Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)
1994-12-22 / 233. szám
4 1994. december 22., csütörtök ■ MÁTÉSZALKA ii UJ KELET Nepáli hangulat Lassan hagyománnyá válik Mátészalkán is a karácsonyi kirakodóvásár megrendezése. A sátrak között sétálva, jobbra-balra pillantva sok mindent látni. Mű- és igazi virágok, műszaki cikkek, zöldségek, édesség, ital, az egyik sátornál azonban megtorpanok. A falon szőttes hátizsákok; csont- faragványok, bőrláncok, kerámiák a polcokon. Oldalt ingek, édességek és italok is láthatók, de a hangulatot az előzőleg felsorolt áruk adják meg. — Mivel senki nem akart indiai, nepáli ruhákat, füstölőket, dísztárgyakat, ékszereket, vegyi árukat, italokat, édességeket árulni, ezért belevágtunk — válaszolt kérdésemre Kiss Richard, aki barátjával, Csuhanics Ferenccel együtt az üzlet tulajdonosa. Családias a hangulat, mindenkinek segít a felesége, barátnője. — Régebben is vásároztunk, például a nyíregyházi KGST-piacon. Megpróbálunk a bolti árak alá menni... — De már koppintják az árut — szól közbe Fecó. — Ez gondot okoz? — Nem viszik el a forgalmat — folytatja Richárd. — Az indiai és nepáli áru most van először Szálkán, és mivel úgy tűnik, van rá kereslet, később fix helyen, egy boltban akarjuk ezeket árulni. Több vevőnk van, mint amennyire számítottunk. — Hogy kerültetek a forgatagba? — Egy vállalkozó kibérelte az egész útszakaszt, sátrakat állított fel, és azokat adta ki, mi is így szereztük ezt a helyet. Hangulatos, szórakoztató, jó a zene, tetszik az egész. Jövőre is ugyanígy belevágunk, ha az ideihez hasonlóan kedvező áron jutunk hozzá egy sátorhoz. Fotó; Dojcsák Bútor a Krasznában A Mátészalkai ÁFÉSZ 1946-ban alakult két kereskedelmi egységgel, azaz egy élelmiszer- és egy italbolttal. A későbbiek során több egyesülést követően az ÁFÉSZ működési területe Mátészalka városra és 14 környező településre terjedt ki. Ezen belül a Hodász és Vidéke Szövetkezettel ’76 január elsején, a Vaja és Vidéke ÁFÉSZ-szel pedig ’77 január elsejével történt meg az egyesülés. így jött létre a Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ. A rendszerváltás során a vonatkozó szövetkezeti törvény szerint új típusú szövetkezetté alakult. A taglétszám ennek során erősen lecsökkent, de végül is sikeresen kerültek ki a túlélésért folytatott harcból. A szövetkezet jelenlegi vagyona több mint 300 millió forint, tagjainak száma megközelíti a 30 ezer főt. Ma Mátészalkán 7 ABC-je van, ebből a legrégebbi és a legnagyobb az 1. Számú ABC. 1969-ben nyílt meg, az előzőleg itt lévő üzlet lebontásra került. — Ez a legnagyobb ABC Mátészalkán — mondja Fazekas Pál, az 1. Sz. ABC vezetője. Én négy éve állok a bolt élén, de a pályát is itt kezdtem, gimnázium után kerültem ide, és munka közben szereztem szakképesítést. Később boltvezető-helyettes voltam a kettes ABC-ben, utána kerültem vissza az egyesbe. — Rengeteg új üzlet nyílt a közelmúltban a városban. Ilyen versenyben tudja tartani magát ez az ABC? — Folyamatosan nő a forgalom. Úgy gondolom, hogy a városban a legnagyobb áruválaszték itt található. Igyekszünk, hogy ha valamilyen árucikkre igény jelentkezik, akkor azt beszerezzük és forgalmazzuk. — Hány alkalmazottjuk van? — Ma 30-an dolgoznak itt, és két tanuló is van. —Ókét a későbbiekben alkalmazzák is? — Ha lehet, akkor igen. Régebben 6 tanuló is volt itt, de ma már nincs rá létszámkeret. —Hogyan készültekfel az ünnepekre? — Ez idényjellegű időszak, de nemcsak az idényáruk, hanem az alapvető élelmiszerek iránti kereslet is megnő