Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-06 / 219. szám

UJ KELET

MEGYÉNK ELETEBOL

_

1994. december 6., kedd

3

Jövőre nem fejlesztünk?

Homok és só

Tegnap reggelre, vagyis inkább hajnalban beköszöntött úgy istenigazából a tél. Na nem hóviharokra, félméteres hótorlaszokra gondolok itt, hanem a jeges, sikamlós utakra. Nem egy vezetőnek okozott bosszúságot, hogy nem igazán tudta uralni járművét. Talán éppen a mindig kiszámíthatatlan sors akarta úgy, hogy tegnap tartson sajtótájékoztató a téli üzemeltetésről a Nyíregyházi Közúti Igazgatóság.

— Mielőtt rátérnénk ittlétünk tényleges okára, szeretném röviden értékelni az 1994-es évben végzett munkánkat — kért szót először Hegedűs Csaba, a KIG igazgatója.— Mi már gyakorlatilag lezártuk ezt az évet. Idén másfél milliárd forintot

sét, és azonnal indítottuk a sószórókat — vette át a szót Szamos István igazgatóhelyettes főmérnök. Sajnos hiába intézkedtünk gyorsan, a kocsik a kívánatos óránkénti 40-50 kilométeres sebesség helyett csak lépésben haladtak, s még így is belecsúszott némelyik az árokba. Az egész megye területét jégpáncél borította.

A téli üzemeltetésre való felkészülés során több célt tartottunk szem előtt. Először is, hogy minden város sózott úthálózatról megközelíthető legyen. Ugyancsak nagyon fontosnak tartottuk, hogy csökkentsük kárainkat. Éppé ezért igyekeztünk a kátyúkat és repedéseket megszüntetni, és a kiszórt sómennyiséget csökkenteni. Fedett sótárolókat építettünk a

Szamos István igazgatóhelyettes és Hegedűs Csaba igazgató

Fotó: Bozsó K.

fordítottunk az úthálózat fejlesztésére, a fenntartásokra és az üzemeltetésre. Az utóbbi években nem volt nálunk ilyen nagy mértékű ráfordítás, s várhatóan jövőre sem lesz. Egyelőre úgy néz ki, hogy a befektetésekből 825 millió forintot tudunk majd az úthálózat karbantartására és üzemeltetésére fordítani, de fejlesztésekre nem fog jutni. S hogy mire költöttük el 1994-ben azt a rengeteg pénzt? A 4-es főút Nyíregyháza és Nyírtura közötti hét kilométeres szakaszának korszerűsítése 215 millióba került. Újfehértó és Baktaló- rántháza között csomópont-átépítéseket végeztünk, elkészült a kisari Tisza-híd és a kocsordi Kraszna-híd, s majdnem teljesen kész van a tunyogmatolcsi Szamos- híd is. Ezeknek a hidaknak a felújítása egyenként 100 millió forintba került.

— Tegnap hajnalban háromnegyed kettőkor észleltük az ónos eső megjelenételepeken, így többé nincsenek környezetkárosító sólevek. Lehetőségünk volt három korszerű sószórógép megvételére, mellyel nedvesített sót szórunk. Ez azért fontos, mert így valóban oda száll a só, ahova szánjuk. A mostani eset is bebizonyította, hogy milyen fontos a gyors hírközlés, ezért a telexről áttértünk a telefaxos kapcsolattartásra. Felülvizsgáltuk az ügyeleti rendszerünket is. Ugyanakkor minden munkára és vásárlásra, értékesítésre pályázatot írtunk ki, hogy ezzel is megfogjuk kiadásainkat. Vásároltunk 4800 tonna sót, tonnáját 3660 forintért, téli kátyúzó anyagot pedig darabonként 12 ezer foritért. Ezenfelül pedig szelektáltunk az utak között is. A főbb utakon sózunk, a mellékrendűeken homokot szórunk és az aluljárókban kizárólag hókotrással foglalkozunk.

U.M.

BUSZSIRATÓ

Azon nőttem fel, hogy „jön a tél, de mi jól felkészültünk”. Minden évben, amikor az első madarak csak délben hullanak le a földre, mert éjszaka odafagytak, megfagytak, meg- döglöttek — tehát hideg van, fagypont alá süllyedtek a hőmérők higanyszálai, és a gyengék nem bírták a jeges gyűrődést —, az illetékesek azt szajkózzák, hogy felkészültünk a télre, mert van homok és só bőven, sőt, mivel a „gépesítés szele” már megcsapott minket, vannak só- és homokszóró gépek és hókotrók is a talonban, amelyeket nyáron csak zsíroznak és olajoznak, felújítanak és bütykölnek, hogy ha majd tél lesz, akkor megmutathassák, földüböröghessenek a motorok. Nem lehet probléma, mert mindenre számítottak — aztán meg... sehol semmi. Jön egy kis jegesedés az éjszakai és kora reggeli mínusz 2— 6 fok következtében, aztán megáll az élet.

