Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-27 / 237. szám
ÚJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1994. december 28., szerda Átalakulóban Nem is olyan régen még vígan működtek országszerte a nagyohbnál nagyobb termelőszövetkezetek. Jól gazdálkodtak, ami látszott a birtokolt földterületen, az ingó- és ingatlan vagyonon. A téesztagok is elégedettek voltak, hiszen megvolt mindenük. A rendszerváltás óta azonban... Ugyanez lett a sorsa majd minden más szövetkezetnek is, legyen az textilipari, ruhaipari, halászati vagy bármilyen egyéb szövetkezet. A bevégeztetést csak úgy kerülhették el, ha egy vagy több merész ember pénzt fektetett az üzletbe, és azonnali változtatásokat hajtott végre mind a szervezeti felépítésben, mind pedig a munkakultúrában. Ez történt a tiszalöki KOMAR Textil esetében is, amely ma egy amerikai cég leányvállalataként működik—nyereségesen. — A magyarországi KOMAR most már két éve. pontosabban szólva 1992. július 1-jétől működik a Charles Komar és Fiai cég „gyermekeként” — mutatja be a cég felépítését Itamar Gerstl, az izraeli menedzser. — Az amerikai KOMAR egyébként 1908-tól működik családi vállalkozásként, jelenleg éppen a harmadik generáció vezeti a céget. Privát márkákat, közepes osztályú női hálóruhákat készítünk. A közepes osztály nem a termék minőségében, hanem az árában nyilvánul meg. Az áru egyhatmadát az USA-ban lyen pedig csomagoló- és exportközpontot alakítunk ki. így egyből a vevőhöz kerül az áru, nem pedig az amerikai központon keresztül bonyolódik le az üzlet. —Az új varrodában hány embert szeretnének foglalkoztatni? — A tervek szerint 176 főnek biztosítanánk munkát, akik közül legalább 68 személy tartós munkanélküli és pályakezdő lenne. — Tiszalökön kívül hol van még termelőegységük? — Tiszaeszláron, Abádszalókon és Pásztón van gyárunk, éppen most kötöttünk szerződést Bujon egy újabb egység létrehozására, mert jövőre legalább 30 százalékkal szeretnénk növelni a termelést. — Látszatra úgy tűnik, nincsenek gondjaik... —Nem vagyunk megelégedve, és nem tudunk megbirkózni az itt tapasztalt nagy arányú betegállománnyal. Nagyon sokan mennek el rendszeresen táppénzre, sokszor indokolatlanul. Ez nagy kiesést jelem a termelésben. Legalább ilyen nagy készítik, másik harmada a I a\ol-Keletről és Dél-Amerikából származik, harmadik harmadát pedig itt, Magyarországon készítjük el. — Hány embert foglalkoztatnak hazánkban? — Jelenleg több mint 1000 dolgozónk van. Tiszalökön van a központ, innen látunk mindent át. Idejön a kelme, itt szabjuk. és innen küldjük ki a többi gyárba is az anyagokat. Azoktól csomagolva visszakerül hozzánk, és innen küldjük exportra. — Csak exportra gyártanak? — Igen, csakis megrendelésre dolgozunk, raktárra nem termelünk. És még így is nehezen tudjuk kielégíteni az igényeket, annyi megrendelés érkezik hozzánk. —Akkor ugyancsak sürgőssé válhatott már a bővítés... — Régóta szerettük volna bővíteni a létproblémát jelem a lopás is. Most eppen egy nagyobb bűneset miatt körülbelül 20- 30 millió forint értékű kárunk van. Már a rendőrséget is bevontuk az ügybe, de nem igazán haladtak előre. Ez az eset annyira megingatott minket, hogy megkérdőjeleződött a gyár sorsa. —Ezentúl mi a véleménye—összességében véve—a magyarországi tevékenységükről? — Nagyon jó szakemberek vannak ebben az országban. És itt nemcsak a vezetőkre, menedzserekre vagy a mérnökökre gondolok, hanem az egész dolgozó társadalomra. Persze, mint mindenhol, itt is vannak kivételek, akik jobban szeretnek mások nyakán és pénzén élősködni, de ezeket