Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-20 / 231. szám

4 MAGAZIN 1994. december 20., kedd _ UJ KELE1 A japánoknak is van magánéletük Szenvedélyük a fényképezés A XX. század technikai csodá­ja, az új oszakai repülőtér megte­kintése után a jelenkor japán em­bereinek életét ismerhettük meg közvetlen-közeiről, amikór egy hétvégét tölthettünk együtt hely­beli családokkal. A nagai szálloda halijában egy fiatal házaspár, Macumoto úr és felesége várt másfél éves kislá­nyukkal, Rejkával. Alig félórás autóút után érkeztünk meg a Kirokava-folyó partján fekvő vá­roskába, a sárkányrepülőiről is­mert Ucsita-csóba. A fiatal házas­pár hagyományos japán stílusban épült kis házát japánkert vette körül, amelynek öntözése és gon­dozása a családfő feladata. A szomszédos házakat — mint a városok lakónegyedeiben általá­ban — aprólékos gonddal ápolt rizsföldek választották el egymás­tól. Macumotóék kétszintes házuk­nak emeletén nem laknak. Ahogy a feleség, Majumi elárulta, a fen­ti két — dolgozószobának és ru­hák tárolására használt — szobá­ba a születendő gyermekek köl­töznek majd. (Majumi három lányt (!) szeretne.) A család élete az alsó szinten zajlott, amely hat nagyobb helyiségből állt: az előszobából, három szobából, a fürdőszobából, és a konyhából. A parányi előszobában állt a japán otthonok elmaradhatatlan kellé­ke, a cipősszekrény. A kívülről érkező a bejárati ajtónál papucsot kap, de a tatamis szobákban csak lábbeli nélkül közlekednek. Az előszobából balra nyílt a für­dőszoba, a mosdó és a WC, ez utóbbiban — a háziasszony rend- szeretetét bizonyítva—külön pa­pucsot kellett húzni. A fürdő­szobát úgy alakították ki, hog a házigazdának ne kelljen lemon­dania a japán fürdő, az ofuro élvezetéről. A csapot és a zu­hanyzót a süllyesztett kádon kí­vül szerelték fel. Erre azért volt szükség, hogy a fürdőző — a ha­gyományoknak megfelelően — először a kádon kívül lezuha­nyozhasson, miközben forró víz­zel ereszti tele a kádat (a köz­fürdőkben egy kisebb medencé­be folyik folyamatosan a víz). A zuhanyozást követően sámlira ül­nek, és az előre odakészített kis, műanyag lavórba a kádból mert vízzel megöntözik magukat, majd megmártóznak a meleg fürdőben. A fiatal házaspár otthonában — akárcsak Japánban bárhol — a legkorszerűbb technikai beren­dezések keveredtek a hagyomá­nyos tárgyakkal. A nappaliba ál­lított CD-lemezjátszós HI-Fi-to- rony (a lemezboltokban már csak CD-lemezeket lehet kapni) és a kisképemyős színes tv, az eme­leti dolgozószoba számítógépe, valamint a légkondicionált ven­dégszoba egyik fő dísze, a nagy- képernyős Panasonic tévé mellett a szobák tatamival vannak borít­va, és bútorzatuk meglehetősen „szerény”. A család gyönyörű, fekete, ko­lóniái garnitúrát vásárolt, és ennek egyes darabjait az egymásba nyí­ló, papír-tolóajtóval elválasztott szobákban helyezte el. A.nagymé­retű ágyak és a tükrös asztal a há­lószobába került, egy nagy, kétaj­tós, fiókos szekrény a középső szo­bába, a dohányzóasztal és a bőrkanapék a vendégszobába. Az áruházakban egyébként, ahol szinte mindig van valamilyen vevőcsalogató árleszállítás, min­denféle áru kapható — ruhától az elektromos cikkekig, bútortól az ékszereken és virágokon át az élel­miszerig -—, hogy a háziasszony­oknak ne kelljen az idejüket paza­rolva több üzletet is végigjárniuk. (Kivételt képeznek a könyvek és a folyóiratok, ezeknek külön szak­áruházuk van.) Az élelmiszerek a főzés előtti fázisban — letisztítva, felszeletel­ve — kaphatók egyedi csomago­lásban, a helyi fizetésekhez ké­pest olcsón. Az áruházak mellett mindenütt nagy parkolók várják a vevőket, akik légkondicionált autókkal járnak bevásárolni. Különösen feltűnő volt, hogy vendéglátóink nem használtak a mi fogalmaink szerinti ruhás- szekrényt: a vállfákra tett ruhák akasztóvázakon lógtak. A meny- nyezeti lámpák fényét — vala­mennyi helyiségben — három fázisba lehetett állítani a lámpák­ból lecsüngő zsinór segítségével. A tatamis szobához tradicionális japán ágy, a futon dukál. A futon egy földre terített matrac, amely­re lepedőt húznak és egy felet­tébb