A Szabolcs Volán illetékesei szerint tegnap, azaz 5-én — egy kis pillanatnyi megingás, megbénulás után

— reggel 8 óra után a városi főútvonalak mentén már — képesek voltak — kö ’ekedtek az autóbuszaik. Mint kiderült, ez persze túlzás, újkori mese és blöff is egyben, mert megcáfolják azok, akik a buszmegállókban előbb csak dideregtek, majd ide- oda tapickoltak, és később már mozogni sem tudtak, végezetül pedig, majdnem odafagytak. Jómagam 5-én a 4-es buszra vártam többedmagam- mal 7.30-tól 9.45-ig, ám az nem futott be a piaccsamoki öbölbe.

Odafagytam, megfagytam ugyan, de egy tapasztalattal több lettem. Holnaptól én is felkészültem a télre! Plusz egy zokni, szembe húzott sapka, vastag és hosszú sál és egy dokkmunkássapka is kell majd. Mindezt kiegészítem egy termosznyi forró, rumos teával és egy „életbenmara- dási” Tarzan-tőrrel. Ki tudja, mit hozhat a jövő, ha a menetrend szerinti buszokat várom. Az egyik kimaradót a másik után. Persze nincs olyan nagy gond, hiszen lesz majd nyár is.

V. A.

Baja Ferenc nem lobbizik a megyéért

Regionális program

vannak a mindennapokban, ott élnek együtt a problémával, és ismernek minden apró kis tényezőt.

— Ön személy szerint mennyire tud lobbizni a megyéért?

— Szerintem nem a miniszternek kell lobbizni, hanem a kormányprogramnak kell olyannak lennie, hogy abban az elzárkózott és elmaradott térségek fejlesztése és segítése első helyen és kiemelten szerepeljen. Mi továbbra is segítséget nyújtunk a felzárkózni vágyó megyéknek. Megadunk minden olyan eszközrendszert és pénzbeli támogatást, amellyel erőfeszítéseik nem lesznek hiá- bavalóak. Tesszük mindezt azért is, mert egyébként nagyon nagy különbségek alakulnának ki az egyes megyék fejlettségi és anyagi szintjét tekintve, és ez az ország lakosságának a megbontásához vezetne. Nem élhetünk a magunk megálmodott illúziói között, hanem igenis erélyesen fel kell lépni a szétválás növekedése ellen.

— Nagyon jó példa erre Komlódtót- falu esete, ahol hiányzik a falut Csen- gerrel összekötő híd, s emiatt a kömló- diak szinte teljesen el vannak vágva a külviálgtól.

— Ez konkrétan nem az én hatáskörömbe tartozik, így csak annyit tudok mondani, hogy nekünk minden ilyen irányú útkötést támogatni kell. Bebizonyosodott ez a dombrádi híd példáján is.

— Egy nem teljesen idevágó kérdés: Ön szerint ki lesz Nyíregyháza polgár- mestere?

— Nem szeretném latolgatni az esélyeket. Ez nem emberi szimpátia kérdése, hanem politikai és pártérdeki összefüggések függvénye. így azt hiszen, érthető, hogy én személy szerint Csabai Lászlónét szeretném,a pofgámjes.te- ri székben látni Nyíregyházán.

Úri Mariann

Az elmúlt hét végén ismételten megyénkbe látogatott dr. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter. A dombrádi szennyvíztisztító telep átadására hazautazott miniszter urat a telep megtekintése közben faggattuk ki a kormány megyénket érintő terveiről.

— Az egyik legfontosabb feladatunk a Tisza menti regionális program elkészítése, illetve befejezése. Itt ugyanis nagyon fontos ökológiai problémákkal tahogy az állam csak 30 százalékos hozzájárulási támogatást tud majd biztosítani ezekhez a beruházásokhoz, s valljuk be őszintén, ez nagyon kevés. Már előre látható, hogy a pénzügyileg eddig is jócskán leterhelt önkormányzatok és a lakosság nem tudja előteremteni a beruházáshoz szükséges pénzösszeg 70 százalékát. Éppen ezért azon dolgozunk, hogy valamilyen hoszszabb távú hitellel ki lehessen majd váltani ezeket.

