Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-20 / 231. szám

JJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. december 20., kedd 3 __ ____ Be rci között közlekedő komppal, amikor arra lett figyelmes, hogy csapódik egy kocsi ajtaja, majd a csendben egy hatalmas csobbanás robaja hallatszott. Azonnal a korláthoz szaladt, és látta, hogy egy asszony kapálózik a vízben. Utánadobta a mentőövet, de a nő nem akarta megfog­ni, hanem igyekezett még jobban eltávo­lodni a komptól, miközben egyfolytában azt kiabálta, hogy nem akar hazamenni Beregszászra, mert ott úgyis megölik őt. Ekkor már gondolta a révész, hogy ennek a fele sem tréfa, és éppen nekikezdett a mentőcsónak vízre eresztésének, amikor egyszerűen, továbbra is hevesen kapáló­zott, és kitartott szándéka mellett. Végül egy erélyes pofon térítette magához, és hagyta, hogy beemeljék a csónakba. Eddig tartott a történet. A két magyar származású ukrán állampolgár személye továbbra sem ismert, de a lényeg nem is ez. A legfontosabb leszűmivaló a történ­tek alapján, hogy hazánk lakóiból nem veszett ki a segítőkészség és az emberi lo­jalitás, és hogy megyénk hírneve egy újabb, békeidőben történt életmentéssel és életmentővel gazdagodott. Egy erélyes pofon is kellett Kitüntették az életmentét A Magyar Köztársaság Életmentő Ér­demérmével tüntették ki tegnap délelőtt Kapi Béla tiszaadonyi révészt, aki ez év szeptember 15-én kimentett a Tiszából két öngyilkosjelölt ukrán állampolgárt. Elmondása szerint alig tettek meg pár tíz métert a Tiszaadony és Aranyosapáti újabb hangos csobbanásra lett figyelmes. Kiderült, hogy a férj nem akarta, hogy a felesége egyedül legyen öngyilkos, ő is utána ugrott. Kapi Bélának így megkétsze­reződött a „dolga”. A férfit viszonylag könnyen rábírta, hogy tegyen le szándé­káról. a nőnél azonban nem ment ilyen Az Objektív műsora a televízió 2-es csa­tornáján sok mindennel meglepte már ■ nézőit. A közelmúltban például—egy szív­be markoló történet kapcsán — megismer­kedhettünk egy kedves arcú, Győr megyei kisfiúval, aki ugyan emberi nyelven még nem tud beszélni, ám új környezetében erre már, s egy jobb világban való létezésre lehetősége nyílott. Berci még emberi nyelven nem tud szól­ni, de kitől is tanulhatta volna: takarí­tónőként dolgozó „édesanyja” szinte egész nap távol volt tőle, a nagyobb testvére nem­igen szívlelte öccsét, gyakorta püfölte ver­te, az élettárs apa állandó részegségében vajmi keveset foglalkozott Bercivel, ha pe­dig azt tette, a gyermek számára az csak kínt, keservet jelentett. Egyedül csak a ku­tyákkal volt boldog. Közöttük, velük élt, aludt, evett, játszott. Csak az ő nyelvüket tudhatta magáénak. Berciről sokunknak Maugli juthatott eszébe. Nem véletlenül. Rudyard Kipling: A dzsungel könyve hőse, Maugli, a csupasz emberkölyök, akinek életét megváltotta a Szabad Nép Csapatának gyűlésén Bagira, a fekete párduc egy frissen ejtett fiatal bi­kával és Balu, az öreg medve, a Vadon Törvényének mestere pedig jó szóval. Mauglitf’a/'Cxv anyó nevelte fel saját négy kölykével együtt, ahogy nőtt, a falka test­vérének tekintette, s idővel már mindannyi­an a dzsungel urának. Ez Maugli története. És Bercié? Nem akadt környezetéből sen­ki, aki „megváltotta volna” „érte szólt” vol­na, mint ahogyan tette ezt Bagira és Balu Maugliért. A riportban elhangzott: „Berci életét sokan figyelték — távolról”, ám a közelébe menni, s kézen fogni senki sem merte. Szenvedése, Maugli-léte végül is a körzeti orvos által váltatott meg, s került emberhez méltó környezetbe. Berci még nem tud beszélni. A hegyedik évben lévő kisfiú még mindig csak ugató hangot ad. A szakember azt mondja, hama­rosan megtanulja a szavakat kiejteni. Berci beszélni fog. Magyarul. A