Új Kelet, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-12 / 10. szám
4 1995. január 12., csütörtök I VAROSRÓL JS$ VAROSRA UJ KELET HONYBAN Az embargó feloldásában bíznak Csökkent a vasúti szállítás Ha egy társaságban valaki Záhonyról beszél, a többieknek minden bizonnyal a határátkelő és az Európa-szerte ismert vasúti csomópont jut az eszébe. A város nem is olyan régen még hatalmas áruforgalmat bonyolított le a volt Szovjetunió területéről hazánkba és Európa más országaiba exportált áruk és az európai országokból a Szovjetunióba kivitt termékek fuvarozásából. Mára azonban a forgalmuk számottevően megcsappant, és a jelentősége is vesztett fontosságából. Vajon mi lehet ennek az oka? Erre is kerestük a választ, amikor felkerestük Juszku Ferencet, a MÁV Záhonyi Üzemigazgatóságának üzemeltetési igazgató-helyettesét. — Az 1980-as évek közepén 12-14mil- lió tonna éves áruforgalom bonyolódott le Záhonyon keresztül — kezdi beszélgetésünket az igazgatóhelyettes. — Fő feladatunk a belépő áruk átrakása. A határ mindkét oldalán ki van építve az átrakóbázis, ezért az államközi egyezményben úgy szabályozták, hogy mindig azok rakodnak át, akik továbbviszik az árut. így nekünk elsősorban a FÁK tagállamaiból érkező termékeket kell átraknunk. — Általában milyen termékekről van szó? — Alapvetően különböző nyersanyagok, faféleségek, érc, kőolajszármazékok és egyéb termékek érkeztek. Tőlünk pedig elsősorban élelmiszerek és gépek, berendezések kerültek kiszállításra. —Mikor kezdett visszaesni a forgalom? — Az 1991-es év volt az az időszak, amikor drasztikusan csökkenni kezdett, ami részben a rendszerváltásnak, később pedig a bekövetkezett jugoszláv embargónak volt a következménye. Míg a csúcs- időszakban Jugoszlávia irányába több mint kétmillió tonnát szállítottunk, addig 1993-ban alig értük el az 53 ezer tonnát. — Mostanában ismét emelkedni látszik az áruforgalom... — A rendszerváltás magával hozott egy olyasfajta gazdasági politikát, ami a korábbi, nagy külkereskedelmi vállalatok közötti kapcsolatot megszüntette, és helyüket elfoglalta több ezer, sőt tízezer kis kft., akik nem igazán voltak tisztában a szállítás kapcsán rájuk háruló kötelező feladatokkal. Emiatt a kereskedelmi jellegű problémák megnövekedtek, a határállomási kocsitartózkodási idők meghosszabbodtak. Ezzel szemben a bevételt jelentő átrakási tevékenységünk jelentősen csökkent. Nekünk ehhez kellett alkalmazkodnunk létszámban is. Míg 1988-ban még több mint hétezer embert foglalkoztattunk, mára alig ötezren vagyunk. — Mennyire zárták eredményesen az elmúlt évet? — Nekünk az eredményt az átrakott, elszállított áruk bevétele jelenti. Az évet 5 millió 275 ezer tonna belépő- és 1 millió 292 ezer tonna kilépőforgalommal zártuk. Mi hisszük, hogy jövőre tovább fog emelkedni ez a szám. Bár igaz, hogy 1994- re is jóval többet irányoztunk elő, de — részben az ukrán vasúti áremelésnek köszönhetően — csak a szinten tartást sikerült elérnünk. Sok vállalat ugyanis lemondott a vasút nyújtotta előnyökről, és más módszert keresett az árufuvarozásra. — Mit várnak az 1995-ös esztendőtől? — Az idei év tervei csak március végén lesznek elfogadható mértékben ismertek, így ma még korai lenne találgatásokba bocsátkozni arról, hogy mire számíthatunk. Az biztos, hogy nagy mennyiségű vasérccel kell számolnunk, és a műtrágya-behozatal is nőni fog. A tartályos vegyi áru belépése tavaly kedvezőtlenebb volt, mint a korábbi években, ezért reméljük, hogy az idén ismét emelkedni fog. Csak reménykedni tudunk abban is, hogy a szerbiai események kedvezően fognak alakulni, és végre feloldják az embargót. Ez a MÁV-nak is és Záhonynak is éves szinten több mint kétmillió tonna szállítást jelentene. így végre nem elküldeni, hanem felvenni kellene az embereket. — Mennyire befolyásolná a vasút forgalmát az autópálya megépítése? — Nem hiszem, hogy hátrányt jelentene ránk nézve. A Záhony közelében megépítendő autópálya biztosan szükségessé tenné a még kellőképpen ki nem alakított közút-vasút kapcsolat megvalósítását. Az Európában egyre inkább tért hódító kombinált fuvarozás magyarországi elterjesztése által lehetőség nyílna újabb közúti fuvarok vasútra terelésére. Azt hiszem, mire az autópálya eléri az ukrán határt, már a versenyhelyzet tisztességes feltételei is kialakulnak. Egy