Baja Ferenc a dombrádi szennyvíztisztító átadásán fotó: Bozsó K.

láljuk szemben magunkat, melyek fölött kicsit elsiklottunk, illetve kicsit háttérbe szorultak a bős-nagymarosi vízlépcső körüli huzavona miatt. Ezen a szemléleten sürgősen változtatni kell, ha meg akarjuk őrizni környezeti értékeinket. Legalább ilyen fontos az infrastrukturális programok továbbfolytatása. Értem ezalatt a szennyvízhálózatok és tisztítótelepek kiépítését, a folyékony és szilárd hulladékfeldolgozás megoldását és az egyéb aktuális problémákat. Sajnos, egyelőre úgy néz ki,

— Bár a,.következő napirendi pontunk” az egész országra vonatkozik, szervesen érinti Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét is. Változni fog az irányítási rendszerünk a jövő évtől. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat nem foglalkozik majd az egyedi kérdésekkel, hanem megyei szinten történik a döntéshozatal a területfejlesztésben. Ez nagyon jó megoldás lesz, mert ha belegondolunk, Budapestről igen nehéz meglátni a problémák fontosságát és meghozni a legjobb döntést. Ezt a feladatot csak azok tudják maximálisan ellátni, akik benne

Hét érakor még állt az élet

Tél immár élesben

(Folytatás az 1. oldalról)

Korábban három, öt órától öt gép járta a megyeszékhely útjait. Gondot okozott, hogy több munkatársunk a jeges utak miatt nem ért be időben a járműveinkhez. Kiemelt feladatnak tekintettük, hogy az autóbusz-megállókat, buszfordulókat letakarítsuk, csúszásmentessé tegyük. Egész nap folyamatosan sózunk, és a melegedés, jégkásásodás után a tológépeink is munkába indulnak.

— A megváltozott időjárási körülmények ellenére a vonatok nem érkeztek késve a nyíregyházi állomásra — tudtuk meg Jászai Sándor állomásfőnöktől. A váltók — a folyamatos megelőző karbantartásnak köszönhetően — mínusz öt-hat fokig nem fagynak be. A peronokat, a vágányok környékét és az állomás előtti teret homokkal leszórjuk.

— Hajnali háromtól fokozatosan jege- sedtek el a megye útjai — mondta Simonyi Mihály, a közúti igazgatóság ügyeletese. Ettől kezdve folyamatosan sóztuk a kijelölt főbb utakat, sajnos, a gépek az útviszonyok miatt csak rendkívül lassan haladhattak. A tisztítás ellenére nagyon lassú volt a forgalom, a távolsági autóbuszközlekedés hajnalban teljesen megbénult. A rendelkezésre álló járművek folyamatosan dolgoznak, és a főutak után a kevésbé forgalmas utakat is letakarítják. A

délelőtti állapot szerint a 4-es, 41 -es, 38- as és 49-es utakon a sózásnak köszönhetően nincsen gond. A 36-os úton Tiszavasvári és a megyehatár, a 49-esen Rohod és Mátészalka, a 491-es úton Penyige és az országhatár között veszélyesen síkosak az utak.

— Bejelentés nem érkezett hozzánk,

hogy a jeges, csúszós utak miatt a Mátészalka környéki településeknél ellátási gondok jelentkeznének — mondta dr. Szilágyi Dénes, Mátészalka polgármestere. Az bizonyos, hogy a tejes-, kenyeres- és húsosautók késve érkeznek a szomszédos településekre. A városban — elsősorban a központban — az utakat sózzuk, valószínűleg kedden már minden mellékutat és járdát megtisztítunk. A közutakat a közúti igazgatóság gépei sózzák, folyamatosan javulnak az útviszonyok. Reggel a buszjáratok eléggé akadozva indultak.

Ezek után felhívtuk a Hungária Biztosító kárrendezési osztályát, ahol Kőszegi István műszaki vezető számolt be a délelőtt forgalmáról. Eszerint a hétfő egyébként is elég zűrös nap a biztosító háza táján a hétvégi koccanásoknak, baleseteknek köszönhetően, de ez a mai nap mindent felülmúlt. Már a nyitáskor hosszú sorok kígyóztak a bejelentőasztalok előtt, s még nagyobb tumultusra számítanak a délutáni órákban.

— Huszonhét esetben vonultunk ki a megyében kéz-, láb- és gerincsérülésekhez — tájékoztatott 14 órakor a mentő- szolgálat megyei ügyeletén Kiss György szolgálatvezető. Valamennyi baleset a csúszós utak számlájára írható. Sajnos, idáig több súlyos, halálos baleset, tragédia történt. Körmendi-tanya (Sóstóhegy) mellett reggel nyolc órakor a vasúti átjáróban egy 35 éves férfit gázolt halálra a vonat. Újfehértó és Téglás között fél tízkor két személygépkocsi karambolozott, a mentők két könnyebb sérültet szállítottak kórházba. Ugyancsak fél tízkor a 4-es számú főúton. Ajak mellett egy kamion megcsúszott, és ráborult egy személykocsira. Innen egy halottat és három könnyű sérültet kellett elszállítani.

Sikli—K o vács völgyi