Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-18 / 15. szám
Michal Kovát „tetemrehívás" előtt Micha1 Kovác szlovák köztársasági elnök irodája kedden bejelentette: az államfő eleget tesz annak a felszólításnak, hogy a parlament előtt tegye világossá, miért nyilvánította ki aggodalmát a sajtószabadság Szlovákiában kialakuló helyzete miatt. Michal Kovác tavaly novemberben levelet kapott William A. Orme-tói, a Bizottság az újságírók védelmére (CPJ) elnevezésű független amerikai szervezet végrehajtó bizottságának elnökétől, amiben Orme a szlovák sajtóban folyó személycserék miatt kialakult nyugtalanságának adott hangot. Veszélyben Átok sújtja mostanában az Európai Uniót: miután a tavalyi év második félévét, a német EU-elnökség periódusát sokáig megbénította az ugyanezen időszakra eső németországi parlamenti választás, s annak kampánya, most az Európai Unió másik „motorja”, Franciaország került hasonló helyzetbe. Párizs idén januárban vette át a szervezet soros elnökségét, ám a politikusok jó részének gondolatait egyelőre nem az integráció feladatai, hanem az április-májusban tartandó államfőválasztás előcsatározásai kötik le. Lehet, hogy Franciaország elnöksége az időrend szerencsétlen egybeesése miatt kudarccal zárul? Nem mindenáron Európának „morális és politikai kötelessége” sorai közé fogadni azon országokat, amelyeket korábban a kommunista diktatúra megakadályozott a csatlakozásban. De ha ennek az volna az ára, hogy vissza kellene lépni az integrációs úton, abból mindenki csak vesztesként kerülne ki —jelentette ki kedden Jacques Sanier, a brüsszeli Európai Bizottság kijelölt elnöke a strasbourgi Európai Parlament plenáris ülésén. A kiszélesítés és az integráció mélyítése kapcsán Santer úgy vélte, hogy „új minőségi ugrásra” van szüksége az EU-nak, amely mindenekelőtt intézményi reformokat igényel” s amelyre minden bizonnyal sor is kerül az 1996-os EU felülvizsgálati konferencián. Nagy Benedek röpirata A Romániai Magyar Szó keddi száma csaknem egy teljes kolumnát szentelt az RMDSZ-ben folyó belső vita különböző dokumentumainak. A lap teljes terjedelemben közölte Tőkés László két levelét, amelyben a püspök élesen bírálta a szerkesztőséget, mert — a szerző tilalma alapján— eddig nem .tette, közzé. Nagy. Benedek ellene irányuló írását, noha az ő december 28-i sajtóértekezletén már közreadták,a képviselő által csak a. parlamenti, frakció tagjai között körözött, a püspök által „szennyiratnak” nevezett szöveget. Több millió forint érték a szeméttelepen A zsámbéki szeméttelep élelmes őre szólt a falubelieknek, hogy az elmúlt hét végén több teherautónyi jó minőségű szaloncukor és más csokoládé áru került hulladékként a telepre. A hírre szinte az egész falu megmozdult, aki csak tehette szatyorszámra hordta haza a Suchard-címkés termékeket, amelynek többségén a szavatossági idő lejártának dátuma is jól olvasható: 1995. június. Zink Imre polgármester szerint rövid időn belül legalább 10 millió forint értékű desszertet ömlesztettek le a sorra érkező teherautók. A teherautók vezetői elmondták: a budaörsi Metro Áruházban pakolták meg a platót. Az MTI érdeklődésére a Metro egyik illetékese kijelentette: valóban tőlük indult útnak a szállítmány. Néhány hetes tárolás után értesítették a gyártó céget, amely el is szállította az árut, s mert az újrafeldolgozás nem lett volna kifizetődő — nem tudni kinek az utasítására — a zsámbéki hulladéktelepre irányították a szaloncukrot. EBESZ-misszió Csecsenföldre Az EBESZ missziója a jövő héten kétnapos látogatást tesz Csecsenföldön. Erről Gyarmati István EBESZ-megbízott keddi moszkvai tárgyalásain született megállapodás. A küldöttség várhatóan vasárnap érkezik Moszkvába, és a jövő kedden utazik a válságövezetbe. A látogatás célja a személyes tapasztalatszerzés, hogy ennek alapján az EBESZ kidolgozhassa a rendezéssel kapcsolatos további terveket. Új építőipari szakképző központ Egymillió német márkával támogatja a Hanns Seidel Alapítvány egy új pécsi építőipari szakképző központ létrehozását.