Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-28 / 238. szám
4 1994. december 29., csütörtök UJ KELET Kiskálló A város peremén Aki itt látta meg a napvilágot és itt nőtt fel, az tudja, hogy Kiskálló több, mint csupán egy része a városnak. Itt az emberek soha nem dúskáltak a bőségben, de szorgos nép lakja. A termőföld is soványabb, mint máshol, legnagyobb része sívó homok, ahol a gyík is kikölti tojását, olyan forró nyáron. Sokszor talán az itt lakóknak a gondok mellett fel sem tűnik, hogy a város legváltozatosabb és legszebb részén laknak. Gyönyörű szőlősdombok, az egyedi szépségű és formájában is különleges megjelenésű Harangod varázslatos nyugalmat áraszt. Mindez párosul a hatalmas vízterülettel, ami ha kell, halastó, horgászhely vagy kajakverseny színhelye. Ennek ellenére a keleti városrészt Nagykállótól elválasztó méternyi patakocska az idők folyamán bizony néha túl „szélesnek” bizonyult. Talán még napjainkban is. Volt önálló iskolája, pár éve megszűnt. Azóta a gyerekek több kilométerről járnak be a városközpontban lévő iskolába. Nincs óvoda és nyilvános telefon sem. Az utak, járdák állapota, illetve hiánya nagyon sok családnak okoz gondot nap mint nap. Azért van fejlődés, próbálnak az emberek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Talán mert naponta látják az intő példát, az In- ségdombot, ami több mint kétszáz éve hirdeti, hogy nagy szegénység volt itt valamikor, aminek nem szabad megismétlődni. Kiskálló képviselője Vass Mihály azok közé tartozik Kiskállóban, akik itt nőttek fel, és maradtak is a szülői fészek közelében. Itt alapított családot, itt akar boldogulni és segíteni másokon is. Tíz éve kezdte el vállalkozását mint teherfuvarozó, akkoriban egy IFA-val. Ezzel szemben ma az ínségdomb szomszédságában lévő telepen több tehergépkocsi, nehéz-és munkagépek sorakoznak bevetésre várva. — Hány embert foglalkoztat, és mi a fő profilja vállalkozásának? — kérdeztem a most már képviselő vállalkozót. — Nyolc-tíz embernek adok állandó munkát. Fő tevékenységünk továbbra is a teherfuvarozás, de autódaruzást is végzünk. Aztán fel vagyunk készülve mindenféle földmunka végzésére is. Ebben a szakmában komplett gépparkkal rendelkezem, nem okoz gondot a tereprendezés vagy az erdőben a tuskózás sem. —Mint ismert, a mostani önkormányzati választásokon ön is elindult, és sikeresen be is jutott a testületbe. Mi volt, ami ebben az elhatározásban ösztönözte? — A Kiskállóban lakó emberek közül sokan megkerestek és biztattak, hogy jelöltessem magam. Aztán az is motivált, hogy a korábbi testületben nem volt vállalkozó. Ez sok esetben hátránnyal is járt. Például nem kellőképpen fértek hozzá a helyi munkához. Aztán pár hónappal ezelőtt megalakult a Vállalkozók Érdek- védelmi Klubja, itt is rám esett a választás, és vállaltam. —Ebben a városrészben mennyire sajátos az itt lakók helyzete? — Én úgy látom, hogy sok mindenben le vagyunk maradva. Nem úgy valósultak meg a dolgok, mint ahogy azt szerette volna a kiskállói lakosság. A városrészt elválasztó kanálisnál sok mindenben vége lett a városnak. Értem ezalatt a telefont, a járdákat, a fásításokat, ami Kálló túlsó végénél kezdődött, és a strandnál véget is ért... Emiatt is próbálom meg a képviselőséget, hogy az itt élő emberekért tegyek valamit. — Milyen elképzelései vannak az elkövetkező négy évben, mint képviselőnek? — Megpróbálok segíteni, mivel olyan tevékenységet folytatok, ami összekapcsolódik azokkal a dolgokkal, amiket itt, a