ilyenkor. Eddig semmi gond nem volt, bár egy átlagos hónaphoz viszonyítva 20-30 százalékkal több forgalmat vártunk, de ez be is jött. Versenyhelyzet van. Megnyílt mellettünk a Füszért diszkont, és van még két kisebb élelmiszerbolt az ABC mellett, de amíg a megfelelő árukínálatot és az eladás megfelelő színvonalát biztosítjuk, addig a vevőket is meg tudjuk tartani. A Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ legnagyobb üzlete a Kraszna Áruház. Elég nagy a vonzáskörzete, ugyanis a legközelebbi áruházak Gyarmaton, Vásá- rosnaményban, Nyíregyházán találhatóak, de még ennél messzebből is visszajárnak vevők ide. Mátészalkára. A „Krasznát” is megérintette az utóbbi években a változás szele. Többek között erről beszélgettünk Puskás Lajossal, az áruház igazgatójával. — Nyitáskor, ’69 augusztus 20-án 6 osztály volt itt, különböző szolgáltatásokkal. Név szerint: műszaki, illatszerajándék, kötött-divatáru, méter-lakástextil, cipő- és konfekcióosztály. Mára a műszaki már külön üzemel, a kötöttdivatáru és a konfekcióosztály összevonásra került, az előbbinek a helyén pedig kialakítottunk egy bútorosztályt, ami ez év májusában indult be. Royal- termékeket árulunk, ezen belül szekrénysorokat, heverőket, konyhabútorokat, ülőgarnitúrákat stb. Sikeres volt a nyitás, az osztály a vártnál nagyobb forgalmat bonyolított le. — Most milyen a forgalom? — A korábbihoz képest mérséklődött, a megnövekedett konkurencia miatt. Az áruházat kedvelik a vásárlók, mert míg a butikok szakosodnak női vagy férfiruhára, fehérneműre vagy csak öltönyökre, addig nálunk mindent megtalálhatnak a betérők. Egy évben többször van kedvezményes akció. Jelen pillanatban a konfekcióosztályon gyermekoverallok, dzsekik 40 százalékos engedménnyel kaphatók, a férfi és női kötött pulóvereket pedig 1300-1400 forintért lehet megvenni. Ha a korábbinál szerényebb mértékben is, de ezeknek köszönhetően minden évben nyereséggel zár az áruház, és talpon tudunk maradni. — Voltak elbocsátások? — Korábban 70-80 fő dolgozott itt, ma pedig nem is tudom hirtelen, annyira leépültünk. Ha jól számolom, 33-an vagyunk. Ennyi ember mindenképpen kell, mivel az áruház reggel 8-tól délután 6-ig van folyamatosan nyitva. Egy műszakban dolgozunk, a szabadnapokat úgy osztjuk be, hogy egy főre 40 munkaóra jusson egy héten. Dojcsák Tibor D 2S ^2 lő szeret olvasni Vállalkozni kell •« Önkormányzati hírek Mátészalka ismételten megválasztott polgármestere, dr. Szilágyi Dénes 1994. december 23-án 10.00 órára összehívta a képviselő-testület alakuló ülését. Az ülés napirendje a törvényben előírtaknak megfelelően alakul. A szavazatszámláló bizottság jelentése, a polgármester eskütétele, a képviselő- testület eskütétele, az alpolgármester megválasztása, a tisztségviselők illetményeinek megállapítása mellett sor kerül a később felállítandó bizottságok elnevezésének megvitatására. A személyi javaslatok kialakításához az előzetes tárgyalásokat a polgármester úr megkezdte. Az önkormányzat az 1994. évi közmeghallgatást a testület második ülése után, a két ünnep között tartja meg. A pontos időpontról a testületi ülésen döntenek. A lakosságot a sajtó, a hirdetési újságok és az önkormányzati tájékoztató táblák útján értesíti. Befejeződött a szennyvízcsatornahálózat fektetése, további útfelbontások nem várhatók. Az utcák egy részének aszfaltozása tavaszra maradt. Ugyancsak a melegebb napokra maradt az útburkolati jelek felfestése. A mátészalkai tornacsarnok ad otthont december 28-án 9.30-tól az Országos Teremlabdarúgó Döntő egyik