tévé képernyőjén nézem kedves lényét, építőkockákkal foglalatoskodik, értelemmel „dolgozva”, közbe-közbe száját csücsörít­ve. Igen. Berci megtanul beszélni. S miként a szakember mondta, valószínűleg hama­rosan. Berci iskolába fog járni. Berci me­sét olvas majd. Berci egykor verset szaval gyönyörrel , József Attila versét: „Anyám szájából édes volt az étel, apám száj Dói szép volt az igaz.” (lefler) Karácsonyi vásárt rendez a Nőegylet Mátészalkán. Közel húsz vállalkozó állította fel sátrait a város főutcájának egy részén, így — legalább egy időre — teljesül a szalkaiak óhaja, miszerint legyen a városban sétálóutca. A vásár december 23-ig tart, az érdeklődés igen nagy, hiszen sokan itt vásárolják meg a karácsonyi ajándékokat a környező településekről is Kép és szöveg: Szamosi István „Felkészültünk a csúcsforgalomra" Év végi intézkedések a postánál Postahivatalainknál javában tart az év végi csúcsforgalom, melyet a lakosság részéről feladott üdvözletek, képeslapok, a csomagküldő szolgálatok által feladott után- vételes csomagok, a választások és a kereskedők különböző akciói miatt feladott nyomtatványok, szórólapok, küldemények, az egyszeri nyugellátási utalványok és az önkormányzatok által feladott segélyek megnövekedett mennyisége okoz—hang­zott el azon a sajtótájékoztatón, melyet a Magyar Posta Rt. Debreceni Igazgatósága hívott össze december 16-án. — Az év végi megnövekedett forgalom folyamatos és zavartalan lebonyolítására az előzetesen várható tényezők figyelembevé­telével időben felkészültünk — jelentette ki dr. Kovács József igazgató. — A Debreceni Postaigazgatóság irányí­tási tevékenysége Hajdú-Bihar, Jász-Nagy- kun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg postahivatalaira és fiókpostáira terjed ki, ez összesen 458 egységet és 5500 munkatár­sat jelent. Megyénkben 242 postahivatal működik. Ügyfeleink igényeinek mind tel­jesebb kielégítése és gazdasági pozíciónk javítása érdekében alapvető szolgáltatása­inkon túl fokozatosan bővítjük szolgáltatá­si körünket. Elsősorban a falvakban és a kisebb településeken működő postahivata­lokban árulunk vetőmagot, csokoládét, rá­gógumit, nagyobb településeken zenélő ké­peslapokat, audiokazettákat, különböző nyomtatványokat. Néhány helyen táv­beszélő berendezések is kaphatók. — Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében négy új postahivatalt építettünk; Nyír- kércsen, Túrricsén, Tiszabercelen és Kéken. A tunyogmatolcsi és a szakolyi hivatalokat felújítottuk, Beregdarócon pedig bérle­ményt alakítottunk ki. Jelenleg folyamat­ban van a nyíregyházi I. postahivatal re­konstrukciója, melynek befejezése 1996- ban várható. A rekonstrukció következté­ben a hivatal alapterülete 200 négyzetmé­terrel növekszik, mellyel elsődlegesen a közönség által használt helyiségek bő­vülnek. A három megye közül Szabolcs- Szatmár-Beregben legnagyobb a beruházá­sok száma, hiszen ebben a megyében leg­rosszabb a meglévő épületállomány állaga. Ebben az évben húsz postahivatalnál álltunk A rajztanár mesekönyve Nyíregyházán a sóstóhegyi általános iskolában két éve tanít Zubály Sándor földrajz—rajz szakos tanár. Tanári mun­kája mellett grafikusként is dolgozik, me­sekönyvekhez készít illusztrációkat. Erről beszélgettem vele az egyik órája előtti szü­netben... — Miért választotta a tanári pályát? — Mátészalkán érettségiztem, ezután a képzőművészeti főiskolára próbáltam be­jutni, de rájöttem, erre nincs sok esélyem. A tanárképző földrajz—rajz szakára elsőre fölvettek, tanulmányaimat 1992-ben fejez­tem be. Először Újfehértón tanítottam, majd átkerültem ide, Sóstóhegyre. —Hogyan kezdett grafikusként dolgoz­ni? — Debrecenben él egy ismerősöm, Szendrei Tibor, aki az Esély Kiadónak dolgozott, ő