Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-06 / 219. szám
1994. december 6., kedd ÚJ KELET Ünnepi pénztárcánk karácsonyi létminimumon Ezen a karácsonyfán, amely mindenkié, a dobozok díszesek, ám üresek Sohasem volt még ilyen „drága” ünnepünk, állítja az Atlantic Sajtószolgálat munkatársa, aki „hosszú pillantást” vetett a karácsonyi vásár kirakataira, majd néhány egyszerű számtani műveletet végzett, s ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy egy átlagos magyar családnak legkevesebb 40 ezer forintra lesz szüksége az idén ahhoz, hogy a karácsonyt és a szilvesztert szerényen megünnepelje. Először is nézzük, mennyi pénzmagot igényel egy három felnőttből és két kiskorú gyerekből álló átlagos magyar család bevásárlása az összesen ötnapos év végi ünnepekre. Kezdjük a legnagyobb tétellel, s ez a hús. Családunk akkor jár legjobban, ha csirkepárti, hisz ez esetben 280-330 forinttal úszhatják meg kilónként, attól függően, hogy egészben vagy mell-comb bontásban vásárolják meg a természetgyógyászok által legkevésbé károsnak ítélt húsféleséget. A sertéshúsok közül a legolcsóbb az oldalas, ára 400 forint körül van, más részei 540-600 Ft körül kaphatók kilónként, s nagyjából ebben az árfekvésben kell gondolkodniuk azoknak is, akik pulykával vagy hallal képzelik el az ünnepi vacsorát. Egy kiló pulykamell 650 forint. A tehetősebbek a marhabélszín kilóját 1200 Ft körül vehetik meg, de a „szimpla” marhahús is 600-ba kerül kilónként. Aki a borjúhúst szereti, 850-ért kaphat egy kilót. A levesestálba és köretnek való egyszerűbb bevásárolnivalók közül a leves- zöldség ára már elérte az 50-60 forintot, a burgonya 36, a hagyma 40 Ft-ba került december első napjaiban. Az uborka kilója 120-140, a karfiolé 90 Ft. A fenti számok összegzéséből meg- állápíthatő, hogy öttagú családunk nem fényűző, de már ünnepinek mondható karácsonyi vacsorája 5-6000 Ft-ba kerül, de ebben még nincsenek benne az italok. Márpedig az ünnepi nedűknek úgyszólván minden asztalon van helye, palackonként legalább 200-400 Ft-ért. Inflációs időkben természetes, hogy a karácsonyfa métere is több lesz, mint tavaly, nem beszélve a díszekről, melyekkel együtt ezer forint alatt nehezen lehet majd fát állítani az idén. Az elegánsab- ban formált, 2-4000 forintos ezüstfenyők már tavaly sem voltak ritkák a piacokon, de ha valaki műfenyőt rendel, mert hosszabb távon spórolni akar, azt sem ússza meg 3000 forint alatt. Szeretteinket, barátainkat, kedves ismerőseinket ugye idén sem hagyjuk ajándék nélkül? Nos, egy mutatósabb nyakkendő 200-800 forintért már kapható, s ez sokkal jobb, mintha Londonban kellene karácsonyra nyakkendőt venni, mert ott az ára ennek a tízszeresét is eléri. De egy valamirevaló márkájú olcsóbb szépítőszer a hölgyek részére csak „világpiaci” áron szerezhető be, s így 3-6 ezer forintba is belekerül. A könyv ma már nem olcsó ajándék. Egy-egy díszesebb kiadvány ára ezer és tízezer forint között van. A téli könyvvásár sajtótájékoztatóján kiderült, hogy az ünnepi könyvek átlagára kétezer forint körül jár. Aki aranygyűrűt vagy fülbevalót óhajt venni kedvesének, minimum húszezer forint kiadással számolhat. Az elegánsabb ajándékok körében egy valódi bőr „diplomatatáska” is ma már legalább tizenötezerbe kerül, de ha valamilyen ismertebb márkanév is díszíti, az ár ennél jóval magasabb is lehet. Nem olcsók a bőrkesztyűk, női bőrtáskák sem, kettő- és nyolcezer közé kell kalkulálnunk a várható kiadást. A fehérneműk 240, a harisnyanadrágok darabja 200 Ft-tól indul. Egy pulóver — fajtától és minőségétől függően — 1500-8000 Ft között kapható, míg egy valódi bőr női csizma, ha a legolcsóbbat nézzük, akkor is 5200 Ft-ba kerül. A karácsony, és különösen a szilveszter alighanem a legmuzikálisabb ünnep, tehát a zene nagy valószínűséggel idén is komoly kiadási tétel lesz még az átlagcsaládnál is. Ha serdülőkorú gyermekünk, netán a család a csapnivalónál valamivel jobb minőségű hangot adó, márkás, kisméretű, kazettás, CD-játszós hifi-tornyot igényelne az idén, úgy minimum ötvenezer forintot kellene kivenni a családi kasszából. Persze ha „gazdagék” pénztárcájával gazdálkodhatunk, akkor az úgynevezett AUDIOPHIL (a természeteshez legközelebb álló) hangzást