selejtezőcsoportjának. A három budapesti csapat között van a tavalyi bajnok. mellettük egy debreceni csapat, s a hazai színeket képviselve Nyírcsa- holy küzd a másnapi, Tiszavasváriban sorra kerülő döntőbe jutásért. Résztvevők: Balox-Lőrinc, Sasok FC, Pünki SC. Novitas Stúdió Debrecen, Nyír- csaholy. A tornára a polgármesteri hivatal és a Városkörzeti Labdarúgó Szövetség szervezésében kerül sor. Pénzes László Mátészalka is gyarapította azoknak a településeknek a sorát, ahol a polgármestert újraválasztották, de a képviselő-testület szinte kicserélődött. Az elmúlt héten választott „városatyák” egyike Szűcs Zoltán, ő vall életéről, elképzeléseiről. — Feleségemmel együtt született szalkaiak vagyunk. Mindketten a Tejiparnál dolgozunk, és az ópályi városvégen neveljük hétéves lányunkat és tizenegy éves fiunkat. — Úgy tudom, egy időben „elhagyta" városát. — Az egy rövid kitérő volt, mert elmentem három évre az egykori NDK-ba dolgozni, hogy a német nyelvet tanuljam. Társalgási szinten még ma is beszélek németül, és remélem, egyszer hasznát veszem a magánéletben is. — Lehet, hogy képviselőként kevesebb ideje jut a magánéletre? — Már most is kevés a szabadidőm. Amikor viszont így, téli estéken van lehetőségem a kikapcsolódásra, szívesen olvasok. Elsősorban azokat a magyar írókat olvastam, olvasom szívesen, akiket az elmúlt évtizedekben nem volt ajánlatos a könyvtárban kérni, ha egyáltalán szóba hozhattuk a nevüket. A köztudatból kiszorított Herczeg Ferenc, Márai Sándor, Zilahy Lajos, Harsányi Zsolt és a meghamisítás előtti magyar történelmi múltat feldolgozó munkák voltak állandó olvasmányaim. Sajnos, ez a történelemhamisítás a mai napig kísért. — Ezzel tulajdonképpen már a képviselő is megszólalt önben. — A Kereszténydemokrata Néppártnak vagyok a tagja, és nem az MSZMP-ből jöttem ide. A választásokon a nemzeti középerő pártjai támogattak, így jutottam be a városvezetésbe. Egyébként bízom abban, hogy városunkban nem érvényesül mereven a parlamenti felállás, nem egymással szemben tömörülnek a pártok, hanem a városért dolgozik mindenki. Szerintem nem is lehet ez másként, mert a többségükkel együtt töltöttük a gyermekéveinket, ismerjük egymást, nehezen elképzelhető, hogy most szemben álljunk egymással. — A választópolgárok is erre gondoltak, amikor megválasztották? — Ennek a vidéknek Trianon óta megoldatlan a sorsa. A szatmári részt leszakították természetes vonzáskörzetéről, megszabdalt ország peremére szorultunk. Ezzel sem Horty, sem Rákosi, sem Kádár nem tudott mit kezdeni. Innen az emberek eljártak dolgozni a „híres fekete vonaton". Megoldás csak az lehet, ha a meglévő munkaerőt foglalkoztató vállalkozások jönnek létre. Ehhez az önkormányzatnak is vállalkozni kell, és vállalkozásbarátnak kell lennie. A rendelkezésre álló pénzek szűkössége miatt csak úgy tudunk valamit elérni, ha a bevételi oldalt növeljük, mert a nincsből nem lehet osztogatni. Ezt az álláspontomat ismerték, ismerik az emberek. — Ez elég a dicsőséghez? — A világon egyedülálló módon megalkotott közös tulajdonú roncsot nem lehet magántulajdonú ronccsá alakítani. Azt is figyelembe kell venni, az emberek még nem fogták fel, hogy nem fog senki gondoskodni róluk, saját sorsuk érdekében kezdeményezni kell önmaguknak is. — Erre példa esetleg a saját munkahelye? — Munkástanácsot alakítottunk a mátészalkai tejüzemben még kilencven- kettőben, én vagyok az elnöke. A történelemben mindig akkor alakultak munkás- tanácsok, ha válságos helyzet volt. A privatizáció körüli bonyodalmakat idesorolhatjuk. A mi esetünkben a munkavállalói részprivatizáció keretén belül a dolgozók önálló gondolkodása tulajdonossá válást jelentett. Aradi Balogh Attila Nő dirigál a nyomdában Szobotka Sándorné ügyvezető vagyok — mutatkozott be egy törékeny hölgy, amikor a vezetőt kerestem a Mátészalkai Nyomdaipari Kft.