Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-17 / 14. szám
UJ KELET « 1 MFfiYFNK FI FTFRŐI a . : a IVIL.VJJ 1 Lim LLL 1 LLJUL 1995. január 17., kedd 3 Változások a Földművelésügyi Hivataloknál Kilencmilliós ajándék Németországból Elbocsátott vezetők Még szállnak a méhek Évek óta folyamatosan csökken hazánk méztermelése. Az áringadozás, a támogatások elmaradása, a termeléshez szükséges eszközök drágulása, a méhészek átlagéletkorának növekedése, az olcsó kínai méz betörése a nyugati országok piacaira, mind-mind előidézője és következménye ennek a sajnálatos ténynek. Évről évre mintegy 100 ezer méhcsaláddal van kevesebb a kaptárakban. Míg 3-4 éve még 25 ezer nyilvántartott méhész volt az országban, mára 17 700-ra csökkent ez a szám. Ebből megyénkben 1454 fő él. További gond, hogy nincsenek feldolgozó-és kiszerelőüzemek. Tavaly szeptember 25—26-án a pécsi német konzulátus egyik diplomatájának, Gunter Bruningnak a közvetítésével létrejött egy találkozó magyar és német méhészek között. A Német Méhész Szövetség vezetője súlyos problémának nevezte a magyar néhészek szervezetlenségét. Legnagyobb érdekvédelmi szervezetük, a Magyar Méhészek Egyesülete is csak mintegy 20 százalékát tömöríti a hazai méhésztársadalomnak, míg a német szervezetnél ez az arány már 95 százalékos. A német fél 15 darab mézkiszerelő gépet ajándékozott a magyaroknak, összességében több mint kilencmillió forint értékben. Az ágazat gondjairól, a megyei méhészeket foglalkoztató problémákról, a méhészet múltjáról és jövőjéről Zsigó Miklóssal, a Magyar Méhészek Egyesülete Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezetének elnökével beszélgettünk. Az országos sajtóban arról keringenek hírek, hogy néhány megyei földművelésügyi hivatal vezetőjét szakmai okok miatt elbocsátják. A Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Földművelés- ügyi Hivatal vezetőjét. Szénégető Lászlót kérdeztük, hogy mi a véleménye erről az intézkedésről. — Öt hivatal élén következett be változás, ahol a hivatalvezető helyettese lett megbízva ideiglenesen a vezetéssel. A Békés megyei kollégám nyugdíjba ment, a többiekről nincs teljes információm, de az biztos, hogy van közöttük olyan, aki beosztott köz- tisztviselőként továbbra is a hivatalnál marad. A hivatalvezetői beosztás kétség kívül számtalan helyen támadható a jelenlegi zaklatott világunkban. Feladatunk kettős: munkánk során egyrészt be kell tartanunk és tartatnunk a hatályos törvényeket, másrészt biztosítanunk kell az ágazat hivatalra háruló szakmaiságát. Kevésbé jó törvényt nem lehet jól végrehajtani, a köz- tisztviselő sem vonható ezért felelősségre, de nem is kritizálhatjuk a nyilvánosság előtt. Viszont kötelességünk jelezni a problémákat a szolgálati út betartásával. Szeretnénk, ha a törvénytervezeteket időben véleményezhetnénk. Számtalan gondot megelőzhetnénk ezáltal. Támadhatók vagyunk, mert elmaradt a mezőgazdasági szak- igazgatás átszervezése, jogi helyzetünk sem egyértelműen tisztázott minden esetben. A feladat nagyságához, súlyához mérten a tizenhárom fős hivatal létszámának megítélését az olvasóra bízom. — Hogyan áll a falugazdászok ügye? Eredményes volt-e az'önkormányzatok felé küldött azon kérés, mely a falugazdász-hálózat megtartá sa érdekében azok finanszírozását szorgalmazza? — Összességében a visszajelzés kedvező, hiszen a 188 visszaigazolt településnek csak a 18 százaléka nem tudja biztosítani a támogatást. Sajnos a támogatást kérő levélben nem térhettünk ki részletesen a falugazdásznak