Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-28 / 238. szám
ÚJ KELET NAGYKÁLLÓ 1994. december 29., csütörtök Ködből a fény felé Ha valaki annyira beteg, hogy kórházi ápolásra — legyen betegsége bármilyen jellegű — szorul, nincs irigylésre méltó helyzetben. Ugyanígy nem iri- gyelhetők az ápolók és az orvosok sem, akiknek nap mint nap el kell viselniük a betegeik nyafogását, siránkozását, szeszélyeit és rossz hangulatait. Nagyon nehéz ezekkel a betegekkel dolgozni, mert például az elmebetegek vagy a krónikus alkoholisták többsége nem is tudja magáról, hogy beteg. — Bár én nem vagyok pszichiáter, csak mély tisztelettel tudok adózni a kollégáim kitartása, gondoskodása és szakértelme előtt — mondjad/-. Vágvöl- gyi János, a nagykállói Elme- és Ideggyógyintézet orvos igazgatója. — Legfontosabb feladatuk, hogy megértsék a betegeket. Ehhez azonban meg kell őket hallgatni, foglalkozni kell velük, és szeretni kell őket. Egyszóval megfelelő, jó kapcsolatot kell kialakítani a betegekkel. Ez azért nagyon fontos, mert hiába fejlődik rohamléptekben az orvostudomány, hiába fedeznek fel egyre több olyan gyógyszert, melyek befolyásolják az agy-, és azon belül a lelki tevékenységet is, a gyógyszeres kezelés mellett nem mellőzhető a pszichoterápia és a komplex foglalkozatásterápia sem. Arra törekszünk, hogy kielégítsük a betegek tevékenységigényét, és nem hagyjuk gubbasztani őket magányosan a sarokban. Ez elsősorban arra irányul, hogy ne legyenek beilleszkedési problémáik, amikor visszakerülnek a „normális” életbe. Akkor működik jól az elmegyógyintézet, ha intézeti és osztályos szinten is kialakul a betegeket, ápolókat és orvosokat is magában foglaló gyógyító közösség. Az egyes vezetőknek mindig tudiuk kell, hogy az illető betegnél milyen terápiát kell alkalmazi, és ami a‘legfontosabb, tudniuk kell a betegek félelmét és szorongását feloldani. — Hogyan lehet mindezeket megvalósítani? — Amikor bekerül hozzánk egy beteg, a kórisme megállapítása után terápiás tervet kell készíteni, amely a lehetőségeknek megfelelő rehabilitációval fejeződik be. A gyógyulás után pedig visszaadjuk őket a társadalomnak. — Nem minden beteg gyógyítható meg teljesen, sokaknál csak részleges javulást tudnak elérni. Ok mihez kezdenek a társadalomba való visszatérés után? Nem igazán tudnak hol elhelyezkedni. — Ez igaz. Egy 100 ágyas osztályon lévő betegek 30-40 százalékának se családja, se otthona, se munkahelye. A 2-3 hónapos kezelés után nincs hova menniük, és óhatatlanul visszakerülnek a régi környezetbe. Ezt már szinte természetszerűen követi a visszaesés. Éppen ezért lenne szükség védett szállásra, védett munkahelyekre, ahol az elmebetegek reszocializációja, rehabilitációja megtörténhet. — Mi a helyzet azokkal az idős betegekkel, akik nem tudnak önmagukról gondoskodni? Ókét haza merik engedni egy kezelés után? — Ez nagyon sok gondot jelent nekünk. Egy részük itt van nálunk a krónikus osztályon, másik részüket pedig hazaviszik a rokonok, hozzátartozók. Lényegesen több szociális jellegű intézményt kellene működtetni, akkor talán nem hónapok-évek múlva jutna be egy idős ember a szociális otthonba. —Tudom, hogy ez nagyon laikus kérdés, de sokan nem tudják, hogy mennyire gyógyítható az elmebaj? — Nagyon sokféle elmebetegség van. gyógykezelésük személyre szabottan kell, hogy történjen. Sok mindent tudunk már az agy normális és kóros működéséről is. Sok olyan gyógyszert találtak már fel, s áll rendelkezésünkre, amely befolyásolja az agy kóros működését. Ennek ellenére a betegség tökéletes kezelése, gyógyítása a mai napig nem megoldott, de bízom benne, hogy előbb-utóbb lesz megoldás, és gyógyítani tudjuk majd! A túlélés a cél Decemberben a legtöbben — közületek, gazdasági