Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-26 / 236. szám
SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI HÍRLAP I. évfolyam, 236. szám Ára: 12,50 Ft 1994. december 27., kedd Továbbra is Mátészalka élén A POLGÁRMESTER VÁLASZOL Karácsonykor megszületett az Úrjézus, mert Isten annyira szerette a világot, hogy érte adta egyszülött fiát. Ha valaki hisz ebben, az nem vész el (halála után nem kerül a pokolba), hanem örök élete lesz (a menyországba kerül). Az anyatejjel együtt szívtam magamba a Biblia karácsonyi történeteit: A szamárháton Betlehembe igyekvő Máriát — méhében a megváltóval. A betlehemi jászol friss szénaillatát. A háromkirályok ajándékait: az aranyat, a tömjént, és a mirhát — azóta sem kérdeztem meg senkitől, hogy mi is az a mirha. Mögém került néhány évtized, emlékké kezdenek szelídülni az élet kis és nagy konfliktusai, és azt veszem észre, hogy már csak egyetlen érték nőhet hatalmas fává bennem: a szeretet — mert mindig az a legnagyobb érték, amiből a legkevesebb van. A karácsonyt is sok mindennek nevezték: mondták, hogy a szeretet ünnepe, és az Isten fiát csak mellékszereplőként emlegették. Az ateisták csak fenyőünnepként emlegették, és egyezzeneszerzők kaphatók voltak arra, hogy Krisztus helyett a fenyőfát dicsőítő verseket zenésítsenek meg. Azt nem állítom, hogy ezek a dalok nem voltak szépek, de szépségük hamisan csengett, hisz mégis csak arra voltak hivatottak, hogy elhomályosítsák a karácsony igazi értékét. Legtöbbször azokra a karácsonyokra emlékszem, mikor körbeültük a fát — öten voltunk testvérek —, és a remegő gyertyafény, a sercegve szikrázó csillagszóró mellett édesapám felolvasta a karácsonyi történetet. A körülöttünk lebegő isteni szeretet több volt mint az ajándék, mert ha nem is voltunk szegények, de azért mindent ötfelé kellett osztani. Felnőttkorom ajándékban dúskáló karácsonyai mintha elvesztették volna ezt a szentséget — talán azért, mert változtak az értékrendek, talán, mert a mai gyermekeink már másak—és másként örülnek. Évtizedek óta minden karácsonykor eszembe jut, hogy egyszer nagyon hiányzott belőlem a szeretet: kisgyermekek voltunk. Körbeültünk egy tál pogácsát, és ahogy az lenni szokott, a végére már csak egy maradt. Idősebb nővérem nyúlt feléje, ekkor én kikaptam és a számba tömtem az utolsót. Nem szólt senki, nővérem nézte a számat, én rágni kezdtem, de nem tudtam lenyelni. Éreztem, hogy most nagyon rossz ember vagyok, ezért szerettem volna visszaadni, de tudtam, hogy a kapu örökre becsukódott mögöttem: helyrehozhatatlanul rabul ejtett az irigység. Azóta már többször megfigyeltem, hogy vannak utak, melyeknek a végén ilyen örökre becsukódó kapuk várnak bennünket. Ennek ellenére rendszerint bemegyünk ezeken a kapukon. Telik-múlik az idő, öregszünk. Nem tudhatjuk, mikor jön el az utolsó karácsony. —Évtizedek óta tartoztam ezzel a pogácsával, ezért karácsony előtt feladtam egy csomagot, és ráírtam: tartalma egy darab pogácsa. Dr. Szilágyi Dénes 1945. október 26- án született Mátészalkán. Édesapja állatorvos, édesanyja tanítónő volt. Hajdúnánáson végezte gimnáziumi tanulmányait, aztán jelentkezett az Állatorvostudományi Egyetemre. Utána az ópályi Kossuth Termelőszövetkezetben dolgozott gyakornokként, majd kinevezték Kocsordra üzemi állatorvosnak, és megbízták a hatósági teendők ellátásával is. Egészen 1990-ig volt ezen a poszton, amikor is Mátészalka város polgármesterévé választották. Felesége az Esze Tamás Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában egészség- ügyi szakoktató. Egyetlen fiúgyermekük idén végez a műszaki egyetemen. Az 1994. december 11-én lezajlott önkormányzati választásokon Mátészalka polgárainak túlnyomó többsége ismét dr. Szilágyi Dénesre adta voksát. A régi-új polgármesterrel néhány órával az eskü letétele előtt