Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-29 / 239. szám
KÖZELKÉP 1994. december 30., péntek t A Park Üzletházban, menyasz- szonyi ruha próbálgatása közben F. Sipos Józse Fotók: Bozsó Katalii Leveíeíi Virágnak^ Drága, elmúlt a karácsony és szürke szárnyaival elhúzott fejünk fölött az angyal Hó alig volt, az ég nem pillogott az égbőL Színtelen, seszínű, szegényes karácsonyt éltünk. De azért köszönöm a kezecskéddel rajzolt karácsonyi üdvözletét Kiszínesedtem tőle, s légy ezért kétszeresen áldva Most az új esztendő kopogtat köszönget és az ember régirégi új esztendőkre gondoL \fer- ses köszöntőket dalokat idézget magában, és néha magáról megfeledkezve még mondogatja is azokat, amelyeket nagyszüleitől, szüleitől vagy más nótás, verselgető emberektől tanult Jókívánságokat hordozgat és szavalgat ilyenkor Isten élő és esendő gyermeke Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Drága jó bort, olcsó sót Ez új esztendőben: Jó kenyeret, szalonnát, Tizenkét hónapon át Ez új esztendőben! Ez a köszöntő, ami csak egy kicsi részlet a hosszú jókívánságokból Háromszékről való, onnaa ahol Te élsz, ahol a Te városod még igazi magyarok lakhelye S ahogy újévkor szokás, ott talán még malacot is sütnek. Az úri módi, a pezsgőzés nem fontos, de igen kívánatos a jó szívvel töltött bot a módjával fűszerezett és sózott étel az igazi lisztből sütött kenyér és a húsos szalonna Ha mindez van asztalunkon, nem érhet baj bennünket Még apai nagyanyámtól tudom, hogy az újévkor fogyasztott máié, vagy ahogyan más tájakon hívják, puliszka, egész évben szerencsét hoz Nekem, ha nem is hozott szerencsét, mindig imádtam ezt a kukoricás ételt, főleg édes tejjel leöntve De most másról is beszélnem kell Virág Az év utolsó napja a mérlegkészítés ideje mondhatnám; kényelmetlen önvizsgálat Nézek magamba mit csináltam jól, és mit csináltam elképesztően rosszuL A lényeg elégedetlen vagyok magammal Igaz három könyv szerkesztésében veszek részt Egy — az Amos Imréről szóló — már készen van, és azt mondják rá: — nem rossz Ez is egyfajta dicséret de engem semmiféle elismerés nem érdekel mert leköt a munkám A másik kötet anyaga már félig készen áll de megjelenése nem tőlem függ Ebben Ratkónak akarok emléket állítani úgy ahogyan a kortársai látták. A harmadikra lenne kiadó, az viszont csak vázlatosan van készen; a tudom, mit akarok csinálni szintjén Az én negyedik verseskönyvem pedig szép téli álmát alussza az egyik kiadónál. Címe: Kitakart Világban De erősen készül az ötödik is — Menekülés Bábelből címmeL Néhány lapnál publikáltam még vagy húsz-harminc verset néhány rövidebb esszét — hát ennyi az úgynevezett éves mérleg Keserűségem istápolója, januárban már több időt pazarolhatunk egymásra Addig is vigyázz magadra1 Csók! Magyar József Szegények ünnepe Bár már elmúlt a karácsony, a régieket, a gyermekkoriakat, a nélkülözőket és persze a szépeket sem — soha nem feledjük. Ennek jegyében megkértük Farkas Kálmán újságírót, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnökét, mesélje el egyik gyerekkori élményét. — A szegénységet nem letagadni, hanem bevallani kell. Bevallani kell a szegény karácsonyokat is. És nekem, a törökszentmiklósi cigánysoron nevelkedett gyereknek csak ilyen karácsonyom