szólt, hogy van egy ilyen lehetőség. Elküldtem néhány munkát, majd értesítettek, hogy megfeleltem, vár­ják a továbbiakat. A legutóbbi, ami a me­sekönyvbe készült, team-munka volt, so­kat dolgoztunk rajta. — Meg lehet ebből élni? — Őszintén szólva: főállásban nem. Nem fizetik meg jól, csak pénzkiegészí­tés. A tanári fizetésem mellett nagy szük­ségem van erre, mert a levonások után nem sok marad, ráadásul albérletben élek. — Az iskolában vezet szakkört? — Erre jelenleg nincs lehetőség. A gye­rekek érdeklődnek, a szülőknek viszont nincs pénzük arra, hogy az agyagozáshoz, batikoláshoz szükséges dolgokat meg­vegyék, az iskola sem tud ebben segíteni. Nem tudom, a helyzet fog-e javulni — én a gyerekeknek szeretnék sok mindent át­adni tudásomból. (H.) át gázfűtésre, és tizennégy helyen kötöttük be a vizet. A sorbanállás csökkentését szol­gálják a kezelés gyorsítását segítő gépek, melyek 1994-ben nagy mennyiségben ke­rültek beszerzésre. —- Terveink szerint jövőre tovább foly­tatjuk a szűk, korszerűtlen, nem megfelelő műszaki állapotú postahivatali épületek ki­váltását, lehetőség szerinti felújítását, illet­ve átalakítását. Ez vonatkozik Nyíregyhá­za tízes számú hivatalára, melynek helyé­be újat építünk, valamint tervezzük a dombrádi, a balkányi és a nyíregyházi ötös postahivatal felújítását is. Az idén elvégzett és a jövőre tervezett felújítások jelentős száma ellenére még mindig nagy számban maradtak és marad­nak kiváltásra, átalakításra szoruló épüle­teink. A probléma rövid időn belüli meg­szüntetéséhez azonban lényegesen több beruházási forrásra volna szükség. Az év végi csúcsforgalom lebonyolítá­sához az előzetes tervek alapján megtettük a különböző munkaszervezési intézkedése­ket. Megfelelő mennyiségű szállítóeszköz és dolgozóink érdekeltté tételével elegendő létszámot is biztosítunk. A hírlapkéz­besítőket és a postai képzésben részt vevő tanfolyami hallgatókat bevonjuk a közön­séges küldemények, képes levelezőlapok, nyomtatványok kézbesítésébe, a postaszer­veket már tájékoztattuk erről. A megnöve­kedett küldeményforgalom miatt természe­tesen a biztonságról és a technológiai fe­gyelem biztosításáról is gondoskodunk. Valamennyi intézkedésünk ellenére még­is adódhatnak olyan problémák, melyeknek megoldásához a mi hatáskörünk szűknek bizonyulhat. Ezeknek elkerülése érdekében kérjük ügyfeleinket, hogy a küldeménye­ken a címadatokat teljeskörűen tüntessék fel, mert enélkül hivatalainknak jelentős pluszmunkát, önmaguknak pedig felesleges bosszúságot okoznak. Többször előfordul ugyanis, hogy a tömblakásban lakó címzett küldeményére csak a nevet és a házszámot írja rá a feladó, az emeletet és az ajtót pe­dig elfelejti feltüntetni. A távirányítások elkerülése érdekében nagyon fontos az irá­nyítószámok pontos feltüntetése, mely kü­lönösen vonatkozik a külföldre szóló kül­deményekre, melyeknél az irányítószám feltüntetése eltér a hazainál megszokott módszertől. — Tekintettel arra, hogy az év végi csúcsforgalom a postai hálózatot jelentősen leterheli, kérjük ügyfeleinket, hogy ünnepi jókívánságaikat időben, de legkésőbb de­cember 21-ig adják postára, hogy azokat késedelem nélkül eljuttathassuk a címzet­tekhez. — Nyugdíjas ügyfeleinket a korábbi évekhez hasonlóan nyugdíjkifizetési nap­tárak kézbesítésével tájékoztatjuk az 1995 évi járandóságuk kifizetési napjairól. A nyugdíjutalványok kifizetése december ele­jén elkezdődött, és december 19-ig minden nyugdíjas megkapja járandóságát, ezzel is a költséges ünnepek anyagi gondjain igyek­szünk segíteni. Az ünnepekre való tekintettel a hírlap­előfizetési díjakat a posta december 23-ig be fogja szedni. Ha a díjbeszedő az ügyfél távolléte miatt kétszeri próbálkozásra sem tudja felvenni a hírlapdíjat, akkor