egységek és magánszemélyek is — számot vetnek az év eredményeivel, kudarcaival, és elkezdik a következő évet tervezni. Ezt tettük Nagykállóban Urhán Lajossal, a Kálltex Ruhaipari Rt. ügyvezető igazgatójával. — Női- férfi konfekciótermékeket gyártunk bérmunkában főképpen nyugati piamiatt nem lehet a költségek növekedését prognosztizálni, csak saccolni. A bevételt képtelenség a költségnövekedéssel arányosan növelni. Ennek ellenére 20 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre. Mivel munkatársaim teljesítménybérezésben dolgoznak, a hazavitt pénz százalékos aránya változó. Amennyiben a munkavállaló szemlélete nem változik, szabályozók cokra —tájékoztatott Urbán Lajos. Kosztümjeink megtalálhatóak Németország, Olaszország, sőt az Egyesült Államok boltjaiban is. Az üzem az optimális százötven helyett száztíz fővel dolgozik. A létszámhiány enyhítésére munkavállalási engedélyt kapott ukrán vendégmunkásokat — huszonötöt — alkalmazunk. Terveinket túlteljesítettük, nyereségünk azonban a várt alatt maradt. Anyagmenetes — alapanyagár nélküli — bevételünk 45 millió forint volt. — A munkaerőhiányban közrejátszanak az alacsony bérek is? — Ebben az országban tradícióként ez sajnos így alakult ki. Más iparágak, például a bányászat, a kohászat sokszor felesleges és erőltetett preferenciát kapott. A megrendelők egyszerűen egy fix — és sajnos nem nagy — összeget adnak egy- egy szériáért. Ha nem vállaljuk, viszik a munkát Ukrajnába, Romániába, Bulgáriába, sőt még Albániába is. Az infláció szükségesek ahhoz, hogy „segítsenek" az emberekkel megértetni, hosszabb távon kifizetődőbb munkát vállalni. Ehhez természetesen megfelelő fizetést is kell biztosítani. Több és jó munkát, nagyobb hatékonyságot csak elégedett munkatársakkal lehet elérni. A feketemunka ne legyen vetélytársa a becsületesen dolgozóknak. —A forintleértékelések jó! jöttek a cégnek. — Ez a banki és kormányzati export- ösztönző módszer a szövetkezetünknek nem hozott kapitális nyereséget. Az árfolyamnyereség csak kompenzálta némiképpen a megszorítások adta hátrányokat. —Jövő évi tervek? — Kapacitásunk már a követetkező évre is lekötött. Hogy ez anyagiakban mit jelent, arról még korai beszélni. Szeretnénk az ideihez hasonló eredményeket elérni. Egyelőre, egy normális gazdasági élet kialakulásáig, a túlélés a cél. A következő négy év sem lesz könnyé hol tart Nagykálló" „Tudom, — Nem ma kezdtem ezt a munkát, 1990-ben is engem választottak polgármesternek, de ezt megelőzően két ciklusban már tanácselnök voltam. így azóta eléggé bejárattam magam az államigazgatási és közigazgatási munkába. Nagykállói vagyok, és így a város minden gondját, baját sikerült ez idő alatt megismernem. Ötvennyolc éves vagyok, és ez volt az utolsó lehetőségem, hogy újra jelöltessem magam. Ha túl is megyek egy kicsit a nyugdíjkorhatáron, úgy érzem, az elmúlt évek alatt — és az emberek bizalma ezt igazolja — rászolgáltam arra, hogy Nagykállóban elsőszámú vezetővé válasszanak. Most, a választáskor is, az állampolgárok több mint 60 százaléka tisztelt meg a bizalmával. Aztán nem utolsó sorban egyfajta kötelezettség is ez, mert tudom, hogy hol tart Nagykálló, tudom, hogy melyek azok a gondok, amiket meg kell oldani. Mint régi és új polgármesternek ez a legnagyobb előnyöm és hátrányom is. Tudom, nem könnyű ezt a feladatot ellátni, főleg a következő négy évben, hiszen az ország gazdasági helyzete és ezen belül az önkormányzatok helyzete sem olyan rózsás, mint ahogy szeretnénk — vallott önmagáról a választás után Fodor János, Nagykálló polgármestere. — A család hogyan fogadta az újraválasztását? — A családi tanács döntése is benne volt abban, hogy újra jelöltessem magam. Izgalommal élték át a választás napját. Azt