produkáló hifi láncszemek egy-egy tagjáért pár százezertől akár másfél millió forintig terjedő összeggel is csökkenthetjük bankszámlánkat. Videokazettát viszont már 3-400 Ft-ért vehetünk, de ára egészen 1500-ig terjed, ennyibe a csúcsminőségűek kerülnek. A gyári műsoros hangkazetták ára négyszázötven és ezer forint között változik. Egy jobbfajta, újabb kiadású CD-lemez kettőezer forint körüli árban kínálja magát. Persze vannak régebbi, gyengébb minőségű felvételeket tartalmazó CD-k, akár már hétszázért is. Gyermekeink persze nem fogják beérni zenével... Márpedig egy közepes Lego-készlet is több ezer forintos kiadást jelent az ajándékozónak. A kisebb-na- gyobb kitömött állatok 1000 Ft-tól több tízezerig terjedhetnek. Amennyiben öttagú családunk karácsonykor és újévkor megkapja a három ünnepi vacsorát (ebédet), az jó esetben már 15 ezer forint kiadást jelent. További 15 ezer forint kiadással kell számolnunk, ha egy-egy családtagra 3000 forint „ajándékpénzt” szánunk. És mivel a fenyőfavásárlás, a bejgli, az italok, a déligyümölcs, a virág, a szalvéta, a csomagolópapír és az ünnep egyéb apró vagy éppen „láthatatlan” költségei összeadva szintén szép summát tesznek ki, aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az átlagos magyar család ünnepi kiadásai 1994 utóján elérik a 40 000 forintot. Ami persze nem túl sok annak, akinek van. Hoffmann József Excentrikus Félix? „A Félixszel valószínűleg az a probléma, hogy nagyon excentrikusak a győzteseket kiválasztó döntések” — írja az idei Félix-díjakról a The European. A lap szerencsére nem Szász János Woyzeckjére utal, mely, mint ismeretes, a fiatal európai filmesek Fé- lix-díját nyerte el, hanem az olasz Gianni Amelio Lamerica című filmjére. Amelio már a harmadik Félixet kapja, olyan filmek előtt, mint az Oscar- díjas angol Az apa nevében, és a lengyel Krzysztof Kieslowski Három szín című trilógiája. A legnagyobb csaló A történelem legnagyobb svindlere, és negyvenmillió rendbeli csalással vádolható az a német férfi, akit lázasan keres a belga és a brit rendőrség. A szemfényvesztés részleteit nem hozzák nyilvánosságra, s az illető neve még nem ismert, de a Scotland Yardról kiszivárgott értesülések szerint a „szupersvindler” kitalálta és a tökélyre fejlesztette a módját annak, hogyan lehet a legtapasztaltabb vállalati könyvelőket és pénztárosokat is rávenni bizonyos összegek hamis számlákra való kifizetésére. Svédkábel Aki tudja, mi az a svédacél, az hamarosan azt is megtanulhatja, mi a svédkábel. A svédkábel egy 252 kilométer hosszú villanyvezeték a Balti-tenger medrében, mely egyszersmind a világ leghosszabb villanykábele is. A kábel 13 centiméter vastag és 14 ezer tonna súlyú. Segítségével december közepétől a svéd és a német ipar az együttműködés új korszakába léphet, melyben egyetlen kapcsolással sok ezer kilowatt villanyáram adható át az egyik országból a másikba. A tengerek medrében manapság elég sok kábel húzódik, de ehhez fogható vállalkozásra eddig nem volt példa az iparágban. Az új vezeték segítségével bármelyik németországi kisváros villanyenergiaellátása biztosítható, s ha akooperáció kialakul, az új korszakot jelent a műszaki együttműködésben. Ebben a korszakban egyetlen országnak sem kell új hőerőműveket építenie és újabb szénhegyeket eltüzelnie. Egyszerűen villanyáramot vásárolhatnak más országoktól, amelyeknek éppen szabad kapacitásuk van. Műszaki szempontból a svédkábel (hivatalos nevén Balti Kábel), mely két svéd és egy német vállalat konzorciumának jóvoltából 2 milliárd svéd korona befektetéssel jött létre, szintén forradalmi újítást jelent a kábeliparban: a szokásos vezetékpár helyett csak egy vezetéket fektettek le a tengermederben, s a pozitív és negatív pólusok közötti kapcsolatot mélyen a tengerfenék alá ledugott elektródákkal és a föld természetes vezetőképességének fel- használásával biztosítják. Ez a módszer, ha beválik, óriási megtakarítást eredményez a kétvezetékes kábelhez képest. A Balti Kábelhez hasonló elektromos vezetékek méreteinek semmi nem szab határt. Újabb hasonló kábelek segítségével számos további európai ország köthető egymáshoz ezzel a módszerrel, mely jóval olcsóbb, és sokkal jobban kíméli a környezetet, mint a felszíni