automatikusan ki lehet szűrni. Hiszen egy társadalomnak nincsen szüksége a/ értéktelen, semmittevő, nihilista egvészámoi, eddig azonban nem találtunk megfelelő épületet. Ami lett volna, azt az önkormányzat vagy a polgármester nem engedélyezte. Pedig legalább 200 főt tudtunk volna foglalkoztatni. Nemrégiben azonban találtunk egy csarnokot az új varrodának, aminek a felújítása körülbelül 10 millió forintba kerül. Remélhetőleg már a jövő év elején megkezdhetik ott a munkát a varrodában dolgozók, a mostani henekre. Ezentúl amit még feltétlenül el szeretnék mondani, rendkívül fontos dolog a kommunikáció. Nagyon fontos az erős jövőt kiépíteni, ami elsősorban erre épül. És ez alatt nemcsak a nyelvek ismeretét értem, hanem a műszaki hátteret is, mint például a telefont, a telefaxot, hogy legyen min kommunikálni. Csakis így lehet megalapozni egy biztos és megingathatatlan jövőt. Úri Mariann Ma dönt a közgyűlés Holnaptól alpolgármesterek (Folytatás az 1. oldalról) —Esett-e már szó arról a tanácskozásokon, hogy miként kívánják felosztani egymás között a területeket? Felbermann:—Futólag már érintettük ezt a kérdést. Előreláthatólag nem lesz olyan kategorikus elhatárolódás mint a korábbi szisztémában. A polgármesterasszony elképzelése szerint több területen formálisan és gyakorlatilag is jelen szeretne lenni. Beszélgettünk arról, hogy ki milyen területen vállalna fontosabb szerepet, ám ez nem jelentene élesen elhatárolt feladatokat. Úgy gondolom, hogy mindhárom vezető feladat- centrikus lesz, és a szakterületek majd a gyakorlatban kialakulnak. Giba: — A polgármesterasszony elképzelései között szerepel, hogy az alpolgármesterek általános helyettesítő szerepet töltsenek be. Ennek megfelelően a feladatmegosztás úgy fog alakulni, hogy valamelyik helyettese egyes területekre nagyobb hangsúlyt fektet majd. A korábbi gyakorlathoz hasonlóan úgy tűnik, hogy az alpolgármester továbbra sem rendelkezik döntéshozói jogkörrel. Felbermann: — Az alpolgármester az előző időszakban sem volt döntési helyzetben. Az önkormányzati törvény döntési szinten szinte minden jogot a közgyűlésre ruházott, kivételt képeztek azok az esetek, amikor a döntési jogot valamelyik bizottságba telepítették, és a polgármester vagy az alpolgármesterek napi operatív munkájához tartozott ezeknek a kérdéseknek az elbírálása. — Változik az alpolgármesteri tisztség súlya? Felbermann: — Ezt majd a működés első napjaiban fogjuk megbeszélni. Véleményem szerint a súlya nem fog változni, tehát továbbra is fontos szerepe lesz a város közéletének irányításában. A vezetői értekezletek egy bizonyos információáramlást fognak biztosítani. Mindenki be fog számolni az általa szerzett információkról és az azon a héten végzett munkájáról. — Mit várnak az elkövetkező évtől? Giba: — Úgy gondolom, hogy a 95-ös év nem lesz könnyű egyetlen városlakó számára sem. Továbbra is meghatározó az ország gazdasági helyzete. Úgy tűnik, a lehetőségeink nem alakulnak úgy, mint ahogy azt szeretnénk. A polgárosodás elősegítése nagyon fontos lenne, de a gazdasági környezetünknek jelentősen javulnia kellene áhhoz, hogy ebben számottevő eredményt tudjunk elérni. Felbermann: — Ha a lakosság azt gondolja, hogy az önkormányzaton múlik az életszínvonalának a javulása, a polgárosodása, akkor valószínűleg csalódni fog. Az ön- kormányzat önmagában kevés-ahho2, hogy ezeket a folyamatokat győfsTtsaTAz egész ország gazdasági helyzetének javulnia kell, hogy az önkormányzat is jobb lehetőségeket tudjon biztosítani az itt élő emberek számára. Tehát egy önkormányzat