köteles írásbeli értesítőt hagyni. Ennek segítése ér­dekében kérjük ügyfeleinket, hogy ameny- nyiben a kézbesítőknél nem tudták kifizet­ni a díjat, úgy a fenti időpontig szívesked­jenek azt a postahivataloknál elintézni. Karácsony és újév körül munkarend-át­csoportosításra nem kerül sor, de év végén lesznek apróbb változások. December 24-én és 31-én a posták a szombati napra érvényes munkarend sze­rint tartanak nyitva azzal a különbséggel, hogy a megyeszékhelyi egyes számú pos­ták is bezárnak déli tizenkét órakor. Decem­ber 25-én, 26-án és az új év első napján va­lamennyi posta zárva tart. — A posták az igényeknek megfelelően rendkívüli levélgyűjtést, utalvány- és levél- kézbesítést, másodfordulós csomagkézbe­sítést is tartanak. — December 24-én a hírlapok az ünnep­hez igazodva bővebb oldalterjedelemmel jelennek meg, aztán két napig szünetelnek. Az óév utolsó napján a napilapok szombati rend szerint jelennek meg, de az új évet napi sajtó nélkül kell kezdenünk. — Bízom benne, hogy az év végi „nagy rohamot” állni fogjuk, és nem lesz jelentős fennakadás a szolgáltatásban. Vasas László Sok a vállalkozó, kevés a munka Központi intézkedés kellene A kisebb településeken is egyre több ipari tevékenységgel foglalkozó cég ala­kul. így van ez Baktalórántházán is. — Társaságunk öt éve alakult, és magasipari építkezéssel foglalkozik - mondja Bakti Miklós, a BAKTA-ÉP Kft. ügyvezetője. - Társaságunk a pia­ci igényektől függően 35-40 embernek tud munkát adni, akik ez évben 60 mil­lió forintos árbevételt produkáltak. Túl­nyomó részt igyekszünk helyben dol­gozni. Az utóbbi időben sajnos egyre kevesebb munkát kapunk, de így is ál­talában a megyén belüli építkezéseken veszünk részt. A szerkezetek egy részét telepünkön mi gyártjuk, a többit meg­vásároljuk, lehetőleg megyén belüli cégektől. — Említene jelentősebb munká­kat? — Két iskolát építettünk kulcsra ké­szen, egy hattantermest Nyírkércsen, és a napokban adták át Nagydoboson a Perényi Pál Nevelőintézetet, ahol komplett tetőtér-beépítést és épület­felújítást végeztünk, közel 30 millió fo­rint értékben. Örülünk ennek az ered­ménynek, hisz nagy a verseny, sok a vállalkozó, és kevés a munka. Sokat kell a megrendelések után menni, olykor kevés eredménnyel. A lehetőségekhez mérten alvállalkozóként is bedolgo­zunk. Sokszor, hogy dolgozóinknak munkát tudjunk adni, kénytelenek va­gyunk alacsony áron vállalkozni. Ez saj­nos munkatársaink fizetésén is meglát­szik, nem tudjuk őket a mai árviszo­nyoknak megfelelően fizetni. Valami­lyen központi intézkedés, például na­gyobb arányú lakásépítési finanszírozás sokat javíthatna a helyzeten. Segítene a kis cégeknek az is, ha kedvezőbb felté­telek mellett juthatnának hitelhez, ma­gas a kamat. — Mire fordítanák a kedvező kama­tozású hitelt? — Lakásépítést szerveznénk, végez­nénk értékesítésre, úgy, mint egyes menő cégek Nyíregyházán. Társasházakat épí­tenénk félkészen vagy 80 százalékos ké­szenléttel. —A rendszerváltás után megváltozott- e önöknél a munkamorál? — A munkafegyelem nem erősödött az utóbbi időben, sőt, még csökkent. Ez betudható a a jelenlegi, nem egészen megfelelő munkanélküli-segélyezési rendszernek. Sokszor nem tudtunk fe­gyelmezni, örültek, ha elküldtük őket, és kapták a munkanélküli-segélyt, mellet­te meg feketén dolgoztak. A munkanél­küli-segélyt más konstrukcióban kelle­ne megoldani. — Önöknek is nagy lehetőség lett vol­na a világkiállítás megrendezése. — A nagy cégek biztos lecsaptak vol­na a megrendelésekre, ide csak morzsák jutottak volna. Biztos, hogy a kiállítás megrendezése egy bizonyos gazdasági fellendülést vont volna maga után, de megértem a kormányt is, hogy ilyen ne­héz helyzetben lemondta.

Next

/
Thumbnails
Contents