az önkormányzat lakóiért végzett feladataira, de aki igényli, azzal szívesen ismertetjük ezt. Sajnos a mezőgazdasági szektorban az információkat jelenleg egyetlen szervezet sem tudja megfelelő mennyiségben és időben továbbítani. A falugazdászok — kis létszámuk ellenére — erre még mindig a legalkalmasabbak. A nemmel voksolók közül utólag nagyon sokan újragondolják döntésüket, mégis igénylik a szolgáltatást. Késik a falugazdászokkal a szerződéskötés is, pedig a téli tanfolyamok beindítása ezt égetően igényelné. Bízom benne, hogy a képviselő-testületek túlnyomó többsége bölcs döntést hoz lakosságuk érdekében. — Milyen múltra tekint vissza Magyarországon a méhészkedés? — Már az 1500-as években is voltak méhészegyesületek, de nyilvántartásuk csak a múlt században kezdődött. Akkoriban egy-egy uradalomhoz tartoztak a méhészetek, és némelyik tulajdonos, mint például báró Ambrózy Béla szervezte meg az egyesületeket. Brassóban, majd a Felvidéken alakultak meg először, később a mai Magyar- ország területén is. Budapesten létrehoztak egy méhészegyesületet, de az a II. világháború kitörésekor megszűnt. A háború után jött a tervgazdálkodás, és az 1950-es években megalakult a Hungaronectár nevű vállalat. Ez AFESZ-ekkel kötött szerződést, rajtuk keresztül bonyolította a felvásárlást, a szállítást, és az AFÉSZ-ek alakítottak méhész szakcsoportokat, amelyeknek szinte minden méhész tagja volt. Ez 1984-ig ment így, aztán Sajermanh Géza vezetésével megalakult a szakcsoportoktól különálló Méhész Egyesület. Akkoriban, ha megkötöttek egy szerződést velünk, az stabil volt. Most nincs a szerződésnek ilyen súlya, hiszen ki van kötve bennük az árváltoztatás joga, vagyis annyi, mintha nem is lenne. Még ’84-ben a Méhészek Egyesülete kapcsolatot keresett az azóta már felbomlott TSZ-KER-rel amit felvállalta, hogy mézet fog felvásárolni, és feldolgozni. Egy évvel később már működött is a feldolgozóüzem. Többet fizettek a mézért, mint a Hungaronectár, ezért sokan átpártoltak hozzájuk. Utóbbi azonban jelentősen támogatta a méhészeket. Zalaapátiban méhésziskolát tartott fenn a mézfelvásárlás megtakarításaiból, olcsón adta a méhészeknek a cukrot, kaptárt, műlépet, mindenféle méhészeti terméket. Hitellel Aróhoz is hozzásegítette a termelőket, én is akkor vettem az enyémet. — Most kitől kapnak támogatást a méhészek? — Senkitől, semmilyet! A TSZ- KER még bekapcsolódott a kedvezményosztásba, például jutányos áron kaphattunk gyógyszereket, ma pedig... Éppen tegnap hívtam fel egy gyógyszergyárat, és megtudtam, hogy egy kiló Fumagilinhez a tavalyi 13 000 helyett már csak 24 500 forintos áron juthatunk hozzá. — Mi okozza a termelés visszaesését Ön szerint? — Ott kezdeném, hogy 1992-ig jó volt az időjárás, a méhek jól tudtak hordani. Még ha esett is az eső, nem úgy volt, mint most, amikor az akác virágzásától, május 23-tól kezdve virághullásig szakad az eső. Jó időkben nekem az átlagtermésem családonként 50-60 kilogramm volt, egy akácszezonban 3-4-szer pergettem egy kaptárból. Most egyetlenegy pergetés van, de még annak sem jó a minősége az időjárás miatt. —Sokan vágnak bele szaktudás nélkül a méhészkedésbe. Hol lehet Magyarországon méhészetet tanulni? — A zalaapáti iskola megszűnése után Egerben indított be a Magyar Méhészek Egyesülete egy iskolát az ottani mezőgazdasági szakiskola keretein beül. Kétéves, levelező tagozatos képzés folyik ott, és már Gödöllőn is szerveznek egy hasonló intézményt. — Ha valaki elvégezte az iskolát, van már méhészete, méze is, akkor hová adhatja le a termést? — Ezen a területen is voltak és vannak gondok. 