volt. Félárva gyermekként nevelkedtem. Hatéves koromban veszítettem el apámat. Anyám, Ökrös Mari, aki tagja volt a MáV ria-kongregációnak, már karácsony előtt, Katalin- és Erzsébet- napokon magával cipelt. Gyalogoltam rossz cipőben, rongyos gúnyában a törökszentmiklósi felvégről az alvégre a katolikus házakhoz, s együtt imádkoztam és énekeltem az öregasszonyokkal. Vallásos szellemben nevelt anyám. Nádfedeles csisznyikói házunk egyetlen szobájának sarkában állt a Mária-szobor, amely előtt esténként térdre ereszkedve imádkoztam. így volt ez egy örökké emlékezetes, karácsonyt váró viliakor is. Dúlt a háború, s mi vártuk haza a frontról a sógoromat, aki nevelt volna, ha itthon van. Karácsonyra készülődtünk. Ökrös Mari batyut kötött, bekopogott a gazdag családokhoz, ahol ismerték. Mosott, vasalt, takarított azért, hogy a fehér vászonbatyujába liszt, zsírozó, tepertő, különböző disznóságok kerüljenek. De még pénz nem volt. Nagy örömömre érkezett meg Tibor sógorom a frontról, aki legnagyobb ámulatomra a szoba falának egyik tégláját kilazította, kiemelte, és feltárult előttem egy szerencsemalac. A cserép szerencse- malacot előttem feltörte, és kivette belőle a három évvel azelőtt össze- kuporgatott néhány pengőt. Másnap vele együtt, hóesésben elindultunk ismerőseihez darizni, kéreget- ni mentünk. A hentesnél húst adtak neki, a fűszeresnél szaloncukrot, s míg végigmentünk a városon, este megpakolva érkeztünk haza úgy, hogy karácsonyfát állíthattunk. Anyám, Ökrös Mari szabad tűzön főzte meg a töltött káposztát, hozzá bodagot sütött. Ez volt a karácsonyi vacsora. Énekeltük a Mennyből az angyalt, örültünk egymásnak. Csak az volt a baj, hogy ez a szeretet nem sokáig tartott, mert Tibor sógoromnak vissza kellett menni a frontra. A szegények karácsonya: ha szegények is, karácsonykor, Krisztus születésekor összekol- dulnak vagy összedariznak mindent, hogy gazdagon ünnepeljék szegénységüket. Lejegyezte: F. L. _____ J Ka csko Tímea Nem is gondoltuk, hogy ilyen nehéz lesz szóra bírni az embereket, mikor elindultunk, hogy szilveszteri fogadalmaikról érdeklődjünk. A sok megkérdezettből csak néhányan nyilatkoztak. Racskó Tímea könyvelő: — Nem szoktam fogadkozni. Nem dohányzom, nem iszom alkoholt — az emberek általában ezek elhagyását szokták megfogadni. Egy célom van: jövő tavaszra jogosíthogy mindenkinél okosabb vagyok. — Van önnél okosabb ember? — Hát... — Most mit fog megfogadni? — Két nemzetközi versenyre készülök, és megfogadom, hogy meg fogom nyerni, de elképzelhető, hogy ez is csak egy szilveszteri fogadalom marad. Komolyra fordítva a szót, igyekszem Juhász Miklós Juhász Miklós autóbusz-rendelkező, forgalmi szolgálattevő: — Amit megfogadtam, még soha nem tudtam teljesíteni. Én is próbáltam letenni a cigarettát, máig sem sikerült. Ilyenkor az ember inkább csak átgondolja az előző évet, és amit rosszul csinált, azt az új évben megpróbálja korrigálni. Kielégíthetetlen vágyaim vannak, több pénz kellene, ez a többi problémámat is megoldaná. Az utasok és az autóbuszvezetők között elkelne a jobb kapcsolat, ezért én a saját pozíciómban mindent megteszek. Ezt meg tudom fogadni — teljesíteni pedig munkaköri kötelességem. Ebben az utasok is legyenek partnereink! Mester Andrea