kemény, szalmaszerű nö­vénnyel kitömött kispárnát rak­nak. A takaró alá közvetlenül lepedőt tesznek, mert ezt köny- nyebb tisztítani. A konyhai hűtőszekrény — amelynek tete­je majdnem eléri az alacsony mennyezetet — négy részből áll. Az alsó két szint mély, kihúzha­tó fiókokat rejt, ahol a házi­asszony a zöldségeket és a hűtést kevésbé igénylő élelmiszereket tárolja. Ugyancsak a konyhából nyílik a hálószoba, amelynek ajtaja fe­lett házioltárt alakítottak ki. Az „oltár” szerepét egy polc tölti be, amelyre a buddhista templomok­nál kapható, különböző áldáso­kat tartalmazó papírokat állítot­tak. A családoknál töltött két nap alatt valamennyien megismerhet­tük a japánok egyik nagy, és kisssé fárasztó szenvedélyét, a fényképezést. Mindnyájunkról rengeteg fénykép készült: a nap minden szakában, szinte minden helyzetben fotózták az egzotikus külföldieket. A fényképezés össznépi szóra­kozássá fejlődését bizonyítja az a meglepő tény is, hogy egyszer használatos, eldobható fény­képezőgépeket is gyárt a japán ipar. A fotóőrület hasznos végter­mékei lettek azok a személyre szóló albumok, amelyekkel ven­déglátóink a kínai vendéglőben rendezett búcsúpartin leptek meg bennünket, és amelyeket fella­pozva mindannyiszor átéljük a Japánban töltött, felejthetetlen napokat. Mózes Gabriella Beszédes betűk A keményen dolgozó tinilány: Dóra Ez alkalommal egy kislány írá­sát elemezzük. Ez a kislány nem akárki, olyan emberke, aki igen jó indíttatást kapott a szülői házból, és ezzel ügyesen is élt. Szinetár Dórának hívják, negyedikes gim­nazista. Iskoláját magántanulóként végzi. Örömmel láttam, hogy van még valami gyerekes az írásában, an­nak ellenére, hogy telis-tele van a más felnőtt személyiségét bemu­tatójelekkel a tinilányokra jellem­ző módon hol nagyon könnyelmű, hol túlzottan takarékos. Ez a fiatal lány évek óta keményen dolgozik, annyi különböző inger érte már, ami egy kisebb falu teljes lakossá­gának egy életre elég lenne. Ért­hető tehát, hogy írásában egy so­kat megélt öregember és- az életet most kezdő ifjú hölgy gondolati­sága és tulajdonságai váltakoznak. Dóra ugyanis képes az abszolút fe­gyelemre, miközben igen fegyel­mezetlen... Ide nekem az oroszlánt is — tele van tettvággyal, ambíci­óval, kalandvággyal. Tele van belső ellentmondással, szerény és szerénytelen, önző, de képes ön­zése föladására. El-elkapja az ön­elégültség, majd a szorongás, a jövőtől való félelem, a kételkedés, a kisebbségi érzés. Ez a vakmerő leány képes a meggondolatlanság­ra, türelmetlenül veti bele magát újabb és újabb helyzetekbe, felada­tokba. Végtelenül nyitott, extro­vertált, s közben kiválóan tudja érzelmeit leplezni... Arisztokrati­kus megjelenésű és jellemű, s ez nem zárja ki nagyfokú empátiáját, lovagiasságát, kiváló szociális ér­zékét... Tele van idealizmussal, ettől az ítélőképessége néha meg­bicsaklik. Értelmes, okos, érze­lemgazdag, s érthető módon igen magasra tör benne a szereplési vágy. Szeret fecserészni, szeret zsörtölődni, s nem mentes a zsar­noki hajlamoktól sem. Tele van fantáziával, ez néha az őszinteség rovására is mehet. Nagyon tud al­kalmazkodni, ehhez hozzásegíti nagyszerű pszichológiai érzéke. Van benne annyi önzés, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valaki megtalálhassa a helyét az életben. Tele van az újdonságke­resés vágyával, itt jól használhatja pompás szervezési készségét. Ha párra talál majd, ügyeljen az illető, hogy ne engedje Dóra hiszteroid hajlamát kibontakozni. Viszont előre örülhet annak, hogy a szere­lem fészkében nem mindennapi partnerre lel. Dórában elég sok a patetikusság, ami egy kislánynál igazán szép jel­lemvonás, s ezt általában nagy nyugtalanság, mozgékonyság vált­ja föl. Eddigi eredményeit látva eléggé természetes, hogy mélyen öntudatos, önérzetes emberrel van dolgunk, akit jelleme és tehetsége egyenesen visz tovább választott pályáján. Garai Judith Levelében a Bibliára hivatkozott Százéves a Dzsungel könyve Maugli, Bagheera, Shere Kahn, a tigris — ki ne tudná, legyen felnőtt vagy gyerek, hogy a Dzsun­gel könyvéről van szó, amely gye­rekkorunk egyik