városban még el kell végezni. — Járdaépítés, útépítés, szennyvízhálózat kiépítése... — Úgy érzem, az eddig megszerzett tapasztalataimmal hasznos tagja lehetek a város vezetésének. Aztán Kiskállónak elérhetek olyan dolgokat, amivel felzárkózhat. Végül, de nem utolsósorban továbbra is komoly feladatot szeretnék ellátni a városfejlesztési bizottságban mivel ennek is tagja lettem. — A munkával, a családdal hogyan tudja összeegyeztetni a képviselőséget? Az itt lakók konkrét eredményeket várnak. — Tudom, hogy ez óriási pluszenergiát követel tőlem. Sokáig gondolkodtam azon, hogy tényleg akarom-e. Azonban szakítok rá időt, mert Nagykállóban élek, itt van a vállalkozásom, és remélem, hogy a gyerekek is itt fognak élni, de nem mindegy, hogy milyen körülmények között. Garayék és a Castrol Az egyre szaporodó benzinkutak közül most a Nagykálló határában épült impozáns töltőállomás történetét ismerhetik meg Garay Zoltán tulajdonos segítségével. — Nagykálló központjában — mint köztudott — régóta üzemel egy kisebb benzinkút — tájékoztatott Garay úr, a Castrol kút tulajdonosa. Az önkormányzat már régóta tervezi, hogy a benti helyett a városon kívül építtet egy nagyobb, korszerűbb kutat. A rendszerváltás után lehetőség nyílt arra, hogy családi vállalkozásban üzemeltessenek benzinkutakat. A miénk is így működik, a megyében másodikként. Az önkormányzat örült, hogy e téren javult a városban a szolgáltatás. A benzinkút egyébként nicsen szerződésben az angol Castrol céggel, de termékeinkkel őket képviseljük. — A megvalósításhoz, gondolom, sok pénzre volt szüksége. — A majd négymillió forintos saját erőhöz kaptunk vissza nem térítendő támogatást, valamint START-hitelt is. így tudtuk két éve megnyitni a töltőállomást, amely éjjel-nappal nyitva tart. Komoly alkatrész-és autófelszerelés-boltot is üzemeltetünk, valamint snackbár is várja a vendégeket. Tizennégy embernek tudunk munkát adni. A megyében a másodikként tankolhattak nálunk a gázüzemű autók. Egyre többen, bár még mindig kevesen élnek e szolgáltatás adta lehetőséggel. Még mindig olcsóbb — bár veszélyes — otthon, a palackból tankolni. —A városközponti benzinkút még mindig működik. — Ez érdekes dolog. Az önkormányzat korábban azt az álláspontot képviselte, hogy azt a kutat meg kell szüntetni. E cél elérésére lakossági aláírási akció is volt. Ennek ellenére a kút felújítását engedélyezték. Bővítették az épületet, és négy új tartályt helyeztek a föld alá. Nem az irigység beszél belőlem. Nyilvánvaló, hogy bármelyik kútnak nagyobb lenne a forgalma a másik nélkül. Nekik is, nekünk is kialakult egy törzsvevői körünk. —Hogyan sikerült ezt önöknek elérni? — Különböző akciókra nincsen lehetőségünk, bár a gázolajat olcsóbban adjuk az AFOR ajánlott áránál. A gyors és udvarias kiszolgálás azonban mindenhol vonzza a vevőket. — A kút a városon kívül működik. Nem félnek munkatársai? — Beszereltettünk egy riasztórendszert. Ennek ellenére a kollégák bizonyára meglepődnének egy rablótámadásnál. Aki ezért megy egy benzinkútra, valamilyen módon úgyis eléri célját. Ezért is igazítottuk el úgy munkatársainkat, hogy ilyen esetekben magatartásukkal testi épségüket ne veszélyeztessék. Szerencsére a tanultakat még nem kellett alkalmazniuk, de kisebb lopások már előfordultak. — Tervez bővítést? — Jövő tavasszal már gépi- és kézimosó is váija a sofőröket, másra egyelőre nem telik. — A benzinkút melleti bár vendégei nem okoznak gondot? — A bárt az igény szülte, hiszen a városban ez