helyzetét nem lehet kiragadni az ország helyzetéből. Ä kormányzati erőktől nagyon jól tudjuk, hogy a '95-ös év nehéz lesz. Mindeaévben azt hallja a lakosság, hogy még a következő év lesz a nehéz. Nem vagyok pesszimista, de már kezdek kételkedni abban, hogy. 1996-ra nem azt fogják mondani, hogy még ezt az egyet bírjuk ki. Ilyen helyzetben mit lehet az embereknek kívánni? Legfontosabb az egészség, a békesség és a nyugalom, hogy optimistán nézzünk a jövőbe. Vasas László Évzárás a Nyírség Ruházati Szövetkezetnél Szélsőségek iparága Még pár nap, és itt az év vége. Ilyenkor mindenki elkészíti év végi számadását, s bizalommal tekint az új évre, remélve, hogy az az előzőnél jobb lesz. Milyen évet zárt a Nyírség Ruházati Szövetkezet, és mit várnak az új évtől? Erről kérdeztem Agházi Gyula elnököt. — Ön hogyan gondol vissza 1994-re? — Vegyes érzelmekkel. 1993-ban 139 milliós árbevételt terveztünk, ebben az évben 160-at, ebből 165 millió jött be. Ezen a téren tehát nincs okom panaszra. Viszont ha arra gondolok, hogy a 284 dolgozó 30 százaléka táppénzen, 100-an pedig gyesen vannak, akkor egyáltalán nincs okom az örömre. — Ezek szerint munkaerőgondjaik vannak. Hány főt tudna most foglalkoztatni? — Ötven és száz fő között. Csakhogy az emberek nagy része egyáltalán nem szeret dolgozni. A múltkor kiközvetítettek néhány varrónőt. Amikor elmondtam, hogy nálunk két műszakban kell dolgozni, azt mondták, ezt nem tudják vállalni! Jó, válaszoltam erre, van nálunk egy műszak is, ami négyig tart. Erre az volt a válasz, hogy akkor meg nem érik el a buszt. Én az ilyen embereknek nem fizetnék munkanélküli-segélyt! —A varrónők fizetése köztudottan nem a legmagasabb, és a teljesítményrendszer sem lehet vonzó... — Ez valóban így van, de szerintem akkor már a pályaválasztáskor dönteni kellene! Nem tudom, sok nyolcadikos miért választja ezt a szakmát, holott tisztában vannak a lehetőségekkel. A tanulók másodévben kerülnek hozzánk gyakorlatra, napi hétórás munkaidővel. Fokozatosan szoknak hozzá a magasabb követelményekhez, végzés után mégsem maradnak itt. A ruhaipari szakközépiskolások pedig elhagyják a szakmát, más területen próbálnak boldogulni. — Mennyit kereshet Önöknél egy varrónő? — Tizenöt és 35 ezer forint között. Persze csak a fizetésből nehéz megélni. így minden évben van jutalomosztás, idén ötszáz forintos ajándékcsomagot kaptak dolgozóink. Higgye el, mindent elkövetünk, hogy nálunk maradjanak. Minden hónapban kapnak 1200 forintos ebéd-hoz- zájárulást, a bejárók utazási költségeinek 80 százalékát fizetjük. — Jelenleg mely országoknak dolgoznak? — Francia, olasz, német és svájci megrendeléseink vannak. A termelés egy részét önálló exportként bonyolítjuk. Van olyan cég, amellyel húszéves a kapcsolatunk. Én is gyakran utazom meghívottként külföldre. — Ön szerint milyen a jelenlegi divat? — Azt tapasztaltam, szélsőségesek a divatirányzatok. Kevés ruhát rendelnek tőlünk. Megkülönböztetjük a tavaszi, a nyári, valamint az őszi-téli időszakot. Az elsőben a könnyű, pasztellszínű blúzok, kétrészesek, nadrágok a menők, a másodikban a blézer és a szoknya.' — Milyen árakon lehet ezeket megvásárolni? — Tudomásom szerint az egyik alkalmi ruhánkat húszezer forintért árulták a fővárosban. — Terveznek-e jövőre béremelést?. — Nehéz kérdés. Mindent megteszünk, és amire van lehetőség, azt meg fogjuk valósítani.