Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-26 / 236. szám

SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI HÍRLAP I. évfolyam, 236. szám Ára: 12,50 Ft 1994. december 27., kedd Továbbra is Mátészalka élén A POLGÁRMESTER VÁLASZOL Karácsonykor megszületett az Úrjé­zus, mert Isten annyira szerette a vilá­got, hogy érte adta egyszülött fiát. Ha valaki hisz ebben, az nem vész el (ha­lála után nem kerül a pokolba), hanem örök élete lesz (a menyországba kerül). Az anyatejjel együtt szívtam magam­ba a Biblia karácsonyi történeteit: A szamárháton Betlehembe igyekvő Má­riát — méhében a megváltóval. A bet­lehemi jászol friss szénaillatát. A há­romkirályok ajándékait: az aranyat, a tömjént, és a mirhát — azóta sem kér­deztem meg senkitől, hogy mi is az a mirha. Mögém került néhány évtized, emlék­ké kezdenek szelídülni az élet kis és nagy konfliktusai, és azt veszem észre, hogy már csak egyetlen érték nőhet hatalmas fává bennem: a szeretet — mert mindig az a legnagyobb érték, amiből a legkevesebb van. A karácsonyt is sok mindennek nevezték: mondták, hogy a szeretet ünnepe, és az Isten fiát csak mellékszereplőként emlegették. Az ateisták csak fenyőünnepként emleget­ték, és egyezzeneszerzők kaphatók vol­tak arra, hogy Krisztus helyett a fenyőfát dicsőítő verseket zenésítsenek meg. Azt nem állítom, hogy ezek a da­lok nem voltak szépek, de szépségük hamisan csengett, hisz mégis csak arra voltak hivatottak, hogy elhomályosítsák a karácsony igazi értékét. Legtöbbször azokra a karácsonyokra emlékszem, mikor körbeültük a fát — öten voltunk testvérek —, és a remegő gyertyafény, a sercegve szikrázó csillag­szóró mellett édesapám felolvasta a ka­rácsonyi történetet. A körülöttünk lebegő isteni szeretet több volt mint az ajándék, mert ha nem is voltunk szegények, de azért mindent ötfelé kellett osztani. Felnőttkorom ajándékban dúskáló karácsonyai mintha elvesztették volna ezt a szentséget — talán azért, mert változtak az értékrendek, talán, mert a mai gyermekeink már másak—és más­ként örülnek. Évtizedek óta minden karácsonykor eszembe jut, hogy egyszer nagyon hi­ányzott belőlem a szeretet: kisgyerme­kek voltunk. Körbeültünk egy tál pogá­csát, és ahogy az lenni szokott, a végé­re már csak egy maradt. Idősebb nővérem nyúlt feléje, ekkor én kikap­tam és a számba tömtem az utolsót. Nem szólt senki, nővérem nézte a számat, én rágni kezdtem, de nem tudtam lenyel­ni. Éreztem, hogy most nagyon rossz ember vagyok, ezért szerettem volna visszaadni, de tudtam, hogy a kapu örökre becsukódott mögöttem: helyre­hozhatatlanul rabul ejtett az irigység. Azóta már többször megfigyeltem, hogy vannak utak, melyeknek a végén ilyen örökre becsukódó kapuk várnak bennünket. Ennek ellenére rendszerint bemegyünk ezeken a kapukon. Telik-múlik az idő, öregszünk. Nem tudhatjuk, mikor jön el az utolsó kará­csony. —Évtizedek óta tartoztam ezzel a po­gácsával, ezért karácsony előtt felad­tam egy csomagot, és ráírtam: tartal­ma egy darab pogácsa. Dr. Szilágyi Dénes 1945. október 26- án született Mátészalkán. Édesapja állat­orvos, édesanyja tanítónő volt. Hajdúná­náson végezte gimnáziumi tanulmányait, aztán jelentkezett az Állatorvostudományi Egyetemre. Utána az ópályi Kossuth Ter­melőszövetkezetben dolgozott gyakornok­ként, majd kinevezték Kocsordra üzemi állatorvosnak, és megbízták a hatósági teendők ellátásával is. Egészen 1990-ig volt ezen a poszton, amikor is Mátészalka város polgármesterévé választották. Fele­sége az Esze Tamás Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskolában egészség- ügyi szakoktató. Egyetlen fiúgyermekük idén végez a műszaki egyetemen. Az 1994. december 11-én le­zajlott önkormányzati vá­lasztásokon Mátészalka polgárainak túlnyomó többsége ismét dr. Szil­ágyi Dénesre adta voksát. A régi-új polgármesterrel néhány órával az eskü le­tétele előtt beszélgettünk. — Másodszor