az egység fogadja éjszakánként — kulturált körülmények között — legtovább a fiatalokat. A színvonalat — még ha kevesebb is a vendég — nem adjuk lejjebb. A fiatalok elfogadták az általunk kialakított szokásokat, rendbontás még nem fordult elő. A piaci nehézségek ellenére eredményesen zárt a nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezet. Továbbra is jó az együttműködésük a német West- land céggel. Ennek — is — köszönhetően a szövetkezet dolgozói naponta 700-800 pár cipőfelsőrészt készítenek. Bár még csak a tél elején tartunk, a Kallux már most megkezdte a tavaszi, nyári fazonok gyártását Az oldalakat összeállította: Úri Mariann, Kovácsvölgyi Zoltán, Fullajtár András A fotókat Bozsó Katalin készítette Olaszoknak is dolgoznak A nagykállói Kállfó Jóléti Szolgálat Alapítvány 1992-ben jött létre egy pályázati felhívás alapján. Ezt a felhívást a Népjóléti Minisztérium által létrehozott Budapesti Jóléti Szolgálat Alapítvány hirdette meg — tájékoztat Szabó Józsefné, az alapítvány ügyvezető igazgatónője. — Önök egyszerűen felfigyeltek erre a pályázatra és jelentkeztek? — A Budapesti Jóléti Szolgálat Alapítvány bekapcsolódott a PHARE-program- ba. Különböző pályázati felhívások után ők kaptak egy olyan nagy összegű támogatást, amiből azt vállalták, hogy az országban több helyen is létrehoznak ilyen alapítványokat. így jött létre a nagykállói is. Amikor mi jelentkeztünk, már szociális foglalkoztatóként működtünk, 1985-től. Aztán 1991 végén gazdaságilag olyan helyzetbe kerültünk, hogy a megszűnés gondolatával foglalkoztunk. Beszűkültek a bérmunkalehetőségek. Éppen ezért ez a felhívás kapóra jött. kell különösebb szaktudás. Egyébként a sícipőbetét Olaszországba készül, és továbbra is ez a fő profilunk. Foglalkozunk még textilvarással, paplanokat, párnákat készítünk. Ezt a munkát kifejezetten megváltozott munkaképességű emberek végzik. Amúgy a dolgozóink 67 százaléka ilyen. Van még faipari tevékenységünk, ahol elsősorban asztalosmunkákat végzünk. — Úgy tudom, szakmunkásképzéssel is foglalkoznak. — A 107-es szakmunkásképzővel közösen vállaltunk fel szakemberképzést. Ők az elméletet, mi a munkahelyi hátteret biztosítjuk a cipőfelsőrész-készítői szakmában. Ez a képzés második éve megy, és reméljük, hogy ezek a gyerekek, ha elvégzik az iskolát, nálunk fognak dolgozni. Van még kereskedelmi részlegünk is. Egy teljesen ellátatlan tanyán üzemeltetünk egy boltot. A napokban nyitottuk meg a város központjában az éttermünket, ami egyben egy szociális gyorsétkezde is. — Mit takar ez az alapítvány? — A gazdaság minden területén segít, de fő célja a szociálisan rászorult emberek támogatása. Elsődlegesen munkahely- teremtés, ezenkívül a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása. —Jelenleg hány embert foglalkoztatnak és mit csinálnak? — Az alapítvány a sícipőbetét készítésével indult, és elsősorban munkanélküli embereket vettünk fel, akik cipőfelsőrészkészítő előképzettséggel is rendelkeztek. De számos olyan területe van, amihez nem —Egy ilyen szépen fejlődő vállalkozásnak biztosan vannak még fejlesztési tervei a jövőt illetően. — Egy olyan lakásépítési programot szeretnénk megvalósítani, ami az első lakáshoz jutók gondját egyidejűleg oldja meg az idősek ellátásával és gondozásával. Ez egy komplex program. Beköltöznek az idős házaspárok, és önállóan, gondozás mellett élik a saját életüket, aztán ebbe a lakásba költöznek később a fiatalok. A tervek szerint évente 15 ilyen lakás épülne fel.