megelőzően egyfajta nyugalom volt bennem és a családban is. Az utolsó nap azért egy kicsit melegebb lett a helyzet. —Egyébként hogyan zajlott le a választás? — Tisztességes módon folyt a küzdelem hármunk között. Én nem ígérgettem, és emiatt egy kicsit hátrányban éreztem magam. A szavazáskor elért hatvan százalékom azt igazolja, hogy az emberek a mindenféle ígéregetések ellenére bíztak abban, hogy tudom folytatni azt, amit az elmúlt években csináltam. Azt meg kell említenem, hogy az egyik jelölt háttere egy kicsit zavart. Nem ajelölt közvetlenül, de az őt körülvevők köre megpróbált lejáratni. Szerencsére nem sikerült. Végeredményben azt mondom, hogy itt, Nagykállóban sárdobálás és mindenféle etikai sérelmek nélkül, törvényesen zajlott le a választás. —Mint újraválaszott polgármesternek, mi az első tennivalója? — A testület alakuló ülése 22-én volt, ahol megválasztottuk az alpolgármestert és a bizottságokat is. — Milyennek tartja az új testületet? — Én úgy érzem, hogy összetételénél fogva alkalmas arra, hogy a várost irányítsa. Egyébként a képviselő-testületben négyen vannak a Vállalkozók Pártjából, két fő MSZP-s, két fő SZDSZ-es, két fő kisgazda, három független és három kereszténydemokrata. Remélem, hogy a pártoskodás ugyanúgy nem fog érvényesülni, mint ahogy az utóbbi négy évben sem. A város érdekében szeretnék a testülettel együtt dolgozni, és ez nagyon fontos. Visszatérve a tennivalókra. A megkezdett fejlesztéseket be kell fejezni. Az épülő tizenkét tantermes iskolát 1995 szeptemberére át kell adni. A 2300 vonalas telefon- központot jövő év tavaszától június végéig befejezzük. Márciusig beadunk egy pályázatot az életveszélyessé vált tantermek újjáépítésére, és ‘96-97-ben egy új, hat- vagy nyolctantermes iskolát kell átadni. Ez az egyes iskola lesz. Jelenleg négy tanteremből ki kell költöztetni a gyerekeket, mert veszélyessé vált a régi épület. Ezenkívül zavartalanul kell működtetni az intézményeket. Az utak, járdák építésére nagyobb súlyt kell fektetni, ez nagyon égető probléma. Már a jövő évben megépítünk egy két kilométeres portalanított utat, talán többet is. Folytatjuk a szennyvízhálózat továbbépítését Kiskálló és a város déli része felé. Kiskállóban már a vízügyi alapot meg is nyertük erre a célra. Emellett a hagyományokat tovább szeretnénk ápolni, mint például a néptáncfesztivál, a Kállói napok..., és szeretnénk az emberek közérzetét minél jobban javítani. — Ezek rövidebb távú tervek, mi férhet még ebbe az újabb négy évbe? — Hosszabb távon a strand továbbfejlesztése, aminek már most meg kellene kezdődnie. Kis híján iskolaváros vagyunk. Két középiskola, két általános iskola és az óvodás gyerekek nagy száma indokolná, hogy ne csak a nyári szezonban működjön ez a jó vizű strand, hanem télen is. Főleg, hogy most már gyógyvizűvé is nyilvánították. Egy-két éven belül szeretnénk valamelyik medencét lefedni. Aztán a gyógyvíz további hasznosítását még ennél is hosszabb távra tervezzük. Az ezredforduló körül egy jó vállalkozóval megvalósulhatna a gyógyfürdő, gyógyüdülő is. Korábban ennek csak az előkészületei történtek meg. A harangodi pihenőparkot igyekszünk a megfelelő szinten tartani, ami egyre ismertebbé válik. A jövő évben már több nemzetközi rendezvényre van kilátás, például a nemzetközi tájfutó verseny megrendezésére, amelyen előreláthatólag 15 nemzet versenyzői vesznek majd részt. — Utoljára maradt egy nagyon fontos kérdés. A városban elég magas—22 százalékos—a munkanélküliség. Ennek megszüntetésére mit tervez az új önkormányzat? — Ez a legszomorúbb állapot városunkban. Nem sokat tudtunk az elmúlt négy évben ebben a kérdésben előrébb lépni. Már most elkezdődtek a tárgyalások a Magyar Posztó nagykállói gyárának és a Mezőgépnek a haszosítására. A meglévő ipari üzemeink alacsony foglalkoztatását is növelni szeretnénk. A munkahelyteremtések érdekében nagyobb, meghatározó országos bankok vezetőivel vettük fel a kapcsolatot, reméljük, sikerrel.