tisztességes verseny pedig csak a fuvaroztatók érdekeit szolgálhatja. U. M. UJ KELET Új polgármester Kelet kapujában A REGI TERHEK A december 11 -ei önkormányzati választások megyénk legtöbb településén az elmúlt önkormányzati ciklusban is pol- gármesterkedők diadalát hozta. Viszonylag kevés helyen nem voltak megelégedve polgármesterük ténykedésével és választottak mást. Ettől is kevesebb esetben fordult elő, hogy a régi polgármester nem indult ismét a választáson. Ez történt Záhonyban is, ahol Bajor Tibor ország- gyűlési képviselői státusa miatt nem jelöltette magát ismét. A záhonyiak a választáson a 35 éves Háda Imrének szavaztak bizalmat, őt tették meg polgármesterüknek. — Bár az itt lakók jól ismerik Ont, meséljen egy kicsit magáról! — Tősgyökeres záhonyi vagyok. Óvónő feleségemmel, a négyéves kislányunkkal és a december 1-jén született kisfiámmal élünk csendesen. Szüleim nyugdíjas pedagógusok, évtizedeken keresztül jelentős szerepet vállaltak a település közéletében. A nyíregyházi tanárképző főiskolán diplomáztam, majd a helyi általános iskolában tanítottam. Egy pályázat nyomán kerültem 1986-ban a nagyközségi tanácsra, s polgármesterré választásomig igazgatási főelőadóként dolgoztam. Munkám során a humán-és a gazdasági szférfával kapcsolatban többéves közigazgatási gyakorlatra tettem szert. Független képviselőként a képviselő-testület tagja voltam, így alkalmam volt tájékozódni minden területen. Ez, valamint az emberek bizalma adott indíttatást ahhoz, hogy elinduljak a polgármester-választáson. — Megváltozott a viszonya a kollégákkal? — Nem. Már elég régen dolgozunk együtt a többiekkel, hogy a kapcsolat stabil legyen, és ne változtasson rajta egy ilyen pozícióváltás. — Az előző önkormányzati ciklusból nagyon sok megoldatlan probléma maradt Önre. — Záhony nagy léptékben fejlődött a 70-es 80-as években — elsősorban a MÁV forgalmának köszönhetően. Ez azonban mára visszaesett, és a fejlődés lendülete megtört. Az önkormányzat egy sereg problémával maradt magára. Az utóbbi négy évben a szennyvízhálózat fejlesztésén és az általános iskola bővítésén kívül más jelentős beruházás nem volt a városban. Ezt az időszakot a stagnálás, majdhogynem a visszafejlődés jellemezte. Az infrastruktúra korábbi viszonylagos fejlettsége ellenére Záhony hátrányba került a többi várossal és sok faluval szemben is. A gázvezeték kiépítése el sem kezdődött, az úthálózat, a vízhálózat elhasználódott, a telefon is a régi színvonalon működik. Az egységes településfejlesztési koncepció több évtizedes hiánya mindenhol tetten érhető. A város zsúfolt, levegőtlen, majdhogynem elhasználódott, túllakott benyomást kelt. Mindezek egyrészt annak is köszönhetőek, hogy az előző önkormányzati ciklusban a képviselő-testület eseménykövető és nem megelőző volt. Hiányoltam a kezdeményezőkészséget, és a hivatal összehangolt munkáját. Ma is az a véleményem, hogy a jelenlegi hivatali állományjóval többre képes megfelelő motiváció esetén, és itt nem feltétlenül az anyagiakra gondolok. — Mennyire cserélődött ki a képviselő- testület? — A 14 fős testületben 9-en vagyunk a régiek közül. Az öt új képviselővel szerintem erősödött a testület. — A már előbb említett hiányosságokon túl, mi mindent kell még javítani a városban? — Egy nagymértékű tornatermet kell építenünk. Valamilyen módon az uszoda ügyét is rendezni kellene. Ide jár a fél megye úszni, a belépőjegyekből azonban alig húsz százaléka fedezhető a működési költségnek. Egyes-egyedül mi finanszírozzuk a dolgot, és azt hiszem, ez azért nonszensz. A kultúra terén is mindenképpen fel kell zárkóznunk a városok színvonalára, és a vendéglátás is fejlesztésre szorul. A határátkelőhely dolga is rendezésre vár. Az emberek már türelmetlenek, mert nagyon sok mindent le kell nap mint nap nyelniük. Ezt azonban nem oldhatjuk meg egyedül az éves, 260 millió forintos költségvetésünkből. Ez egy óriási forgalmú országos és tranzitátkelő, ezért központi segítséget várunk a probléma megoldásához. —Önnek mi a véleménye a kiemelt gazdasági övezet megvalósulásáról? — Jelenleg Bajor Tibor képviselő úr a téma koordinátora, parlamenti és tárcaszinten is ő képviseli a térséget. Igyekszem tájékozódni ez ügyben, és csak reménykedni tudok benne, hogy a kormány úgy dönt, megvalósítja a programot. — Talán