-ben. Miután kiderült, hogy a zakatoló sajtológépek birodalmában ügyvezetőnek nevezik az igazgatót, készséggel magyarázta el Szobotkáné a szakmához kötődő több mint harmincéves kapcsolatát. — Született mátészalkai vagyok. Amikor leérettségiztem, abban az időben sem volt könnyű elhelyezkedni. Nyíregyházán kellett jelentkeznem, hogy valamilyen szakmát tanuljak, de abban sem volt nagy választék, mert a drótkötő-, koporsós- és nyomdászszakma között választhattam. Ilyen átképzés után lettem az ólombetűk világának „foglya”. — Ez elég lehangolóan hangzik. — Abban az időben egy középiskolát végzett tizennyolc éves lány másról álmodozott, mint hogy berakó legyen egy kattogó gépektől hangos üzemben. Mielőtt valami érdekes dologra gondolna, a berakó volt az a személy, aki a papírlapokat rakta a nyomdagépekbe. Voltam én ezután minden, még kötész is ebben a szakmában, de most már örülök neki, mert mindent megtanultam, amit tudni kell egy ilyen helyen. A munkaszerződésünkben volt egy olyan kitétel, hogy tovább képezzük magunkat. Elvégeztem ezek alapján a Könnyűipari Minisztérium nyomdaipari képzőjét, így tanultam meg mindent hivatalból, meg a saját káromon. Közben még az is előfordult, hogy gyártás-előkészítőként vagy kalkulátorként Nyíregyházára kellett mennem a központunkba helyettesíteni. — Ma is előfordul még ilyen berucca- nás helyettesítésre? — Ez már a múlt, mert önállósodtunk. Hogy még pontosabb legyek, a privatizációval az önkormányzaté lett a szálkái nyomda. Az történt ugyanis, hogy több vevő jelentkezett, amikor meghirdették eladásunkat, de a helyi önkormányzat élt elővásárlási jogával, mert a telek, amin az objektum van, városi tulajdon volt. — Ezzel a tulajdonváltással lett ön vezető? — Már korábban én lettem a nyomda vezetője. Az ötven dolgozó többsége férfi, ők is elfogadták, hogy egy nő irányítson egy ilyen üzemet. Ez szakmai tudásom elismerése is. — Mennyire korszerűsödött az utóbbi években a nyomda? — A géppark nagy része elavult. Ez technológiát, azt itt a gyakorlatban láthatta — legnagyobb csodálkozására. Még ilyen körülmények között is sok a munkánk, mert előnye a régi gépparknak, hogy tartósabb, masszívabb munkát lehet vele végezni, és esztétikailag versenyképesebb a modernebb előállításúnál. — Mi a fő profiljuk? — Nincs fő profil. Mindent elkészítünk, ami nyomdában előállítható. Több helyi annak is köszönhető, hogy amikor Nyíregyházához tartoztunk, ha ott lecseréltek egy gépet, azt ide hozták. Jellemző, hogy egyszínnyomásos ofszetgépünk van, aminek az a hátránya, hogy többször kell szerelni, mert minden színt külön kell nyomtatni. Nincs számítógépes rendszerünk. Sok mindent manuálisan csinálunk. Érdekes, hogy a nyáron gyakorlaton volt nálunk egy nyomdaipari főiskolás, és amit ő könyvből tanult mint hagyományos újság itt készül, szórólapok tömkelegét gyártjuk, ügyviteli nyomtatványokat, üvegcímkéket, meghívókat, plakátokat készítünk. Az utóbbiak miatt az idén sokszor sem éjjelünk, sem nappalunk nem volt, mert a választásokra mázsaszám kellettek. Néha olyan a helyzet, hogy alig jutunk levegőhöz, mert most készült el az a két könyv, amire a megrendelő csak egy hét határidőt adott, de ezt nem panaszként mondom, ilyen a piaci helyzet.