-— Hogyan zárta a kasszát a régi ön- kormányzat? — Ez év közepéig hitel nélkül tudtunk gazdálkodni. Aztán az F kategória miatt 42 millió forint nem várt kiadás merült fel, amit nem tudtunk hitel nélkül megúszni. Az iskola építéséhez is vettünk fel hitelt. Összességében jóval több adósággal indulunk, mint ezelőtt négy évvel. Ennek okai az említett nem várt kiadások, valamint az, hogy a munkanélküliek jövedelempótló támogatása 28 millió forint volt ebben az évben. Kicsit nehezebb pénzügyi helyzettel indul az új önkormányzat, de ésszerű gazdálkodással megoldható ennek az áthidalása. Akciók és kapcsolatok Az év vége közeledtével egyre több helyen készítenek számadást az elmúlt év eredményeiről, sikerességéről illetve sikertelenségéről. Nos, ez az értékelés ugyancsak felemásra sikeredett az ÁFÉSZ-eknek, hiszen vagy azzal dicsekedhetnek, hogy nyereségesen zárták az évet, jól ment az üzlet, vagy pedig azzal, hogy éppen csak nem mentek csődbe. * — Az előzetes számítások szerint a tervezett nyereségünk -— ami körülbelül két és fél millió forint — meglesz — kontráz rám Kondor Tibor, a nagykállói ÁFÉSZ vállalkozási előadója. — Jól kijött nekünk ez az év, ami talán elsősorban annak köszönhető, hogy csatlakoztunk a Nyír—Procoophoz. A procoo- pok, mint talán köztudott, nonprofit jelleggel működnek, és rengeteg akciót szerveznek. — Ha jól tudom, minden hónapban van valami akció... — Igen, havonta 20-40 közötti azoknak az áruknak a száma, amelyeket jelentősen leértékelünk boltjainkban két héten keresztül. — Milyen áruk ezek, és mit jelent, hogy jelentős árengedmény van rájuk? — Ezek elsősorban alapvető élelmiszerek, kozmetikai cikkek és ami a mindennapokhoz kell. Általában 10 és 40 százalékkal olcsóbban vásárolhatók meg ilyenkor. — Országos akciókat is tartanak? — Az idén két ilyen jellegű „mozgalmunk” volt, a tavaszi és az őszi ÁFÉSZ Vásár keretében. Ezek két-két hétig tartottak. A különbség talán annyi, hogy lényegesen több árucikk volt kapható engedményesen. — Milyen előnye van még annak, hogy csatlakoztak a Procoop-rendszerhez? — Egyre több nagyvállalat csatlakozik hozzánk olyan értelemben, hogy ha akciót akarnak tartani, csakis rajtunk keresztül teszik meg. Ez nekünk is jó üzlet, és nekik is óriási eredményeket hoz. — A közületi kiszolgálásban ezek szerint jelesre visz gáztak az idén, de mi a helyzet a vendéglátással? — Vendéglátással mi nem foglalkozunk! — Éppen erről van szó! A lakosság a kisebb településeken általában az AFÉSZ- tól várja el, hogy üzemeltessen egy éttermet! — Régebben próbálkoztunk is vele, ám csak veszteségünk származott belőle, így feladtuk a dolgot. — Szóval, megfutamodtak! — Nem erről van szó, de ebbe én most nem szeretnék belemenni. Úgyis tudja szinte mindenki, hogy mi a helyzet. — Azt hiszem, hogy legalább ugyanekkora problémát okozott Önöknek az áruház működtetése is, de a jelekből ítélve, találtak rá megoldást... — Már régebben is meghirdettük a vállalkozók körében, de akkor különféle okok miatt nem jött össze az üzlet. Az ismételt felhívásra azonban nagyon sokan jelentkeztek. Most sok kisvállalkozás üzemeltet benne boltot, butikot, s azt hiszem, ennek köszönhetően nagyon sokat javult a város ellátottsága. Nekünk csak egyetlenegy kikötésünk volt: bármit, csak élelmiszert nem árulhatnak az áruházban. — Még így sem kapható minden Nagykállóban... — Műszaki boltunk van például, de végül is nagyon sok mindenért bemennek az emberek Nyíregyházára. Közel van, és ott valóban mindent meg lehet vásárolni...