beszélgettünk. — Másodszor is megválasztottak, és ezt a győzelmet legitimebbnek érzem az előzőnél, amikor csak egy szűk kör — a képviselő-testület — nyilvánított személyemet illetően bizalmat. Most a teljes lakosság áll a döntés mögött. Ha nincs a választási kampány módosítása, akkor el sem indultam volna. — Többen felrótták önnek, hogy túl sok dolgot említhetnek ellenfelei, amit az előző választási kampány ígéreteiből nem teljesítettek az elmúlt négy év alatt. — Igaz, hogy nem minden, de sokkal több valósult meg, mint annak idején remélhettük volna. A megvalósult dolgok, hál’ istennek, sokkal jelentősebbek, mint amelyek elmaradtak. Létrejött a város infrastruktúrája. A telefonellátás szinte teljesen megoldott, kiépült a szennyvízcsatorna-hálózat, amely után teljesen új útburkolatot készíttettünk. Megépült egy korszerű faipari tanműhely az ipari iskolában, és sor került a mezőgazdasági szak- középiskola felújítására. Sok feladatot elvégeztünk, de mindent nem lehetett. — A választás napján tizenöt mátészalkai polgárnak tettük fel ugyanazt a kérdést: „Ön szerint mi az új képviselő- testület legfontosabb feladata, mi az, amit először kell elrendeznie?" Az emberek számos problémát említettek, most ezek közül nézzünk meg néhányat. Az első legyen a forgalomirányító lámpák felállításának ügye. Számos baleset történt már ezek hiányában, legutóbb pedig gyűjtés indult a létrehozásukhoz szükséges pénzalap megvalósítása érdekében. Nem mindenki teheti meg, hogy az ünnepeket évek hosszú során át, szerettei között tölthesse. Vannak munkahelyek, hivatások, melyek megkövetelik az ideiglenes, vagy állandó készenlétet. Ilyen hivatás az életmentőké, akiket a köznyelv egyszerűen csak mentősöknek nevez. Ok azok, akik számára nincs olyan hely, amelyet valamilyen formában — ha életet kell menteni — meg ne tudnának közelíteni, nincs olyan ünnep, családi program, amely bizonyos helyzetekben fontosabb lenne, mint a szolgálat — mert ha hivatalosan nem rendelik be, hát jelentkezik önként. — Nálunk nem jellemző, hogy lasszóval kelljen fogni az embert ünnepi szol— Valóban, nagy gond a forgalombiztonság, kellene a lámpa. Ami a gyűjtést illeti, tisztelet és megbecsülés azoknak, akik részt vesznek benne, jól fog jönni a pénz, de ez tízmilliós nagyságrendű beruházás, ami csak állami segítséggel valósulhat meg. Mindenesetre a probléma várhatóan már a közeljövőben megoldódik. — A város közbiztonsága? — Országos viszonylatban elfogadhatónak tartom, bár a lakosság és személy szerint én is jobbat szeretnék. Az elkövetkező négy évben kiegyeznék az elmúlt ciklus eredményeivel. —Mátészalka közterületeinek tisztasága ? — Nem megfelelő, de hasonló településekhez képest ezt is elfogadhatónak gondolom. Kevés olyan terület van a város életében, ahol a lakosság saját erejéből annyit segíthetne, mint éppen a köztisztaság fenntartásában, hiszen a város csak megpróbálja eltakarítani azt a szemetet, amit a városlakók okoznak. — Rengeteg a munkanélküli ebben a régióban. Sokan tartják elsődlegesnek új munkahelyek teremtését. — Ebben a vonatkozásban a városnak direkt eszközei nincsenek, de minden erejével azon fáradozik, hogy lehetőséget biztosítson mindazoknak, akik Mátészalkán munkahelyeket hoznának létre. Jelenleg a helyzet az, hogy jelentősebb beruházás iránt komoly érdeklődés nincs, de a munkahelyi adottságok, új építési lehetőségek mindenütt ismertetve vannak, ahonnan várhatóan érdeklődés mutatkozhat a város iránt... — A fiatalok lakáshoz juttatása, illetve a jelentkező lakásigények kielégítése? — Ez évek óta megoldatlan, különösen a fiatalok vonatkozásában. A lakásállomány elidegenítése az új lakások iránti igényeket nem elégíti ki. Biztatónak látszik, hogy állami segítséggel fiatal házasok is lakásépítésbe kezdhetnek. Ehhez a város a telkeket biztosítja — persze