-A terv szerint a szakma legkorszerűbb módszereinek átadását segíti majd a Dél-Dunántúlon nemcsak a középfokú, hanem a posztgraduális képzésben is. Az új intézmény, melynek alapkövét Pécs polgármestere és az alapítvány képviselője kedden helyezte el az egykori Nagy Sándor laktanya udvarában, szeptembertől már működik is. Földrengés Japánban Rendkívül erős földrengés volt kedden reggel Japánban. A földrengés erőssége elérte a Richter-skála szerint 7,2-es, sőt egyes hírek szerint a 7,5- ös fokozatot. Helyi idő szerint kedd délutáni — nem végleges — összesítések szerint 867 ember vesztette életét, mintegy 3500-an sebesültek meg és csaknem 600-an tűntek el a Japán nyugati övezeteiben a hajnali órákban bekövetkezett pusztító erejű földrengés következtében. Már a délelőtti órákban, az önvédelmi erők helyszínre vezényelt alakulatainak segítségével megkezdődtek a mentési munkálatok a romok alatt rekedt több száz ember kiszabadítására. Kobe kikötővárosban és környékén, amelyeket a legsúlyosabban érintett a földrengés, 10-20 ezer amerikai állampolgár is él. Szemtanúk beszámolói szerint Kobéban hallani lehet az összeomlott házak romjai alatt rekedt emberek segélykiáltásait. A földrengés teljes váratlansággal rázta meg a várost, a legtöbben még aludtak, amikor az első lökéshullámok elérték a körzetet. BELFOLD-KULFOLD ■ UJ KELET Tiszta, világos helyzetet ígértek A Bartha-ügy tapasztalatairól Bár a baloldali kormányzat képviselői élénken tagadni szokták, ha túlzott létszámcserével, esetleg B listázás eszközének használatával vádolják őket, de most olyan esemény következett be, amire eddig nem volt példa. Először történt meg ugyanis, hogy az általuk kinevezett személy — mégpedig alig néhány hónapos pozícióban eltöltött idő után — maga dobja be a törülközőt, mégpedig nyilvánvalóan politikával alaposan átitatott szakmai ügy után. Bartha Ferenc privatizációs kormánybiztos ugyanis a HungarHotels- ügy következményeként megvált hivatalától. Az ügy tanulságai messzire mutatnak. Bartha Ferenc volt ugyanis az egyik olyan személy (Horváth Adám talán a másik, s Surányi György lenne a harmadik?), aki nem kifejezett pártkatonaként, hanem semleges szakértői vonalról került a kormányváltás után felelős pozícióba. S bár az elmúlt kormány idején sem volt az ilyen típusú embereknek túlzottan sikerük (lásd: Hankiss, Gombár, Surányi), de ez a HungarHotels-ügy alig fél évvel a választások után azért elgondolkodtató jel. Barthának ugyanis sok mindent ígértek: tiszta, világos helyzetet, a privatizáció törvényi szabályozásának mielőbbi (kora őszre) ígért tisztázódását, szabad kezet, világos munkafeltételeket. Ehelyett kapott, illetve nem kapott vagyonpolitikai és privatizációs törvényt, kiszámítható viszonyokat és autonómiát. Kapott viszont Horn Gyulától egyértelmű beavatkozást, mégpedig egy elég nagy horderejű ügyben, méghozzá utólag. Utólag, hiszen az ÁVU Igazgatótanácsa már meghozta döntését, a tendert elbírálták, így azt utólag mind jogilag, mind pedig az üzleti-politikai erkölcs oldaláról igencsak problémás módosítani. Bartha Ferenc ehhez nem volt hajlandó a nevét adni. Márpedig kis ország lévén — ahol a külföldi tőkebevonás mind az ország modernizálódása, mind pedig a rendkívül jelentős adósságterhek könnyítése szempontjából kulcsfontosságú — ezt nem nagyon engedhetjük meg magunknak. A külföldi befektetők riogatása