-— A legtöbben a két ünnep között veszik ki maradék szabadságukat. Önöknél hányán dolgoznak majd? — Nézze, engem évek óta felháborít az a jó magyar szokás, hogy karácsony és újév között jóformán csak ügyeletet tartanak a munkahelyeken. Szerintem nem tartunk ott, hogy ezt megengedhetjük magunknak! Nálunk akkor kell teljesíteni, amikor van megrendelés. Nem állhatunk le. — A volt Szovjetunió utódállamaiba szállítanak-e? — Már nagyon régóta, talán 1981-től nem, de remélem, a helyzet változni fog. Hajdú Gabriella Beiktatás Mátészalkán (Folytatás az 1. oldalról) * A városban a cigány és a német kisebbséghez tartozók állítottak jelölteket a választási törvényben meghatározott előírásoknak megfelelően. A kisebbségi önkormányzatba kerültek a cigányság képviseletében: Balázs Mihály, Farkas Katalin, Hon’áth Zsig- mond, Nagy József, Farkas Sándor. A német kisebbségi önkormányzatot Csűrös Andor, Konczili Vendel, Müller Sándor, Perjési István és Szamosi Istvánná alkotják. Raffai Józse/beszámolója után ismét a korelnök, dr. Kárpáti József vette át a szót, és felkérte dr. Szilágyi Dénes polgármester urat, hogy a képviselő-testület előtt tegye le az esküt. Ezután Raffai József, a választási bizottság elnöke átadta dr. Szilágyi Dé- nesnek—a jelenlévők nagy tapsa közepette — a város első emberének járó megbízólevelet. Ezután a települési képviselők ünnepélyes eskütétele következett, részükre Raffai József, a választási bizottság elnöke adta át a megbízatásukról szóló díszes okiratot. Dr. Szilágyi Dénes polgármester bejelentette, hogy megalakult Mátészalka város második képviselő-testülete. Mint mondotta: ez a képviselő-testület hivatott a jövőben ennek a városnak a gondját viselni. Ez nagy feladat, és egész embert kíván, minden erőfeszítésükre, türelmükre, toleranciájukra és együttműködési szándékukra szükségük lesz a képviselőknek ahhoz, hogy ezt a feladatot teljesíteni tudják. Megállapította, hogy a korábbi testület eredményesen vezette a várost, elmondta azt is: bízik abban, hogy a mostani is ezt fogja tenni. Megkérte a képviselőket, hogy pártállásra, felfogásra való tekintet nélkül Ajándék a Kedves színfoltja volt a múlt pénteki mátészalkai képviselő-testületi ülésnek, amikor — annak hivatalos része után — a mátészalkai Asztalos Zsolt ajándékot adott át a polgármester úrnak. A fiatal, tehetséges festő — jelenleg Dienes Gábor világhírű művész tanítványa —egy festményét adtaát dr. Szil- ágyi Dénesnek, viszonzásul a várostól és a polgármester úrtól kapott segítségért. A polgármester úr meghatottan köszönte meg — a képviselő-testület nevében is — a kedves ajándékot. Szamosi elsőként mindig a városért tevékenykedjenek, hiszen a város érdeke minden körülmények között megelőzi a pártérdekeket. — Magunknak és városunknak azzal tesszük a legnagyobb szolgálatot, ha összefogással és együttműködéssel próbálunk meg úrrá lenni a nehéz feladatokon, amelyek az elkövetkezendő időkben reánk várnak. A képviselő-testület összetételéből úgy gondolom, hogy ennek a feladatnak mi eleget tudunk tenni — mondotta befejezésül dr. Szilágyi Dénes. A szünet után a napirend szerint folytatódott az ülés, következett a polgármester illetményének megállapítása. Ezt — a javaslat szerint — a képviselő-testület a miniszteri illetmény 79 százalékában kívánta megállapítani. A javaslatot a jelenlévők egyhangúlag elfogadták. Ezután következett volna a főállású alpolgármester titkos szavazással történő megválasztása és illetményének megállapítása. Ezekről a napirendi pontokról — három ellenszavazattal —■ á képviselőtestület tagjai'úgy döntöttek, hogy egy később megtartandó ülésen tárgyalják meg. Az alpolgármester személyének kérdése tehát — a következő képviselő-testületi ülésig — nyitott marad Mátészalkán. Szamos: Iván