is meg­választottak, és ezt a győ­zelmet legitimebbnek ér­zem az előzőnél, amikor csak egy szűk kör — a képviselő-testület — nyilvánított szemé­lyemet illetően bizalmat. Most a teljes la­kosság áll a döntés mögött. Ha nincs a vá­lasztási kampány módosítása, akkor el sem indultam volna. — Többen felrótták önnek, hogy túl sok dolgot említhetnek ellenfelei, amit az előző választási kampány ígéreteiből nem telje­sítettek az elmúlt négy év alatt. — Igaz, hogy nem minden, de sokkal több valósult meg, mint annak idején re­mélhettük volna. A megvalósult dolgok, hál’ istennek, sokkal jelentősebbek, mint amelyek elmaradtak. Létrejött a város inf­rastruktúrája. A telefonellátás szinte tel­jesen megoldott, kiépült a szennyvízcsa­torna-hálózat, amely után teljesen új út­burkolatot készíttettünk. Megépült egy korszerű faipari tanműhely az ipari isko­lában, és sor került a mezőgazdasági szak- középiskola felújítására. Sok feladatot el­végeztünk, de mindent nem lehetett. — A választás napján tizenöt máté­szalkai polgárnak tettük fel ugyanazt a kérdést: „Ön szerint mi az új képviselő- testület legfontosabb feladata, mi az, amit először kell elrendeznie?" Az emberek szá­mos problémát említettek, most ezek kö­zül nézzünk meg néhányat. Az első legyen a forgalomirányító lámpák felállításának ügye. Számos baleset történt már ezek hi­ányában, legutóbb pedig gyűjtés indult a létrehozásukhoz szükséges pénzalap meg­valósítása érdekében. Nem mindenki teheti meg, hogy az ün­nepeket évek hosszú során át, szerettei között tölthesse. Vannak munkahelyek, hivatások, melyek megkövetelik az ideig­lenes, vagy állandó készenlétet. Ilyen hivatás az életmentőké, akiket a köznyelv egyszerűen csak mentősöknek nevez. Ok azok, akik számára nincs olyan hely, amelyet valamilyen formában — ha életet kell menteni — meg ne tudnának közelíteni, nincs olyan ünnep, családi program, amely bizonyos helyzetekben fontosabb lenne, mint a szolgálat — mert ha hivatalosan nem rendelik be, hát jelent­kezik önként. — Nálunk nem jellemző, hogy lasszó­val kelljen fogni az embert ünnepi szol­— Valóban, nagy gond a forgalombiz­tonság, kellene a lámpa. Ami a gyűjtést il­leti, tisztelet és megbecsülés azoknak, akik részt vesznek benne, jól fog jönni a pénz, de ez tízmilliós nagyságrendű beruházás, ami csak állami segítséggel valósulhat meg. Mindenesetre a probléma várhatóan már a közeljövőben megoldódik. — A város közbiztonsága? — Országos viszonylatban elfogadha­tónak tartom, bár a lakosság és személy szerint én is jobbat szeretnék. Az elkövet­kező négy évben kiegyeznék az elmúlt ciklus eredményeivel. —Mátészalka közterületeinek tisztasága ? — Nem megfelelő, de hasonló telepü­lésekhez képest ezt is elfogadhatónak gon­dolom. Kevés olyan terület van a város életében, ahol a lakosság saját erejéből annyit segíthetne, mint éppen a köztiszta­ság fenntartásában, hiszen a város csak megpróbálja eltakarítani azt a szemetet, amit a városlakók okoznak. — Rengeteg a munkanélküli ebben a régióban. Sokan tartják elsődlegesnek új munkahelyek teremtését. — Ebben a vonatkozásban a városnak direkt eszközei nincsenek, de minden ere­jével azon fáradozik, hogy lehetőséget biz­tosítson mindazoknak, akik Mátészalkán munkahelyeket hoznának létre. Jelenleg a helyzet az, hogy jelentősebb beruházás iránt komoly érdeklődés nincs, de a mun­kahelyi adottságok, új építési lehetőségek mindenütt ismertetve vannak, ahonnan várhatóan érdeklődés mutatkozhat a vá­ros iránt... — A fiatalok lakáshoz juttatása, illetve a jelentkező lakásigények kielégítése? — Ez évek óta megoldatlan, különösen a fiatalok vonatkozásában. A lakásállo­mány elidegenítése az új lakások iránti igényeket nem elégíti ki. Biztatónak lát­szik, hogy állami segítséggel fiatal háza­sok is lakásépítésbe kezdhetnek. Ehhez a város a telkeket biztosítja — persze nem ingyen, mivel