elkezdődött akkor, amikor az MSZP—SZDSZ-kormány a ténylegesnél jóval feketébbre festve a képet Magyarországról kedvezőtlen információkat közölt. Tudomásul kell venni, hogy nemcsak Csurka István tudja ily módon hátrányba hozni hazánkat a fejlett országok táborában, hanem maga Horn Gyula is. Márpedig ott, ahol egy kis közép-kelet-európai országról csak nagyon keveset tudnak, egyáltalán nem közömbös, hogy milyen információk futnak ki. Márpedig a botrányos vagy negatív hírek „terjedési sebessége” és „hatékonysága” a pozitívnak sokszorosa. Sajnos, ezt láthatjuk most a HungarHotels-ügyben is, s nemhiába nyilatkozott ilyen értelemben az éppen az érintett Egyesült Államokban tartózkodó Pál László ipari és kereskedelmi miniszter. Ez a szocialista—szabaddemokrata kormány majdnem akkora bizalmi tőkével indult, mint a rendszerváltás Antall-kormánya. Nagyobb részvételi arány mellett nagyobb szavazati aránynyal — a szinte teljes hatalmat jelentő kétharmados parlamenti részarányt is meghaladó támogatottsággal — kezdte el a kormányzást. A kiábrándult szavazók Horn Gyulában a Németh-kormány miniszterét és a szakértelmet látták. Az illúzió a baloldali sajtó diszkrét viselkedése ellenére mára jelentősen elolvadt. Az olyan ember, mint Barhta Ferenc még ezen illúzió bűvöletében vállalta el nem pártelkötelezett emberként — az egyik legnagyobb felelősséggel járó posztot. Lemondásával „gentlemanként” vonult vissza, miközben Horn Gyulának egyetlen önkritikus mondat sem hagyta el az ajkát. Pedig hogy ígérte ő is, és a szocialisták is, hogy tanultak Antall József hibáiból. Természetesen lehet, hogy a HungarHotels jóval többet ér, mint ameny- nyit az amerikai vevő kínált érte. Ám nyílt versenytárgyalás volt, s a piacon nem ajánlott senki jobb feltételeket. A tendert lehetett volna érvénytelennek kikiáltani, a kormánynak meg volt hozzá a hatalma. Az igazgatótanácsban ott ülnek a képviselői, merthogy többek között a Horn-kormány ebben a testületben is teljes személyi váltást hajtott végre. Lehetett volna más feltételeket is támasztani (például magasabb minimálárát). Egy dolgot nem lehet viszont csinálni, bárhogy is próbálja Horn és csapata magyarázni a bizonyítványt. A meghozott döntést utólag módosítani. Ez a gyakorlat más időkre emlékeztet. Akkorra, amikor nem volt semmilyen kontroll, így bármit meg lehetett csinálni. A kézi irányítás gyakorlatára. Ma az MSZP— SZDSZ óriási hatalmi koncentrációja révén szinte bármit megtehet. Csak éppen nem illendő. És esetleg (politikai) következményei is lehetnek. Mádi László Az ügynök többször csönget A Világ változásaihoz a Magyar Posta is igazodni próbál. Január elsejétől az újságok terjesztésén változtattak, bár ennek igazi hatását az első fél év folyamán érzékelik majd az előfizetők. Lapunk olvasóit a várhatóan kellemes változásról a Hírlapüzletág igazgatója, Kozák László tájékoztatta. Az üzleti szellem meghonosítását tűzte ki célul a Postán belül a hírlapterjesztéssel foglalkozó részleg. Az eddigi gyakorlat helyett nem a hivatalnokok végrehajtói munkája lenne, hogy a megfelelő postaládába belegyömöszöljék a lehetőleg megfelelő újságot, hanem komplex szolgáltatást kívánnak nyútjani az olvasóknak. Mégpedig úgy, hogy az előfizetett újságot fölviszik a lakásba, s nemcsak az előfizetési díjért csöngetnek be, hanem az újdonságokat kínáló katalógussal is, egy-egy új termék bemutatása apropóján is. Az ügynöki munkára átképzett kézbesítőktől elvárják az üzleti szellemet, a színvonalas, udvarias kiszolgálást, s az előfizetők gyűjtését. Az ügynökön ily módon szakosodnak majd: lesz, akiket az egyesített kézbesítőkből (ők hordják ki többek között a nyugdíjat, a családi pótlékot), nekik a továbbképzés során