1988-tól kezdve kft.-k sora alakult mézfelvásárlásra és-fel- dolgozásra. Három évvel ezelőtt már 74 ilyen cég volt az országban. Sokan azonban elvitték a mézet, de nem fizettek. Ezek hígították fel a felvásárlást. Az országnak egyébként minden részén vannak már felvásárlótelepek, sok helyen feldolgozóüzemek is, csak Szabolcs megyében nincsen semmi, ahol pedig a legtöbb méhész van. A legközelebbi felvásárlótelep Polgáron található. Azért fogok január 19-én Németországba menni, hogy üzleti kapcsolataimat felhasználva felvásárlótelep és feldolgozóüzem létrehozásához keressek partnereket, és a termékeknek piacot. Ebbe az alakulandó kft.-be mindenekelőtt tagok kellenének, méhészek. A baj az, hogy a legtöbben még nem ismerték fel az összefogásban rejlő erőt. —Megyénk kapott a 15 mézkiszerelő gépből? — Három gép van nálunk, de még nem üzemelnek. — Németország jelentős importőre a magyar méznek, pedig az ágazat ott fejlettebb, mint nálunk. — Ez igaz, de ott 22-26 ezer tonna az éves termelés, és 80 ezer tonnára van igény. Addig, amíg nálunk 30 dkg- ot, ott 3-4 kilogrammot fogyasztanak fejenként egy évben az emberek. Sajnos a közelmúltban arra a piacra is betört a mienknél gyengébb minőségű, de jóval olcsóbb kínai méz. Az ’50-es években Kína tőlünk vásárolt akácmagot és csemetéket, ma pedig olyan óriási erdőkkel rendelkeznek, hogy náluk terem a legtöbb méz a világon. A magyar termelők érdekeinek védelmére rendelet tiltja idegen méz behozatalát, mégis a múlt év folyamán is bekerült 5-600 tonnányi kínai méz az országba. Ez is oka annak, hogy itt tart a méhészet. Emellett exportra megy szinte minden méhészeti termék, de a támogatást nem a méhészek, hanem az exportőrök kapják. — A méhészek száma csökken, átlagéletkoruk nő, ez országos jelenség. Megyénkre is jellemző ez? — Szabolcsban is öregednek a méhészek, a fiatalok nem nagyon akarnak foglalkozni vele, mert sok aprólékos munkával jár együtt, haszon pedig szinte semmi nincs. Nemcsak az időjárás, hanem a szakértelem hiánya miatt is gondok vannak a méz minőségével. Régen vizsgálat nélkül vitték el a mézet, ma pedig pollenanalízist csinálnak. Megvizsgálják, hogy az adott mézben hány százalékos arányban található meg annak a virágnak a virágpora, amelyből származnia kell. Nálunk, ha a méz 30 százaléka akácpollen, akkor az első osztályú akácméz, de Németországban már a húsz százalékos is annak számít! Tehát, ha nekem van 36 százalékos mézem, azt vegyítik 8 százalékossal, és így 22 százalékosat kapnak, ami nyugaton első osztályúnak számít. —Az elmondottak tükrében milyennek gondolja a szabolcsi méhészek szempontjából az előttünk álló évet? — Nagyon gyenge lesz, az időjárástól semmi jót nem lehet várni. A belföldi mézfogyasztást gyakori és jó reklámokkal lehetne magasabbra emelni. Erre sajnos nincs pénzünk, a kormány pedig még csak célzást sem tett az esetleges segítségre, pedig neki is érdeke lenne a termelés felfuttatása. Szabolcs megye jövője pedig a méhészekből alakuló mézfelvásárló, feldolgozó és- értékesítő szövetkezet lenne. Dojcsák Tibor Lesz, aki Még az előző parlament foglalkozott azzal, hogy a nők nyugdíjkorhatára a korábbi 55 évről 60-ra emelkedjen. Bár a női nyugdíjkorhatár emeléséről szóló jogszabály végrehajtását a parlament elhalasztotta, és jelenleg 55 éves korukban éppúgy nyugdíjba mehetnek a nők, mint 56 esztendősen, a korhatár emelését nem vetette el véglegesen az