiói közti érdekellentéteket, illetve számos territórium önállósodási törekvéseit, félő, hogy az ellentétek csak erősödnének, s ezáltal a problémák tovább sokasodnának. — Sajnos, ez így van. Az a véleményem, hogy az ilyen központosítási próbálkozások a közelmúltban is kudarcra voltak ítélve, s most sem lehet más a sorsuk. Egyértelmű, hogy a múlt esztendő legfontosabb történése az önkormányzatok megválasztása volt. Ezek legitimitását senki sem vonhatja kétségbe, hiszen még a polgármestereket és a megyei első számú vezetőket is közvetlen szavazással választották meg. Ez a módszer de facto megteremtette a föderalizmus alapjait, hisz a megyék megválasztották — úgymond — kormányzóikat, illetve képviselői testületüket, amelyeket akár helyi törvényhozó szerveknek is tekinthetők. Hangsúlyoznám, hogy ezek mind közvetlen választások útján kerültek pozícióba, így a lehető legmagasabb fokú legitimitást élvezik. Az új törvény gyakorlatilag durva beavatkozás a helyi önkormányzatok belügyeibe, s törvényes voltuk megkérdőjelezése. Az államelnök által szentesített törvénynek éppen az a legnagyobb hibája, hogy korábban szentesített alapelveket sért, s egyértelműen a központosítást szolgálja. Csakhogy törvények útján aligha lehet jogszerűen megválasztott testületet és személyeket elmozdítani. Lehet törvényeket hozni, illetve módosítani, ám ezek csupán a következő választásokkor válhatnak érvényessé. — Mi indokolhatja ezt a lépést? — Az államelnök és csapata részéről mindezt azzal indokolják, hogy enél- kül nem lehet végrehajtani a gyökeres gazdasági reformokat. Jelen pillanatban a reformok végrehajtására a helyi önkormányzatok nem alkalmasak, mivel az egyenes módon megválasztott személyek és testületek nem is kötelesek végrehajtani ezeket az utasításokat. Ezzel az új törvénnyel próbálják meg részben vagy teljes egészében a központ hatáskörébe vonni mindazokat a jogosítványokat, melyekkel mind ez idáig a helyi hatalmi szervek bírnak. Horváth Sándor Martin Luther King-emléknap Csak akkor tudjuk valóra váltani Mar- tin Luther King álmát, ha mindannyian megszabadulunk a gyűlölködéstől és megszállottságtól, és nem mások eltip- rásával, hanem a felelősség vállalásával próbálunk előrejutni — hangoztatta Bili Clinton elnök hétfőn a fekete bőrű polgárjogi harcos születésének hatvannyolcadik évfordulóján. Az alkalomból országszerte emlékünnepségeket rendeztek: az évfordulót az elnök szövetségi ünnepnek nyilvánította. A több tízezer ember előtt Denverben elmondott beszédében Bili Clinton kijelentette, hogy a jogok mellé kötelességek is járulnak: a szolgálat legalább ugyanolyan fontos, mint a követelések kielégítése. — Emeljük fel a szavunkat a megosztottság ellen, de merítsünk erőt a sokszínűségből — mondta. Hangoztatta, hogy elnökként a gazdaság bővülésének megalapozását és az áramvonalasított, ám hatékonyabb kormányzás megteremtését tekintette legfőbb feladatának: úgy érzi. hogy a két célt sikerült teljesítenie. Ugyanakkor megígérte, hogy kormánya csökkenteni fogja az adókat, méghozzá azért, hogy minél többen élni tudjanak egyéni lehetőségeikkel. A huszonhat évvel ezelőtt meggyilkolt polgárjogi vezető fia, Dexter King atlantai emlékbeszédében leszögezte: apja a feketebőrűek szabadságáért harcolt, ám az csak akkor válhat igazán valóra, ha gazdasági szabadsággal párosul. — Ma sokkal közelebb vagyunk az ígéret földjéhez, mint harminc évvel ezelőtt. Mégis, egyre távolibbnak tűnik... — mondta. Coretta Scott King, a feketebőrű lelkész özvegye arra figyelmeztetett, hogy a terjedő cinizmus és a szociális közömbösség — a kettészakadt családok millióval és a szeretetet nélkülöző gyerekek tömegeivel — megsemmisítheti az utóbbi évtizedek vívmányait.