ezek közművesített telkek —, továbbá lehetőségein belül pénzügyi gálatra. Itt vagyunk és örülünk, hogy dol­gozhatunk — mondja Balázs Barna mentőápoló, aki Baranyi Illés gépkocsi- vezetővel együtt lép be a szolgálatvezetők irodájába — újabb azonnal végrehajtan­dó feladatért. Rövid szóbeli eligazítás, kézben a menetlevél. Mennek. Karácsony második napjának ügyelete­sei Tóth Béla és Szűcs István szolgá­latvezetők. Csörög a telefon, szól a rádió, hívások, utasítások — alig tudunk beszél­getni. Tóth Béla: — Nem mindenki számára jelent nyugalmat a karácsony. Szentestétől kezdve szaporodik a belgyógyászati rosszullétek száma, elsősorban a szív- és érrendszeri, valamint a légúti betegségek segítséget is nyújt. Első lakáshoz juttatás­ra van itt egy rendszer, melyen keresztül 150—250 ezer forintig támogatást kaphat­nak a kérelmezők. Szükséges lenne olyan önkormányzati bérlakások megépítésére — esetleg alacsonyabb komforfokozattal is —, amelyek lehetővé tennék a rászoru­lók fedélhez juttatását. — Erre konkrét terv is van már? — Konkrét tervek nincsenek, de ebben a ciklusban ez elkerülhetetlennek látszik. Bár lenne most egy volt orosz laktanyám, amit átépíthetnék! Már van egy hajlékta­lanszálló a városban, ahol jelenleg három lakó van, de sajnos az az érzésem, hogy ha­marosan megtelik. Nemrégiben jártam ott, elbeszélgettem az em­berekkel, és azt tapasz­taltam, hogy nem a tár­sadalom farkastörvé­nyei, például a munka- nélküliség, hanem csa­ládi problémák juttat­ták őket az utcára. — Térjünk vissza a feladatokra! A követ­kező a szennyvízháló­zat kiépítésének befeje­zése, és a felbontott utak rendbehozatala. — A csatornázás lényegében befejező­dött. Ez egy nagyon drága, de szükséges fejlesztés, ami nélkül nincs fejlett város. Mivel az időjárás az aszfaltozást nem en­gedi meg, a burkolási munkálatok egy ré­sze áthúzódik tavaszra. — Egyik alkalmi interjúalanyunk sze­rint szükséges lenne egy olyan rendezvény- sorozat elindítása, ami úgy kapcsolódna Mátészalka nevéhez, mint Nyírbátoréhoz a Nyírbátori Zenei Fesztivál. Ebben az ügyben mit tudnak tenni? — Mátészalka várossá nyilvánításának 25. éves évfordulója alkalmából rangos ren­dezvények voltak a városban, de hagyo­mányt teremteni nem könnyű dolog. Nyírbátorban ott van a műemlék templom, van történelmi „mag”, ezt mi nem tudjuk fermutatni. Rendelkezünk viszont olyan épülettel, amiben országos vagy regionális néptánc-, illetve folklórfesztivált rendezhet­nénk. Ez csak a pénzen múlik. Hagyomá­nyosnak mondható a hatodik éve rendsze­resen megtartott reformációünnep. —Ezek voltak a megkérdezettek szerint a legfontosabb feladatok. De mit tart a polgármester úr elsődlegesnek a sok meg­oldásra váró gond közül? — Az igen kiterjedt városi intézmény- hálózat működtetését az elkövetkezendő években. Ez a legnagyobb gond, a legfon­tosabb feladat, ami a képviselő-testületnek is fel fogja adni a leckét. aktivizálódnak ilyentájt. Jelen van a „ma­gánybetegség” is, de ez minden ünnepre jellemző. Nem kedvez az időjárás sem. Tettlegesség, durvaság miatti hívásunk nem volt, bár tapasztalatunk szerint az emberek kicsit többet ittak a kelleténél. Sok részegséggel nem járó panaszt oko-% zott az alkoholfogyasztás. Erősen ittas sze­mélyeket is szállítottunk. Volt néhány sú­lyos közlekedési baleset. Egy idős férfit elütött a vonat, életveszélyes sérülésekkel szállítottuk kórházba. Békésnek tűnt ez a karácsony — így külső szemmel. Persze, akiért rohanni kel­lett a kollégáknak, az ugyanezt nem mond­hatja el. Nekik mielőbbi gyógyulást kívá­nunk! As/lallo/as .Males/.alkan s/.cnnw i/csalonia-epites illan BÉKÉS VOLT-E A KARÁCSONY? Naponta 12 órától 20 óráig! rá! arapjon Kitűnő zene, riportok, játékok, érdekességek.------------c? 11 5c i i m IB M i-­1 Cs> Ni ríróg 2? Do 1 i a 70,88 MHz ?? (42) 310-653 KARÁCSONYI SZÁMVETÉS

Next

/
Thumbnails
Contents