Országgyűlés. A férfiaknál — noha e téma még nincs annyira „napirenden” — várhatóan szintén felemelik a nyugdíjkorhatárt, ők a jelenlegi szóbeszéd szerint 62 évesen, s nem hatvanévesen, „legénykedve” vonulhatnak majd (az évezred végén vagy az újabbnak elején) nyugállományba. Már ha lesz kinek — mondom, s mondják még oly sokan, kétségek között. Mert a kétségeknek sajnos igenis van létjogosultsága. Példaként hozzák fel a nyugati országok nyugdíjkorhatárait, a svédeket, hollandokat, távoli rokonainkat, — a finneket, ahol 66- 65 évesen, folytatva a sort Svájccal, ahol a férfiak 65 évtől, a nők pedig 62 évtől, a szomszédos Ausztriában a férfiak szintén 65 évtől, míg a nők 60 évtől mehetnek nyugdíjba. Az ő esetükben mindez rendben is van. A mi kétségeink a másságunkból, a magyarságunkból fakadnak, abból, hogy az összevetés, a példálózás nemigen elegendőek érvnek. Senki sem említette meg e felsorolások folytán azt a cseppet sem elhanyagolható és ugyanakkor katasztrofálisnak nevezhető tényt, hogy a magyar népességnek — különösen a férfiak esetében — a születéskor várható élettartama egyszerűen szólva: lesújtó! A téma kiváló ismerőjének, dr. Józan Péternek készült ezzel kapcsolatos tanulmánykötete, amely A halálozási viszonyok alakulása Magyarországon 1980-1992 címet viseli, s amely pontosan jellemzi azt a krízishelyzetet, amelybe folyamatos válságai, süllyedése révén az ország és lakossága került. Az elemzés egyik legfontosabb megállapítása: a mortalitást, a halandósági mutató rendkívül magas szintjét, s így a rossz életesélyeket tekintve „kihullottunk” a haramdik világba — s ez ránk nézve hízelgőnek éppen nem nevezhető. A nyolcvanas évek elejétől a felnőtt férfinépesség halálozási mutatója el is éri? minden korcsoportban (statisztikailag 11-re bontva) emelkedést mutat, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint pedig manapság — a legszegényebb országokat figyelmen kívül hagyva — a legmagasabb a világon. A nők halandósági mutatója a 30-59 évesek körében növekedett, míg egyéb korcsoportokban csökkent. Magyarországon a férfiak születéskor várható élettartama — az 1993. évi KSH-adatok szerint — 64,5 év(!), míg a nők esetében ez 73,8 év. Összehasonlításul szerepeltetjük néhány ország hasonló mutatóját: a férfiak születéskor várható élettartama Japánban 77 év, Svédországban 75 év, Franciaországban 73, Ausztriában ugyancsak 73 év. az USA-ban 72 év, Lengyelországban 67 év (1992-es adatok szerint). Magyarországot 1987—1993-ban bemutatva. év férfiak nők várható várható élettartama élettartama 1987 65,7 73,7 1988 66,2 74,0 1989 65,4 73,8 1990 65,1 73,7 1991 65,0 73,8 1992 64,6 73,7 1993 64,5 73,8 A férfiak és a nők közötti döbbenetes különbség természetesen magyarázatra vár. Ehhez hozzátartozik még az a dolog is, hogy a vázolt országos átlagtól lényegesen rosszabb a helyzet Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben, valamint az, hogy a területi különbségeknél lényegesen nagyobbak a szociálisan meghatározott eltérések: lefelé haladva a társadalmi hierarchia képzeletbeli lépcsőin a mortalitás fokozatos növekedést mutat. Hát ezért vannak e kétségek a nyugdíjkorhatár esetleges emelésével kapcsolatban. A férfiak a jelenlegi mortalitás szerint átlagban két és fél évet élvezhetnének majdan a boldog „semmittevésből”, a megérdemelt pihenésből, a gondoskodásból — mindössze. Korábban minden iskoláskorú gyermek vágyaként szerepelt: ő nyugdíjas szeretne lenni! Ma már nem. Ma már a nyugdíjasok sem. Nem csodálom... (lener)