kell fogadnom, hogy megtanulok Az uram fog tanítani, mert ő na gyón jól főz. Le fogok egy kicsi fogyni, a többi fogadalmat átvi szem a következő szilveszterre. matikát, de összevontan, mint egészségügyi informatikát csak néhány helyen. Többek között ezt a képzési módszert szerettük volna a hozzá kapcsolódó technikai háttérrel együtt bemutatni. Elképzeléseink szerint a nyíregyházi rendezvénysorozat részeként az egészségügyi berendezéseket gyártó cégek — természetesen gépekkel —, a gyógyszergyártó vállalatok — a mediciumokkal —, egészségügyi és informatikai — számítógépekkel és programokkal — szakemberek találkoztak volna a megyeszékhelyen. Bemutatók és konferenciák gazdagították és színesítették volna a programot.-— Végképp lemondtak a rendezvényről? — Nem. Kisebb mértékben, de mindenképpen szeretnénk egy szakmai rendezvénysorozatot szervezni. Ehhez pedig támogatókra lenne szükségünk. Tudjuk, hogy az önkormányzat új képviselő-testületének rengeteg feladattal kell szembenéznie, mégis szeretnénk, ha elképzeléseinket felvállalná és támogatná. ßvz _ m... ványt szeretnék szerezni. Most vannak a vizsgák. Néhány perc múlva kiderül, sikerül-e az elsősegélyvizsga. (A vizsgaterem várójában beszélgetünk.) Most mindent meg lehetne velem fogadtatni, csak az összes vizsgám sikerüljön. Azt mindenképpen megfogadom, hogy mindig figyelmesen fogok vezetni, vigyázok közlekedő partnereimre, csak énrám is vigyázzon mindenki! Bürget Peter Bürget Péter harsonaművész: — Életemben egyszer fogadtam meg valamit, amit be is tartottam, ennek következményeként hat éve nem dohányzom. Megfogadtam, de mint látszik, nem teljesítettem, hogy nem eszem sokat. Tavaly azt is megfogadtam, nem fogom mutatni azt, úgy élni, hogy semmit se kelljen a későbbiek folyamán megbánnom, ezért a fogadkozások számomra csak szimbolikus jelentőségűek. — Ön maximalista? —Igen, mint minden művész — de más pályán is a legjobbnak kell lenni, illetve erre kell törekedni. Mikor éjfélt üt az óra, egy pillanatra megszakad a vidámság, elnémul a tomboló muzsika, csak a Himnusz hangjai szólnak... meg a lélek hangja bennünk, melyet rajtunk kívül senki sem hall, és megfogadjuk, amit fogadalom nélkül is feltétlenül meg kellene tenni, vagy éppen nem kellene megtenni. A fogadalom tárgyáról hallgatni szoktunk, mert általában nem tudjuk teljesíteni, és gyengeségünket nem szeretjük feltárni környezetünk előtt. lepjük meg Mester Andrea titkárnőt, aki nemsokára Gulyás Andrea lesz. — Ebben a helyzetben mit fogadhat meg az ember? Hűséges leszek a férjemhez, szeretni fogom őt és jövendőbeli gyermekeimet. Nem tudok főzni, ezért azt is meg — Intézetünk csatlakozni szeretett volna a világkiállítás rendezvényeihez — tudtuk meg Hunyadi Károlynétól, az intézet gazdasági vezetőjétől. — Pályázatunkat a világkiállítási iroda elfogadta. Milyen elképzeléseik voltak? — Intézményünknek kiterjedt kapcsolatrendszert sikerült kiépítenie, többek között Hollandiával és az Egyesült Államokkal. A világon sok helyen tanítják az inforA világkiállítás lemondása — többek között — a Debreceni Orvostudományi Egyetem Nyíregyházi Egészségügyi Főiskolájának is nagy veszteséget okozott. Az egészségügyi főiskola terveiből Világkiállítás helyett szakmai rendezvények %