kedvenc olvas­mánya volt. Megfilmesítették, Walt Disney rajzfilmfigurái épp olyan híresek lettek, mint Miki egér és társai. Kipling világhírű regénye mostanában jubilál: éppen száz évvel ezelőtt jelent meg először. Könyve megjelenése idején, 1894-ben Rudyard Kipling fiatal, de már ismert író és újságíró volt. A téma, a cselekmény, a színhely megválasztása egyaránt telitalálat­nak bizonyult. Ehhez indiai élmé­nyeit használta fel. Ugyanis Bom- bayban született angol szülőktől, s ötéves koráig itt nevelkedett. Ezután, az akkori szokásoknak megfelelően, Angliába küldték ta­nulni hároméves húgával együtt. Számára ez nagy megrázkódtatást jelentet, miután egy más világba kerül, amely teljesen elütött az in­diai állapotoktól... Southsea-ben, Mrs. Holloway intézetében szigorú viktoriánus szellem uralkodott. Mint később, az itt töltött évekről írt könyvében (Bee, bee, fekete juh) gúnyosan írja: annyi Biblia-idézetet és szö­veget kellett megtanulniuk, hogy ha szüleiknek írtak, gyakran szö­veg helyett bibliai részekre hivat­koztak, s a szülők, mélyen Vallá­sos emberek lévén, hamar kibo­gozták a rejtjeles üzenetet. Érdekes, hogy a diákévek alatt, az őt ért társadalmi igazságtalan­ságok hatására sajátos világnéze­tet alakított ki magának. Emberi fajok felsőbbrendűségét, a fehér ember vezető szerepét hirdette. így vált a brit imperializmus és nacio­nalizmus szószólójává, anélkül azonban, hogy humanizmusát fel­adta volna. H.' munkásságából ki­rostáljuk reakciós eszméinek sa­laktermékeit, a legnagyobb el­beszélőművészek egyikével talál­juk magunkat szembe. Ezt bizo­nyítja az 1894-ben New York-ban és Londonban egy időben megje­lent Dzsungel könyve is. Maugli, miután visszakerült falujába, meg­maradt az állatok védelmezőjének és támogatójának. Tanulmányai elvégzése után visszaköltözött Indiába, ahol pon­tosan hat évet és hat hónapot töl­tött mint újságíró. Azután bejárta az Egyesült Államokat, Japánt, majd visszatért Nagy Britanniába. Azt rebesgették róla, hogy homo­szexuális hajlamai vannak. Ezért, amikor legjobb barátja, a kiadó Wolcott Balestrier meghalt, elvet­te annak húgát, s New Yorkba köl­töztek. Házasságukból három gye­rek született. Itt írta a Dzsungel könyvét is, amely rövid idő alatt világsiker lett. Az élet azonban nem volt min­dig kegyes hozzá. A brit birodal­mi eszmék, az imperializmus, sőt a militarizmus hirdetőjét súlyos csapás érte az első világháborúban: önkéntes bevonult fiát 1915-ben a fronton megölték. Kipling őr­jöngött, s mély depresszióba esett. A háború után hazatért Angliába, s susexi birtokán telepedett le. Népszerűsége töretlen maradt, 1907-ben Nobel-díjat kapott mun­kásságáért. 1936-ban halt meg, hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára. Né­zetei ellenére műveit a gondolatok meleg, emberi közelsége jellem­zik. Egész munkásságából leg­maradandóbbnak két műve bizo­nyult: az írói képzelet űtolérhetet- lenül nagyszerű szülötte, a keleti mesevilág varázsát felülmúló Dzsungel könyve, az őserdei állat­társadalomnak és Maugli kaland­jainak magával ragadó leírása és Kim című regénye, amelyet fő mű­vének tartanak. Mindkettő mély humanizmusával ragadja magával az olvasót. S egy író (utó)élete szempontjából ennél talán nincs is fontosabb. - Z.T. Az antibébitabletta a rák ellen? Azoknál a nőknél, akik legalább öt évig tablettával védekeznek, a felére csökken a méh- és petefé­szekrák kialakulásának esélye — hangzott el a Münchenben meg­rendezett 50. német nőgyógyász­kongresszuson. Az antibébitablet- tákkal kapcsolatban sok, egymás­sal ellentétes felfogás létezik a mellékhatásokat illetően. A most bemutatott 15 éves vizsgálat ered­ménye szerint százezer, tablettát szedő nő között a tablettát nem szedő csoporthoz képest csak fele volt a petefészek- és méhrákban megbetegedettek száma. A kongresszuson ugyanakkor elhangzott, hogy a tablettaszedés sem száz százalékig biztonságos védekezési mód. azonban az 1-2 százalékos arányban előforduló terhességeket inkább a szedési hi­bákra lehet visszavezetni — véle­kedtek a résztvevők.

Next

/
Thumbnails
Contents