nem ingyen, mivel ezek közművesített telkek —, továbbá lehetőségein belül pénzügyi gálatra. Itt vagyunk és örülünk, hogy dolgozhatunk — mondja Balázs Barna mentőápoló, aki Baranyi Illés gépkocsi- vezetővel együtt lép be a szolgálatvezetők irodájába — újabb azonnal végrehajtandó feladatért. Rövid szóbeli eligazítás, kézben a menetlevél. Mennek. Karácsony második napjának ügyeletesei Tóth Béla és Szűcs István szolgálatvezetők. Csörög a telefon, szól a rádió, hívások, utasítások — alig tudunk beszélgetni. Tóth Béla: — Nem mindenki számára jelent nyugalmat a karácsony. Szentestétől kezdve szaporodik a belgyógyászati rosszullétek száma, elsősorban a szív- és érrendszeri, valamint a légúti betegségek segítséget is nyújt. Első lakáshoz juttatásra van itt egy rendszer, melyen keresztül 150—250 ezer forintig támogatást kaphatnak a kérelmezők. Szükséges lenne olyan önkormányzati bérlakások megépítésére — esetleg alacsonyabb komforfokozattal is —, amelyek lehetővé tennék a rászorulók fedélhez juttatását. — Erre konkrét terv is van már? — Konkrét tervek nincsenek, de ebben a ciklusban ez elkerülhetetlennek látszik. Bár lenne most egy volt orosz laktanyám, amit átépíthetnék! Már van egy hajléktalanszálló a városban, ahol jelenleg három lakó van, de sajnos az az érzésem, hogy hamarosan megtelik. Nemrégiben jártam ott, elbeszélgettem az emberekkel, és azt tapasztaltam, hogy nem a társadalom farkastörvényei, például a munka- nélküliség, hanem családi problémák juttatták őket az utcára. — Térjünk vissza a feladatokra! A következő a szennyvízhálózat kiépítésének befejezése, és a felbontott utak rendbehozatala. — A csatornázás lényegében befejeződött. Ez egy nagyon drága, de szükséges fejlesztés, ami nélkül nincs fejlett város. Mivel az időjárás az aszfaltozást nem engedi meg, a burkolási munkálatok egy része áthúzódik tavaszra. — Egyik alkalmi interjúalanyunk szerint szükséges lenne egy olyan rendezvény- sorozat elindítása, ami úgy kapcsolódna Mátészalka nevéhez, mint Nyírbátoréhoz a Nyírbátori Zenei Fesztivál. Ebben az ügyben mit tudnak tenni? — Mátészalka várossá nyilvánításának 25. éves évfordulója alkalmából rangos rendezvények voltak a városban, de hagyományt teremteni nem könnyű dolog. Nyírbátorban ott van a műemlék templom, van történelmi „mag”, ezt mi nem tudjuk fermutatni. Rendelkezünk viszont olyan épülettel, amiben országos vagy regionális néptánc-, illetve folklórfesztivált rendezhetnénk. Ez csak a pénzen múlik. Hagyományosnak mondható a hatodik éve rendszeresen megtartott reformációünnep. —Ezek voltak a megkérdezettek szerint a legfontosabb feladatok. De mit tart a polgármester úr elsődlegesnek a sok megoldásra váró gond közül? — Az igen kiterjedt városi intézmény- hálózat működtetését az elkövetkezendő években. Ez a legnagyobb gond, a legfontosabb feladat, ami a képviselő-testületnek is fel fogja adni a leckét. aktivizálódnak ilyentájt. Jelen van a „magánybetegség” is, de ez minden ünnepre jellemző. Nem kedvez az időjárás sem. Tettlegesség, durvaság miatti hívásunk nem volt, bár tapasztalatunk szerint az emberek kicsit többet ittak a kelleténél. Sok részegséggel nem járó panaszt oko-% zott az alkoholfogyasztás. Erősen ittas személyeket is szállítottunk. Volt néhány súlyos közlekedési baleset. Egy idős férfit elütött a vonat, életveszélyes sérülésekkel szállítottuk kórházba. Békésnek tűnt ez a karácsony — így külső szemmel. Persze, akiért rohanni kellett a kollégáknak, az ugyanezt nem mondhatja el. Nekik mielőbbi gyógyulást kívánunk! As/lallo/as .Males/.alkan s/.cnnw i/csalonia-epites illan BÉKÉS VOLT-E A KARÁCSONY? Naponta 12 órától 20 óráig! rá! arapjon Kitűnő zene, riportok, játékok, érdekességek.------------c? 11 5c i i m IB M i-1 Cs> Ni ríróg 2? Do 1 i a 70,88 MHz ?? (42) 310-653 KARÁCSONYI SZÁMVETÉS