még most is időszerű a kérdés: mi a véleménye az autópályaügyről? — Nagyon jó lenne, ha megépülne, de nem hiszem, hogy 2000-ig valami is történne ez ügyben. Ha mégis? Annak, én örülnék a legjobban. Úri Mariann Segít a bevásárlóturizmus Fő cél az alapellátás A Záhonyi ÁFÉSZ is végigjárta azokat az útvesztőket, amelyek egy rendszerváltással járnak. — Igyekeztünk alkalmazkodni az új feltételekhez, s ez nem minden esetben ment zavartalanul. Ugyanis a kereskedelmi szakma az, amiből a legtöbb ember meg kívánt élni az új lehetőségek kapcsán. Ez aztán minden területen érzékenyen érintett bennünket — kezdi a beszélgetést Esik Árpád, a Tiszakönyök ÁFÉSZ elnöke. — Melyik év volt a legnehezebb? — Az 1992-es év volt a szövetkezet életében a vízválasztó, ekkor éreztük, hogy gyorsan és eredményesen kell lépnünk, mert különben baj lesz. Ez az év komoly veszteséget is hozott, de a második félévben megtett intézkedéseknek köszönhetően ’93-ban már jobban indultunk. — A múlt évben hogyan alakult az árbevételük? — Korábban a szövetkezetünk évi 500 milliós árbevételt ért el. Ez 1994- ben 300 millióra csökkent. A kevesebb árbevétel a bevezetett karcsúsítások eredménye. Lényegében tevékenységünk egész szerkezete átrendeződött, hisz a hagyományos kisker, felvásárlás, vendéglátás és egyéb ágazatok teljesen átalakultak. — Végül is mi maradt a szövetkezet tevékenysége? — Jelen pillanatban csak a hagyományos bolti kiskereskedelem működik, ez produkálta a 300 milliós árbevételt. A vendéglátóegységek kivétel nélkül bérleti jogviszonyban üzemelnek. A felvásárlási tevékenységünk is zsugorodott, ami annak tudható be, hogy bizonytalan a piac, és nem látszik a fizetési hajlam a vevők részéről. — Ezek szerint a dolgozói létszám is kevesebb lett? — Az árbevétellel arányosan csökkent a létszám is, a korábbi 270 fős létszámunk most száz körül mozog. A bérek az országos átlagnak megfelelnek, de még mindig nem érik el a kívánt szintet. Sajnos, mi csak annyit tudunk fizetni a dolgozóinknak, aminek az árrésfedezetét megtermeljük. —Záhonyban és működési területükön mennyire meghatározó a szövetkezet jelenléte? — Én úgy ítélem meg, hogy szövetkezetünk továbbra is aktívan részt vesz a lakosság áruellátásában, mind a 11 településünkön, ahol a működési területünk van. Pozitív tény, hogy az elmúlt évben bolti kiskereskedelmi forgalmunk nem csökkent tovább, hanem bizonyos növekedést mutat. Ami azt jelenti, hogy nemcsak megtartottuk a vásárlóközönséget, hanem újakat is tudtunk szerezni. Ebben sokat segít a szövetkezetek által létrehozott Nyír- Procoop beszerzési rendszer, amely csatlakozva az országos lánchoz, olcsóbban tudja beszerezni a különféle élelmiszereket és napi cikkeket. így ma már a lakosság is meggyőződhet arról, hogy a szövetkezet legalább olyan jó partner, mint más, vagy még annál is alacsonyabb árral tud a piacon megjelenni. Sokat segít még a kedvező forgalom elérésében a Nyír-Procooppal közösen szervezett értékesítési akció. Különösen jól sikerült az őszi rendezvény, melynek kapcsán mintegy ötmillió forint értékű árut hoztunk forgalomba engedményes áron. Ez a vásárlók megtartása szempontjából is jelentős volt. —Ezek szerint kezdenek letisztulni a dolgok. Hogyan látja a szövetkezet jövőjét? — A szövetkezet ilyen formában meg fog tudni kapaszkodni, hisz stabil pénzügyi háttérrel rendelkezünk. — Legnagyobb kereskedelmi egységüknek, a Barátság Kisáruháznak mekkora a szerepe? — A záhonyi lakosság és az ide látogató külföldiek is előszeretettel keresik fel ezt az egységünket. Ennek köszönhetően évről évre növelni tudja a forgalmát, ami a múlt évben már meghaladta a százmillió forintot. — Hogyan zárták a ’94-es évet? — Mint említettem, fő profilunk az élelmiszer- és napicikk-forgalmazás, és sajnos ez is kell, hogy maradjon az elkövetkező időszakban is. Ugyanis iparcikk és ruházat terén abszolút visszaesett a kereslet. Az üzleti tevékenységet nézve nyereségesen gazdálkodtunk. — Mint határ menti AFESZ-t, menynyire segíti Önöket az úgynevezett bevásárlóturizmus ? — A FÁK-államokból beérkező turisták kedvező hatással vannak minden egyes üzletünk forgalmára. Mondhatom, hogy az összértékesítés 20-30 százalékát az ilyen jellegű vásárlások teszik ki. Ennek megfelelően igyekszünk a választékot is összeállítani. Fullajtár András