azt kell elsajátítaniuk, hogy hogyan lehet egy olyan sajátos terméket eladni, mint például a mi újságunk. A hírlapkézbesítőket is tanfolyamra küldi cégük, közülük azokra számít az új szellemű munka végzésénél, akik saját területüket piacnak tekintik, az ügyfeleket kiszolgálják, s újabb előfizetőket toboroznak. Lesznek persze olyan ügynökök is, akik a nagyvállalatokra, iskolákra szakosodnak, hiszen az olvasókat bárhol el lehet érni csak el kell indulni értük. S ez a filozófia a másik oldalról is érvényes: minden újságot el lehet adni, csak tudni kell, kinek. A Posta széleskörű szolgáltatásaival, ezzel a megújuló ügynökrendszerrel az általuk terjesztett lapoknak egyenlő esélyt kínál, hiszen a kínálat minden lakásba, több intézménybe eljut. Aztán már csak az olvasókon múlik, no és pénztárcájukon, hogy mire fizetnek elő. Mert a Posta üzleti filozófiájába az is beletartozik, hogy az olvasó olvasson. A jó hír mellé jelen esetben nem társul rossz. A postai szolgáltatás ára nem jelenik meg az általuk terjesztett lapokéban: tehát az újság nem lesz drágább. Az ügynökök bérezése azonban jelentősen függ majd attól, hogy gyűjtik vagy veszítik az előfizetőket. A hírlapot házhoz szállítók már január elsejétől nem a példányszám szerint kapják a pénzüket, hanem attól függően, hogy mennyit valósítanak meg az új üzleti filozófiából. Csulák András A KDNP is véleményt formált Válasszon a nép! A Kereszténydemokrata Néppárt elnöksége még nem foglalkozott a köztársaságielnök-választás körül kialakult vitával, s arról sem foglalt állást, hogy az ellenzéki pártok állítsa- nak-e közös jelöltet. Az elnökség úgy véli: a párttagság megkérdezése nélkül nem lehet ebben a kérdésben dönteni, s feltétlenül meg kell várni a hó végén tartandó „tisztújítást”. Surján László, a KDNP elnöke az MTI-nek nyilatkozva kedden még elmondta: a párt programjában egyébként már jóval korábban azt rögzítették, hogy a nép válassza a köztársasági elnököt. A pártelnök hozzátette: a négy igenes népszavazással a lakosság 1990-ben lemondott erről a jogáról, és a parlamentre bízta az elnökválasztást. Ezt a döntést csak népszavazás vagy alkotmánymódosítás változtathatja meg. Ilyen értelemben a Kisgazdapárt kezdeményezése logikus. Surján László visszaidézte, hogy az 1940-es években a két párt között éppen ebben a kérdésben nagy vita volt, és a Kisgazdapárt akkor a köztársasági elnök parlament általi megválasztását részesítette előnyben. — Ezért is örülünk, hogy a Kisgazdapárt most belátta a népszavazás szükségességét. Van még egy párt a Parlamentben, amely programjában szintén azt hirdette meg, hogy a lakosság válassza meg a köztársasági elnököt, s ez a párt az MSZP. Ez azt is jelenti, hogy ennek a gondolatnak a mai parlamentben kétharmados többsége van — mondotta Surján László. Arra a kérdésre, hogy ezek szerint csatlakozik-e a KDNP az FKGP kezdeményezéséhez, Surján László elmondta: átmeneti, áthidaló megoldást javasol, hiszen a közeljövőben már volt két választás, s ha most népszavazást kezdeményeznek, és az sikeres lenne, akkor még egy elnökválasztási „procedúra” következne. Előbb-utóbb elkészül az új alkotmány, amelyet szintén népszavazással kell jogerőre emelni. — Úgy gondoljuk, ez visszaélés lenne a lakosság politikai érdeklődésével. Ezért megfontolásra ajánljuk a pártoknak, amelyeknek programjukban szerepel a népszavazás általi köztársaságielnök-választás, kezdeményezzék a kétharmados többség tudatában az „apró” alkotmánymódosítást, amely egyelőre meghagyja a parlamenten belüli választást, de rövidebb, mintegy két év időtartamra szólna az elnök megbízatása. Ez alatt biztosan elkészül az új alkotmány, és ebben a nép általi választás is legitimitást nyerhetne.