vezetékek. Kormány megy — kormány jön Szlovákiai latolgató Jó néhány kormány váltotta egymást Szlovákiában a ’89-es fordulat óta! Némelyek alighogy belesüppedtek a miniszteri székbe, máris felállni kényszerültek — átadni a helyüket. Voltak ideiglenes kormányok, ideiglenesebbek és... fokozhatnánk még. Jelen pillanatban még megvan a régi kormány (nem hivatalosan bizonyára az új is), és teljes szívemből sajnálom a tagjait. Nem hiszem, hogy nem fordul meg a fejükben: minden döntés, amit az „átmeneti” időszakban hoznak, ugyancsak átmeneti, s ha majd az új kormány (amely előbb-utóbb mégiscsak megalakul) átveszi a hatalmat, ha el nem is törli az eddigi határozatokat, esetleg megmásítja. Ez nem képzelődés a régi kormány részéről — volt erre példa. A november 3-áról 4-ére virradó parlamenti éjszakán (a rossz nyelvek „hosszú nyelvek éjszakájának” nevezték el) a nyolcvanhármak (ennyi parlamenti szavazattal rendelkezik aMeciar- mozgalom és a hozzá csatlakozó Mezőgazdasági Párt, a Szlovák Nemzeti Párt és a Munkásszövetség) semmissé nyilvánította például a szeptember 6- án elfogadott privatizációs törvényt. (Igaz, ez a törvény még nem lépett életbe, de jókora felfordulást okozott, 12 megkötött szerződés vesztette általa érvényét, és több mint 40, privatizálásra szánt vállalatot érint. Egyebek között a liptószentmiklósi zselatingyárat, amelyet a francia Weishardt Holding SA akart megvenni. A cég képviselője azt nyilatkozta az egyik szlovák napilapnak: véleményük szerint nem egy kormány adta beleegyezését az eladáshoz, hanem a szlovák állam, tehát ha az állam néhány nap múlva visszavonja a szavát — az nem tekinthető szavahihetőnek. A francia vállalat ezek után másutt valósítja meg stratégiai terveit. (Megjegyezte: az adott körülmények között senki sem fog Szlovákiában beruházni...) A Moravcík-kormány privatizációs minisztere szerint ez államosítás! A Meciár- párt alelnöke a tévé nyilvánossága előtt jelentette ki: az alkotmány — a köz érdekében — ismeri a kisajátításnak bizonyos módjait. (Egy mondat erejéig magyarázat az előzményekhez: a Moravcík-kormány is visszavonta a korábbi Meciar-kormány néhány privatizációs döntését, de az nem vonatkozott már megkötött szerződésekre.) A „hosszú nyelvek éjszakáján” a parlamenti többség leváltotta a tévé és a rádió elnökét, áthelyezte a parlamenti bizottságok tagjait. Abszurd helyzet állt elő: azok döntenek a privatizációról, akik nem viselik a felelősséget a gazdaságpolitikáért. November 6-án Moravcík — a tévében is — felszólította Meciart: sürgősen alakítson kormányt. Tisztában van azzal, hogy a fura helyzetben a parlament (esetleg) nem szavazza meg a kormány által előterjesztett javaslatokat, s a minisztereket bármikor visszavonhatják. (Erre irányuló kísérlet is előfordult.) „Abszurd és politikai felelőtlenség birtokolni a parlamentet, s közben késlekedni a kormányalakítással. Ez az út nem a stabilizációhoz, hanem a hatalom destrukciójához vezet” — szögezte le a miniszterelnök. A Demokratikus Unió (Moravcíkék) és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (Meciarék) közötti harc nem szűnik, sőt, az utóbbiak megvádolták az előbbieket, hogy a választásoknál csaltak. Meciar tudni véli, hogy a petí- ciós listákon kétévesek „aláírása” is szerepel, és sok kiskorú „biztosította támogatásáról” a DU-t. A kétes ívek megvizsgálását ideiglenes bizottság végzi. A közjegyző ívenként minimum húsz koronát kap a munkájáért. De alighanem kidobott pénz lesz, mert a szakértők szerint nem történt visszaélés. Hogy kivel nem alakít kormányt a DSZM, azt már tudni. A Magyar Koalícióra nem számíthat, a Demokratikus Baloldal Pártja is nemet mondott, s a kereszténydemokraták is csak abban az esetben lettek volna hajlandók támogatni a DSZ-kormányt, ha az elfogadja a kereszténydemokraták feltételeit, s mivel erre nem volt hajlandó — a tárgyalás eredménytelenül végződött A DSZM elnöke ígéretet tett, mihelyt a parlamentben (december 12.-e körül) lezajlik a költségvetés vitája, ő azonnal beterjeszti a köztársasági elnöknek kabinetje összetételét — amely nem kisebbségi kormány lesz, jegyezte meg, ebbe pártja nem menne bele. Sejtetni engedte: a parlamentben alkotmányos többséget élveznek majd... (kopasz)
